Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
2 tolnamegyei közlöny 1911. december 17. Elsősorban is foglalkozom azzal, hogy bár „nekünk van a legjobb dolgunk, nincs más társadalmi ember, ki oly jól élhet a mai drága világban mint a földművesek“, mégis mi megfeleb bezttik 1 drágasági pótlékot, mert nem birjak a hitközségi adót fizetni. Erre csak azt felelem, igenis megfelebbeztem, tettem pedig ezt nem azért, mert magamat sajnáltam, hanem, meri sajnáltam azokat, a kikre nézve ez a csekély eme lés is teher, sajnáltam az én szegényebb sorsú polgártársaimat. Kérdem a t. cikk iró urat, hogy az az a „jó mód“, bogy majd minden polgártárs, kevés kivétellel, egész nyáron kora reggeltől késő estig izzadva, fáradhatatlanul dolgozik és sok költséget tesz szüleire és mikor elemi csapás jön, minden reménye meghiúsul. Amint ez az elmúlt évben is történt, sőt még az idei évet sem mondhatjuk mindenkire nézve szerencsésnek, sőt még türhe- tőnek sem. Es ilyenkor mit tesz az a „boldog“ gazda, akinek nincs tőkepénze; a pénzintézetekhez kell fordulnia és kiadásait a jobb jövő rémé nyében onnan fedezni, amely kölcsönt csak évek múltán tudja visszafizetni, ha ugyan nem jön közbe újabb csapás. Én azt hiszem, hogy mégis csak biztosabb a fáradtsági dija anuak, kinek könnyebb munka mellett, kényelmesebb helyen készfizetése minden hónapnak elején kijár, amelyet semmi elemi csapás el nem vehet. Azt mondja t. cikk iró ur, hogy a földműves szabja meg a termény árát, hát ez nem áll. Megszabja | tőzsde, a termény és takarmányhiány. Hogy mindennek nagy ára van, mit hasz nál az akkor, mikor igen sok van, kinek nincs mit eladni, meg azután azt is mit elad odahaza is eltudná használni, de | szorult helyzete rá kényszeríti, mert másként baját nőm tudja fedezni, mind mondja a közmondás szükség tör vényt bont. Ilyen jó módon él a legnagyobb része a földműves polgárnak, ha igy gondolkozott a t. cikk iró ur, nagyon rosszul volt infor máivá, a világosságban is sötétséget lát, hisz keveset mondok több mint 70 százázaléka nagyon rá van szorulva mindeu fillére a mai viszonyok között az adózó közönségnek. Azt mondja t. cikk iró ur, hogy a 200 megfelebbezo egytől-egyig jnind a legjobb módnak örvendő földmives. Ez nem áll. Nagyou sok volt köztük olyan, ki kevés birtok meilett napszámba jár és 1 korona 40 fillérért egész nap majdnem száraz koszton dolgozik, csak nyáron nagyobb munkánál kap többet és az ilyen is fizet hitközségi adói, a megfeiebbezésnél a figyelem az ilyen szegény polgártársaink iránt nyilvánult meg, azt hiszem a hitközségi tagok 90 százaléka aláirta volna, de az ivre nem fért több. Továbbá az vezetett a drágasági pótlék elleni szavazásra, mert magam részéről midőn bemutatták, hogy a hitközségnek 47,000 koronán felül van adóssága, és nemhogy törleszteni tudna, hanem még | kamatokat is aiig volt képes fedezni, nem tartottam a pénztár állapotát olyannak, hogy az újabb megterheltetést is elbírna. ialkozíaiva, nem is szólva arról a sok más mindenféle ajándékról, amit a karácsonyfa ágaira és maga alá vonz, mert ha a kicsinyek kapnak ajándékot, illik, hogy a nagyoknak is jusson valami. De ettől eltekintve, maga a kasácsonyfa is valóságos luxustárgygyá fejlődött régi egyszerű Bégéből I I miatt | t>ok öröm mellett már búnak, aggodalomnak és sok fejtörésnek is lehet az okozója! Mert hát minden fenj nek megvan az árnyoldala is. Sok szegény embernek bizony sokszor másra kellene inkább a pénz és mégis kénytelen kiadni karácsonyfára s szomorúságot okoz, ha a szűk viszonyok miatt nem lehet az a ka rác8onyfa olyan dús, mint a minőnek szeretnék iátni. Ám a leg keserűbb!: könnyek ott omlanak, ahol minden erőfeszítés dacára sem sikerült ka rácsonyfát szerezni a szent estére. Mert hiába, ilyen eset is előfordul, annak dacára, hogy sok szegény ember készebb minden holmiját zálogba tenni, ‘mintsem elmaradjou a karácsonyfa s a karácsonyi ajándék, vagy „angyal fia“, ahogy régebben nevezték s nevezik most is Erdélyben közönségesen. Annál dusabbak az intézeti karácsonyfák. Hisz már alig van olyan iskola, kórház, árvaház s más efféle intézet, ahol ne állítanának karácsonyfát. Sőt a jótékony asztaltársaságok is beálltak már a sorba s ami még szebb, rendszerint szegény gyermekek felruházásával íb egybekapcsolják a karácsonyfa ünnepélyeket. A karácsonyfa tehát mindenképpen igen nagy rugó, igen nagy erő e tekintetben, hogy a béke és szeretet ünnepe minél inkább igazán a szeretet ünnepévé legyen. Érdemes a följegyzésre még, hogy a karácsonyfát kezdetben a tetőről lefelé csüngve állították föl s megrakták, de a mécset mellőzték. A világítás és csillogás már az újabb idők ízlése és szokása. Továbbá az, hogy harmadéve, midőn a hitközség tényleg megszavazta a drágasági pót lékot az kifizethető nem volt, mert fedezésre pénz nem volt, csak az elmúlt évben is úgy vált foiyósithatóvá, hogy annak fedezésére szolgáló 1700 korona, kölcsönben felvétetett, de ez még ma sincs kifizetve, igy • tehát a multhan meg szavazott drágasági pótlék is a hitközség terhét képezi. Igaz, hogy a pénztáros fizetését felemelték, nem ugyan egy éve, hanem 4 éve, de pénztárosnak fizetése 1200 korona, kissebb mint a leg fiatalabbik tanítóé és Ő egész évet naponta 0 órát tölt a hivatalba, és vagyonilag felelős. A gondnoknak pedig nem emelték fizeté set, hanem mivel a taudijszedéatől elesett, amely után percentet kapott, kárpótolták ezen veszteségét, tehát itt az oka, ezeket miért nem felieb bezte meg senki. Az a mondás pedig, hogy „egyenek babot és krumplit“ hogy ezt mondta volna most valaki, az nem igaz. Az pedig, hogy azért kellett emelni a hitközségi adót 27 százalékra, mert az újvárosban uj tanterem és uj tanító kell, szintén nem igaz. A jövő évi költségvetés letárgyaltatok, és akkor a hitközségi adó 25 százalékra lett felemelve, hogy a kiadások könnyebben fedezhetők legye nek, ebben a 25 százalékban már befoglaltatott az a kis átalakítás is, amely az újvárosi iakolá nál az egyik szoba kibővítése által történik. ' Ezekutáu^ojvastatott fel a tanitók kérvénye, a drágasági pótlék iránt. A nagyságos elnöklő apát ur kijelentette, miután erre fedezet nincs, azért csak oly feltétellel lehet megszavazni a drágasági pótlékor, ha külön ezért 2 százalékkal emeljük, vagyis a most megszavazott 25 ről 27-re a hitközségi adót, Tehát nem másért, hanem kizárólagosan csak azért lett megemelve 27 százalékra | hitközségi adó, pedig hát nem csak iskola-adót kell ám fizetni, hanem van még több és többféle adója a szegény népnek. Ami azt illeti, én mindig a 1 'guagyobbb tisztelet és szeretettel viseltettem 1 tanítói kar iránt, és most sem vonom ki magam érettük bármily áldozat alól, csakis a szegényebb sorsú munkásosztályra tekintve fellebbeztem meg az adóemelést. Most is a legnagyobb elismeréssel vagyok irántuk, meri tisztelettel kell mondanom, hogy az értelem fejlesztése úgy bennünk mint gyér inekeinkben a tanítóktól és papoktól származik, de viszont a szegényebb sorsú munkástársainkról sem szabad ám megfeledkezni, m .rt azoknak még terhesebb az a sok és sokféle adó. . . . Az „őstermelő“ mint a t. cikkiró ur írta. Szekszárd, 1911. évi december hó 14. Nagy János Prantner róni. kath. hitközségi tanácstag. Kérelem! A szekszárdi népkonyha nemes hivatásához képest a legközelebbi időben megkezdi működését, hogy a szükölködőknek amúgy is nyomasztó helyzetén legalább a téli időszakban némileg könnyítsen. Számos szegényeink nevében tehát bizalommal fordulunk a jószivü emberbarátokhoz és kérjük őket, hogy áldozatkész támogatásukat ezen humánus intézménytől ezúttal se vonják meg. A népkonyha hálás köszönettel fogad el könyöradományokat úgy készpénzben, mint élelmicikkekben. A kegyes pénzadományokat kérem egyenesen nevemre Szekszárdra küldeni. Az élelmicikkeket pedig kérem a népkonyhához juttatni. (Szekszárd, Sédpatak-utca 1113. szám, róm. kath. óvoda) Ez utóbbi adományokról csak néhány sorban nyílt Levelező-Lapon szíveskedjék engem is értesiteni. * A szekszárdi népkonyha működése 1911. évben. A szekszárdi népkonyhában a múlt télen, illetve 1911 január 2-től, 1911. évi február 4-ig összesen 9,602 adag meleg ételt és 440 kiló kenyeret, vagyis átlag naponta 283 adag ételt osztottak ki a szegények között. Terményekben adakoztak: Wolf Henrik Szekszárd 6 zsák burgonya, özv Hofbauer Si monné Tolna egy csomag 3 kilós törött paprika. Tóth János Szekszárd 8 darab kenyér és 105 darab sütemény. Salamon Testvérek Szekszárd 25 klgr. lencse, özv. Barakovits Ferencné Szekszárd 1 zsák burgonya, özv. Boros Gyuláné Szekszárd 1 zsák burgonya, egy darab szalonna, 6 liter bab, 2 fogás hagyma. Szekszárd város tanácsa fél öl tűzifa. Ifj. Leopold Lajos Szekszárd egy darab birka. Dőry Vilmosné Tüske p. 1 zsák bab, 2 zsák burgonya. Botos Imre Szekszárd 2 darab kanál. Leicht Lajos Szekszárd 2 méter tűzifa. Tóth Károly 3 és fél kiló hal. Eber Mártonná Feked 5 kiló rizs, 2 liter paprika. Fischhof Károly Fia Szekszárd 4 kiló só, 8 kiló rizskása. Gauzer Ádám Szekszárd 30 kiló borsó, 5 kiló rizskása. Mehrwerth Ferenc Szekszárd 10 kiló rizskása, 5 kiló konyhasó, negyed klgr. magyar bors, negyed klgr. szekfü bors. Gyüszü Istvánná Szekszárd 2 liter zsir, 10 liter bab, egy fogás fokhagyma. Róth Ferenc Szekszárd 12 kiló hús Molnár-féle részvény nyomda az ösz- szes nyomtatványt. Készpénzben adakoztak 19101 évi március 19-ikétöl 1911. évi március llő 22 ikéiy : Segélyegyiet Gyönk 3 koronát. Pákosi Paxi 1 korona 51 fillért. Apponyi Géza gróf Hőgyész 50 koronát. Gróf Zichy Gyula püspök Pécs 100 koronát. Népbank Szekszárd 10 koronát. Mut- schenbacher Lipót Szekszárd 5 koronát. Steiner S. Paks 2 koronát. Kramolin Gyula Szekszárd 50 koronát. Sztankovanszky Mária Kajdacs 25 koronát. Tomcsányi Lajos 5 koronát. Ács Vendel Szekszárd 4 koronát. Pártos Zsigmond Mözs 7 koronát. Zavaros Gyula Kölesd 4 koronát. Fent Ferenc apát Szekszárd 6 koronát. Kun Lajos káplán 5 koronát. Czindery Endre káplán 5 koronát. Mádi Kováts István Budapest 10 koronát. Fördős Dezső Űzd 5 koronát. Pirnitzer József Szekszárd 10 koronát. Csapó Vilmos Tengelicz 20 koronát. Szabó Ferenc Szekszárd 5 koronát. Krausz Béla Tolna 5 koronát. Lővy Jakab Si- montornya 2 koronát. Széchenyi Sándor gróf Nagydorog 20 koronát. Spányi Leo Szekszárd 10 koronát Apponyi Sándor gró Lengyel 50 koronát. Leopold Sándor Szekszárd 50 koronát. Beke Ferenc Szekszárd 5 koronát. Sarkadi Andor Szekszárd 20 koronát. Hanzély Jánosné Szent-András 10 koronát. Adler N. János Szekszárd 10 koronát. Moudri Hugó Szekszárd 5 koronát. Kunfi Károly Tolna 50 koronát. Önsegélyző Egylet Dombóvár 10 koronát. Drágíts Imre Szekszárd 10 koronát. Vaskó Ferenc Wien 10 koronát Takarékpénztár Szekszárd 20 koronát Bezerédj Andor jegenyés 20 koronát. Garai Drogéria Szekszárd 5 koronát. Széchenyi Domokos gróf Dorog 10 koronát. Mayer János Szekszárd 10 koronát. Bernrieder József K.-Hidvég 20 koronát. Krön Salamon Szekszárd 3 koronát. Gőzsy Tibor A -Hencse 5 koronát. Schmideg Mór Szekszárd 20 koronát. Vizsolyi Ákos A.-Pél 10 koronát Romeisz Ferenc plébános Bátaszék 3 koronát. Özv. Sass Istvánná Szekszárd 10 koronát. Önsegélyző Egylet Gyönk 4 koronát. Fent Ferenc apát Szekszárd 10 koronát Tolnamegyei Takarék és Hitelbank Szekszárd 20 koronát. Polgári Takarékpénztár Tolna 10 koronát. Kereskedő ifjak Szekszárd 75 koronát. Kerületi Takarék- pénztár Bátaszék 4 koronát. Amidőn ezen kegyes adományokat szegényeink nevében a legbensőbb hálával újból is megköszönöm és azok átvételét nyugtatom, egyszersmind biztosítom a nemes adakozókat, hogy adományaikat legjobb meggyőződésünk szerint lelkiismeretesen használtuk fel. Különösen azoknak is őszinte köszö^etün- két nyilvánítjuk, kik személyesen voltak szívesek közreműködni jótékony intézetünkben, nevezetesen Triebler Ilma kisasszonynak és a róm. kath. óvodát vezető irgalmas testvéreknek, kik magasztos hivatásuknak megfelelően, szegényeink sorsának enyhítésén ezen a téren is közreműködtek. Végül engedje meg a nagyérdemű közönség, hogy ezt az emberbaráti intézményt újból is legjobb indulatába ajánljam. Ezt pedig annál nagyobb bizalommal teszem, mert tudom, hogy nagylelkű támogatását egy valóban jó és áldásos ügytől, a minő a mi népkonyhánk is, meg nem tudja tagadni. Szekszárd, 1911. évi december havában. Hazafiui üdvözlettel: Bezeredj Pál Tíinitóli. Nem akarom megint a már sokszor hallott „Quem dii odere . . .“-vei kezdeni, pedig Isten látja a lelkem, talán a jelenlegi zavaros időben térnék el vele legkevésbbé az igazságtól. 50°/„-al drágább ma az élet, mint 25 évvel ezeiőtt volt (igaz, hogy '25°/o al nagyobbak is az igények) | nemcsak mi, hanem a külföldi tisztviselők is összegyűjtik moat a legjobb szellemi fegyvereiket, bogy az államtól anyagi segítséget kaphassanak, hogy a fizikám tovább élhessen. Nálunk átlag drágább az élet, mint például a szomszéd Osztrákorazágbau s még csak most lesz — ha lesz — valami téve és segítve. Kell is! A munkás érdemes az ő bérére s ha az ő megélhetési viszonyai rövid idő alatt megsulyos- bodtak, kell, hogy a bére is emelkedjék. Az állami családos tisztviselők — bár a többi is megérdemelné — megkapják a családi pótlékot. Helyes. Általábau jó megoldás.
