Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-09 / 23. szám
XL. évfolyam 23. szám Szekszárd. 1912 junius 9. Függetlenségi és 48-as oolitikai hetilap Szerkesxtőség 8e*erédj István-utcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető • minden közlemétflek intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telelőn 11 Vcinsr-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű h;rdetések és pénzküldemények intézendők Az erőszak. Van egy vérszomjas természetű háziállat, mely m ndenütt honos és éppen azért tenyésztik nagy kiterjedésben, mert egy másik háziállatnak, melyet nem szívesen tűrnek, halálos ellensége s kegyetlenül elbánik vele. Nem csak megfogja, ha teheti, hanem még mielőtt leifalja, játszik vele. Hol elereszti, hol megfogja s igy kínozva, készíti elő szomorú halálát. E két háziállatnak egymáshozi viszonya jut eszünkbe, midőn hazánknak Ausztriával való legújabb, már az alkotmány sértetlenségébe vágó, konfliktusával foglalkozni akarunk. Sokan azt hiszik, hogy Bécs azon elhatározása, hogy a véderőtörvényt a magyar országgyűlésen minden áron keresztülvisz, csakúgy az erőszak alkalmazása közben támadt. Pedig ez nagy tévedés. A magyar országgyűlési ellenzék minden eszközzel való letörése már akkor el lett határozva, midőn tapasztalták, hogy Khuen-Héderváry gróf kifárasztó politikája nem eredményezi azt, amit Bécsben óhajtottak, az országra óriási anyagi terheket jelentő, uj véderőtörvény gyors keresztülhajszolását. Nem minden magyar politikus vállalkozott volna arra, amint Khuen-Héderváry gróf is tette, hogy a véderő javaslatot, ha szükségesnek mutatkozik, házszabálysértéssel, erőszakkal is keresztülvigye. De mégis találkozott egy, aki kétszínű viselkedésével a Just párt előtt úgy tüntette fel magát, mintha ő hajlandó volna, ha a hatalom kezébe kerülne, a párt választójogi kívánságait teljesíteni; de azért Tisza István gróffal, ki tudvalevőleg az általános, egyenlő titkos választójognak nem valami nagy barátja, is fenntartotta a jó viszonyt s számított reá, hogy Tisza gróf, természeti hajlamainál fogva, lesz az az ember, aki a Bécsben tervezett s általa elfogadott erőszakos eszközök alkalmazásától nem riadna vissza. így elő lévén készítve a dolog, gyorsan ment az előkészítő munkálat. Khuen, mint nem alkalmas ember, kegyesen el lett bocsájtva s jött Lukács, aki hajlandó volt megtenni azt, amire Khuen nem látszott alkalmasnak, vagy tán visszarettent tőle. Lukács azután helyet foglalt a jól előkészített talajon s hogy a történendőkért az ódiumot magától lehetőleg távoltartsa s a felelősséget legalább részben az ellenzékre hárítsa, egyezkedést kezdett a választójog megalkotására nézve,, biztosan tudva, hogy Tisza gróf támogatását nem nélkülözhetvén, az nem fog sikerülni. De hogy a múltban való viselkedését némileg igazolja, úgy tett, mintha egyezkedni akart volna; pedig hát biztos volt, hogy a Tiszával való testi-lelki barátság annak egyenesen útját állja. Vége szakadván az egyezkedő tárgyalásoknak, amit előreláttak, lögtön a rég megállapított terv végrehajtásához fogtak. Návay Lajos a ház elnöke a törvénytelen erőszakra nem volt kapható, de Tisza István gróf egy percig sem habozott s csendőr és rendőr szuronyokra támaszkodva, kidobatja az ellenzéki képviselőket. Minden jel a ra mutat, hogy a már több Ízben alkalmazott «véghetetlen nyomor Felelős szerkesztő Föinunkatars BGDA VILMOS HORVATH IGNACZ és szenvedés» végig gázol hazánkon és ez mindannyiszor ismétlődik, valahányszor Ma- | gyarország önállóan mer gondolkozni ; a bécsi hatalmak intézkedéseinek ellent áll, vagy nemzeti jogait meri követelni. A múlt tapasztalatai folytán erre már el lehettünk készülve. Az a szerencsétlen kötelék, mely bennünket Ausztriához fűz, mindig megtenni káros gyümölcseit. A legszomorubb azonban az, hogy fölös számban mindég akad magyar ember, ki Magyarország letaposására készséggel segédkezet nyújt. Az udvari körökben való jutalmas süt- kérezés mindig elég vonzóerővel bir arra, hogy történelmi nevű magyar emberek a hazaárulás súlyos bűnébe essenek. így volt ez a mohácsi vész óta mindég. Ha hazánknak sikerűit kissé lábra állnia s erőre vergődnie, ha számtalan törvénnyel és királyi esküvel szentesített állami önállóságát merte hangoztatni, jött Karaffa, Haynau, Windisgniiz és vérbe fojtott minden nemzeti fellángolást. A művelődés jótékony befolyásának tulajdonítható, hogy most már nem lehet hóhérral, bitófával dolgozni; az egész művelt világ lázongásba törne ki miatta; de van keservesen szerzett pénzünkön tentartott elég szurony, kard és puska, hogy vérbe fullasz- szon minden szabad mozgalmat. Most Lukács és Tisza vállalkoztak rá, hogy a véderő javaslatban foglalt nemzeti sérelmek orvoslását megakadályozzák s annak nagy terheit a nemzet vállárrá rakni segítsék. Pedig az a nagy véderő szaporítás nem háború folytatására, hanem a népek szabad mozgásának letiprására szükséges. Okul hozzák fel, hogy a választói jog érdekében folytatott Justh-féle obstrukció megakadályozta a törvényhozás rendszeres működését. Hát efíelett lehet vT atkozni, de nem találkozik józan gondolkozásu ember, aki mentségül elfogadhatná, mert ez nem elég ok arra, hogy felrúgják az alkotmányt, lábbal tapodják a legnagyobb alkotmány- biztosítékot: a ázszabályokat; hogy az országgyűlési képviselők mentelmi jogát tekintetbe ne vegyék s hogy szuronyos rendőrökkel és csendőrökkel távolítsák el azokat, kik az ilyen égbekiáltó visszaélések előtt szemet hunyni nem tudnak. Vigasztaló a dologban csak az, hogy a nemzet, mely ily sanyaruságokon kénytelen keresztül menni, nem felejti el a történt dolgokat. Megörökíti emlékében és történelmében azokat, kik jogaikért küzdöttek, de azok nevét is, kik a hatalom szolgálatában letörésre vállalkoztak. II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos emléke örökké él a magyar nép szivében, mig a nemzet árulóinak nevét évszázadokon keresztül átok kiséri. Ez a jutalma a jóknak s büntetése a gonoszoknak. Nem szükséges bővebben részletezni, hogy sem Lukács, a gyászos események intézője sem vak eszköze : Tisza István gróf emléke csakhamar elmosódik a magyar szivekből és azoka'- fogja áldólag emlegetni, kik az alkotmány s a magyar nemzet törvényes jogainak védelmében fáradoztak, Boda Vilmos. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, evre 6 K, ‘/4 évre 3 K Szamonként 24 fillér e lao nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szói? 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 tillér A bihari Jupiter. A jövendő történetiró, aki a mai napolt eseményeit fogja megírni, megfogja állapítani, hogy az ezeréves alkotmányosság hazájában, amelyet oly gyakorta és annyi büszkeséggel szeretünk emlegetni, akkor hurcolták ki fegyveres erővel az ellenzéket a parlamentből, amikor egyik része a nemzettől vérben és pénzben kért újabb óriási áldozatok ellenében a nemzet törvényes igényeit kívánta érvényesíteni, a másik része pedig egy rég elavult választójogi törvény helyébe olyat kívánt létesíteni, amely az eddig is igazságtala nul kizárt osztályokat jogokkal ruházna fel. Ezek kérlelhetetlen tények, ezek történeti előzmények, amelyeket nem mellőzhetünk akkor, amikor arra a kérdésre akarunk felelni, hogy indokolt volt e és továbbá ami ebből következik, igazolliaté-e egy a magyar parlamentben eddig ismeretlen, a világ összes parlamentjének történetében pedig alig egy két pé dában fellelhető ama véríázitó erőszak, melynek napjainkban tanúi vagyunk. Persze, akik igennel felelnek, kénytelenek figyelmen kívül hagyni az említett előzményeket ; ezek rámutatnak egy közelebbi okra, mondván, az ePenzék megakadályozta a parlament működését. Megfeledkeznek, hogy ezamegakasz- tás is már következménye azoknak az előzményeknek. Bármiként tekintsük tehát a dolgot, csupán a felszínesen szemlélő, a mélyebben fekvő okokkal nem törődő találhat igazolást és megnyugvást az események idáig fejlődésében. Kétségbe ejtő, hogy egy embernek fékez- betétien dühétől megzavart tisztánlátása idáig juttatta az országot. Kétségbeejtőbb annál inkább, mert a békés kiegyenlítés útban volt. Ma már | báljuk, hogy az erőszak el volt határozva, ennek tehát be kellett következnie. A Balkánhoz való közelségünket semmi sem dokumentálja fényesebben, mint az, bogy a huszadik században egy a düh paroxismusától megvadult párt tapsai között rendőrök hurcolják ki a parlamentből a népképviselőket: Trónusán ül a bihari kényur és mintegy modern Jupiternek szemöldök rántására felugrik egy párt és ime néhány pillanat múlva meg van szavazva egy több száz paragrafusból álló törvény, melynek tartalmáról a megszavazok túlnyomó része halvány sejtelemmel sem bir. Árverési csarnokká lett a törvényhozás háza: szüntelen hangzik az először, másodszor, senki többet, harmadszor. Q.uos ego . . . mondja a bihari kényur. Azonban könnyű hősnek lenni. Bent a Házban, az elnöki emelvény körül markos legények testőrsége veszi körül A Ház körül gépfegy verosz- tag, bent 120 rendőr, az utcán ha megy, detektívek vigyáznak rá. Ki a bátor legény, ha ő nem? Mikor aztán a proskribáltak utolsóját is kikurcolja a rendőr, feláll és mondja, amint itt itt következik: „Én, (mert mindig énj ki talán tudtam némi pres-ztizst és tekintélyt adni a magyar állam szavának, talán tudtam némileg öregbíteni a magyar nemzet politikai tőkéjét, persze annyival nem tudtam öregbíteni, amennyivel ők csorbították azt . . .“ Elfogadjuk. De mi az az öregbítés ahhoz a csorbításhoz képest, mellyel a mostani ténykedésével a magyar parlamentarizmust ország-világ előtt meggyalázta. A legtekintélyesebb osztrák lap, a Neue Freie Preose mondja, hogy Tisza olyan szégyent ejtett a magyar parlamentarizmuson, amelyet bármily hosszú idő sem képes róla lemosni, „Tizenegy hónapja immár — mondja a bihari nagj ur hogy a Ház a véderőfői szóló törvényjavaslat vitáját megkezdte.“ Ez csakugyan borzasztó, lizenegy hónap valóban elég hosszú idő. A jövendő történetírója tűnődni fog és keresi az okot. Es a jövendő történetírója csakhamar rá fog Jönni, hogy ez a tizenegy hónap csak p. rányi része annak a négyszáz éves „obstrukciónak“, amelyet ez a nemzet a maga jogaiért folytat és akkor a történelem itélőszéke igazságot fog szolgáltatni - most kihurcoltaknak.
