Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-01 / 35. szám

hozzá 5 ez esetben ez a cikke sem Íródott volna meg.

De hát miért is íródott meg, óh miért ? Fogantatott abban a következetes irigységben, mely a T. és K.-et mindig elfogja, valahányszor gróf Batthyány valamely eredményes működé séről kénytelen tudomást venni. Mi ezt a cikket odaállítjuk pellengére minden becsületes gondol- kozásu, emelkedett felfogású ember elé, pártkülönbség nélkül. Nézzék azt a kicsinyes, alant- járó, magára valamit adó sajtóhoz méltatlan, pletykálkodó hangot, mely vénasszonyos szósza tyárkodással erőlködik azon, hogy ország-világ előtt hirdesse : aztán ne ám, hogy azt higyjétek, hogy ennek a fránya Batthyánynak ebben a dologban valami érdeme volna.

Állítsuk ezzel szembe gróf Batthyány önérzetesen szerény szavait: ,,Talán az én kitartó agitációm egy parányit hozzájárult ahhoz, hogy az alapítványi birtokok kezelésével megbízott minisztérium néhány hónappal ezelőtt a bátaszéki uradalom bérbeadásának eszméjével kezdett foglalkozni.“

Mi tudatában vagyunk annak a nagyarányú tevékenységnek, melyet gróf Batthyány ezen

ügyben kifejtett.

Védeni őt a „T. és K.,,-el szemben túlzás volna ; hiszen mit árthat a fatörzsnek a peneci- lus. Pártlapunk sem tett egyebet, minthogy minden túlzás nélkül honorálta gróf Batthyány érdemeit, egy szóval sem említvén, hogy az elért eredmény pusztán és kizárólag Batthyány érdeme. Ez volt az a nagy bűn, a miért fm. szükségesnek találta tiltakozó szavát felemelni, hátha „a pártelnökség vagy éppen gróf Batthyáuy fogja érte a politikai babérokat learatni és pártcélokra hasznosítva, zsebrevágni.u

Étre mondja, bogy ami eljárásunk ,,párt- politikai haszonlesésből gyártott megtévesztés,, bizantinikus hizelgéssel vegyitett népbolonditá«“. És ezt a T. és a K. mondja. Az a lap, amely teljesen a hatalmon levők és nagyurak csatlósává szegődött. Amely lap a hatalmon levők és nagyurak körüli állandó émelyítő hizelkedésével és agyon- magasztalásával a személyi kultuszt immár any- nyira vitte, hogy az minden független gondolko zásu és jóizlésü emberből az undor érzéséi váltja ki.

Arra az aggodalmára fm.-nek, hogy a mi ténykedésünkkel az ügy sikerét veszélyeztetve látja, csak az a megjegyzésünk, hogy a sikert mi is veszélyeztetve látjuk. Csakhogy mig fm. mindeu komoly ok nélkül, csupa hypokrisisból állítja ezt, a mi aggodalmunk komoly, amikor azt kell látnunk, hogy gróf Batthyánynak nemes loyalitástól áthatott felhívására a sajtóban ilyen rikácsoló visszhang támad.

De vigaszunkra szolgál a légyről szóló és fm. által újból elcsépelt hasonlat. Jól esik tudnunk, hogy nem a fm.-féle légyzümmögések a közvélemény irányitói, s valóban kívánatos volna, ha fm. is egyszer a tudatára ébredne már, hogy nem az ő vállain nyugszik a megyeháza.

A függetlenségi- és 48.as párt vezetősége.

____2______________________

Az erőszak és töruénytiprás Jegyében.

A munká8biztositó harca a miniszter ellen.

A jelenlegi kormány gyalázatos erőszakoskodása és törvénytiprása — fájdalom.— még nem meiült ki az egész ország hazafias érzésű polgárságát fölháboritó és a végsőkig elkeserítő júniusi alkotmánypusztitásával, hanem azóta is tart szakadatlanul és úgy látszik, nem is fog megállani addig, mig az elkeseredett nemzet fektelen erővel kitörő boss/u dühe szét nem tapossa a hatalom kéjében undok varangyként föl - hivalkodott mai kormányt nemzetpusztitó rendszerével együtt.

A Tisza István erőszakos gárdájából besorozott jelenlegi kereskedelmi miniszter újabban a magyar országgyűlés által megalkotott élő törvény vil gos intézkedései ellenére egy olyan rendeletet bocsátott ki, amely egyszerűen agyon akarja vágni a hivatali elődei által évek hosszú során át meghonosított joggyakorlatot és „rende leti utón“ szándékozik megsemmisíteni Magyar- ország egyetlen szociális törvényének, a munkás- biztositásról szóló 1907: XIX. t. cikknek egyes szakaszait. A miniszter ugyanis azzal a nyilván való pártpolitikai tendenciával, hogy egyedüli tapsolóinak és a saját hatalmuk érdekében a mindenkori hatalom hiveinek, az egyébként is jólétben dúskáló nagy birtokosaaágnak kedvezzen, kimondotta, hogy a vállalkozásszerüleg űzött cséplőüzemek nem iparigazolványkötelezettek és ehhez képest r.em esnek a munkásbiztositási törvény hatálya alá. Ez a minden törvényes alapot nélkülöző rendelkezés azt jelenti, hogy ezer és ezer Bzegény munkás fosztatik meg a szociális munkásbiztositás áldásaitól és a teherviselés alól

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

mentesíteni kivánt „kedvelt hívek“ helyett, majd azoknak kell az intézmény főn-tartásának terheit viselni, akik nem voltak oly szerencsések, hogy a hatalmas miniszter kegyelmének napfényéből reájuk is eshetett vo'na egy halvány sugár.

Minden oly intézmény nél, ahol a közterheket egy bizonyos korlátok szerint meghatározott érdekeltség viseli, a jóindulatú hatalomnak az volna a köteless ;ge, hogy a teherviselők körét minél szélesebbre, minél tágabbra kiterjessze és ezáltal az egyesek terhein könnyítsen. — Másfelől azonban még nincs okunk kétségbeesni ! Hála Istennek, a közállapotok még ebben az agyonsanyargatott országban sem züllöttek le any- nyira, hogy egy miniszter minden törvénytelen rendelete szent volna és a jogtalan hatalmaskodás ellen nem lehetne jogorvoslatot keresni és találni.

A szekszárdi kerületi munkásbiztositó pénztár — úgy, miként az ország összes pénztára — teljes elszántsággal szálit síkra a miniszter törvénytelen rendeletével szemben és el van határozva, hogy a harcot a végsőkig folytatja. Ezer szerencse, hogy az 1907: XIX. t.-cikk szociális érzésű megalkotói, mintha már előre sejtették volna a mai erőszakos és törvénytelenséget jogtalanságra halmozó rendszer uralomra jutását, úgy csinálták meg a törvényt, hogy a miniszter nek az életbevágó kérdésekben még csak beleszólást sem engedtek, hanem a döntést a függet len bíróságokra bízták. A pénztár álláspontjának törvényességét a következőleg indokolja :

Minthogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek 36227/1912. VI. Á. sz. alatt kelt és Tolnavármegye alispánjának 12757/1912. számú intézkedésével kiadott rendelete az iparszerü cséplőüzemeket az 1907 : XIX. t.-cikk hatálya alól végleg kivonni szándékozván, oly intézkedéseket tartalmaz, amelyekből kifolyólag úgy a biztosi tásra kötelezett érdekeltség, mint a szociális műn kásbiztositás kultiválására reddelt intézményünk érzékeny és helyrepótolhatatlan károkat szenved bet ; szükségesnek tartjuk ismételten hangsúlyozni, hogy a 6300 sz. köriratunkban kifejtett állás pontunkhoz a leghatározottabban ragaszkodunk, mert a kereskedelemügyi minisztert, annál ke- vésbbé Tolnavármegye alispánját nem ismerhet jük el feljogosítottaknak arra, hogy a magyar országgyűlés által megaíkott és szentesített élő törvény egyes szakaszait rendeleti utón megvál toztassák, vagy egyszerűen hatályon kívül helyezzék.

A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek fentebb hivatkozott rendeletének jogi je'entősége pusztán csak annyi 1-bet, hogy a harmadfokon ítélkező munkásbiztositási kihágási bíró álláspont ját tartalmazza, ellenben törvényeink és alkotmányunk értelmében általánosan kötelező s törvényen alapuló jogforrásnak nem tekinthető, miért is pénztárunkra és feleinkre nézve hatályosnak el nem ismerhetjük.

Az 1907 : XIX. t. cikk 3. §-a feljogosítja ugyan a kereskedelemügyi minisztert, hogy a törvényben föl nem sorolt üzemekre a baleset biztosítási kötelezettséget jogforrás erejével biró rendeletekkel kiterjessze, ellenben nem hatalmazza föl a biztosítási kötelezettség körének a törvényben meghatározott kereteknél szőkébbre szorítására s egyáltalában nem ad jogot arra, hogy a betegség esetére való biztosítási kötelezettség kérdésében a konkrét eseteken tulmenő és általánosan kötelezőnek szánt rendeletekkel intézkedjék.

A gépeikkel mások részére vállalkozásszerüleg dolgozó géptulajdonosok alkalmazottainak biztositási kötelezettsége eddig is az 1907 : XIX. t. cikk 1 §-án és nem miniszteri Vendeleteken alapult. Az a körü'mény tehát, hogy a kereske delemügyi miniszter egyik korábbi 52798/908. sz. rendeletéi 16878/912. sz. rendeletével hatályon kivül helyezte és 36227/912. sz. rendeletével újabb szabályokat kiván fölállítani, ezen pénztárra nézve teljesen közömbös, annál is inkább, mert a betegség esetére való biztosítási kötelezettség kérdésében — a konkrét tényállás természete szerint — az 1907 ; XIX. t.-cikk szerint négy különféle fórum illetékes legfelsőbb fokon dönteni ;

1. a járulékfizetési kötelezettség tárgyában a rendes bíróságok, 2. segélyügyekbe« a választott bíróságok és az áll. munkásbiztositási hivatal bírói tanácsai, 3. a kórházi ápolási költségek megtérítése ügyében a közigazgatási bíróság dönt, mig 4. a kereskedelemügyi miniszternek kizárólag a kihágási |ügyekben harmadfokon való ítélkezés joga tartatott fönt.

Ugyanazért, amiért a leghatározottabban ragaszkodunk ahhoz, hogy a mások részére vállalkozáisszeriileg dolgozó cséplőgéptulajdo- nosok alkalmazottai az 1912. évi cséplési idény tartamára hozzánk bejelentessenek és az utánuk esedékes járulékok pénztárunkba befizettessenek, egyben kijelentjük, hogy a fentiek szerint biztosításra kötelezett tagok igé nyeit, ha a törvény szerint nekik járó segélyért hozzánk fordulnak, teljes mértékben ki

fogjuk elégíteni, ezzel szemben azonban jogaink érvényesítésére a rendelkezésünkre álló összes törvényes eszközöket igénybe fogjuk venni.

Valóban fölöttébb érdekes és tanulságos ez a háborúskodás, mert aligha volt még eset Ma gyarországou, hogy egy miniszter ennyire visszaélt volna a kezébe helyezett h italommal, még kevésbé pedig arr , hogy egy intézmény a „mindenható úrral“ üy nyílt és elkeseredett háborút mert volna indítani.

Ketskés Győző.

1912 szeptember 1.

KÜLÖNFÉLÉK.

Molnár Kálmán.- 1877-1912. —

Ha egy csillag fut le az égről, meghal valaki, tartja a néphit.

Augusztus a csillaghullás hónapja.

A mindenség kifürkészhetlen utjain egy lámpával kevesebb világit ; egy világos fénysáv egy pillanatig még mutatja helyét, azután volt, — nincs.

Egy ember költözött el tőlünk....

Talán épen akkor, mikor egy csillag lehullott. Annak a csillagnak tündöklőnek kellett lenni, mert a meghalt férfi nagy volt és nemes.

Egy vihar mily hatalmas, mily félelmes, mily nagyszerű s hatásában mily iszonyú, mily rettenetes. De mi ez a viharhoz, amely a lélekben dúl ? — Egy kétkedő, töprengő és mégis hivő és határozott, egy a maga pesszimizmusában optimista, a reményeiben csalódott és mégis foly ton reménylő ember lelki harcai elmulhatnak-e pusztító hatások nélkül ?

Egy szív, amely érezni tudott, egy szem, mely oly élesen látott, egy agy, mely szüntelen gondolkodott és egy nyelv, mely minderről hall gatott.'— Átérezni egy emberiségnek, de különösen ennek a maroknyi, elnyomott, jogaiban annyira korlátozott magyar népnek keservét, panaszát — a történelem szemüvegén keresztül figyelni az eseményeknek semmi jóval nem kecsegtető folyását s tudni azt, hogy nem segíthetni a bajon, legfeljebb könnyithetni : letörülve a könnyeket és munkálkodva egy szebb jövő érdekében.

Es ez az ember lelkében keserűséggel, hazaszeretettel, — ajkán cinikus, fájdalmas mosollyal, tanár volt — tanított.

Lelkének rajongását, lángoló hazaszeretetét átültette tanítványai leikébe, ó, a kétkedő, tanította imádni az Istent, a mások Istenét, szeretni az embereket, kik őt soha meg nem értették.

S most vége mindmnek, a vihar lecsende sült s hatása a gyöngyöspüspöki csendes temetőben egy virágos uj, sirhalom.

Az élet országutjáu pedig, egy szerető férjjel, egy gondos édesapával, egy kiváló tanárral, egy igazi fenkölt szellemmel kevesebb világítja meg azt az utat, amelyen haladni nehéz, de nemes és azokat a célokat? amelyekért küzdeni fárasztó, de szép. ■ Schwetz Elemér.

— Igazgatói kinevezés. Az 1912—1913 ik tanévben, szeptember l én nyílik meg Jászapátiban a kir. kaih. gimnázium, melynek igazgatójává a vallás- és közoktatásügyi miniszter Haugh Bélát, a szekszárdi állami főgimnázium kiváló rendes tanárát nevezte ki. A kinevezett igazgató a szekszárdi állami főgimnáziumban megnyitása óta nagy szaktudással és szorgalommal működött a szülők általános megelégedésére. Szabad idejét tudományos dolgok tanulmányozására és a magyar irodalom művelésére fordította, amelynek eredménye, hogy több önálló könyvet irt, számos szabadelőadást és felolvasást tartott a szekszárdi Katii. Olvasókörben, melynek választmányi tagja is volt. Önálló, kialakult véleményének mindenütt, ha kellett, kifejezést adott. Tanári és társadalmi tevékenységében mély vallásosság és hazafiság jellemezték, amiért tiszteletet és becsülést vívott ki maga iránt a legszélesebb körben Midőn tőlünk sajnálatunkra távozik, kívánjuk, hogy azt a nemes kulturális missziót, melyet a miniszter bizalommal reá ruházott, sikerrel oldhassa meg.

— Áthelyezések. A pécsi püspök Szentiványi József bükkösdi vikáriust Szekszárdra, hauszt Antalt A párról Magyarszékre és Müller Józsefet Nagykónyiból Bükkösdre helyezte át kápláni minőségben.

— Körorvoiválasztás. Dr. Szommer Gyula, a szekszárdi Ferenc közkórház alorvosa Ozorán községi körorvossá választatott meg.

— KÓpviseltetÓS. Az Orvosok és Természetvizsgálók XXXVI-ik vándorgyűlésüket múlt vasárnap tartotta meg Veszprémben Hornig Károly báró megyéspüspök diszelnökségével, melyen ami vármegyénket dr. Drágíts Imre varmegyei tisztifőorvos képviselte.