Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-07-07 / 27. szám

XXXVIII. évfolyam 27. szám ' Szekszárd, 1910 julius 10.

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők

Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11

molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű ________hirdetések és pénzküldemények intézendők

Felelős szerkesztő Főmnnkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH 1GNÁCZ

Megjelen hetenként egyszer, szombaton

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, * */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 3 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér.

Itthon. 1

I

Az országos politika terén a pártok- ] nak kölcsönös készülődése van napirenden. I A nemzeti munkapárt győzelmes mámorában úgy rendezkedik be, mintha örök időkre ki volna zárva az az eshetőség, hogy mind elsöprött pártnak, duzzogva, félre kell vonulnia. Pedig ezelőtt néhány évvel ez történt meg vele, habár akkor más név alatt szerepelt is. A számban erősen megíogyott ellenzék pedig, ahelyet, hogy félretéve minden személyes ambíciót, egyesülve törekednék a lemondás romboló politikájának káros hatását enyhíteni, alfeleit torzsalkodik egymással, hogy milyen legyen a tán évek múlva megalkotandó választási törvény. Titkos vagy nyílt legyen-e a szavazás ? Ilyen vagy olyan módon lehet-e a magyar faj felsőbbsógét biztosítani ? S ki legyen a vezér Kossuth Ferenc-e vagy Justh Gyula?, Pedig hát a napnál világosabb dolog, hogy most a vállvetett működés lenne az ország érdekében való.

Forduljunk el a visszatetsző képtől s nézzünk körül itthon, hogy mi történik a bennünket nem kevésbé érdeklő gazdasági téren. Az aratás folyamatban van s habár az utolsó hetek kedvezőtlen időjárása a reményeket némileg leszállította, egészben véve kielégítő aratásra van kilátásunk.

Egészen más azonban a helyzet a Tona- vármegyét s különösen Szekszárdot oly közelről érdeklő bortermelés terén.

Most már nem lehet semmi kétség az iránt, hogy a vármegye legtöbb helyét, legfőképp azonban a vármegye székhelyét a

íHangit.

A Borsódi-utcán egy század huszár léptetett végig, elükön Mailáth Béla huszárfőhadnaggyal. Amint egy ház előtt elhaladt, feszesen tisztelgett az ablakban álló kis Margitnak. Szép szőke, tizenhét év körüli teremtés volt, megáldva karcsú termettel, szőke hajjal, sötétkék szemekkel, rózsás arccal. Szemei kimondhatatlan szeretetet sugároztak s bűbájos édesség áradt azokból alá; a lágyság arcának ellenállhatatlan varázst kölcsönzött. Azt a benyomást keltette, mint egy égből leszállott angyal. Csak édes apja volt, az Isten megtestesült áldása, a hőn szerető édes anya már rég meghalt.

Midőn a csapat elvonult, kinyitá ablakát s kiváncsi szemmel nézett utánna, mig egyszerre csak eltűnt szemei elől. Bement a szobába, folytatván kézimunkáját, de mindig arra gondolt, ki most rohanva vezeti huszárjait s ki épp hozzájuk volt beszállásolva. Gondolataiból sarkantyú pengése riasztotta fel. Kinyílt az ajtó s belépett Béla. Égi vágy fogta el ifjú szivét, szeméből tüzes villám lövelt, rátekintett a szép hajadonra.

— Kezeit csókolom Margitka, kézimunkázik? Jé, hisz’ nemsokára kész is lesz. Mondja csak mit készit ?

— Dívány-vánkost csinálok, már régi óhajom, de csak most jutottam hozzá. Holnapután be is fejezem.

— Kár, hogy ezt én már nem láthatom.

— Miért ?

— Holnap reggel 4 órakor megyünk tovább. Puskaporos a levegő, harcolni kell. Harcolni fogok a csatatéren s ott gyűjtök babérokat, melyet majd koszorúba fonnak homlokom körül.

— Istenem csak nem akar embert ölni ?

— Nem akarok, de inkább én öljek, mint az ellenségem.

gazdasági téren katasztrófa fenyegeti. Nálunk a gabonatermés mellékes dolog s a megélhetést a szőlőterületek jövedelme biztosítja. A bortermést azonban az idén a legmostohábbak közé lehet számítani, midőn még a szürettől három hónap választ el bennünket s ezen idő számos kedvezőtlen esélyével is számolnunk kell. A munkáltatás és szőlőbetegségek elleni költséges védekezés már rendes viszonyok között is kétségessé teszi, hogy vájjon egyátalán kifizeti-e magát a bortermeléssel foglalkozni. Hát még az olyan évben, mint az idei, pedig jöhet még egy másik, sőt harmadik is utánna, midőn a lapszőlők termése egyenlő a semmivel s a hegyi szőlőkben is csak féltermés várható.

Hogy mi okozta a nagy bajt, azt szakszerűen megállapítani alig lehet; azonban tán közel járok a valósághoz, ha állítom, hogy azt többféle kedvezőtlen körülmény idézte elő. Árthatott a junius 14-iki erős zápor, mely különösen a lapszőlőket teljes virágzásban érte; árthatott a köd, mely gyakran meglátogatta határunkat; de legfőképp árthatott a rendkívüli nagy mértékben fellépett peroncszpora, mely leginkább a fürtöket támadta meg.

De bármely okra vezetjük is vissza a bortermelés kedvezőtlen állapotát, annak mértani pontossággal beálló következményeivel ideje korán számolnunk kell. S ami e tekintetben Szekszárdra vonatkozólag megállapítható, az vármegyénk többi bortermelő helyére nézve is bátran alkalmazást nyerhet.

Szekszárd lakossága, különösen az értelmiség cs a tisztviselői osztály elviselhetetlen terhek nyomása alatt roskadoz. Reá hárul elsősorban valamennyi társaskör, jótékony és emberszerető egyesület fenntartásának jelentékeny költsége, amelyet még fokoz a piaci példátlan drágaság. Bebizonyított tény, hogy az ország fővárosában sokkal jutányosabban lehet az élelmiszereket beszerezni, mint Szekszárdon. Fokozza, a nyomasztó helyzetet az állami adóterhek jelentékeny mennyisége s a kisvárosok réme, — az elviselhetlenségig fokozott községi pótadó.

Szekszárd anyagi helyzete ezelőlt pár évvel nem volt valami kétségbeejtő. Ennek gondozása egy a fukarsásig gazdálkodó férfiú kezeibe volt letéve, ki legfőbb feladatának tekintette, a városi lakosságnak az adóterhek fokozásától való megkimélését. De emellett a mérsékelt haladás embere volt. O kezdte az aszfaltozást, az utcák befásitását s az ártézi kút létesítését. Az ő váratlan halálával azonban a város ügyeinek vezetése egy a túlhajtott haladási vágytól sarkalt fiatal nemzedék kezeibe került, kik rövid pár év alatt a város adósságát megkétszerezték s a pótadót 50 százalékról 80 százalékra emelték.

Nem szeretném ha félreértetném, azért kijelentem, hogy a történtekért nem szándékom egyeseket felelőssé tenni, mert itt mindenki bizonyos nyomás alá került s ha az árral úszni nem volt hajlandó, reakciónárius hírbe keveredett.

Egy vagyonnal nem biró kisvárosnak legnagyobb szerencsétlensége, ha a nagyobb, gazdagabb városok nyomán akar haladni s csupa nagyzásból, anyagi romlását idézi elő.

I — Jaj, micsoda bolondság ez a háború. Hány szép fiatal élet pusztul el. Ne menjen oda, mert hát ha elesik vagy megsebesül.

— A honszeretet a szívnek egyik legszebb ékessége. Ha megsebesülök vagy kigyógyulok, vagy leteszem a fegyvert. Ha élesem, úgy sem kár értem.

— Ugyan menjen, hogy beszélhet ilyen borzasztó dolgot? Már hogy ne lenne kár érte... Minden emberért kár . . . Ugy-e az ellenség nem fog közelünkbe jönni, mert attól én nagyon félnék. Én még sohasem hallottam ágyulövést, meghalnék ijedtemben, ha itt lövöldöznének.

— Nem tudom, de akad majd valaki, aki Margitkát meg fogja védeni . . . Ejnye de csinos brosstűje van, még észre se vettem eddig. Engedje megnézni.

Ekkor Margit lekapcsolta, odanyujtván Bélának.

— Tessék. Még az édes anyámtól kaptam, egyedüli emlék tőle.

*

Már hanyatlani kezd a nap, a menny boltozatát légnemű, fényes fátyol vonja be. A lenyugvó nap még néhány percig küllő szerű sugarakkal lángol a felhők között, azután vérpiros golyója végkép alámerül, pírja kialszik. Ezer meg ezer csillag nyitja fel ragyogó szemét, hogy a föld felett virrasszon. A szobában halkan folyik a beszéd. A folyósó csendjét egy húsz évesnek látszó ilju járása zavarja meg, ki ama szoba felé tartott, hol Margitot Bélával beszélgetni találjuk.

— Kopogtattak.

— Ah ki az, kérdé a hajadon.

Miksa, Béla inasa lépett be.

— Főhadnagy urnák alásan jelentem a kapitány ur sürgősen hivatja, tessék átmenni hozzá.

— Megyek . . . Kezeit csókolom Margitka, a viszontlátásra.

— Isten vele főhadnagy ur.

— Ne szólítson engem főhadnagy urnák, hanem Bélának. Én is Margitkának hivom.

— Jól van. Tehát a viszontlátásra Béla.

— Kezeit csókolom s miután csókot lopott tőle, eltávozott.

He

A csillagok lassan-lassan elbágyadnak s kialszanak ; a nap csókot váltott szeretőjével a hajnallal. Eljött a reggel.

Margit már négy órakor talpon volt; hall- gatódzott Béla szobájának ajtajánál. Semmi nesz, semmi zaj. Hol lehet ? Tűnődött magában. Itt hagyott árván, pedig hogy megígérte nemsokára vissza jön.

Mig gondolataival foglalkozott, elért a konyhába, hol a szakácsnőtől megtudta: reggel két órakor az egész csapat huszár elvágtatott, mert sürgősen átparancsolták a szomszéd faluba. Szivében valami különöset érzett, torkát összeszori- totta valami. Bement Béla szobájába. Még érezhető volt a cigarettafüst. Az Íróasztalhoz tartott, melyen egy levél feküdt Csongor Margitka címmel. Dobogó szívvel szakította fel s egy ibolya hullott ki belőle. Mellette volt a levél, melyet mohón olvasott.

Kedves Margitka!

Ezerszer kérlek, bocsáss meg nekem, hogy nem búcsúzhattam el személyesen tőled; hirtelen jött parancs elszólitott' s nekem a hazáért harcolnom kell. A jó Isten áldjon meg édes Apáddal együtt, nekem pedig adja meg azt az egyedüli boldogságot, hogy a háború befejezte után ismét beszélhessek veled s szülői engedelemmel az enyém lehess. Semmi veszély nem ér; nálam van egy drága amulet, mely minden bajtól megóv: brosstűd. — ölel:

Főhadnaervod.