Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1912. február 5. valósulását, mert ez nekünk létkérdés. Érthető, hogy nagy versengés folyik a borközraktárak elnyerhetéscért, s ezen intézmény nagy anyagi előnyeinél fogva az is érthető, hogy a versengő városok telekátenged s, építési költség átvállalása, stb. egyéb hozzájárulássá1 igyekeznek maguknak a közraktár elnyerését biztosítani. Épen ezért el kell követni Szekszárdnak is mind azt, amit a többi versengő város elkövet Nem szabad vissza riadni a yagi áldozattól san, természetesen tehetségünk figyelembe vételével. De kell anyagi áldozatot is hoznunk, mert bármily nehéz legyen is annak viselése, a borközraktár felállításának következménye bő kár, ótlást nyújt a hozandó áldozatért. e. I. Takarékpénztárak. A takarékpénztárak múlt évi sáfárkodásaik- ról a közel napokban számolnak be A takarék- pénztár, mint a legvitálisabb nemzeti érdeknek, a hitelügynek munkása, nemcsak a saját részvényeseinek, nemcsak a megtakarított pénzét gyű mülesözően kamatoztató betevőknek, hanem a közönségnek is számadással tartozik Sáfárko- dása a nemzet becsületébe vágó, mert valóban nem közömbös a nemzeti becsületre nézve, hogy takarékpénztáraink mily hűséggel, odaadással és gonddal végzik közjóra irányuló munkásságukat. Még évek előtt egy:egy botrányos bank- bukás szédületes lelkiismeretlenségről rántotta le a leplet és akkor mi hírlapírók, akiknek ped g nem igen volt elúszott betétünk és te’jesen devalválódott papírunk, jajveszékeltünk legjobban az állami ellenőrzés érdekében. Ma, ha tárgyilagosak akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy még a kissé könnyelműen alakított takarékpénztárak szórványos, igazán nehány esetre zsugo rodó zavarai is olyanok voltak, hogy a közérdek megsértéseinek nem tekinthetők. Még Angliában is van olyan eset, amilyen a szegedi és nagyváradi felszámolás és fizetésképtelenség volt. Es oly7 kevés jeleuség merült föl a pénzvilágban, ami csak nem eléggé szabatosnak is látszik, hogy azt a bizalmat, melyet a jól vezetett takarékpénztárak méltán érdemelnek, szinte kivételesen kiterjeszthetjük egész hitelügyünkre. Nagy tisztulás van a szipolyozó szövetkezetek csöndes kimúlása óta, ezeknek az uj végrehajtási novella — hála az égnek — meghúzta halálharangját. Ha még az eldugott falukban meghúzódó apró takarékpénztárak is beadnák a kulcsot, melyek telepítési dijakkal és egyéb pótilletékekkel a törvényesen megengedett kamatot itt-ott a 12 százalékig is fölhajtják, — rendezett hitelügyekről beszélhetnénk. Ott az alaptőke csekélysége, a drága visszleszámitolás, de leginkább a csekély forgalom következtében megdrágult adminisztrációval Miét menteni az uzsoraszerüBég határáig kapaszkodó hitelkielégi tést. De ha menteni próbálja ezzel valaki, mindjárt kitűnik egyben, hogy azok nem szolgálnak közérdeket s egyetlen becsületes föladatuk, leszámolni. Szerencséjére a hitel kereső közönségnek, a mi pátriánkra mindezek, amiket eddigelé meg irtunk, nem vonatkoznak. Nálunk modern, Üzletszerű és szolid alapon dolgozó, viszonyaink szerint elég jól fundált takarékpénztárak s hitel intézetek állanak, amelyek néhány év nehéz viszonyai után föllendült gazdasági helyzetről, jó üzletévről számolnak be ez idén. Példa erre a Szekszárdi Takárékpénztár, Örvendezve írjuk ezt, S a megindult gazdasági lendülésnek, mely- nem helyi, hanem országos jelenség, további folytatását kívánjuk. A további folytatás pedig aligha marad el. Nem csak a kereskedelmi élet folytonos élénkülése ad e reményre alapot, hanem az a valóban uj és örvendetes jelenség, bogy a földmivelési üzem a több termelés jelszavában egyre több tőkét, lehetőleg olcsó tőkét keres s a nemzeti termelésnek ez a fejlődése hitelintézeteinket uj munkaterületre hívja. Ma már a többtermelés jelszava nem miniszter programm. Az érdekelt gazdaosztály komoly gondjai közé sorozza. A gazdasági invesztíciók tőkét igénylő korszaka következik : értsék meg hitelintézeteink, hogy ebben az uj korban rájuk nagy hivatás vár, a varrana és személyi hiteluek kiterjesztése a tőkeszegény gazdaosztályra, erre a legjobban, legpontosabban fizető adósra, hogy a több termelés jelszavát valóra váltsa, hogy idővel az adóst takarékpénztári betevővé fejlessze. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, Valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz milelőbb beküldeni. Gróf Batthyány a borközraktárért. A szekszárdi borközraktár felállítása érdekében indított aktié végre valaliára megmozdított minket is. Igaz, hogy, mint sajnosán kellett megtudnunk, már kissé elkésetten. A városi polgármester által a vármegyei alispán utján a minisztérium elé juttatott hivatalos kérés belefult a hivatalos eljárás lassúságába. A legutóbbi városi közgyűlésen elhatározott deputació lökött aztán valamit rajta. Mivel a deputáció vezetésére grót Patt hyány Tivadar országgyűlési képviselőnk kére tett fel, — aki a földmivelési miniszternél a folyó évi január hó 31-ére nyert időpontot a deputáció fogadására, a szükséges teendők megbeszélése végett képviselőnk január 29 én Szék szárdra jött. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester hivatalos helyiségében ez alkalommal szükebb körű megbeszélés történt, melyen mintegy busz bortermelő jelent meg, megvitatva a legközelebbi teendőket. Gróf Batthyány informálta a megje lenteket a minisztériumban szerzett tapasztalatairól a borközraktárt illetőleg, s informáltatta magát arról, hogy hajlandó-e a város a borköz raktár elnyerése érdekében bizonyos anyagi áldozatokra is. Mert hát úgy van az nálunk mindenben: „adok, hogy adj!“ Kecskemét építőanyagot ajánlott fel, Mis- kolcz városa egy nagy pincét, mely azelőtt sörgyár volt, Sátoraljaújhely 40.000 korona értékű telket, — kőanyagot adott stb. Szóval Szekszárdnak is kell adni valamit, mert a borközraktár felállítása az államnak is nagy kiadásokat okoz s igy érthető, •— ha az ahhoz való hozzájárulás mérvét is figyelembe veszi a kormány. Természetesen Szekszárd által hozandó anyagi áldozatra nézve ez az értekezlet nem döntött, illetve nem is dönthetett, de a kérdés tisztázódásához nagyban hozzájárult. A várost képviselet lesz aztán hivatva az anyagi hozzája rulás kérdését a város teherbíró képességéhez képest megállapítani, figyelembe véve a miniszte- terium áltál tervezett borközraktár méreteit is. A tervezett deputációt 31 én déli 12 órakor vezette képviselőnk gróf Serényi földmivelésügyi miniszter elé. A küldöttség gróf Batthyány Tivadar kóré sere, csak 50 tagból alakult meg, mert a nagyobb arányú felvonulásokat a miniszter technikai okokból sem szívesen látja. A küldöttség tagjai sorában ott volt a hivatalos „város“, a termelők, és sajnosán láttuk távol lenni a hivatalos „vármegyét“. Névszerint: Dr. Szentkirályi Mihály polgármester, dr. Fent Ferenc apát plébános, Molnár József mező- gazdasági előadó, Szeghy Sándor hitelbanki igazgató, dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, Csiszár Zsigmond szol. brr. felügyelő, dr. Mayer Gyula ügyvéd, dr. Beöthy Károly ügyvéd, Rácz Jórendőrkapitány, Tauszig Adolf népb. nyug. főkönyvelő, Kramer József szőlőbirtokos, Bartha Ede magánzó, Uj János Grosz föld és szőlő- birtokos, Vesztergomby Antal s őlőbirtokos, Nagy János Prantner szőlőbirtokos, Takler Ferenc Bováry szőlőbirtokos, Vesztergomby István Grósz szőlőbirtokos, Főglein János Nyéki szőlőbirtokos, Nyéki János Békés szőlőbirtokos, Ferger Mihály Illés szőlőkirtokos, Majsai István szőlőbirtokos, Töttös János szőlőbirtokos, Frey János Takler szőlőbirtokos, Nagy József Takács szőlőbirtokos, Fehér Imre Meth szőlő birtokos, id. Fehér István szőlőbirtokos, Nagy Janos Bors szőlőbirtokos, Orbán Imre szőlő- birtokos, Posta György Bóváry szőlőbirtokos, Nagy István Dorogi szőlőbirtokos, Uj Ferenc Vesztergombi szőlőbirtokos, Koldáisz Mihály szőlőbirtokos, Neiner József szőlőbirtokos, Komlósi József Sióagárd, Szél Mihály Decs, Paksi János Decs község II. bírája. A küldöttség tagjai a pilseni sörcsarnokban találkoztak s innen együttesen vonultak át a földmivelésügyi minisztériumba, ahol Serényi mirrszter déli 12 órakor fogadta őket. Batthyányi Tivadar gróf a szekszárdiak kérelmét a következőleg tolmácsolta: Szekszárd rendezett tanácsú város képviselőtestülete múlt év március havában a főispán utján kérte, hogy Szekszárdon, mint az ország egyik legnevezetesebb, legnevesebb és legismertebb borvidékén méltóztassék azt az igazán bölcs intézményt, amit országunkban Excellenciád honosított meg, a borközraktárt városunkban is létesíteni. Szekszárd város borvidékének körülbelül 12.000 katasztrális hold területe van szőlővel beültetve. Körülbelül 300.000 hektoliterre tehető az átlagos, tertnés. Utalok továbbá arra, hogy .Szekszárd váró« polgárságának majdnem kizárólagos keresete a bor, a szőlőtermelés. Földje nincs, mert ami földje van, az majdnem egészen a közalapítványi uradalomé. A városnak ipara úgyszólván nincs, úgy, hogy egyetlen keresetforrás a szőlő. Maga a város erősen fejlődik, de ez a fejlődés a város polgárságát annyira megterheli, hogy máris 82 százalék a városi pótadó. II}7 körülmények között úgy a polgárságnak, mint a városnak és vidéknek elsőrangú érdeke a bortermelés fellendülése, a bor értékesítésének, a bor renoméjának emelése. Ennek leghelyesebb módja az, amit Excellenciád talált és honosított meg hazánkban s mi most azt kérjük, hogy ezen par excellence ismert borvidéknek jólétét és a polgárság keresetét biztosítani méltóztassék azáltal, hogy borközraktárt kegyeskedjék felállítani. A napokban jártam Szekszárdon, megbeszeltem minden arra hivatott tényezővel a kérdést és fölvetettem azt, vájjon kilátásba helyezhetem-e Excel- lenciad előtt, hogy a város es vidéké a maga részéről is hajlandó hozzájárulni valami módon a borközraktár létesítéséhez. Minden tényező kijelentette, hogy hozzájárulnak, sőt maguk a kisgazdák is fölhatalmaztak annak kijelentésére, hogy ha esetleg a város képviselete nem lenne abban a helyzetben, hogy támogatását fölajánlja, akkor a kispolgárok magukra kivetik a szükséges hozzájárulást és igy ajánlják azt föl, mert életkérdés, hogy ezen intézmény Szekszárdon megvalósittassék. A küldöttségben minden társadalmi osztály képviselve van, különösen a gazdaosztály, hogy megjelenésükkel is kérjék, hogy Szekszárdot és vidékét ezen intézmény létesítésével támogatni kegyeskedjék. . Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter megköszönte, hogy eljött a küldöttség s kijelentette, hogy a maga részéről nagyon örvendetes tényt kontstatalhat, mert úgy látja, hogy az az intézmény, amit ő öntött formába, népszerű kezd lenni es úgy látszik, hogy a borközraktár intézménye a borkereskedelemnek haihatós előmozdítását szolgálja. Az intézmény még uj, ezért összesen csak tiz borközraktárt lehet egyelőre létesíteni, mert ennyinek a költségét engedélyezte a pénzügyminisztérium a költségvetés alapján. Ezt a tizet már elhelyezte s igy ebben az esztendőben nem tudja megcsinálni a szekszárdit. Úgy látja, hogy ezen dolog igen jól fog beválni, népszerűsége örvendetesen halad, különösen azért, mert igy sikerül egyöntetű borokat kapnunk. Szekszárdnak is érdeke ez, mert azáltal, hogy együntetü borok allnak rendelkezésre, a kivitel emelkedni fog. Azt hiszi, hogy ha ez évben már nem is, de a közel jövőben, tálán már jövőre is lehetséges lesz Szekszárdon az intézményt létesíteni. Kije;enti, hogy amennyiben ő vezeti a minisztériumot, Szekszárdnak elsősorban fog borközraktárt juttatni. Maga részéről más követelményt nem támaszt, mint hogy adjon a város egy nagy pincét, vagy a vasút közelében nagy raktárt. A küldöttség a miniszter válaszát megélje nezte, s most már csak arról van szó, hogy mikor lesz az Ígéret való. Ezzel azonban az ügy a mi részünkről épen nincs végleg elintézve, s hisszük, a miniszter részéről sem. KÜLÖNFÉLÉK. — Királyi kitüntetés. A király Dőczy József váraljai református lelkésznek felszázadot meghaladó, érdemekben gazdag lelkészi működésének elismeréséül a Ferenc József rend lovagkeresztjét adományozta. — Kinevezések. A dunaföld vári magánpolgári fiúiskola tulajdonosa a megüresedett állásra Herbait/ András okleveles polgári iskolai tanárt nevezte ki. — A Chotek-pusztai iskolához Kühner Sebestyén kisdorogi római katholikus tanító neveztetett ki. — Miniszteri megbízás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Kárpáti Kelemen székes- fehérvári tankerületi főigazgatót megbízta az 1911—12. tanévre a bonyhádi ág. h. ev. főgimnázium, a csurgói ref. főgimnázium és a gyönki református algimnázium látogatásával és ellenőrzéséve1. — Adminisztrátori kinevezés. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspük a b'rantich Ágoston apát-kanonok halálával megüresedett pécs széke* egyházi plébánia ideiglenes adminisztr*4' Kiss Lajos székesegyházi .sekrestye'7” dinket nevezte ki. — Nyugdíjaztatás Az ig.‘ Mehi werth Ágoston szekszárdi .»i irodatisztet, saját kérelmére 1 ^igálata után nyugdíjazta. ,yt. Végkielégítés. A vallás és közoktatás ügyi miniszter Vdrkunyitié Szánthó öttilm volt kölesdi református, tanítónőnek. 1209 korona végkielégítést utalványozott.^
