Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-07 / 19. szám
XXXIX. évfolyam 19. szám Szekszárd, 1911 május 7. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-mcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények iotézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Xcinér-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzbüldemények intézendők A husdrágaság. Mig a magyar kormány tagjai nagy harcot folytatnak a magyar nyelv, törvénybe iktatott, kétségtelen jogáért, — midőn e sorokat irom, még nem tudni, minő eredménnyel — s mig el dől, hogy nem-e úgy végződik ez a kemény háborúság, mint a bankszabadalom meghosszabbítása alkalmával, midőn kormányunk erősen kardoskodott a készfizetés törvénybe iktatásáért s utoljára is meghátrálni volt kénytelen, foglalkozzunk kissé saját apró ügyeinkkel, melyek azonban a mindennapi életben nem jelentéktelen szerepet játszanak. Mindenki tudja s sajnosán érzi, hogy a hús manapság kétszeres olyan áron szerezhető csak meg, mint ezelőtt egy évtizeddel. De hát nagy nehezen beletörődött a fogyasztó közönség ezekbe az azelőtt hallatlan árakba; csakhogy most olyan hírek kerülnek forgalomba, melyek a hús további megdrágulását helyezik kilátásba, Sok tinta és papír lett elfogyasztva, hogy feltárassanak azok az okok, melyek ezen inár-már türhetlen állapotokat felidézték s a legtöbb tollforgató ember azzal iparkodott bennünket megvigasztalni, hogy nem csak mi szenvedünk a husdrágaság miatt, hanem az egész művelt világ, még a termelésben elöljáró, szabad Amerika is. Hát lehet, hogy nagyban befolyt ezen széles társadalmi köröket súlyosan érintő kedvezőtlen helyzet előidézésére az is, hogy a fogyasztás emelkedett s ezzel nem volt arányban a termelés fokozása. Azonban nálunk Magyarországon, még egy oly ok is TÁRCA, Mi vezéréi még? Lelkem járatlan ösvényeken jár, Hol vigasztalan borús éjként setét, Hová nem hatol egy örömsugár S a remény sem hint már Világosságot szét. Lelkem utjai tüskések nagyon S minden tövis mély sebet ejt rajta, Mégis egy titkos, csodás hatalom E tüskés utakon Csak előre hajtja. Előre folyton, előre mindég, Ámbár sajog a számtalan vérző seb, De lelkem szárnya el nem csügged még Bár egyre hevesebb A kin mely benne ég. Mi emeli fel lelkemnek szárnyait ? Hogy üdve holt, mi vezérli még? A mindenható, erőt adó hit, Mely tűrni megtanít, E csodás istenség. Özv. Brandeiszné Frey Melanie. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ befolyt a hús árak emelkedésére, mely eddig kevéssé volt szellőztetve. Darányi Ignác, volt földmivelésügyi miniszter ugyanis azt tartotta, amit a közmondás igy szokott kifejezni : »akié a föld, azé az ország« s hivatásának tekintette, «ahogy annak az osztálynak érdekeit móáditsa elő, melyhez maga is tartozott s mely majdnem kizárólag a termeléssel foglalkozik. Nem szemrehányásként írjuk ezt ide, mert hiszen az volt a feladata, hogy a gazdasági érdekeket istápolja s ő annak hűségesen meg is felelt. Csakhogy talán kissé tulment azokon a határokon, melyeket a nagy közönség érdeke állított fel, különösen akkor, midőn a kivitelt minden rendelkezésére álló eszközzel előmozdította. Hogy éppen ezen jó akaratú munkásság minő eredményeket szült, az kitűnik azon, a jelenlegi földmivelésügyi miniszter által, a gazdasági tudósítók számára kiadott útmutatóból, mely a húst szolgáltató állatok kivitelének óriási mérvű emelkedéséről a következő adatokat tünteti fel. 1896-ban kivittek Magyarországból 8494 bikát, 22.488 tehenet, 186.015 ökröt, 15.464 üszőt, 6085 bivalyt, 255,759 sertést; 1909-ben pedig már kivittek 34.671 bikát, 70.820 tehenet, 237.287 ökröt, 71.71á<fc$szőt, 17.719 bivalyt, 674,581 sertáiK,.^ Vagyis a kivitel a legtöbb állatfajnál 15 év alatt a háromszorosává fokozódott, mig a behozatal az említett időszakban semmitsem, vagy alig valamit emelkedett, mit az útmutatóban foglalt következő számok tüntetnek fel. Behozatott 1896-ban 385 bika, 9871 tehén, 50.078 ökör, 2551 üsző, Szeget szeggel! — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Irta: Piccolo. — Juci, maga takarodjék ki innét rögtön — mondá parancsoló hangon az asszony. — Különben is kir fogom fizetni és akkor Elehet Isten hírével. Érti ? — De nagyságos asszony kérem . . . — Hallgasson maga alattomos személy és takarodjék rögtön, mert különben meglátja, hogy mit csinálok magával — mondá haragtól vibráló hangon — Kardos Borbála ő nagysága. És mikor a szobaleány betette volt maga után á szobaajtót, az asszony csipőre tette kezeit és félje Kardos Kázmér ur városi mérnök elé állt sziporkázó szemekkel és haragtól kikelt arccal dühösen kiáltotta inkább mint mondotta: — És maga vén cirkalmozó medve, szé- gyelje magát, saját felesége láttára, saját házában cselédjével, ilyen személlyel, szerelmi viszonyt kezdeni. Ezt nem tűröm! Pfuj! Majd teszek róla! Érti ? — De Birike — szól rajzáról meglepetten feltekintve Kardos — mi jut eszedbe ? Megbolondultál ? Én szerelmi viszonyt kezdeni ? Kivel ? — Hallgasson maga vén farizeus! Még tagadni is meri előttem? Azt hiszi, hogy vak vagyok ? Vagy olyan buta vagyok, hogy . . . Istenem, istenem — kezdte most siránkozva — tehát ez a köszönet, ez a hála, hogy már tiz esztendeje a legnagyobb odaadással és hűséggel gondoskodom magáról, hogy . . . — De édes Birikém — szólt most hízelegve Kardos — hiszen nem történt itt semmi, ami . . . Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l', evre 6 K, V« ®vre ? K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. 358 bivaly, 2127 ló, 45.807 sertés, mig 1909-ben a behozatal volt 693 bika, 2271 tehén, 2627 ökör, bivaly egyse, 548 ló és 1166 sertés; vagyis a behozatal minden fogalmat meghaladó módon csökkent. Már most Magyarországnak nincs oly nagy állattenyésztése, hogy a belszükségle- tet fedezze és e mellett a fentebb részletezett nagy kivitelt is megbirja. Ennek azután természetes következménye lett, hogy minden állatnak az ára a kétszeresére emelkedett. Igaz ugyan, hogy hazánkban az állat- tenyésztés valamelyes emelkedést tüntet fel, de ez korántsem áll arányban a nagyban növekedett kivitellel. Most látszik csak meg, milyen helytelen gazdasági politika volt a kivitelt minden módon fokozni ahelyett, hogy előbb, vagy legalább is egyidejűleg a tenyésztés fejlesztésére fordítottak volna kellő figyelmet. Igaz ugyan, hogy az ország lakosságának egy része, mely állattenyésztéssel foglalkozik, hasznát látta a kivitel fokozásának, mert hisz kétszeres áron adott túl állatain, de ezt az emelkedést csak részben viselte a külföld, hanem az egész súlyával a hazai fogyasztó közönség vállaira nehezedett, mely immár a megélhetés nehézségeivel küzd, mert az állattenyésztőknek százszázalékos pótadót kénytelen fizetni. ' Nem tudjuk azért eléggé méltányolni a mostani földmivel ésügyi miniszternek azon törekvését, hogy az állattenyésztés fejlesztésére fekteti a fő súlyt s azt anyagi előnyök nyújtásával előmozdítani iparkodik. Végre is, hogy viselje el az az adó fizető közönség a katonai erő folyton o' HűtrnléKos előfizetőinket kérjük az előfizetési összesei lapunk kiadóhivatalához mielőbb beküldeni szíveskedjenek. — Hallgasson, maga Judás! Jaj Istenem, jaj Istenem, bárcsak ne élnék már! Ilyen gyalázatot, ilyen szégyent hozni házamra! Jajgatott és siránkozott az asszony. — No de hát ne jajgass, hanem mondd meg, mit csináltam, mit láttál, hogy féltékenységed most a . . . — Mit? Még kérdezni mered? Hát imádkoztál itt avval a Juci, — avval a macskával ? — Azt már igazán nem tettem — mondá Kardos flegmásan. — Hát mit keresett az a fehércselód itt? — Tudom is én? — Nem tudod ? Hát majd megmondom neked vén komédiás, majd megmondom. — Nohát csak mondd már egyszer, mit c.sinált itt? — Dorombolt neked vén Iskáriót, mint a macska, mikor jó kedvű. — Úgy? Ezt nem is hallottam. — Mit, hát még tagadod? — Tagadni? Eszem ágában sincs. — No hát . . . — No hát légy észnél Birike! Mondom, hogy észre sem vettem, hogy itt van. — Hihihi! no ez már igazán több a soknál ! Jajgatott az asszony siránkozva és maga után becsapva az ajtót, kirohant a konyhába, ott kifizette Jucit, ki hiába esküdözött égre-földre, átadta neki a cselédkönyvét és — fel is ut le is ut — elkergette a házból. * Az alatt Kardos a szobában ülve elgondolkozott a dolog fölött. — Hm, hm! borzasztó, borzasztó! Pedig kár ezért az asszonyért! Dolgos, takarékos, hű, csinos, szóval derék asszony volna, hanem félté-
