Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-11 / 24. szám

24. szám XXXIX. évfolyam Szekszárd, 1911 junius 11. ■ ■ ■■ Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Uolnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */i evre 6 K, */« évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Batthyány Tivadar sró! beszámolója. Az országos függetlenségi és 48-as párt illusztris alelnöke, Batthyány Tivadar gróf a pünkösdi szünetet arra használta fel, hogy kerü­letét tájékoztassa a politikai helyzetről, s a két pünkösdi ünnepen beszámolót mondott Szekszár- don, Sióagár dón és Decsen. A politikai élet min­den jelentős eseményére kiterjeszkedő beszédében nemcsak kerületének, hanem az egész országnak világos perspektívát nyújtott az elkövetkezendő nagy küzdelmekre, s megizente a végletekig menő harcot a kormánynak a véderőjavaslatok ellen. A kormány működésének szigorú bírálata után részletesen különösen a véderőreform kérdé­sével foglalkozott, kimutatva azokat az újabb sérelmeket, melyek a javaslatokban a nemzetet fenyegetik. Megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a véderőreform egyetlen előnye, a kétéves katonai szolgálat sem felel meg azoknak a köve­telményeknek, miket a függetlenségi és 48-as párt régóta felállított, s a katonáknak igen te­kintélyes részét meg nem érdemelt hátránnyal sújtja. Nagyjelentőségű beszédének különösen a véderőreform ellen és az általános választói jog mellett szóló része keltett élénk visszhangot és lelkesedést nagyszámú hallgatósága körében. A népgyülés­Batthyány Tivadar gróf, a függetlenségi és 48-as párt alelnöke, a pünkösdi ünnepek alatt tartotta meg beszámolóját a szekszárdi kerület­ben. Legelőször Szekszárdon, a kerület központ­jában mondott beszámoló beszédet, majd Sióagárd és Decs községeket kereste fel s mindenütt nagy tetszéssel fogadott beszédeket mondott. Batthyány Tivadar gróf vasárnap délben érkezett Szekszárdra, ahol dr. Fent Ferenc apát­plébános vendége volt. Délután fél 4 órakor tartották meg a gyűlést Horváth Jenő dr. elnök­lete alatt, a templom előtti nagy térségen, melyet az érdeklődők zsúfolásig megtöltöttek. Batthyány gróf beszéde. Batthyány Tivadar gróf a következő, poli­tikai szempontból nagyjelentőségű beszédet mon­dotta : Mélyen tisztelt polgártársaim! Midőn egy évvel ezelőtt képviselővé történt megválasztásom után megjelenek önök előtt, hogy beszámoljak működésemről és számot adjak arról, hogy meny­nyiben feleltem meg azon programmomnak, ame­lyet itt, erről a helyről körülbelül ötnegyed éve elmondani szerencsés voltam, engedjék meg, hogy — mintegy két részre osztva működésemet, — egyrészt mint országos képviselő számoljak be az országos politikában követett elveimről és követendő eljárásomról, másrészt pedig mint Szekszárd város és kerületének képviselője szá­moljak be az utóbbi minőségemben kifejtett mű­ködésemről. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk !) Amidőn az országos politika kérdéseiről beszélek, előrebocsátom, hogy bárki, bárminő pártállásu legyen, — amit elfogadok és méltá­nyolni tudok, — én csak egy programmot követ­hetek, az én programmomat, amelynek alapján engem megválasztottak. (Éljenzés.) Ez természe­tesen bennünket azoktól, kik más politikai pártot követnek, elválaszt; de, ha el is választ bennün­ket, — mint megválasztott képviselő, — ezt vallottam a megválasztás előtt és ezt vallom ma is, — nem egy pártnak, hanem egy egész kerü­letnek, nemcsak az én választóimnak, hanem a polgárság összességének vagyok képviselője és ebben a felfogásban fejtettem ki szerény mükö désemet ebben az évben. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Beszámolok pontról-pontra cselekedeteimről. Azt hiszem, dicsekvés nélkül mondhatom, hogy as én képviselői működésem nyitott könyv. Alig volt fontosabb tárgya az országgyűlésnek, amely­hez a magam részéről a képviselőházb.\n hozzá nem szóltam volna, alig volt kérdés, amelyről a delegációban szót nem emeltem volna, avagy a sajtóban ne nyilatkoztam volna. (Éljenzés.) A sajtóban, a lapokban ellenőrizhették működésemet és láthatták, hogy mindig híven kitartottam azon programm mellett, melyet önök előtt elmondtam. (Zajos éljenzés.) Ha visszapillantást vetek az elmúlt évre, megvallom, bizony sajgó szívvel, bizonyos szo­morúsággal kell megemlékezni a legutóbbi év eseményeiről. Lefolytak a múlt választások, amelyekről épp ma, midőn ide utaztam, egyik budapesti lap­ban azt olvastam, hogy: valljuk csak be, — az a kis része a nemzetnek, amely ma a választói törvény szerint az alkotmány sáncain belül van, ez a kis része a nemzetnek, illetve ennek egy jó része eladta magát a múlt választásoknál. (Felkiáltások: Úgy van!) Eladta magát pénzért, engedett a pressziónak, hiú kecsegtetéseknek és reményeknek ábrándjai alatt, eladta magát és, ha nem oly többsége van a parlamentnek, amely­nek politikája minden, csak nem nemzeti, — ezért a mai választók többségét kell felelőssé tenni. (Zajos helyeslés.) Okunk van rá, hogy felelőssé tegyük, mert, ha visszatekintünk a le­folyt év történetére, megállapíthatjuk, hogy bi­zony jóról, az ország, a nép javára történtekről nincs mit beszámolni. Jót nem csináltak, csak egyet és ez volt a vezérfonala ennek a mai kor­mányzatnak és ez az, begy: mindazt, amit a nagyhatalmi állás, amit a dinasztikus politika megkíván, azt minél gyorsabban, minél nagyobb mértékben, — akár a nemzet, az adófizető pol­gárság óriási megterhelése árán is, — szállítsa. (Felkiáltások ! Szégyen I Gyalázat!) A kormány működése. Nézzük, mit cselekedett a kormány ? Mű­ködésének legnagyobb része a delegációk műkö­désével kapcsolatos, mely a közösügyi, különösen pedig a véderőkiadások megállapitásával foglal­kozik. Megállapították azt, hogy több száz mil­lió forintért fognak uj hadihajókat csináltatni. Dreadnought néven ismeretesek ezek a nagy hajók, amelyeknek mindegyike közel 70 millió forintba kerül, és ezekből egy hajóosztályra valót szavazott meg ez a többség a kormány kíván­ságára. Ezenkívül megszavazták egy sereg kisebb- nagyobb hadihajó költségét. Kérem önöket, van-e Magyarországnak szüksége arra, hogy száz és száz milliókat for­dítson a haditengerészet fejlesztésére ? Én magam tengerész voltam 5 szolgáltam ezt a haditenge­részetet. Tudom, — derék testület, teljesiti köte­lességét, — de ismétlem, — van-e szükségünk arra, hogy óriási hadiflotta fölött rendelkezzünk ? Én nem tudom a magam szerény polgári eszem­mel megítélni és kitalálni azokat az indokokat, amelyek szükségessé teszik, hogy ezt a koldus nemzetet, — mert sajnos, koldus nemzet vagyunk —' ilyen óriási terhekkel akarják megrakni, amikor az ország belső életében, mindenütt akár- hová nyúlunk, ha a nemzet sebeire mutatunk és állami támogatást kérünk, mindig az a válasz hogy nincs pénz, mert a hadikiadások fedezésére kell visszatartani. (Felkiáltások: Szégyen! Gya­lázat !) De a delegációkban azonkívül, hogy a hadi­tengerészet hajóparkját igen tetemesen emelik, elhatározták még a hadsereg költségeinek igen nagy mennyiségű milliókkal való felemelését is. Kérdezem, erősebb lessz-e az a nemzet, amely­nek hadseregét százezernyi katonával szaporítják, azonban a nemzet az óriási haderő beállítása és fenntartására oly óriási terheket kénytelen viselni, amelyeknek nagysága a nemzet és nép jövedel­meivel többé arányban nem áll? Kérdem, indo­kolt e és basznos-e a királyra és az országra, ha egy nemzet haderejét annyira fokozzák, költ­ségeit annyira emelik, hogy a végén a terhek alatt a nép összegörnyed, elsatnyul és vándor- bothoz kénytelen nyúlni? En azt hiszem, hogy egy kisebb hadsereg, melyet azonban a nemzet természetes gazdasági fejlődése mellett képes fentartani, nagyobb erőt képez, mint egy oly nagyobb hadsereg, amely mögött egy nemzet könnyei, nyomorúsága és szegénysége áll. (Zajos éljenzés.) A gazdasági önállóság. Ezen szempontok miatt én úgy a delegá­cióban, mint a képviselőházban, sajtéban és nép- gyüléseken mindenütt azon álláspont mellett foglaltam állást, bogy ezeket a terheket meg nem szavazom, legkevésbbé pedig addig, amíg ezen nemzet benső erejének fokozásával, a nép gazdagodásával rá nem mutatnak olyan uj jöve­delmi forrásokra, amely uj jövedelmi források a nép újabb megadóztatása nélkül módot adnak az ország benső fejlesztésére, azután — nem bánom — részben a katonaság, a véderő fejlesz­tésére. Ennek azonban csak egy útja van: ez a gazdasági önállóság. Csak nemrég írtam meg egy hírlapi cikkben, hogy kívánjuk az önálló vámterületet, önálló bankot, azt, bogy az egész vonalon az ország maga rendelkezhessék a maga gazdasági élete fölött. (Hosszantartó zajos éljen­zés.) Ez nem azt jelenti, hogy az egész vonalon el akarjuk az országot zárni a külvilágtól védő­vámokkal. Csak azt jelenti, hogy az ország egy fegyvert akar a kezében tartani, amellyel sújtani tud azokra, akik az ország gazdasági erejét gyengíteni akarják : viszont engedményeket tehet azoknak az „adok-veszek* elve alapján, — akik ííz ország gazdasági fellendülését előmozdítják. (Élénk helyeslés.) Egy szóval addig, mig a gazda­sági önállóság útját meg nem nyitják az egész vonalon, — de nemcsak a papíron levő törvé­nyekkel, amelyeket az életbe átvinni nem lehet, hanem tényleg, — ami által az ország gazdasági önállóságát nagyobbitjuk, ezáltal a nemzetet gazdagabbá, jövedelmi forrásait fokozottabbá, a nemzetet magát pedig gazdagabbá tettük, — addig, mig ezt el nem értük, — nem lehet a haderő fejlesztéséről beszélni. (Zajos helyeslés.) A véderőreform. Az utolsó betekben bemutatták a törvény­hozásnak az uj véderőtörvényeket. Ezek röviden annyit jelentenek, hogy Magyarországon minden épkézláb embert a rendes katonasághoz soroz­nának be. Nem úgy, mint eddig, hogy csak egy kis részét,"hanem — a hadsereg és haditengeré­szet létszámának óriási emelése folytán — min­den magyar ember, aki sor alá kerül és beválik, be is lesz sorozva. Magyarországon egymagában 480.000 fővel akarják emelni a létszámot — a tartalékkal együtt — az uj javaslatok révén. > A kétéves szolgálat Azt mondja a kormány, ez igaz, de viszont a népnek, a nemzetnek óriási könnyebbséget adunk az által, hogy behozzuk a kétéves kato­nai szolgálatot. Nos, hát a mi pártunk mindig kívánta és most is kívánja, mint mindig, a kétéves katonai szolgálatot — de nem a terhek óriási növelésé­vel. Nézzük csak egy példán, hogy könnyítene ez a kormány tervei szerint a népen. Ma pl. egy apának 3 gyermeke közüt bevesznek kettőt 3—3 évre. Ezután majd besorozzák mind a hármat két, sőt esetleg 3 évre. Nézzük meg csak, hogy néz ki ez a két­éves katonai szolgálat. A haditengerészetnél ez a kétéves szolgálati idő: négy esztendő, a lovas­ságnál, a tüzérségnél, műszaki csapatoknál meg­marad a három esztendő, a gyalogságnál névleg kétéves a szolgálati idő, azonban kimondja a törvény, hogy azokat, akiket altiszti minőségre alkalmasnak tartanak, ezeket, azért, mert jobbak alkalmasabbak, mert eszesebbek, mert jobb kép­zettségűek, hát elismerésül két év helyett három évre tartják benn. (Hosszantartó zajos derültség.) Önök nevetnek ezen, de azoknak a szegény ka­tonáknak, akik pedig sokan lesznek, — 40—42 közül 16-an, — akik azért, mert jól viselték

Next

/
Oldalképek
Tartalom