Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-07 / 19. szám
V TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1911. május 7. emelésének órási költségeit, ha még itthon is megélhetését nehezítik meg. Egy magas állású államférfiuról beszélik, hogy midőn a tisztviselők fizetésének emeléséről volt szó, úgy nyilatkozott: ha nem jut húsra a fizetésből, — egyenek krumplit. Hát helyes; azonban úgy volna ennek a véleménynek üdvös hatása, ha maga a kegyelmes ur menne elő jó példával. Mondana le a husevésről s asztalán nem lenne más étel, mind az áldott krumpli, ami nagyon szükséges és kedves étel, de csak úgy, ha hús mellé körözésnek használják. Boda Vilmos. Sertéstenyésztés Szekszárdon. A „Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete“ kérelmet nyújtott be a városi tanácshoz, hogy a vágóhíd környékén levő és a város tulajdonát képező földeket méltányos bérlet fejében engedje át sertéstenyésztés céljára. Alig, hogy benyújtották ezen kérelmet, már különböző kifogásokat emeltek ellene. Nevezetesen, bogy a tanács nem veheti figyelembe a méltányosságot; mert a város szegény és rá van szorulva, hogy minél magasabb bért kapjon a földekért. Eddig minden alkalommal örömmel tapasztaltam, hogy a városi tanács soha sem tért ki az eléje terjesztett méltányos és közcélt szolgáló kérelmek teljesítése elől. Tehát éppen nincs kétségem a felől, hogy a kisgazdák ezen kérelmét is teljesiteni fogja; mert ez a kérelem oly fontos, bogy azt mellőzni nem lehet, de nem is szabad, mivel a város tanácsának segíteni és előmozdítania kell a lakosság közgazdasági helyzetének javitá- sára'irányuló közhasznú törekvéseit. A drágaság városunkban is majdnem elviselhetetlen és nincs is remény, hogy ezen egy könynyen segíthessünk. Az egyre fokozódó drágaságot minden módon és eszközzel csökkentenünk kell. És erre egyik alkalmas eszköz sertéstenyésztés létesítése a város támogatásával. A legutóbb történt állat- összeirás adatai szomorúan bizonyítják, hogy Szekszárdon a sertésállomány mennyire megfogyott. Nagy drágaságunknak emelkedését is részben visszavihetjük az egyre pusztuló sertés- tenyésztése. A sertések beszerzése különösen nálunk nagy nehézségekkel jár, mivel a piacok, vásárok a járványos állati betegségek miatt úgy szólván állandóan le vannak zárva; tehát még drága pénzen sem szerezheti be a gazda a tenyésztésre alkalmas sertésállományt. Nem ritkán a gazdák és sertéskereskedők kénytelenek 3—4 vármegyét bejárni, mig valahol beszerezhetik szükségleteiket. Ha már megvették idegenben a sertéseket; akkor meg a nagy távolságból akadályokba ütközik hazaszállításuk. Nem ritka eset az sem, hogy az idedegenből importált sertésekkel behurcoljuk a sertésvészt, ami azután halomra pusztítja a drága pénzen vásárolt állatokat. Ezen felsorolt bajokon radikálisan segit- hetünk, ha a „Szekszárdi Kisgazdák Eegyesüle- té“-nek kérelmét teljesítjük. A felállítandó sertéstelep ellátná gazdáinkat lehetőleg mérsékelt áron tény észanyaggal. A városi tanács és képviselőtestület figyelmébe ajánlom soraimat, melyeket egyedül és tisztán a közérdek szempontjából írtam. Egy városi képviselő. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. A kereskedelemügyi miniszter Klopstock Adolf máv. mérnököt,’ a dombóvári osztálymérnöki hivatal főnökét, főmérnökké nevezte ki. — Közigazgatási Ülés. Tolna vármegye köz- igazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 10 én délelőtt 9 órakor tartja meg a vármegye székházában. — Katonai előlépfjrtések. A király Buday Gyula volt szekszárdi c^endőrszázadost őrnagy- gyá, Háry Ede és Purth Lajos honvédhadnagyokat, Kunos Béla tamásii csendőrhadnagyot főhadnagyokká, — Konstánczer Dezső honvéd zászlóst, Konstánczer László városi pénztárnok fiát pedig hadnaggyá léptette elő. — Százéves jubileum. Kerek száz éve annak, hogy a Nádorcsatorna-társulat megalakult. Ezt az évfordulót folyó hó 31-én ünnepük meg, mely alkalomból a társulat nagynevű elnökét: gróf Zichy Nándort örökös diszelnökké választják, Szekszárd és Székesfehérvár határában pedig emlékkövet állítanak. A díszközgyűlésen felolvassák a társulat monográfiáját. — Az Óvódaegylet uj elnöke. A szekszárdi róm. kath. óvódát és gyermekmenhelyet fentartó egyesület választmánya múlt kedden délelőtt fél 12 órakor tisztelgett Schell Józsefné1 báróné szül. Sigray Klára grófnőnél, aki Simontsits Elemér alispán vendége volt, hogy neki az özvegy Simontsits Béláné elhunytéval megüresedett elnöki állást felajánlja. Schell József báróné szeretettel fogadta a küldöttséget és kijelentette, hogy a neki felajánlott elnökséget elfogadja. — Folyó hó 5-én d. u. 4 órakor volt a választás és egyhangúlag Báró Schell JóTsefnét szül. Sigray Klárát választották meg elnq j té — A Dunamelléki tref. egyházkerület folyó hó 16-án s a következő napokon közgyűlést tart Budapesten, melyen a tolnai ref. egyházmegyét Kátai Endre esperes, Szilassy Aladár gondnok, Szabó Károly egyházi jegyző és Bodnár István világi jegyző képviselik. A gyönki ref. algimnázium képviseletében Adám József igazgató fog megjelenni. — Fizetésemelés. A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület Kálmán Károly szekszárd-belvárosi rk. tanítónak tiszteletdiját, aki az egyesületi irodában teljesít szolgálatot, évi 600 koronára emelte fel. — Kántori vizsga. Nemes István szekszárdi kath. s. kántor Kassán kitűnő eredménnyel letette a kántorképesitői vizsgálatot. — Uj segédjegyző. Fadd nagyközség képviselőtestülete a megüresedett segédjegyzői állásra Ruzsinszky Pált választotta meg. — Áthelyezett segédlelkérzek. A pécsi megyéspüspök Gartner Eleket Tolnáról Kővágó- szőllősre, Marton Sándort Pécsbuda-külvárosból Tolnára, Kühnl Józsefet Koppányszántóról Pécs- budakülvárosba és Cséplő Istvánt Bükösdről Koppányszántóra helyezte át segédlelkészi minőségben. — Vikárius kirendelés. Zichy Gyula gróf megyéspüspök Szentiványi József szabadszent- kiráíyi. subsidiariust Bükösdré nevezte ki vikáriusnak a lelkiekben. — Madarak és fák napja, A szekszárd-bel- városi'és a Béri Balogh Ádám-utcai rk. iskolában folyó hő 5-én tartották meg a madarak és fák napját. Az ünnepélyt megelőzőleg fél 8 órakor isteni tisztelet volt, melynek végeztével a tanulók levonultak a Kath. Olvasókör nagytermébe, ahol Kálmán Károly tanító tartott szép beszédet a madarak és fák védelméről. A tanulók azután szavaltak és énekeltek. — Függetlenségi népgyülés Pécsett. A pécsi függetlenségi és 48-as párt folyó hó 21 -én Pécsett népgyülést tart az általános, egyenlő és titkos választói jog érdekében, melyen Justh Gyula pártvezér és gróf Batthyány Tivadar, a szekszárdi kerület képviselője is részt vesz. — A választópolgárok figyelmébe. Tolna vármegye központi választmánya már átvizsgálta az 1912. évre jogositott választók névjegyzékét és azt közszemlére tette ki folyó hó 5-től május 15 ikéig. A felszólamlások írásban Szekszárdon a polgármesternél, a községekben a községi elöljáróságnál adandók be. Figyelmeztetjük a választópolgárokat, hogy saját érdekükből kifolyólag okvetlenül tekintsék be a közszemlére kitett névjegyzéket, nehogy legszebb alkotmányos jogukat elveszítsék. — Eljegyzések. Müller Ferenc bonyhádi kereskedő eljegyezte Grósz Sárikát Zengő vár - konyból. Petánszky József paksi kereskedő eljegyezte Szikora Ilonkát. Günter Endre teveli állatorvos eljegyezte Kirtz Berta teveli tanítónőt, Kirtz István teveli kántortanitó, lapunk munkatársának leányát. — Köszönetnyilvánítás. Azon alkalomból, hogy a Baka—Bartina hegyközségnél több éven viselt pénztárnoki állásomról leköszöntem, mély köszönetét mondok mindazon szőlőbirtokosnak, akik nagybecsű bizalmukkal megajándékoztak. Szekszárd, 1911. május 5-én. Hazafias üdvözlettel: Kunczer János, városi közgyám. kény, mint egy . . . majom. Valóságos pokollá teszi önmagának, de meg nekem is az életet. Hogy a nyavalya ütné már meg azt a bolond féltékenységét! dörmögött magában a mérnök, miközben úgy vágta oda a körzőt, hogy akkorát ugrott, mintha gumiból lett volna. Csak ki tudnám ebből az ostoba nyavalyából gyógyítani! mondá el-elgondolkodva. — Megállj csak! „Szeget szeggelI“ Mondja a közmondás, majd kigyógyitlak én ! szólt egyszerre nagyot ütve öklével az asztalra. Avval aztán rajzai fölé könyökölt megint és dolgozott, mintha semmisem történt volna. Az asszony ki-bement, dult-fult mint a meglőtt macska, de nem szólt egész nap, egész este, sőt másnap sem egy szót sem. Kardos Kálmán sem. Úgy tett, mintha ez volna a rendes állapot, mintha ennek ilyennek kellene lenni. Harmadnap Kardos kis kézibőröndét lehozatta a cseléddel a padlásról. — Hová utazik ? kérdé az asszony kíváncsian. — Hivatalos kiküldetésre megyek. — Úgy? Mikor jön haza? — Holnap este. És aztán se szó, se beszéd — elment. * Az asszony sürgött-forgott a házban. — Nagy takarítás lesz máma Vica ! Elment a nagyságos ur, máma nem főzünk! Gyere siess be, segíts elhúzni a kredencet és szekrényeket, azután fogd a szőnyegeket porold és keféld ki őket, hogy délre készek legyünk. Érted ?! — Igenis jövök már kérem. Megkezdődött a nagy puccolás, porolás, söprés, törülgetés. Délre készen voltak. * Estefelé beállít Vica: — Nagyságos asszonyt keresi egy úri ember. Sürgős beszélni valója van a nagyságával. — Nem ismered? — Nem kérem. — Vezesd be a szalónba. Vica kiment és szólt az urnák, hogy ő nagysága a szalónban várja. Elegánsan öltözött úri ember lépett be. — Kácsafalvi Tibor vagyok. — Örvendek — szólt Kardosné — fessék helyet foglalni. — Mivel szolgálhatok? — Óh nagyságos asszonyom, bocsánatért kell előbb esdekelnem, hogy drága szép idejét nehány percre . . . — Kérem, kérem . . . — Nem is hiszi nagyságos asszonyom, hogy tulajdonképen mi bátorít fel engem, hogy Nagyságodat háborgassam. — Fogalmam sincsen. — Méltóztatik talán megengedni, hogy oly körülményre figyelmeztessem, amely körülmény az emberi életnek sokszor oly változatot ad, hogy . . . — Nem értem kérem. — Megengedem, kedves nagyságos asszony, hogy nem ért, hogy tehát rövid legyek és meg- érthetővé tegyem magamat, őszintén megmondom, hogy nagyságos asszonyt már régóta titkon — szeretem. — Uram! — szólt méltatlankodva az asz- szony. — Nagyságos asszony, ne vessen meg. Tudom, hogy a mérnök ur » . . — Hallgasson és távozzék! — De nagyságos asszony, hallgasson meg kérem — szólt Kácsafalvy Tibor és térdeeresz- kedve megfogta Kardosné kezét. Az ajtó kinyílott és azon megjelent Kardos Kázmér ur. — Tableau! — mondotta gúnyosan. — Hát igy csináljuk Birike, te kígyó? — Kázmér, Kázmér! gyere segíts ! Ez az ember . . . Hát hol van ? eltűnt ? — Ne tetesd magad! mondá Kardos haragosan. Pásztorórákat adsz az én távollétemben ? — Kázmér, az Istenért, ne hidd, nem igaz kiálltott összetett kezekkel a megrémült asszony. Ez a gazember, aki . . . — előtted térdelt és szerelmet vallott . . . — Nem ismerem, esküszöm édes Kázmérom ! — Asszony hallgass ide! férfi vagyok, aki nem féltékeny. Mondd meg hát, hogy kicsoda az a gazember, az a gyáva vitéz, aki úgy elillant, mint a kámfor, aki felhasználta a zavart és „ill a berek . . .“ — Nem ismerem, esküszöm édes Kázmérom. Valami nevet motyogott : Kalácsfi vagy Kálnoki vagy milyen nevet mondott. — Azt lelövöm. Téged nem bántlak, mert hiszek benned. — Édes jó Kázmérom — szólt pityeregve az asszony férje nyakába csimpaszkodva. — Jó, jó. El van intézve! Én hallgatni fogok mint a sir. Hanem asszony, annyit mondok, hogy többé rám ne féltékenykedjél és nekem többé scénákat ne csinálj! Érted ? Mert különben . . . — Soha édes Kázmérom! •* * Békesség volt a házaséletben. Igaz, hogy a szereplő 100 koronát kapott érte. De az hallgatott. Kázmér is. Az asszony Í3.
