Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-08 / 49. szám
Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-otca 6. sz., hová a lap szellemi részét illelö minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. A Heinékéről. A külpolitikai helyzet egyre bonyolultabb lesz. Az emberirtó háború küszöbön van. Világtörténelmi események bekövetkezése elodázhatatlan, melyek dönteni fognak Magyarország jövő sorsa felett A fenyegető helyzet dacára, hazánkban dúl a pártos szenvedély. — Itt a legfőbb ideje, hogy a szövetkezett ellenzék jobb és hazafiasabb belátásra jutva, szakítson eddigi botor magatartásával s menjen be minden kikötés nélkül a parlamentbe s hajtson térdet-fejet a háttérben settenkedő Lukács miniszterelnök és az alkotmánytipró Tisza István előtt, mert hát igy kívánja a haza jövendő kétes sorsa. Ilyen és hasonló felhívások jelennek meg naponként a kormány sajtóközegeiben, hogy az ellenzéket megadásra és hó- dolásra bírják. Pedig hát volna a dolognak sokkal egyszerűbb megoldási módja. Azok, akik a pártos szenvedélyeket felidézték, távozzanak a helyükről. A szövetkezett ellenzék bizonyára kész volna egy a múltban érintetlen viselkedésű politikussal elfogadható megegyezésre jutni. De nagyon természetes, hogy azokkal, kik az alkotmányos rendet felforgatták, a házszabályokat durván megsértették s az országgyűlési képviselőket kötelességük teljesítésében karhatalommal megakadályozták, nem állhat szóba s velük egyezségi tárgyalásokba nem bocsájtkozhatik. S itt van az a tév kör, melyből ember legyen, aki az országot kiszabadítja. Az uralkodónak kedves emberei, mert Felelős szerkesztő Főmunkafárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ minden parancsát fontolgatás nélkül végrehajtják, úgy Lukács, mint Tisza s felségjogai épségben tartása érdekében feltétlenül magának tartja fenn, hogy embereit ő válassza meg. Már most az uralkodó nem hajlandó kedves embereit feláldozni; az ellenzék meg öngyilkosság nélkül, ezekkel az urakkal a béke feltételeiről nem tárgyalhatván, kész az az állapot, melyből alig van kivezető ut. Pedig, ha meg volna a kellő készség és jó akarat, de könnyen lehetne a bajokon segíteni s a felfordult állapotok helyébe a törvényes rendet helyezni. Végre is két ember jövő sorsa még sem oly fontos ügy, hogy azok tartása érdekében az ország belbékéjét folytonosan kockára tenni érdemes volna. Csak e helyett a két ember helyett kellene egy bizalmat keltő politikust a békés állapotok helyreállítása céljából a kormány élére állítani s rövid idő alatt minden rendbe jönne. Hiszen az ellenzék nem kívánja a többség törvényes jogait korlátozni, a döntés továbbra is az ő kezükben maradna. A házszabály ellenesen hozott törvények hatályon kívül helyezqi sem óhajtja, csak azoknak házszabály szerinti utólagos, törvényes megalkotását követeli. A házszabályok szükséges módosítását sem ellenzi, de természetesen oly biztosítékokkal, mely kizár minden elnöki erőszakot s azok ön- kényszerü alkalmazását. A_ demokratikus választói jog megalkotását követeli ugyan, de távol áll tőle a magyarság felsőbb- ségének s hatalmi túlsúlyának veszélyeztetése. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár : Egész évre 12 K, Va évre 6 K, V4 évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Szóval könnyű volna Magyarországon a békét helyreállítani és állandóan biztosítani, ha meg volna hozzá a kellő jó akarat. De — úgy látszik — a bécsi politikának mostanában nem az a törekvése és célja, hogy hazánkban béke és rend legyen, hanem az, hogy egy olyan parlament jöjjön létre, mely minden ellentállásra, még ha legszentebb nemzeti jogok védelméről is lenne szó, teljesen képtelen legyen. —• Ezen törekvés sikerének biztosítására szolgál a házszabályok oly módosítása, mely kizár bármiféle ellenzést; a parlamenti őrség felállítása, mely nem egyéb, mint a karhatalom állandó alkalmazása ; a háborús javaslatok, melyek a kormány kezébe oly hatalmat adnak, hogy csak egy kis alkalmas ürügy kitalálása és alkalmazása szükséges s a magyar ezredéves alkotmány romba döntheti s az önkény- uralom, törvényes alapon űzheti féktelen orgiáit. Mindezekből kétségtelen, hogy itt egy harc van folyamatban, melynek be nem vallott célja az annyi időn keresztül, oly önfeláldozóan megvédett magyar alkotmány megszüntetése. Természetesen Magyarország, dicső múltjának megfelelőleg, most is késhegyig menő harcba fog indulni vérrel szerzett alkotmányának védelmére. Hogy ebben az újabb alkotmányküzdelemben ki lesz a győztes, azt mértani pontossággal előre meg lehet állapítani. A Cézárok elmúlnak, de a nemzet örökéletü ! Boda Vilmos. Hangulat. A nap utolsó csókját küldi széjjel, Majd lehanyatlik, haldokol. — Szemfedőjét most tárja szét az éjjel . . Éjmadár zokog valahol. Az égen lágyul millió kis csillag, Halvány, virrasztó, bágyadt fény . . . Oh mért, hogy minden alkotásban már csak Gyászos ravatalt látok én ? Özv. Brandeiszné Frey Melanie. A zseni. Irta : Pakots József. (Folytatás.) II. Vasárnap délelőtt volt és a gyertyák le- csurgó faggyúja tette nehézzé a kis falusi templom levegőjét. Krizsóczyné ott ült a szokott helyén és a mellékoltár egy kis ügyetlen faragásu Apostol szobrán mosolygott. Fent, a kórus falépcsőjén dobogtak a szaladgáló gyerekek s a kántor a repedt tüdejü orgonán végigszalasztotta az ujjait. Már beharangoztak harmadik, de az öreg pap még a sekrestyében bajlódott a miseruhájá val. A templomban épp egy köhintés hangzott el, csikordult a ajtó, a küszöbön léptek járása hallatszott, uj hivők jöttek, bemártották ujjúkat a szenteltvíz kőmedencébe, meghajtották térdüket és beültek a helyükre. Fent, a kórusban a kántor unatkozhatott, mert időnként belecsapott az orgonába, futamokat játszott, majd megfeledkezve magáról, egész melódiákat. Krizsóczyné úgy vette észre, hogy a kántornak más a billentyüverése, mint egyébkor; egyáltalán, mintha más ember orgonálna. Azelőtt fújt, szuszogott, nyögött és hörgött az orgona, most pedig mintha lágyan olvadoztak volna benne a hangok. Aztán milyen különös, honnan szedi ez a falusi tanítómester ezeket a leheletszerű melódiákat, játszi, szeszélyes hangulat-futamokat? Egyszerre csak mélyen megzendült odafent az orgona öble, mély, meleg, áhitatos, himnuszos hangok törtek ki belőle, uj, uj, friss, különös, megremegtető hangok, Krizsóczyné nem tudta megállni, hogy hátra ne nézzen, fel a kórusra, ahol az orgona megfakult sípjai katonásan sorakoztak egymás mellé ! Mi történt itt ? Halluci- nál ? Honnan kerülnek ezek az isteni hangok e fujtatóval élesztett, öreg sipládába ? Ki játszik ? A szentélyben megcsendült a csengő, a sekrestyéből nyíló ajtón belépett az öregpap, kezében az aranyhimzésü lepelbe takart kehellyel, a hívők felálltak, megkezdődött a mise. Mise alatt még néhány közbelopott finom futam gyönyörködtette Krizsóczynét s mikor véget ért az istentisztelet, sietve ment át a plébániára. Az öreg pap még ott tett-vett a sekrestyében. A refektóriumba, ahova egy kis cseléd bevezette a kastély úrnőjét, behallatszott az öreg duruzsolása. Vetkőzés közben veszekedett valakivel. — Ez igy nem megy, — pattogott Isten agg szolgája— maga még nagyon fiatal, barátom, összetéveszti az Ur hajlékát valami színház- félével. — De főtisztelendő Ur! — hangzott egy megszeppent, védekező, gyámoltalau férfihang. — Nem, nem, ezt nem szabad többet tennie. A legjobb hívem Verzál’ Demeter, aki harminc esztendő óta nem hiányzott egyetlenegy isten- tiszteletről sem és végigvárta mindig az evangélium felolvasását is, ma Urfelmutatáskor hirtelen elment. Megbotránkozott a maga játékán. A sánta Balloné is, Domokos Péter is . . . Ha itt akar maradni, akkor igyekezzék úgy játszani, mint az öreg Vincsi játszott. El kell nyújtani a hangokat, aztán ne cifrázza, mert igy nem tudják énekkel kisérni. Nos? — Megpróbálom . . . felelt az előbbi siralmas hang. — Hát az Isten áldja meg kántor ur ! így már rendben leszünk. De azért ha nem siet, egy kis friss töpörtyüs pogácsával és egy kis szilvapálinkával szívesen szolgálok. Tessék besétálni az ebédlőbe, mindjárt jövök én is. — Köszönöm főtisztelendő ur, majd máskor. Most dolgom van. Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus 1 — Mindörökké ámen ! A sekrestyéből kocogós szerény léptek indultak ki a kőkockás folyósóra. Krizsóczyné hirtelen kilépett a refektóriumból. Egy nyurga, hosz- szu, fekete kabátos félszeg fiatal embert látott maga előtt. Szegletes, magas, halvány homloka, mélyen ülő fekete szeme és ritkás kis bajusza volt az ifjúnak. A tekintete mindig a cipője orrát kereste. Krizsóczyné megszólította : — Kántor ur i Az ifjú megrettenve nézett rá. Meglepte az illatfelhőben úszó, suhogó selyembe öltözött, előkelő, szép asszony megszólitása. Bizonytalan hangon mondta :
