Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-01 / 35. szám
XL. Évfolyam. 35. szóm. Szekszárdi 1912 szeptember 1. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. A béke ügye. Lukács László nagyenyedi beszámolója megnyitotta a zsilipeket s a nemzeti munkapárt tagjai tömegesen sietnek választókerületeikbe, hogy meggyőzzék hallgatóságukat, miszerint minden bajnak : a szólás- szabadság elfojtásának, az ellenzék kizárásával való egyoldalú törvényalkotásoknak, a katonai erőszak alkalmazásának s a házszabályok önkényes megváltoztatásának az ellenzék az oka, mely obstrukciójával szükségessé tette rendkívüli eszközök alkalmazását. Hiába hivatkozik az ellenzék azon kétségtelen tényre, hogy látva az alkotmányosság elleni összeesküvés tüneteit, abbanhagyta az agyonbeszélést s kész volt Lukács Lászlóval méltányos egységet kötni, azért a nemzeti munkapárti képviselő urak, hogy hazaellenes tényeikről eltereljék a figyelmet, folyton az ellenzék befeketitésé- vel iparkodnak a nemzetrontó csávából menekülni. Feltűnő a dologban leginkább az, hogy csodálatos egyértelműséggel, Lukács László nagyenyedi harci riadójától fellelkesülve, kivétel nélkül, mindnyájan az ellenzék elleni további kíméletlen harcot hirdetik. Ily körülmények között, természetesen, szó sem lehet békéről, mig a hatalmi tobzódás őrülete el nem enyészik. Eddig csak szemérmetesen emlegették a mandátumfosztó javaslat esetleges megalkotását, most már elhatározott tény- kényt foglalkoznak vele s semmi kétség sem foroghat fent aziránt, hogy fenyegetéseiket be is fogják váltani. Az ellenzéknek hazafias kötelessége tehát, nagyon komolyan megfontolni, vájjon nem volna-e mód, hogy ezt az országos csapást, melynek következményei a szó szoros értelmében kiszámithatlanok s azt eredményezheti, hogy az ellenzék teljes megsemmisítésével Magyarország annyi áldozattal megóvott külön államiságát is komoly veszélynek teszi ki s melynek megalkotását azok fogják legjobban megbánni, kik annak létrejövetelében közreműködnek — a nemzettől elhárítani. Ennek két útja és módja van. Az egyik az eddig alkalmazott módszer, mely mint tapasztaltuk, célhoz nem vezet. A megvadult többség újra rendőrökkel és katonasággal el fogja távolítani a neki nem tetsző képviselőket s a látszólagos kényszerre hivatkozva, elkövetné Magyar- ország államisága elleni kárhozatos merényletét. A másik mód, ha az ellenzéki képviselők, nem ugyan úgy, mint egyik fiatal képviselő javasolta, hogy mandátumaikat tegyék le, hanem az országgyűléstől távol tartanák magukat s hagynák a többséget végzetes utján tovább menni, mig el nem következnék az a visszahatás, melynek a természet rendje szerint el kell következni. Az ellenzék rendelkezik számos a viszonyokkal ismerős, széles látókörű politikusokkal, kik bizonyára meg fogják találni a célhoz vezető eszközöket, azonban minFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ denesetre mérlegelendő volna, vájjon egyéb célszerű mód hiányában nem volna-e helyes, a mandátumfosztó javaslat megalkotását azáltal szükségtelenné tenni, hogy az ellenzék nem venne részt a további tárgyalásokban ; mert azt csak nem teheti, hogy eddig elfoglalt álláspontját feladva, térdet-fejet hajtson azok előtt, kiket a magyar történelem mint az ország ellenségeit fogja lapjain megörökíteni. Annyi bizonyos, bármit hozzon is a jövő, Magyarország a mohácsi vész óta nem volt veszélyesebb helyzetben, mint a mostani. Ausztria és Bécs örömmámorban úszik, mert a mit négyszáz éven keresztül furfanggal, erőszakkal nem sikerült megvalósítani, ma, mint a puszta néző, elérte. Magyarok rombolják le mindazon biztosítékokat, melyek Magyarországnak a beolvasztás folytonosan élő terve ellen védő eszközül szolgáltak. Most már tudják Bécsben, hogy nekik, ha a nagy Ausztriát, Magyarország külön államiságának romjain létesíteni akarják, nem szükséges egyebet Tenni, mint egy csomó magyart ráuszítani egy másik csomó magyarra, azok majd egymásközti viaskodásban elvégzik azt, amit ők elvégezni hiába iparkodtak több évszázadon keresztül. Nem kell több hozzá, csak még egy év a mostan folyó évhez hasonló alkot- mánybiztositékok rombolásával és akkor rövid idő múlva Lukács László miniszter- elnök, Tisza István gróf házelnök s a nemzeti munkapárt elzarándokolhatnak Bécsbe s az osztrák generálisként jelenthetik: Magyarország felséged lábai előtt fekszik ! Boda Vilmos. Nyilatkozat. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ legutóbbi számában a „Bátaszéki uradalom bérbeadása“ cim alatt megjelent közleményre a következőket válaszoljuk : A közlemény írója maga sem talál abban semmi elitélni valót, sőt helyesli, hogy a függetlenségi és 48 as párt vezetősége azt akarta, hogy gróf Batthyány Tivadar képviselőnknek a párt- elnökséghez intézett levele első sorban a pártlapban lásson napvilágot. Ha valami, hát ez a legtermészetesebb dolog, ép ezért minden kommentárt feleslegessé tesz. Annál csodálatosabb tehát, hogy a cikkiró ebből azt a helytelen és erőltetett következtetést vonja le, hogy „a párt vezetőség pártpolitikai szempontból intézte ez ügyet a sajtóval szemben“. Ha a cikkiró abban a természetes dologban, hogy mi az elsőbbséget a saját pártlapunk számára akartuk fentartani, pártpolitikai szempontot lát, hát ezt a vádat szi vesen elviseljük, mert meg vagyunk győződve, hogy a mi eljárásunkban elitélni valót senki sem fog találni, kivéve a cikkirót, akinek tisztán látását és józan Ítélőképességét a pártelfogultság teljesen megzavarta. Azonban a leghatározottabban tiltakozunk azon qualifikálhatatlan inezinuáció ellen, mintha a pártvezetőséget az érdekelt földmi velő polgársággal szemben pártpolitikai szempont vezette volna. Ezen szemenszedett rágalmat a cikkiró a „Tolnamegyei Közlönyében megjelent cikknek következő passzusára alapítja : „Mivel azonban az érdekelt földmivelő polgárság ugyszólváu kivétel Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár : Egész évre 12 K, Va évre 6 K, V4 évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. nélkül tagja a kerületi ellenzéknek, természetesnek tartjuk, hogy a pártvezetőség van hivatva első sorban az érdekelteket ezen ügyben irányítani, a szükséges tudnivalókkal ellátni.“ Bár a cikk és tehát az idézett része is nem a pártvezetőségtől ered, a pártvezetőség semmi okot sem lát fennforogni, hogy ettől a cikktől a közösséget megtagadja. Mert minő feneketlen rosszhiszeműség kell ahhoz, hogy ebből azt a következtetést lehessen levonni, hogy a pártvezetőség ezzel^ pártpolitikai szempontot óhajt érvényesíteni. És minő szemérmetlen tendenciával ütközik ki azon törekvés, hogy az ellenzéki pártok között éket verjen, azon ellenzéki pártok között, akiket a junius 4 iki események egybeforrasztottak. Mert mi jogosította fel a cikkirót, hogy a pártvezetőségnek olyan intenciót tulajdonítson, hogy azért, mert a kérdéses cikkben kerületi ellenzékről van szó, hogy ez alatt kizárólag Justh pártiakat kell érteni. Nem érzi, váljon a Tolnavármegye és a Közérdek nevetséges helyzetét, mikor telivér munkapárti létére még ma is a munkapárti berkekből a Kossuth-párti ellenzéki polgárok foga- datlan prókátorának játsza ki magát. Ma, junius 4 ike után. Hát átaludta ezt az időt fm ? Hát hiszi, hogy még ma is lesz valaki olyan együgyü, hogy az ő farizeusi szólamának felül ? Nem védekezéskép, mert fölöslegesnek tartjuk — hanem a cikk rosszhiszemű ferdítésével szemben némely kétségtelen tény megállapítására szorítkozunk. A cikk a mi akciónkat poli ikai színezetűnek, ezért az ügy sikerét veszélyeztetőnek látja. Továbbá illetéktelennek tart bennünket ily nagy- fontosságú, súlyos anyagi kockázattal járó gazdasági ügylet lebonyolítására. Lássuk, mennyi igazság van ez állításban. Gróf Batthyánynak hozzánk intézett levelében a következő passzus foglaltatik : Kötelességemnek tartom a m. t. pártvezetőségnek a fentieket n. b. tudomására hozni, kérve, hogy jelen közlésem tartalmát az érdekelt polgársággal minél előbb közölni s azokat felhivni szíveskedjék, hogy a bérleti szövetkezetek megalakításának ügyével minél előbb foglalkozni szíveskedjenek. A mi tevékenységünk tehát csupán erre és semmi egyébre ki nem terjed. Hogy gróf Batthyány az ő akciójához a pártvezetőség segítségét is kéri, váljon nem természetes dolog ez ? Érthetővé teszi az a szoros viszony, mellyel egy képviselő pártjának vezetőségéhez áll. De meg ha valakinek, úgy a „Tolnavármegye és a Közérdekének kell első sorban tudnia, hogy gróf Batthyánynak a hivatalos szervezeteknek vele szemben még ma is tanúsított előkelő merevségénél fogv lehetetlenné teszik, hogy közvetlenül hozzájuk fordulhass ,n. Ezért állítjuk, hogy fm. tudatos rosszhiszeműsége kell hozzá, hogy azt a következtetést vonja le, hogy mi az ügyből pártkérdést csinálunk ; azért, mert képviselőnk kívánságának eleget óhajtunk tenni. Gróf Batthyány maga hangsúlyozta első sorban, hogy ez a nagy szociális kérdés nem képezhet pártpolitikai ügyet és ezért kéri a vármegyei hatóságot, a községeket, mindenkit, hogy munkálkodjanak a cél megvalósítására. Mi a magunk részéről is teljesen át vagyunk hatva, hogy e kérdéshez a politikának semmi köze és eszünk ágában sem volt egy percig sem politikai szempontból fogni fel az ügyet. Csak nem képzeli fm., hogy a bérleti szövetkezetek megalakítása iránti akciónkban azt is megkérdezzük, bogy X. Y. polgártársunk milyen párti. A kérdés nagy társadalomgazdasági jelentősége is kizárja, hogy a vezetőség mint politikai pártvezetőség járjon el az ügyben. Ezt egy kis jóakarattal fm. önmagától is eltalálhatta volna. Ami pedig a lebonyolítást illeti, úgy hisz- szük, erre is megfeleltünk, midőn tevékenységünk határát körvonaloztuk. Mi nem érezzük magunkat illetékesnek a lebonyolítás kérdésében. Ám jó volna, ha fm. is érezné és belátná, hogy mihez és hogyan szóljon
