Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
XX XIX. évfolyam 51. szám Szekszárd, 1911 december 17. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomde r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők SODA VILMOS HORVÁTH IGHACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ’-/* évre 6 K, */4 évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér A hazai ipar. Szinte megijeszt Sassi Nagy Lajosnak az az adata, hogy hazánkban a karácsonyi ünnepekre vásárolt iparcikkek után száz millió korona megy ki az országból. Ennyivel adózunk a külföldnek. Hatalmas összeg. Nagyságát, mekkoraságát csak összehasonlítás alapján foghatjuk föl. íme ! A harmadik egyetem mint horribilis kuituralkotás van kikiáltva. A kormány a két egyetemre tiz milliót állított költségvetésébe. —Százezrek nyújtják ki a kezüket, esedezve az állam felé, ne hagyja őket ebben a drágaságban elveszni! Es az állam közbeszól. Hohó! Az még talán 10 millióba is kerülne. Azt, amit ti kívántok, nem lehet. — 2000 népiskolát lehetne megépíteni és fenn- J tartani ebből a tőkéből. És ez ki megy; visszavonhatatlanul kimegy. Gondoljuk meg, hogy ez a hatal- -j más összeg száz gyárnak egy évi milliós | forgalmat biztosítana. Mivel pedig a gyá- ! rak nemcsak éppen a karácsonyi vásárlás I igényeire rendezkedne be: ez a szám a | nem lévő, de könnyen megépíthető gyárak százait jelenti. De ki jelent ez. a népjólét, a munkáskezek foglalkoztatása szempontjából ? Hány munkásnak adnának kenyeret ? Hány tervező mérnök talentumának szárnyakat? Hány hivatalnoknak tisztes exis- tenciát? Hogyan táplálná a virágzó ipar a kereskedelmet ? Szorgalom, munka mennyi vagyont halmozna föl s ez ismét mily egészséges vállalkozásokat okozna. Egy ország, melynek lakói őstermelők, voltaképen va bank-ot játszik a sorssal, mert ha a gondviselés idejében nem ad esőt, koplal a nép. De hát hogyan teremthetünk ipart? Mi mindnyájan, aki e sorokat írja, kiszedi, kinyomtatja és aki olvassa, úgy teremthetünk ipart, ha a karácsonyi iparpártolásunk magyar lesz. Ha a gyermekeinknek állított karácsonyfán se fény, se csecsebecsé, se ajándék nem lesz a külföldi ipar terméke, j Eddig úgy volt, hogy csak a karácsonyfa nőtt magyar földön, amit ráakasztottak, az j idegen volt. így állt elő a Sassi Nagy La- [ jós százmilliója. Vigyázzunk igaz magyar j szívvel és lélekkel, hogy a Jézuska aján- \ déka magyar legyen. Ezzel nemzetének jobb sorsát munkálja ki-ki. Nem való, hogy csak a meglévő és primitívebb produktumokkal előrukkoló meglevő gyárunk javára beszélünk. Mert csak egyszer maradjon bent az a száz millió, amivel a külföldnek adózunk, eljönnek azok a gyárak ide. Hát ez hogyan lehet? ügy, hogy a külföldi gyáros elvesztett klientáléja megtartásáért a mi hazánk földén épit gyá’ rat. De hát, kell az nekünk ? De nagyon is kell. Csak hadd özönöljék be a külföldi tőke, nem baj az. Egy csöppet se irigyeljük azt a 8—10 százalékot, melyet a gyáros vállalat címén elkönyvel. De itt marad a 90—92 százalék, a nemzeti erősödést szolgálni, a kereseti viszonyokat javítja, a mezőgazda sági termelés fogyasztóit neveli. Sohase örüljünk mi annak, hogy a búzánkat, marhánkat idegenbe visszük, bizony jobb lenne, ha azt épp ily áron itthon, a mi fogyasztóink ennék meg. Hát hiszen van haladás. A kereskedelmi kormány iparfejlesztési politikája előtt le a kalappal. A műegyetem rektora statisztikai adatokkal mutatott rá, hogy mily hatalmas fejlődést mutat textiliparunk. — | Ahhoz a tervszerű kormányzati akcióhoz a közönség nem törődömség és tudatlanságból mutatkozó nemzeti ipar ellenessége ellen kell a sajtónak minden alkalommal szavát fölemelnie. Minden olvasónk éber nemzeti lelkiismerettel a mostani karácsonyi iparpártolás során álljon őrt >a honi ipar« támogatása mellett, amelyet a 40-es évek alatt is oly lángszavakkal hirdetett Kossuth. Ha mindenki azzal az elhatározással indulna a Jézuska megbízatásának eleget tenni, hogy faja, nemzete nagy érdekeinek lesz védője, oltalmazója, — de áldott nagy ünnep is következnék a magyarra. A nemzeti erősödés a népjólét aranykora. Ezek fenséges gondolatkörében homályosult el a legnagyobb magyarnak, Széchenyinek lelke. És nem volna nemzeti közöny, ha több fenséges elmének ne lenne érte borulása ... (V.) Nyilatkozat. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ cimii lap december 7-iki számában egy cikk jelent I meg »A róna. kath tanítók drágasági pótlékáról“. Ezen cikket egy róm. kath. hitközségi tag j neve alá rejtőzött tip nekem adreszálta § bár fúr - j csának találtam azt, hogy mi dón egyrészben sze- j mélyemmel foglalkozik, névtelen akar maradni, I furcsának találtam azt is, hogy egy olyau ügy- I ben, amely talán az egyházmegyei főhatóság ei- I birálásához tartozik, a nagy nyilvánosság ítéletét akarja ellenem és eljárásom ellen kihívni. Hát én most ugyanazzal a nyíltsággal, a I mellyel szavazatomat leadtam, ugyanazon nyílt I Sággal, mellyel a hozott határozatot megfelleb- I beztem válaszolok a névtelen urnák is, hogy I megtévesztése a nagyközönségnek céltalan legyen í és láthassák azt a másik oldalt is, amelyet ő J nem mutatott, de amelyen több a valóság mint I a mennyi a valótlanság az | állításában. ; TÁRCA. ___ He gyek ormán . . . Hegyek ormán omló falak Dicső korról busán szólnak, Amikor még e völgyekben, Magyar szó szólt magyar ajkán. Hej! de elmúlt minden régen! ... Idegen szó köszönt most már !... ... És gyászol a lelkem, szivem, léged sirat árva népem! Ha pásztor sip szól a hegyen, A nótája oly’ idegen; Dalos madár hogyha dalol, — Csak hallgatom, csak hallgatom, Nem értem meg mit panaszol Oly’ bánattal olyan nagyon 9 . . . A pásztorsip, a madár dal, Hiába szól, ha nem magyar! DÁVID PÁL Alamor (Alsé-Fehérm.) ref, lelkész. A karácsonyfa története. Irta: Szentirmay Géza. A karácsonyfa, a karácsonyi ajándékok a legkedveltebbje, legszimbolikusabbja és leghangu- latosabbja, amely a iegcsaládiasabb ünnepbe az igazi karácsonyi hangulatot varázsolja, germán eredetű. Európában legalább Németországból terjedt el, még pedig oly időben, mikor a németek legnagyobb része már protestáns volt. — Van ugyan égy monda, mely skandináv^eredetünek állítja, de ezt semmiféle történeti adat nem támogatja. E monda szerint egy, a nevezetes lützeni csatában, 1632 ben megsebesült svéd tiszt tett volna először említést a németeknek arról, bogy hazájában karácsonyfával szokták ünnepelni a Megváltó születésének ünnepét s igy ő vitte volna be a németek közé ezt a szép szokást. De ellent mond e regének az a tény, hogy magában Svédországban csak a 19. század elején kezdett elterjedni a karácsonyfa, holott Németországban már a 18. század közepén sűrűn állítottak karácsonyfát, bár általánossá itt is csak a 19. század elején lett e szokás. Német eredetre vall a karácsonyfának magyarországi története és elterjedése is. A karácsonyfa nagy elterjedettségénél fogva sokan azt hiszik, hogy az Magyarországon már évszázadok óta dívó régi szokás. Ez azonban tévedés. Karácsonyfát mindössze hatvan hetven év óta állítanak Magyarországon. Azelőtt csak a Betlehem- j járás, a betleheme« népies drámai játékok voltak nálunk divatban, amik vidéken, kivált falvakban még ma is épp oly elterjedtek, akár csak a ka rácsonyfa. A múlt század negyvenes éveiben kezdett csak Magyarországon meghonosodni a karácsonyfa s ekkor is először leginkább csak a né- mei éktől lakott városokban és falvakban kezdett elterjedni. Hogy ily, aránylag rövid idő alatt mennyire általánossá lett szegénynél, gazdagnál egyaránt a karácsonyfa, legjobban mutatja az a tény, hogy ma már Magyarországon a zsidó családok is épp úgy állítanak karácsonyfát, mint a keresztények. Oly nagy hatása yan tudniillik a gazdagon feldíszített, néha rogyásig megrakott a gyertyákkal és lampionokkal ragyogóvá tett karácsonyfának a gyermekvilág kedélyére, hogy az alól nem vonhatták ki magukat a nem keresztény felekezetüek sem. Éppenséggel nem túlzás hát az a kedveB adoma, hogy a zsidó gyermek, látva egy keresztény család ablakából kisugá rozni a karácsonyfát, igy szólt: — Papuska, hát a keresztények is állítanak karácsonyfát ? Európán kívül a karácsonyfa csak a német és angol gyarmatokon honos. Ami a karácsonyfa őseredetét illeti, valószínű, hogy kapcsolatban áll ez az ősrégi pogány áldozatok emlékével. Mert már a Thalmudban olvasható, hogy Ádám a paradicsomból kifizetvén, nagy aggodalomba esett, látva a napok rövidülését s a hideg növekedését, mikor aztán a téli napfordulóhoz érkezett (amely a karácsony'- nyal esik össze) s tapasztalta, hogy a nap és meleg ismét növekszik, mélységes hála kelt szivében s égő áldozatot emelt az Urnák. Megjegyzendő, hogy ilyen áldozatok a rómaiaknál és más pogány népeknél is szokásosak voltak téli napforduló idején. Karácsonyfának rendszerint a fenyőfát használják, de néhol más élőfával, sőt kifaragott favázzal is pótolják. Angliában gyártanak vasból is karácsonyfát. Piacon és boltban mint kereskedelmi cikk először Drezdában jelent meg a karácsonyfa 1807-ben. Németországban, Angliában, Hollandiában s a skandináv országokban éppen úgy áralják most, mint nálunk és sok ezer ember megkeresi vele a karácsonyra valót. Hát még a különböző, szebbnél-szebb ka- rácsonyfa-disz! Ez má már elsőrangú ipar és kereskedelmi cikk, sok ezer és ezer embert fog.
