Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
2 Mért Bökött meg o donaföldwil Búzássá# sesélyesslet? A kinek alkalma Tolt az egylet alapszabályait és ügykezelését némileg betekinthetni, ae •seppet sem csodálkozhatik azon, hogy ez az egylet az egész környék lakosságát ily érzékenyen megkárosítva, ily csúfosan megbukott. — Mert alapszabálya valóságos tákolmány és az egylet ügykezelése a visszaélések egész láncolatát képezte kezdettől végig. Lázsuk csak! íöldváron szövetkezett gondolom 1895-ben aéhány ember, kik maguk közt elhatározták, *°gy kiháxasitó egyletet létesítenek. Összeállítót- ®?y ▼»lósággal tákolmánynak nevezhető alap szabályt. Ennek megszerezték a belügyminiszteri jóváhagyást és az egylet megkezdte működését. Azaz tulajdonképen nem az egylet, hanem ae igazgatósága és felügyelő bizottsága kezdte meg működését. Mert az alapszabályok 26. §-a szerint: „az egylet igazgatósága intézi az egylet összes ügyeit* és az alapítóknak volt gondja arra, hogy igazgatósági tagokul őket válassza meg a közgyűlés. Hogy pedig tagokat is minél nagyobb számmal toborozhassanak, dupla pénzt ígértek a tagoknak befizetéseikre (13. 14. §.). A tagoknak csak »00 koronát kellett befizetniük és 1000 koronát kapott minden férjhez menő (leány) tag. Sőt az 1000 korona niszjutalék kijárt a tagnak akkor is, ha az 500 korona járulékának bármely csekély részét is fizette még csak be az illető tag, (13. §.) azzal, hogy az ilyentől az 500 koronáig még be nem fizetett összeget az 1000 korona jutalékból levonták. Az alapszabálynak ezen intézkedései, valamint az, hogy „bármely nagykorú magyar állampolgár akárkinek a gyermekét beírathatta az •gyletbe tagul 16 éves koráig, törvényes képviselője beleegyezésével“ — a visszaéléseknek és a legcsunyább üzérkedésnek nyitott tág kaput mindjárt kezdettől fogva. Mert ennek alapján egyesek s elsősorban igazgatósági tagok nemcsak a maguk gyermekeit Íratták be tagokul az egyletbe, hanem mások, boldog-boldogtalanét, némelyik 20—30 at is köz vetlen 16. életévüknek betöltése előtt, sokszor mikor az illető már menyasszony volt, befizették néhányszor az eseti járulékokat és azután felvették az 1000 korona jutalékot azon összeg levonásával, amelyet 500 koronából még nem fizettek be. így megtörtént például, hogy aki tán 10 koronát fizetett még esak be, kikapott 1000 koronát 490 korona levonásával, azaz 10 koronája néhány hét, vagy hónap alatt hozott neki 500 korona nyereséget. Az ily lehetetlenségeken kételkedőket pedig azzal iparkodott az igazgatóság mindjárt kezdettől a belépésre birni, hogy önérzetesen hivatkozott arra, hogy az egyletnek „miniszterileg jóváhagyott alapszabályai vannak.“ Sajnos ennek aztán sokan fel is ültek nem csak Duna- főldváron, hanem az egész környéken, azt gondolva, hogy egy m. minisztérium csak nem — Valahol nyiló leanderbokrok vannak a folyóparton. Azoknak a szagát érzem . . . Az keltette az imént fel. A leander-virág illata. Most is érzi, még erősebben, mint előbb. A szellő egyre hozza. — Azokon a bokrokon teljes nyilásban lehetnek a virágok ... Mohón szívja a könnyű, édeses illatot. Talán maga se tudja, hogy susogni kezd. Csak halkan, csendesen. Nem is susogás az. Inkább, előtörő sóhaj. — Aissa . . . Megtörli homlokát, mintha támadó gondo latait akarná elűzni. — Aissa gitunja (sátor) körül is . . . leanderek nyiltak . . . Lehunyta szemeit, hogy másra tudjon gondolni. A hunyt szemek sötétében annál erősebben rajzolódik a kép . . . Leanderbokrok közt, rejtve, kicsi, barna gitun s benne egy arab leányka . . . Aissa. óh, csak egy árva, egyedül élő beduin lányka, aki talán maga se tudta, miért él éppen ott, kecskéivel, birkáival. Talán ott feledték a szülei. Talán, apját ieteritette egy puskagolyó s nem mehetett érte. Sohase kérdezte tőle, csak — szerette. Szerette halvány barna arcát, melyen rózsák gynltak az ő láttára. A nagy pillája, árnyékos fekete szemeket, mikor felragyogtak tüzes, szenvedélyes ragyogással közeledtére. Gránátvirág ajkát, mikor önfeledten, szerelemmel tapadtak az övéire. Halk, acélos csengés támadt az éjszakában... Csak a kiállított őrszemeket váltották fel. A visszatérőknek a bayonettejei csendültek meg halkan, amint fekvés közben combjaikhoz ütőd lek. A többi aludt nyugodtan, mintha a biztos erődben feküdne s nem az Ouled Djama partján, tolnamegyei közlöny erősíthet meg oly egyleti alapszabályt, amely a tagok anyagi érdekeit veszélyezteti. Azonban a hatóság nem csak ezen egyesek nyerészkedése céljából összetákolt alapszabály megerősítésével követett el nagy Mulasztási, hanem még nagyobbat v akkor, mikor a belátóbb tagok, az emlitett ügykezelést látva, meggyőződtek arról, hogy az egylet ily kezelés meliett fenn nem állhat, hanem ezen ügykezelés a jóhiszemű tagok legnagyobb megkárositásával járó leg- csufasabb bukásra fog vezetni. 1901-beu Tusák János és társai felterjesztést intéztek a m. belügyminiszterhez, rámutattak a tapasztalt visszaélésekre és a tagokat fenyegető veszélyre és kérték az ügykezelés alapos megvizsgálását és a tagok anyagi érdekeinek megóvása szempontjából az alapszabályok megfelelő módosítását. Ekkor azonban a belügyi kormány a megyei hatóság közbejöttével az akkori megyei számvevőt küldte ki az egylet ügyeinek megvizsgálására és e hatósági kiküldött: mindent a legnagyobb rendben talált l Igazjhogy a kiküldött hatósági számvizsgáló ezen ténykedése után nem sokára öngyilkos lett. Az igazgatóság azonban ezzel valósággal hatósági felhatalmazást nytrí vétkes üzelmeinek még nagyobb mérvben való folytatására és ezen vizsgálat eredményére hivatkozva még nagyabb számmal hálózhatta be a lakosokat, beíratván őket a tagok sorába. Sőt az egyletnek fiókjai létesültek a közeli s távoli környékbeli községekben, még Tolnán és Mözsön is. — Annál inkább, mivel az igy rehabilitált igazgatóság bűnvádi feljelentést tett & bíróság előtt Tusák és társai ellen, kik csak nagy bajjal kerülhették el, hogy hatóság előtti alaptalan vádaskodás miatt meg nem büntették őket. Az igazgatóság annál inkább is és annál könnyebbe^ vihette keresztül visszaéléseit, mivel a 25. §. szerint az egylet elnökéi, jegyzőjét és pénztárnokát a 11 tagból álló igazgatóság a \ maga kebeléből választotta. Ezzel természetesen minden felelőség az igazgatóságra hárul. De még ezen gyatra alapszabályt sem tartotta meg az igazgatóság. így például nagyban s főleg hozzájárult a káros bukás előidézéséhez az is, hogy a 13. §. azt rendeli, hogy vaz egylet tiszta hasznának 16 százaléka az elnök, az igazgatóság és a felügyelő-bizottság jutalékát képpziaz igazgatóság pedig, mikor jjaár j fent irt módon annyi tagot toborozott össze, h:gy ezeknek eseti járulékaiból nemcsak egy-egy férjhez ment leány tagnak nászjutalóka (1000 kor.) került ki, hanem még tetemes felesleg is maradt, ezen felesleget az egylet „tiszta hasznának“ minősítette és az igazgatóság tagjai közt felosztotta és jutalomdijakat adott belőle elnöknek, pénztárnoknak, boldognak-boldogtalannak. Mikor aztán ily módon az örvény széléig vitte az igazgatóság az egyletet, folyó évi november elejére rendkívüli közgyűlést hivott öaz- sze. E gyülé« tudomást szerezvén az egylet válságos helyzetéről és az igazgatóság vétkes sáfár- kodásáról, felfüggesztette az igazgatósággal együtt lázadó arab törzs közelében. Lieutenant Courcelle álmodozhatott tovább. Aissa szerette. Szerette a nomád leányok tiszta, mélységes, semmivel se törődő szerelmével, ó is szerette Aissát. Szerette egy európait nélkülöző, erődben élő afrikai tiszt szenvedélyes vadságával. Az arab városka falain kívül sétált s megszomjazott. Úgy talált rá véletlenül a leány kunyhójára. A leány vizet adott neki. — Zaeha ! (Köszönöm.) Hogy hivn&k ? — Aissa. — Egyedül élsz itt? A kis arab leáuy kecskéire mutatott— Hogy élnék egyedül . . . meg, birkáim is vannak. Most oda vannak a forrásnál inni. A slügi (kutya) kíséri őket. A hadnagy mosolygott. — Hát a szüleid ? — A szüleim, azok . . . Nem fejezte be a mondatát. JSzemei felragyogtak, mint mikor valaki kincset talál. Megfogta a hadnagy blúzán az egyik gombot. — Szép gomb ... fényes. „. add nekem ... A hadnagy njra mosolygott 8 levágta a gombot. Tetszett neki a leányka mesterkéletlen naivsága. — Nesze... Majd eljövök megint « akkor hozok gyöngysort íb a nyakadra. Mindennap eljárt a leándere» gitunba v vitt AissAnaá csecse becséket. A gyanútlan, tudatlan nomád leány igy fogott tüzet. (’) pedig tanította szeretni a puszták hamar felgyulladó vadvirágát. Egyszer aztán néhány európai nő jött a kis városkába, szórakoztatni a tiszteket — énekükkel. Egyiknek a kedvéért aztán elfeledkezett 1912. január 7. az agyiét további Működését és kiküldött «igy 12 tagú bizottságot az egylet könyveinek é« Ügykezelésének megvizsgálására azon megbízatással, hegy működéséről egy újból összehívandó közgyűlésén jelentését terjessze elő Az újabb közgyűlést nem az ügyek vezetésével megbízott bizottság hívta össze december 10-ére, hanem az igazgatóság és különféle mahi- nációval igyekezett a közgyűlést félrevezetni. Ez azonban elsősorban a kiküldött bizottság jelenti sének elöteijesztésót követelte. E jelentés ezután az igazgatóság visszaéléseinek és vétkes szabálytalanságainak hosszú, sorozatáról rántotta ie a leplet. így például megtudták a tagok, hogy a legutóbbi közgyűlésről nem annak lefolyásához híven vették fel a jegyzőkönyvet. Továbbá dacára annak, hogy a közgyűlés az igazgatóságnak bizalmatlanságot szavazott és betiltott minden be és kifizetést és as egylet ügyeinek intézésével a kiküldött bizottságot bízta meg, ennek a jegyzőkönyvben nyoma sem volt és mikor az egylet az ügykezelésre vonatkozó iratok előadását kérte, Hahu Gyula elnök fügét mutatott a bizottságnak. Azt mégis konstatálták a kiküldöttek, hogy az egylet- ügyeiből folyó évi január óta nem volt elkönyvelve semmi éa az igazgatóság a közgyűlés letiltása ellenére is eszközölt kifizetéseket stb. A közgyűlés ennyi visszaélés hallatára egyik ámulásbói * másikba esett. Ott került szóba egyeseknek azon üzérkedése is, hogy 20—30 és még több idegen leányt, is beírattak, volt eset, hogy már esküvőjük után és felszedték azután igy az ezrekre menő nászjutalékokat és ezáltal annyira megszaporitották a házasságok számit, hogy szegényebb tagok csak nehezen, vagy éppen nem is tudták mindenkor pontosan befizetni az eseti dijakat. Ez üzérek ott a gyűlésen is hangoztatták, hogy az ily módon hátralékban maradt tagok a 16. §. alkalmazásával az egyletből kizárassanak, hogy befizetéseiket az egylet javára elveszítsek, mert ezáltal felszámolás esetében legalább 30—40 százalékkal felemeltetnék az ő osztalékuk. A közgyűlés ennyi vétkes visszaélés halla tára uiból kimondta az igazgatóság felfüggesztését, Ravasz Lajos ev. tanító elnöklete alatt újból 12 tagú bizottságot küldött ki és felhatalmazta az egylet könyveinek és vagyonának átvételére és megbízta az ügyvitel és a számadások legalaposabb megvizsgálásával és az igazgatósággal való rendezésével. Hogy pedig a végleges rendezésig uj közgyűlést ne kelljen összehívni, egy 50 tagú választmányt bízott meg azzal, hogy a bizottságnak szükség esetben segítségére legyen és végül, ha békés utón nem rendezhetné az egylet ügyeit, büntető útra vigye és minden intézkedé- ' séről jelentést terjesszen a közgyűlés elé Azonban a közgyűlés intézkedését és határozatait a. kiküldött bizottság ez alkalommal sem foganatosíthatta, mivel az igazgatóság nem volt hajlandó az egylet vagyonát és könyveit a bízott ságnak kiadni. De a legutóbbi közgyűlésre kiküldött hatósági kiküldöttekhez : Niefergall községi főjegyzőhöz, sőt Rassovszky főszolgabiróhoz a kis egyszerű, műveletlen, félvad leánykáról. Elhagyta durván, kegyetlenül, az elégült vágyak lelkiismeretlenségével, mint mikor valaki eldob valamit, amire ráunt. Lelkiismeret, becsület, egy félvad leánnyal szemben, akit senki se kér számon? . . . Eszébe se jutott. Csak mikor az európai nők eltávoztak, kereste njra a kis arab leányt. Nem találta a gitunjában. A sátor üres volt. A leány eltűnt. Senki se tudta, hova. Hanem a leanderek édeskés illata, az ott maradt. Azt nem vitte magával. Az ott terjengett azután is. A bokrok virágai nyiltak tovább is. Az emlékeivel küzködő hadnagy újra felriadt. Katonái nyugodtan aludtak. Csak az előbbi szél fújt erősebben. Most a begyek irányából jött s megborzongatta a lázas, álmatlan katonát. A selymes fű éles, bántó sziszegéssel suhogott körülötte. A virágok lehajtották fejeiket. A halfa- bokrok tűszerű hegye idegránditó nyisszentéssel hajolt a szél irányába. Titokzatos zaj támadt a pusztán. Rejtelmes, hosszantartó sóhaj, mintha láthatatlan szellemek repülnének közel a földhöz s azoknak a köduszálya súrolná a bokrokat folyton, kínosan, ijesztve. Az Ouled-Djama habjai sistergő tajtékkal vágják cseppjeiket a parthoz. Az Atlasok felől morajló zugás kelt, mint a nagy szakadékok lassan elhaló bugása, ha a leroppant szikla megáll a fenéken s zuhanása hangját tovább adják a szirtfokok. A katonák nem ébredtek fel. Elnyúlt testüket betakarta, megvédte a magas fű. Csak Lieutenant Courcelle testén futott át valami hirtelen borzongás. Felkelt s összegombolta mellén a félig nyitott blnzt. — Biztos, hogy a láz gyötör ... Gépiesen nézett körül. Nem látta a kiállított őrök silhuettjeit.