Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
Szekszárd, 1912 január 7. Szerkesztőség ftwerédj lstváo-ntcza 6. se.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 1! Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkiildemények intézendők A kétes jövő. Elmúlt ismét egy év annélkül, hogy meghozta volna a békés fejlődés, mindenki által melegen óhajtott, biztos feltételeit. — Ellenkezőleg keletkezett Bécsben egy titkos helyről támogatott párt, mely felhasználva a török-olasz háborút, beleakarta vinni a monarchiát egy legkevésbé sem dicsőséges revans vállalkozásba, mely szerződésszegést vont volna maga után. Az uralkodó útját álta ennek az épp oly merész, mint elítélésre érdemes tervnek. Alig múlt el azonban a fenyegető veszély, jött az újonnan kinevezett vezérkari főnök s a közös ügyekre vonatkozó költségvetés keretében kért felhatalmazási tárgyalására egybegyült bizottsági tagok ámu- lására, egyszerűen kijelentette, hogy neki az mind kevés, miben a magyar és osztrák kormány a közös hadügyminiszterrel megegyezett; neki még sok milliónyi'katonai költségre van szüksége, melyet annak idején nem kérni, hanem követelni fog. Tehát azt az óriási katonai követelést, melyet a magyar nemzet tekintélyes része elviselhet- lenneí tart, mely ellen az egész ország- j gyűlési ellenzék, késhegyig menő harcot folytatott s valószínűleg folytatni fog, még fokozni akarja. Ha ez nem az őrületnek egy neme, akkor csakugyan nagy talány az, hogy ki uralkodik manapság az osztrák-magyar monarchiában ; váljon a tapasztalatokban gazdag, bölcsességet tanúsító koronázott király háta mögött nincs-e egy mellékuralkodó — nevezzük ezt egyelőre katonai uralomnak, — mely vagy ki a fejedelem Felelős «serkesztő Főmnnkatars B Ű 0 A V1LKSDS HORVÁTH IGU ACZ előrehaladt korát kihasználva, mindenben a saját akaratát kívánja érvényre emelni. De ne találgassuk, megadja erre a kérdésre a feleletet a legközelebbi jövő. Nem kevésbé bizonytalan a helyzet a belpolitikában is. A magyar kormány szívósan ragaszkodik a beterjesztett véderő javaslatok elfogadásához. Az ellenzék minden árnyalata azonban el vau határozva azokat mostani alakjukban s kikötések teljesítése nélkül el nem fogadni; ellenkezőleg azok törvényerőre emelkedését a legszélsőbb parlamenti eszközzel: technikai obstruk- cióval megakadályozni. Tehát van egy párt a monarchiában, melynek a tárgyalás alatt levő katonai javaslat nem kell, mert kevesli az abban foglalt áldozatokat, van egy párt Magyar- országon, mely azt egészében elfogadja s végre vannak pártok, melyek azt feltétlenül ellenzik. Ha valamikor, úgy most volna itt az ideje, hogy az uralkodó a nála szokásos eréllyel közbelépne; a mellék kormányt el- távolitaná s hűséges magyar népének kívánságait teljesitve, ínnak a történelem tanúsága által bizonyítóit nagy erejére támaszkodnék. Ez lenne az ó hosszú uralkodásának legkiemelkedőbb fénypontja s dinasztiája biztosításának elsőrendű tényezője. Mit mondjunk az országgyűlés pártjai között fennforgó nagy ellentétekről, melyek minden békés munkálkodást hosszú időre képesek lehetetlenné tenni. Héderváry Károly gróf miniszterelnök, a többségben levő nemzeti munkapárt elnöke az uj évi tisztelgések alkalmával elhangzott beszédében nyomatékosan hangozMegjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, l/* évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájába! Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig f korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 10# szó 2 koronával több Nyilttér garmond soronkint 30 fillér tatta, hogy a véderő javaslatokra vonatkozólag, a pártok között, fentálló ellentéteket hajlandó békés utón is elsimítani, de készen áll a legádázabb harcra is. Kossuth Ferenc a nála az uj év alkalmával tisztelgő párttagoknak, kik azt lelkesen helyeselték, kijelentette, hogy a katonai javaslatokból csak úgy válhatik törvény, ha a nemzeti kívánságok a katonai téren teljesittetni fognak. Justh Gyula pedig távirati utón tudatta pártjával, hogy neki ma is az az álláspontja, hogy előbb az általános, egyenlő és titkos választói törvény alkotandó meg s az ennek alapján összeülő uj országgyűlés lesz csak hivatva a véderő javaslatok elintézésére. Hát ezek a vélemények egyenest ellenkeznek egymással, de tán nagyobb jelentőség nem tulajdonítható nekik. Mindenik párt vezére erősen hangoztatta álláspontját, de mielőtt törésre kerül a dolog, mindenik meggondolja hajthatatlanságának káros következményeit. A miniszterelnök egy kicsit megtompitja nagy elszántságát s keresni fogja a homályból kivezető utat; Kossuth Ferenc meg nem állapított nemzeti kívánságait a legkisebb mértékre fogja leszáll* tani; végre a hajthatatlan Justh Gyula is engedni fog egy parányit — a 48-ból. . Tápláljon bennünket az uj év küszöbén ez a remény. Végre is az ország békét és szorgalmas munkálkodást óhajt. Ez pedig csak úgy érhető el, ha mindenik párt engedékenységgel iparkodik megegyezésre jutni.. Ha ez igy történik, akkor megszűnik kétesnek lenni a jövő, mely ma, kétségen kívül, uralja a helyzetet. Boda Vilmos. TÁRCA. Kérdés. A lét folyását te irányítod, Mind úgy történik tetszésed szerint, Mindenben a te bölcs akaratod . . . Tavaszt küldesz a zord léire megint. Virágot növelsz hó és jég nyomán, Bimbót fakasztasz tar ágakon fel; Vigasz nélküli pusztulás után, Szép reményt nyújtó bimbót hintesz el. S hol a kopár föld meddőn didergett, Uj élet árad megint zöldelőn, Pajzán sugarak, hó réteg helyett, Játszva szőkéinek fönn a hegytetőn. De ha a szívre hideg tél szállott, Dermesztő fagy jött kis tavaszra, Óh növelsz-e szép reményt virágot A boldogság tar ágain újra ? Hintesz-e újra üdv sugarakat A szívben széjjel fénylőn, melegen ? Vagy, ha rá egyszer zordon tél szakad, Nem küldesz többé tavaszt, Istenem ? Özv. Brandeiszné Frey Melanie. Lieutenant Courcelle.* Courcelle hadnagy hiába fordult jobbról a baloldalára. Nem jött álom a szemeire sehogy. Pedig jó volt a fekvőhelye. Az Ouled-Djama partján selymes, puha fü nő, mag színes, jószaga virágok. Kényelmes ágy a fáradt embernek. Katonái aludtak is mélységesen körülötte. Csak ő nem tudott Bosszúsan feküdt hanyatt s nézte a csillagokat. A kicsik, mintha apró, ezüstpapi- rókát raggattak volna az égre. A nagyok vibráltak, szikráztak, mint a jól csiszolt gyémánt, vagy mint néhány korty pezsgő után az asszonyi szem. Egy-egy megindult hirtelen s pillanatig tartó futással hamar múló sávot festett az égre. A hadnagy mindannyiszor felsóhajtott. — Vájjon az enyém mikor fut le . . . A sivatagban élők kissé hajlanak a babonára . . . Gyönyörködve nézte az éjszaka teljes fényű pompáját. A hold arany tányérja mentén hatalmas ködgyürü fehérlett, mintha árkot húzott voina maga körül szellemtámadások ellen. Egyre magasabbra hágott az égboltozaton, mintha szemlét akarna tartani a csillagmiriárdon. A fényes, kék éjszaka közeire húzta a látóhatárt. A szél felé kormosszürke homályba ment át a kékség, hogy ne lehessen látni a pontot, ahol ölelkezik a fold sötét peremével. A sakáltábor alig szűnő, kísérteties vonitása nem zavarja a kis cs;<pat legioner álmát. Meg szokták már. El tudtak aludni s nem ébrednék fel rá. Amig az szól, jele, hogy senki sincs a közeiben. Lehet aludni bátran. Ha egyszer elhallgat, akkor aztán talpra. Akkor aztán hajrá... A sakál csak embercsapat közeledtére hallgat el. Lieutenant Courcellet se zavarja a sakálhad kihivó, rémes, panaszos vihogással kevert rettenetes danája. Mintha nem is hallaná. Félig kigombolt blúzán megcsillannak az ércgombok. Azokat nézi egy darabig. Aztán újra csak a csillagokat. Néha hamar múló, könnyű reszketek futja keresztül testét. — Lázam van talán ? Azért nem tudok aludni . . . Az Ouled-Djama halk zúgással hömpölyög tova. Az Atlasok felől jön s a sivatag felé tart. Ki tudja, hova ömlik ? A sivatag még nine# átkutatva. Gyengéden súrolják homokos partját a tova rohanó vizcseppek. Egy-egy szem leválik érintésükre a partról s velük hömpölyög tovább. Nem sokáig bírja az úszást. Kimerülve sülyed alább alább, míg el nem éri a fenekét. Ott aztáa megpihen csendesen A folyó sima háta lassanként felborzolódik. Apró, keskeny barázdák támadnak rajta sűrűn, egyik a másik nyomában. Csillogva törik meg rajtuk a holdsugár. — Köny- nyü, langyos szellő jön dél felől, szembe a folyással. Az borzolja fel a sima felszínt. Hol támadt? Meddig megy? Hol enyészik el? Miért jött? . . . Az álmatlan hadnagy nem sokat törődik vele. Megbolygatott viráguk illatát hozza magával. Azt szívja magába tele tüdővel. Hirtelen felül fekvőhelyén. Gyors mozdulatára a legközelebbi katona felüti fejét. A sakálhad idegölő vonitása nem zavarta. Az alig hallható emberi mozgás zajára felriadt. Megnyugodva hajtja le újra lejét s siet utolérni megzavart álmát. Lieutenant Courcelle lassan, vigyázva dőlt újra hányát. * Mutatvány Legioner (Gerenday László) legújabban megjelent érdekes könyvéből. gggr Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére. 'ÍR, Függetlenségi és 48-as politikai hetilap
