Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-03-03 / 9. szám
XXXVIII. évfolyam 9. szám / Szekszárd, 1910 március 3. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztfiség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű _______hirdetések és pénzkfildemények intézendők Tis ztul a helyzet. i. Minél több idő múlik el a Khuen Héder- váry kormány megalakulása óta s minél jobban közeledik a nagy döntő ütközet: a képviselőválasztás ideje, annál jobban domborodik ki annak a helyzetnek képe, mely előreláthatólag uralkodni fog a jövő alakulása fölött. Maradjunk csak szükebb hazánk határai közt és elmélkedjünk az itt történt és végbemenendő eseményekről. Abban már most tökéletesen tiszta helyzettel állunk szembén, hogy főispánunk belépve a nemzeti munkapártba, megmarad állásában s igy mint a kormány bizalmi embere, ő lesz hivatva a képviselő választások vezetésére. Apponyi Géza gróf kétségen kivül a legügyesebb szavazat gyűjtők — nem akarom a kortesnevet használni — egyike. Mindenki iránt szives, előzékeny és figyelmes. És a mi fő, kiválóan vendégszerető. Közgyűlések alkalmával mindég 48 vendég foglal helyet asztalánál — sokan ezt a 48 iránti rokonszenvből vélték kimagyarázni, pedig tisztán az az oka, hogy ennyi helyezhető el kényelmesen az ebédlőterem asztalánál. — Ezek között a vendégek között mindég akad néhány földmives ember és ezek nem csekélyre becsülik, hogy finom ételeket fogyaszthatnak s pezsgőt ihatnak. De mindezek dacára a júniusi képviselő- választások alkalmával a döntő tényező Simontsits Elemér vármegyei alispán lesz, mert az ő hajthatatlan erélye, kétségen kivül tehetséges volta s vasakarata erre mintegy predestinálják. Ennek beigazolására nem hivatkozom egyébbre, mint a szekszárdi kerület érdemes képviselőjére: Szabó Károlyra, ki párját ritkító szimattal, már négy évvel ezelőtt tisztában volt azzal, hogy csak a mi alispánunkat kell a maga részére hódítani s akkor a szekszárdi kerület megbízó levele a számára beláthatlan időre biztosítva van. A kormánykörökben annyira becsülik a közigazgatás fejét, ahány kormánypárti mandátumot tud biztosítani. A mi alispánunk ezt nagyon jól tudja s mégis, hűséges voltából kifolyólag, megmerte a kormányelnöknek a pártalakulás alkalmával mondani, hogy a szekszárdi kerületben kormánypárti jelöltet nem állíthat, mert Szabó Károlylyal szemben le van kötve. De egyúttal — úgy hallom — arról is' biztosította a kormány tagjait, hogy vármegyénkben a hat függetlenségi kerület közül négyet a kormánypárt részére elhódit. Vegyük sorra a kerületeket s úgy találomra állapítsuk meg, melyek azon kerületek, melyeket az alispán ur elhódítani vél. Tehát a szekszárdi kerületben Szabó Károlynak nem lesz kormánypárti ellenjelöltje s igy az ó megválasztása valószínűnek látszik, ha csak, ki tudná kifürkészni a természet titkait? valami véletlen folytán, az ő gondosan előkészített zöld vetését valami Felelős szerkesztő ' Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ jégvihar meg nem látogatja s részben, vagy egészben meg nem semmisiti. De a legnagyobb választási küzdelem színhelye kétségen kivül a bonyhádi kerület lesz. Vármegyénkben körülbelül egy század óta két nagyon elterjedt család küzd az elsőségért: a Perczel vérség és a Döry atya fiság. Hosszú idők óta ez alatt a név alatt ismerte őket a nagy közönség. Már a szabadságharc előtti időkben a vármegyei alispáni szék volt az ütköző pont s hol egyik, hol másiknak sikerült a vármegye vezetését átvenni, de azért a küzdelem újra megindult s ha valamelyik családnak volt az alispáni székre hivatott- sággal biró tagja, azt behozni bizonyára megkísérelték. Időnként más család tagja is oda jutott a vármegye élére, de annak csa-v ládbelinek kellett lenni s holmi paivenű, bármily kitűnő tulajdonságokkal lett légyen is megáldva, a megye élére soha nem kerülhetett. A bonyhádi kerület mindkét jelöltje Perczel Dezső és Döry Pál is voltak már alispánok vármegyénkben s pályafutásuk innét indult ki. Most a két hangadó család küzdelme áthelyeződött a bonyhádi kerületbe s ott folyik az élethalál harc, hogy minő eredménynyel, azt bajos előre megmondani, mert mindkettőnek, mint értesültem, kitűnő kortesei vannak s alkalmasint az fogja eldönteni a küzdelmet, hogy melyik bírja tovább — pénzzel. Ennél a kérdésnél azután Perczel Dezső részére billen a mérleg, mert, mint hirlelik, a nemzeti munkapárt nagy pártpénztárral rendelkezik s minthogy súlyt helyeznek Perczel Dezső megválasztására, bizonyára áldozatoktól sem fognak visszariadni. A bonyhádi után, a választási harc elkeseredettsége tekintetében rögtön következik a pincehelyi kerület, hol a függetlenségi párt jelöltje ismét Rátkay László. A nemzeti munkapártnak — Kämmerer Ernő nem fogadta el a jelöltséget — még eddig nincs jelöltje, de mindenesetre lesz, mert Rátkay heves kifakadásaival nagyon maga ellen zúdította az ellenpártot, különösen nagyon felrójják neki azt a kijelentését, hogy cselédekkel, értve alatta a kormány tagjait, nem áll szóba. Rátkay kerületében az fogja eldönteni a küzdelem eredményét, hogy kit állítanak vele szembe. Nemzeti munkapárti körökben erősen bíznak, hogy Rátkayt sikerül kibuktatni s a pinczehelyi állítólag azon négy kerület egyike, melyekre vonatkozólag Simontsits Elemér alispán kilátásba helyezte, hogy a kormánypárt részére elhódíthatok lesznek. De immár kifogytam a térből s a többi három kerületre vonatkozó tárgyilagos, elfogulatlan, pártállástól nem befolyásolt híradásaimat a későbbi időkre vagyok kénytelen halasztani. Különben az ég áldása maradjon közöttünk. Boda Vilmos. Tisztelettel kérjük, hogy az^Kifizetési összeget lapunk kiadóhivatalához juttatni sziveskedjék. Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */B évre 6 K, */« övre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Glosszák. A baromfi udvarban a kakas kukorikul ássál, Rostand legutóbbi darabjában a Chantecler himnusszal, utolsóelőtti számában a Tolnavármegye pedig ditbiramb-vezércikkel üdvözli a fölkelő napot Azok az égi kezek örök remekét, ő a bécsi kezek legújabb efener találmányát. A Khuen-Tisza-Székely-Zichy részvénytársaságot. Az arisztokratikus, demokratikus, liberális, konzervatív, agrárista, merkántilista politikai szövetkezetét. Alakulva nagy osztalékkal a nemzeti akarat elbantolására, a császári parancs* szolgai végrehajtására. A nem Tisza-, hanem zagyva pártot. Amit dr. Kiss Ernő még mindig liberális - nak lát. Enyhitő körülmény mellette, hogy a tolnai budapesti bankett végén történt. Tósztja után a cigány bizonyára ezt az operette-dalt muzsikálta: Vak vagy óh, szerelmem, — hályog van szemeden. Ki kit szeret arra néz. — Ez mindenkinek adatott juss. — Akinek 'a barna tetszik, az barnára kacsint, akinek szőke, az szőkére bandzsa- log a szemével. Akinek a madártestü szegény magyar hajadon helyett az osztrák hús- és pénztömeg, — ha beveszi a gyomra és ráviszi a lölke, — hát ennek hajlong és bókol. Cseh trombitával, morva verklivel ennek jódleroz Nachtmusik-ot hajnal. Azonban csak csemete- udvarló teszi a szépet boszton közben a szive- választottjának imigyen: „Pufika, maga egy harapni való baba; milyen sudár-termet, milyen darázsderék; maga mellett a Kikike egy keringő hurka.“ Deresedő fejjel, jó ízléssel már nem akként hajlong fölfelé a trubadúr, hogy hátrafelé a lábával pedig rugási gyakorlatokat végez. A cikk ezt cselekszi meg. Még azt is mondja, hogy a koalíció még az igazságügyet is pártérdekből kezelte. És felhozza erre slágerül Günther Antal, szerinte a szürke fiskális kinevezte- tését kúriai elnökké. — Istenem, lm ő is szürke, milyen színűek vagyunk mi? Ha mi, a kisvárosi, a falusi ügyvédek hirdetünk ilyent a király által igazságügyi miniszterré tett kollégánkról, nem-e joggal a fejünkre olvashatja bárki: Bagoly mondja a verébnek — nagyfejü. Azután meg, Wlassits nem a kultuszminiszteri székből ült a közigazgatási bírósági elnöki székbe? És Wekerle nem a pénzügyiből ? Avagy tán hja paraszt az más, azok hatvanhetesek voltak ? ! Úgy látszik, itt van a kutya eltemetve. Mert hát a batvanhetes uralom alatt, meg-nem-tért negyvennyolcas a közhatalom részese még az alsó fokon sem lehetett. Erre csak a tizenhárom próbás Tisza-huszárok voltak hivatva. Horváth Boldizsárnak le kellett mondania az igazságügyi miniszterségről, mert nem adta oda nevét a bírói szervezéskor a botrányosan párturalmi tekintetek által vezetett kinevezésekhez. Az ószeres uralom kísérletté meg a független bíróságnak a párturalmi ágensek, a főispánok fölügyeleti joga alá való helyezését. Végül, éppen Tolnavármegyében történt, hogy egy kisvárosi ügyvéd egyszerre közigazgatási bíróvá neveztetett ki, az odavalósi közjegyző pedig Budapestre kelyeztetatt át. Mindkettő kortese volt egy hatvanhetas kegyelmes urnák. Perczel Dezsőről szól az ének. — Volt ilyen eset a koalíció alatt ? — Bízón, nem volt. — Ki hát a nagyfejü ? . . . * Levél jött a megyeházból. „Fölvirradt a dicső nap hajnala: megint szüretre áll az idő! Főbirák, szolgabirák, jegyzők jöjjetek 1 Minél többen a nemzeti munkapárt alakuló gyűlésére!“ — Mert fura egy világot élünk. Nemzeti az, ami császári, és munkapárt az, aminek első dolga a legelső dolgának, a választójognak az élraktározása. Had álljon, had puhuljon. Mint padláson szalma között a vadkörte. — És fölrobogtak. Csak egy főszolgabíró akadt, aki nem robogott. Aki azt mondta, hogy nem megyek, nem egy politikai párté, hanem a vármegyéé, annak a közönségéé vagyok. Az én helyem a járásomban,
