Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
2 TQLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1911. június 11. magukat a Rekrutenabteilung idején, 3 évre tartják benn, akik azzal búcsúztak el, hogy két év múlva visszajönnek, bizony keserves lesz; ezek és ezek szülői majd nem nevetni, de sírni fognak. (Zajos tetszés és élénk helyeslés.) A honvédségnél eddig kétéves volt a szolgálati idő, úgy a gyalogságnál, mint a lovasságnál. Dicső kormányunk most azzal kezdi, hogy behozza itt is a 3 éves szolgálati időt a honvédtüzérségnél, amelyet most akarnak felállítani. Az altisztek a honvédgyalogságnál szintén két évet szolgálnak: a javaslat szerint ezek is 3 évet tartoznak szolgálni. Igazán megsértése a nemzetnek, feltenni azt, hogy a kétéves szolgálati időnek ilyen behozatalát, — amely csak szemfényvesztés, — előnynek tartja. Ez nemcsak nem javítja á mai helyzetet, hanem súlyosbítja. (Zajos tetszés.) A véderöreform költségei. Ez a véderőkérdésnek egyik része; a másik a pénzbeli áldozatok kérdése. Azok a kiadások, amelyeket a delegáció megszavazott, az egész költségnek csak egy részét képezik, amelyhez, mihelyt e javaslatok törvénnyé lesznek, újabb és újabb milliók járulnak. Számításom szerint, a többlet amibe a fejlesztés kerül, lesz 150 millió korona évenként. Ezen összegből 1 és fél év alatt az összes magyarországi vizeket: Dunát, Tiszát, Siót, Marost, stb. szabályozni lehetne. Ez mind együttvéve nem kerülne többe, mint 200 millió koronába, mig a véderő fejlesztése egy évben 150 millió koronába kerül. Nem tudjuk vizeinket szabályozni, utainkat rendbehozni, iskoláinkat felállítani. Ha iskola van, nem tudjuk a tanítókat kinevezni, mert nincs az államháztartásnak elég pénze és ugyanakkor, amikor a kultúra, a közigazgatás, közgazdaság terén a legszükségesebb kivánalmaknak sem tuduuk ele get tefani, a kormány egy tékozló könnyelműségével 150 millió koronával akarja évenkint fokozni a nemzet terheit. Kérdem, honnan fogják előkeriteni a több költséget ? Én megjelöltem azt az utat és ez a nemzet gazdasági önállóságának létesítése. Ennek az útját azonban elzárták. Az elmúlt télen vívtuk meg a harcot az önálló bankért. Ekkor szembe találtuk magunkat nemcsak Ausztriával, hanem az egész munkapárttal. Ez lett volna az első lépés a gazdasági önállóság felé. Nem lett semmi, sem az önálló bankból, sem a gazdasági önállóságból. Kérdem, hogyan akarják a jövedelmeket fokozni ? Röviden jelezni fogom azokat az Utakat, ahonnan a többköltséget elő akarják teremteni. Újabb adóemelések. Elsősorban — és erről tegnap a saját zsebemnek kárára értesültem, — az uj földadók beosztásánál már megindult a sróf a földadók fel- srófolására. Az enyémre nézve már kijelentették, hogy fel fogják emelni. Nem bánom! Ismételten kijelentem, — amit már többször is kijelentettem — hogy szívesen látom, ha a vagyonosabbak adóját felemelik, — de ugyanannyival szállítsák le a kisemberek adóját. (Zajos tetszés és percekig tartó taps.) De attól félek, hogy azok adóját is fel fogják emelni, mert ők nem azt akarják, hogy a kisemberek terhe kevesebb legyen, hanem, hogy az állambevételeket a véderő céljaira fokozzák. A másik mód a kereseti adók felemelése. A kormány már megkezdette. Igen sok helyen, Budapesten is tapasztaltam, hogy hithű. kormány - párti emberekből állítják össze az adókivető-bizott- ságokat, akik azután egészen a kormány intenciói szerint járnak el és szorítják meg az adó- srófot a kereseti adóknál is. Ott van a gyufamonopólium. Hallották már, hogy a kormány már bejelentette a gyufamonopólium behozatalát, amely éppen a legkisebb embereket terheli. Engem pl. nem fog koldussá tenni, de azt a szegény napszámost, aki künn a mezőn 15 szál gyufát is elgyujt, mig meggyujtja pipáját, annak fájni fog, ha a gyufát kétszeres áron fizettetik meg vele. (Zajos helyeslés.) Egy másik eszköz a jövedelmek fokozására : á petróleum megadóztatása, illetve a petróleum monopóliumának behozatala. Nálam nem ég petróleum, hanem villany, de ha többet kellene is pár forinttal évente kifizetnem, nem sajnálnám. Azonban, ha az a szegény napszámos és szegény kisiparos kénytelen keserves munkával szerzett garasaiból ezt is drágábban megfizetni, az fájdalommal és keservesen fogja megérezni. Ez még nem elég. Már be van jelentve, hogy a vasúti díjszabásokat is fel fogja a kormány emelni. Drágább lesz a száliitás. Mindig az igazságot keresve, meg kell állapítanom: ha az első osztályú kocsik diját akarják felemelni,' én leszek az első, aki ezt megszavazza. Aki urasán akar utazni, az fizesse meg. (Zajos helyeslés és tetszés.) Hanem az, aki nem mulatságból, hanoin kötelességből kénvtelen utazni, az megkövetelheti az államtól, hogy olcsó szállítási eszközöket bocsásson a rendelkezésére. Olvashatták az újságokban, hogy bizonyos szivarok és dohányok árát is fel fogják emelni. Ha csak a Havanna-szivar árát emelik, szívesen hozzájárulok, de ha azoknak a szivaroknak, dohányoknak árát akarják emelni, amelyeket a nép használ, az ellen fogok harcolni. (Zajos tetszés és taps.) Harc a véderöreform ellen. íme, az egyik oldalon a kormány a véderő részére a végsőkig akarja fokozni a kiadásokat, a másik oldalon pedig minden téren fokozni a bevételeket és pedig nemcsak a nagyvagyonuak, hanem a nép széles rétegeinek, a szegény, az alsó osztályok terhére. Ez a legfőbb momentum, amelyért a véderőjavaslatok ellen küzdeni fogok. (Zajos tetszés és taps.) Tisztelt Polgártársaim! Nehéz küzdelem előtt állunk. Az ellenzéknek kötelessége ezen javaslatok ellen állást íóglalni. Hogy azonban ezen állásfoglalásunk sikerre vezet-e, vagy nem, az attól függ, hogy vájjon mindenki teljesiti-e kötelességét. Az ellenzéken a legnagyobb párt a Kossuth Ferenc elnöklete alatti függetlenségi párt, ők vannak a legnagyobb számban, azután következünk mi, a függetlenségi és 48 pártiak. Ott ülnek az ellenzékiek sorában a pártonkivüli függetlenségiek, ott ülnek a régi alkotmánypártiak, mintegy 10—15 ellenzéki 67-es politikus, akik szintén a véderöreform ellen foglalnak állást. Ha mindezek velünk tartanak, akkor igen is hiszem és vallom, hogy feltétlenül sikert érünk el. Én a többi ellenzéki pártokról nem beszélhetek, nem tudom, mit tesznek, de felteszem és remélem és bízom abban, hogy velünk együtt küzdenek törvényes eszközökkel a legnagyobb erélylyel a nemzet javára. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Bármit tesz is a többi ellenzék, legyenek meggyőződve, hogy én, valamint szükebbkörü elvbarátaim, a függetlenségiek, teljesíteni fogjuk kötelességünket, aminthogy eddig is mi vezettünk a küzdelemben. Az általános választói jog. Már többször hivatkoztam rá a képviselőházban is, de röviden itt is emlékezetükbe idézem az 1906. év eseményeit, amidőn ő felsége az alkotmányos király 1906 áprilisban fogadta Kossuth Ferencet, Apponyit, Andrássyt és a többi vezéreket és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mai választójog alapján összeülő parlament nem alkalmas árra, hogy az egész nemzet nevében hozzon Ítéletet olyan nagy probléma fölött, aminő a véderőjavaslat. Akkor ö felsége feltétlenül tűzte ki a szövetkezett pártoknak, hogy előbb csinálják meg az általános választói jogot, terjesszék ki a választói jogot a nép széles rétegeire és ha ez megtörtént, akkor hívják fel a népparlamentet, hogy megszavazza a véderőreformot és ha igen, mily feltételek mellett. Én ott állok azon az állásponton, amelyen állott 1906 ban a király és a nemzet többsége. Jöjjön előbb az általános választói jog, jöjjön a népparlament és ez döntsön e nagy kérdésben. (Zajos taps és helyeslés.) A Khuen-Héderváry gróf-kormány (Zajos abcugolás.) a múlt év decemberében nagy hévvel fogott neki, hogy az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítását keresztülhajszolja az országgyűlésen a magunk igazait. Emlékeznek rá, mi mindent nem írtak akkor rólunk az ellenpárti lapok, hogy micsoda károkat okozunk az országnak azzal, hogy egy pár hétig erősen, alaposan és szakszerüleg tárgyaltuk a bankkérdést. Két okból tettük ezt: 1. mert azt hirdették rólunk, hogy nem is értünk hozzá és jelszavak után indulunk és csak bolonditjuk a népet. Mi bebizonyítottuk azon beszédekkel, amelyek a mi oldalunkról elhangzottak, hogy a nemzetnek csak egy szolgál a javára: az önálló vámterület, az önálló bank. (Zajos helyeslés és tetszés.) Akkor telekiabálták az országot, hogy minő károkat okozunk a bankexlexxel, hogy nincs törvény a jegybankról, hogy mi ellenzékiek obstruálunk és hetekig tárgyaljuk a bankkérdést. Mi ellenzéki képviselők, kik első vonalban állunk a politikai harcokban, már megszoktuk ezeket a szidalmakat. Akkoriban minket szidtak-szapultak az egész vonalon, hogy késedelmeskedünk. És ime: le van tárgyalva a bankkérdés, a képviselőház elfogadta a közös bank szabadalmát, — már t. i. a többség, mi nem, — és tisztelt polgártársaim, ma ott tartunk, hogy ma sincs banktörvény az osztrákok miatt, akik vajmi keveset törődnek azzal, hogy Khuen-Héderváryók micsoda címen szidnak- szapulnak bennünket. Amint az osztrák viszonyok fejlődnek, a jó ég tudja, hogy még meddig nem lesz banktörvény. Én megtettem a képviselőházban azt az indítványt, felajánlottam a kormánynak azt, hogy csináljunk a bankkérdésben néhány évi, 2—3 évi provizóriumot, egy ideiglenes törvény nyel törvényesítsük az állapotokat és ez alatt csináljuk meg az általános, egyenlő és titkos választói jogról szóló törvényt. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) Döntsenek azután az uj választások a bank és egyéb kérdésekben. Ezt az indítványomat leszavazták, mert ők egy percig sem hagyják függőben január 1-én túl a bankszabadalom ügyét, íme, függőben van ma is és nem is tudnám megmondani, hogy mikor lesz ebből egyáltalán törvény. Az osztrák viszonyok, Épp igy csinálnak most a véderöreform kérdésében. Ausztriában most folynak a választási harcok. Az uj országgyűlés Ausztriában csak junius közepén ül össze. Nem tudja ma senki sem megmondani, hogy az uj osztrák parlament munkaképes lesz-e, nem lesznek-e kénytelenek, amint összeül, ismét hazaküldeni. Egész bizonyos, hogy Ausztriában a véderőjavaslatok egyhamar napirendre nem kerülnek. Ennek dacára, a Khuen- Héderváry-kormány, amely pedig nagyon jól tudja, hogy nyáron Magyarországon minden ember a maga dolgával van elfoglalva, úgy a mező- gazdasági, mint az iparos, a kereskedő, akik vagy munkában állnak, vagy egészségüket frissítik fel egy kis üdüléssel, azt követeli, hogy az országgyűlés maradjon együtt, minden áron le akarja törni az ellenzéket, mindenáron ki akarja őket fárasztani. Azt hiszi, hogy ha azt a kevés ellenzéki képviselőt abban a nyári melegben arra kényszeríti, hogy Pesten maradjon az országgyűlésen, úgy le fogja törhetni az ellenzéket és keresztülhajszolhatja a véderőreformot, amire csak a dinasztiának, a nagyhatalmi érdeknek, de nem a nemzetnek van szüksége. Hát azt kérdem a miniszterelnök úrtól, hogy mi fog történni, ha Ausztriában nem lesz képviselőház, nem lesz parlament, amely a vóderŐ- javaslatokat elfogadja, még ha a magyar parlament el is fogadná őket, aminthogy a közös bank szabadalmáról szóló javaslatból ezideig nem lett törvény, úgy járhatunk a véderőjavaslattal is. Nem embertelenség e, nem ügyetlenség-e politikailag, nem megfordított, helytelen politika-e, keresztülerőszakolni ezeket a védeíőjavaslatokat, itt, Magyarországon, amikor még azt sem tudják, hogy ausztriában mi lesz ezen javaslatoknak a sorsa. Mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy egész Ausztria lelkesedik ezekért a javaslatokért. Ott is vannak nagy aggályok a véderőjavaslat által tervezett létszámszaporitás ellen és a horribilis terhek ellen. Pedig Ausztria annyival gazdagabb, annyival erősebb anyagilag Magyarországnál, hogy sokszorta könnyebben viseli el a terheket, mint Magyarország és még Ausztriában is aggályos- kodnak. Kérdem, hogy mikor nem biztos ezen javaslatok sorsa ausztriában, indokolt és politikai bölcseségnek megfelel- e hogy ily körülmények között keresztül akarják erőszakolni ? Nem, tisztelt polgártársaim. Ez nem magyar politika, ez nem magyar érdek. Ez egyedül csak arra való, hogy Magyarországot egy kormány mintegy szol- gálatrakész, mindenre kapható nemzetet odaszállítsa Bécsnek ezüst tálcán, a bécsi érdekek számára. Küzdelem a népjogokért. Ilyen politikával szemben nekünk egy kötelességünk van: harcolni törvényes eszközökkel, a legnagyobb, amellyel programmünk alapján, a nemzet javára, a nép jólétére. Azt hiszem, méltóztattak olvasni, hogy én is egyike vagyok azoknak a rettentő embereknek, a kik merészkednek a népjogoknak a nép széles rétegeire való kiterjesztéséért, a demokratikus választójogért lelkesedni. Tisztelt polgártársaim 1 En ezt az álláspontot nem valami fantázia szüleményeképpen képviselem, hanem képviselem magasztos múltúnk legszebb korszakának tradíciójaképpen, a 48-iki nagy politikának tanítása, Útmutatása alapján. Amit én ma akarok, a népjogok kiterjesztése terén, az aránylag csekély ahhoz, amit a Kossuth Lajos, a Batthyány Lajos minisztériuma 48-ban nem csak akart, de keresztül is vitt, a jobbágyok felszabaditását, a parlamentáris alkotmány behozatalát, amikor az addigi 200.000 ember helyett 800.000 embert ruháztak fel politikai jogokkal. (Hosszas éljenzés és zajos taps.) 60 évvel ezelőtt történt ez; tették azok, akik magyarok voltak szivvel-lélekkel. Minden gondolatukkal, tettükkel csak a haza javát akarták. Ezt akarom én is és ezt akaiják elvbarátaim, a függetlenségi és 48 as párt tagjai. Legfőbb vád ellenünk, hogy a magyarság faji szupremáciáját veszélyeztetjük az általános választójog követelésével. Aki ezt állítja, az vagy nem tudja, mit beszél, vagy követelem, hogy bizonyítsa be. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy fenn, a tótok között körülbelül már be van hozva az általános választójog, mert hiszen ott, mindenki, aki pár krajcár adót fizet, az már szavazó. Addig lenn, a magyar Alföldön 20, 30, sőt 45 foi’intos cenzus alapján adnak csak választójogot, ahol pedig a színtiszta magyarság lakik. Hát midőn mi ezen egyenlőtlenséget ki akarjuk egyenlíteni, midőn a magyarságnak meg akarjuk azt a jogot
