Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-15 / 15. szám

1 909 április 15 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 játszás közben a temető árkában két ruhátlan csecsemőt pillantott meg. Az esetről jelentést tettek, mely nagy szenzációt okozott a falu népe között és kutatni kezdették, hogy ki kö­vethette el a gyermekgyilkosságot. A lelkiisme­rete megszólaltatta Walter János felsőnánai földmivest, aki töredelmesen bevallotta, hogy ő tette ki a temető árkába a két csecsemőt. Ek­kor megvádolta Weinberger Béla orvost azzal, hogy pénzért ő végzett Walternén olyan mű­tétet, melynek következtében a csecsemők el­pusztultak. E-zen súlyos vád folytán Weinberger orvost a csendőrség letartóztatta és Szekszárdra kisérte a kir. törvényszék börtönébe, ahol már egy ízben ülnökösködött. Walter Jánosné szin­tén a fogházba került, akinek a férjét a lelki­ismerete februárban halálba kergette. A szeren­csétlen ember ugyanis felakasztotta magát és meghalt. A múlt szombaton ebben az ügyben tartott tárgyalás iránt nagy volt az érdeklődés, mely meglepő eredménnyel végződött. A büntető­tanács elnöke Ágoston István táblabiró, szavazó- birák Kövessy Ödön és Gyük Ferenc, jegyző pedig Győry György voltak. Weinberger orvos védelmét dr. Beöthy Károly, Walternéjét pedig dr. Gulyás József teljesítették. A vádtanácsot dr. Kozacsek József kir. ügyész képviselte. A vádlottak konokul tagadtak es mivel teljes bi­zonyító okok nem voltak ellenök, a törvény­szék mindkét vádlottat felmentette és szabadon bocsátotta. A kir. ügyész felebbezett és igy ez a szenzációs bűneset a királyi tábla elé kerül. Az anyatejtöl elválasztott gyermekek gyorsan kövérednek erősekké és rózsás szinüekké válnak, ha a tápláló SCOTT-féle Emulsiót szedik. A gyermekek szeretik és könnyen emésztik a SCOTT-féle Emulsiót. Az Emulsió va sárlásánál a SCOTT-féle módszer védje­gyét— a halászt — kérjük figye­lembe venni. Orvosok és bábák az egész föld kerekségen állandóan ajánlják a mert ismerik azokat a kiváló ered­ményeket, a melyek a SCOTT-féle Emulsió nyomán keletkeznek. Nyáron is legjobb eredménynyel adagolható. Egy eredeti üveg ára 2 E 50 fillér. Kapható minden gyógytárban. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Egy kis beszámoló. ■ A »Tolnai Kath. Legényegylet« az emlé­kezetes zászlószentelési ünnepélyt magában fog­laló emléKkönyvecskék postai szétküldése al­kalmával egyik nemesen gondolkodó adakozó­ját — tán nem haragszik meg az illetői ha be­cses nevét is felemlítjük — Erőss Károly plébá­nos úrtól a második adományt hozó utalvány szelvényén ezt az intelmet kapta: »Nagyon ké­rem, ne engedjék egyletüket egy egyszerű katholikus korcsmává sülyedni, mint a . .....................csiak a ma gukét, kik . . . stb.* Ki tudna ily rövid mon­datban egy még jobban megszívlelendő intelmet küldeni, mint ez az előttünk teljesen ismeretlen plébános ur, ki azonban gondolkodásmódjával fényesen bemutatta magát s őszinte tiszteletün­ket és nagyrabecsülésünket vívta ki látatlanban is. Ez az intelem megérdemli, hogy minden kath egylet, sőt a táblájukon a katholikus jel­zőt nem viselő egyletek is megszívleljék és el­mélkedjenek fölötte. Minden egyletnek meg van a maga alap­szabálya, benne körül van írva a célja és éppen -azokban az egyletekben, hol az általános tár­sadalmi műveltség megszerzésétől még messze állnak az emberek, ott dívik vadul a kártya és ismét a kártya. Ennek is meg van a maga ideje, de hogy egy egyletben a kizárólagos fog­lalkozás a kártya legyen, úgy annyira, hogy egyes közgyűlésekhez vagy a tagok létérdekeit és zsebeit nagyon is égetően érintő társadalmi mozgalmak megbeszéléséhez alig lehessen hall­gatóságot szerezni,, mert a melléktermekben a tag urak most kártyáznak, ez csakugyan vétkes könnyelműség. Akkor persze csodálkozunk, ha egy buda­pesti szabóiparos lerándul hozzánk, előadást tart a szövetkezetek hasznos voltáról és egyik ámulatból a másikba esünk a fölött, hogy hol szerezte meg magának ez a tűvel és cérnával dolgozó egyszerű ember azt a szónoki képzett­séget és műveltséget, mellyel minden kérdéshez hozzá tud szólni. Csodálkozunk azon is, ha egy külföldi kisiparos letelepszik nálunk, kez­detben egy-két segéddel dolgozik, majd később megnagyitja műhelyét, szaporítja személyzetét, a mieink pedig azokat is elküldik, akik vannak náluk. Honnét van ez ? Onnét, mert mi szabad­időnkben nem a szakkönyveket vagy szaklapo­kat forgatjuk, hanem csak és kizárólag csak a kártyát. E mellett káromkodunk, veszekedünk, kékre-zöldre ütjük kezünk csontjait s egy hétig másról se beszélünk mint a partnerek ügyet­lenségéről s arról, hogy ha nekünk ez meg az a kártyánk lett volna, hát ézt meg azt csinál­tuk volna az ellenféllel, de mert nem volt, hát stb. A másik vasárnap pedig elkezdik ott, ahol a múlt vasárnap elhagyták. így megy ez sok helyen, igy megy ez Tolnán is. Akinek külön­ben nem inge, ne vegye magára. A »Tolnai Kath. Legényegylet, mely még gyermekkorát éli, nem ezen az utón halad. A téli időszakban hetenkint kétszer az esti órák­ban hittan, számtan és mértan tanítása volt na­pirenden, az egyes vasárnapi délutánokon tör­téntekről pedig az alábbiakban számolunk be. 1. Vasárnap. Fekete Ágoston prépost­plébános ur felolvasást tartott a tolnai csizmadia­iparosok régi céhrendszeréről. Az 1884-iki ipar­törvény véglegesen megszüntette a céheket és ezen régi (tán 120 éves) alapszabályt mint ér­tékes ereklyét őrzik a tolnai cizmadiamesterek, mely valóban sok érdekes dolgot tartalmaz. Bizony — mondották sokan — kár volt ezt a régi céhrendszert eltörölni, mert csak az ipar vallja kárát. 2. Vasárnap. Kláray Ferenc legény-tag egy költemény alakjában irt amerikai levelet szavalt el. Akinek szólt, megláthatták, hogy ott se mind arany, ami fénylik. Megéljenezték. Ezután Far­kas Irén tolnai tanítónő ült a felolvasó asztal­hoz. Ma már csak a szociáldemokratáknak és az üvöltő derviseknek szokás az Isten létezé­sét bizonyítani, a többi épelméjű ember úgyse vonja azt kétségbe. De felolvasása olyan mély búvárkodásról tett tanúságot, amilyent női aj­kakról legalább is szokatlan volt eddig hallani. Hogy mily derekasan oldotta meg a kérdést, mutatja az, hogy elsősorban is a jelenlevő katholikus lelkészek gratuláltak neki. Ő utána Schellenberger Pepuska következett, hogy el­mondjon egy vig monológot a »Levélről«, mely különösen azoknak az asszonyoknak szólt, kik a férjük címére érkező leveleket oly mohó kí­váncsisággal és természetesen vastag gyanúsí­tással szokták felbontogatni. Jelenetét zajosan megtapsolták. 3. Vasárnap. Az első szereplő Schellen­berger Bözsike volt egy vallásos tartalmú köl­temény elszavalásával. Mélyen meghatotta a közönséget, mert előadása épületes volt. Utána Hetényi Alajos volt egyleti alelnök lépett az asztalhoz és egy földrajzi ismertetésben bemu­tatta a világ összes népeinek szokásait, élet­módját. Sok fáradsággal dolgozhatta ki tételét és akik figyelemmel hallgatták, sok szépet tanul­hattak belőle. Majd Kutnyánszki Veronka és Szabó Annuska páros jelenete következett. Rendkívül kacagtató módon mutatta egyik a másikának, hogy hogyan kell fogadni először az olyan férfi látogatását, kinek később háza­sodási szándéka is lehet. Kutnyánszki Veronka utánozta a férfit és tanitgatta ki a barátnőjét, hogy hogyan viselkedjék, majd ha jön a vőle­gényjelölt, ki azonban szerencsétlenül lekésett — a nátha miatt. E sikerült páros jelenetet zajo­san megtapsolták. . 4. Vasárnap. Elsőnek ismét Schellenberger Pepuskát üdvözöltük, ki szintén egy amerikai tartalmú költeményt szavalt el, melyben óva inti azokat, kiknek ez a föld nagyon kicsiny, hogy ne fogjanak vándorbotot, mert keserűen meg­bánják. A költemény különben Szepessy László­nak egyik remeke. Ezután Gajdosi Erzsébet tolnai tanítónő tartott a régi magyar főúri csa­ládok szokásairól, életmódjáról egy igen tanul­ságos felolvasást. Biz eddig kevesen tudták, hogy a századokkal ezelőtti főuraink hogyan éltek, de most megtudtuk azt is, hogy közülük, bár sokan szegények voltak, de azért jóL éltek, akár csak ma. Tanulságos felolvasását zajosan megéljenezték. Végezetül Schnitta Antal legény­tag élénk derültséget keltő monológjával min­denáron meg akart válni az élettől, ami nem is csoda, mert szerencsétlen házassága révén olyan rokonságba került, hogy a darab vége felé már önönmagának lett apja és öregapja ■ egyaránt, felesége pedig anyja és unokahug | egy személyben. Szereplőt élénken megtap­solták. E közben lassan elérkeztünk március 15-ikéhez, mert az eddigi félolvasások és szó­rakoztató estélyek 2 hetenkint lettek megtartva, hacsak valami közbe nem jött. A márciusi ün­nepélyünk már nagyobbszabásu volt. Az összes jelenlevők elénekelték az *Isten áldd meg a ma­gyart« harmonium kísérettel. Megnyitó beszéd, melyet Fekete Ágoston prépost ur tartott a régi 48-as idők emlékeinek visszavarázsolásával. Annyit konstatálhatunk, hogy ezen idők törté­netét már mi is össze-vissza lapozgattuk, de ilyen magasztos lelkesedéssel még nem hallot­tunk ezekről az időkről beszélni. Különben jól tudják róla széles körökben, hogy ritka szónoki tehetséggel van megáldva. Lelépésekor — ami fájdalom, nagyon hamar következett be — za­jos éljenzésben tört ki az egész hallgatóság. A 3-ik pont Farkas Irén tanítónő által előadott melodráma volt énekkel és harmonium kíséret­tel. Ábrányi Emilnek Mi a Haza ? című költe­ményével könnyekig meghatotta az ahhoz értő és érző hallgatóságot. Az énekszámokat Gajr dosi Erzsébet és Lengyel Róza adták elő. A 4-ik pontnál Perler Mátyás kántortanitó- ur tar­tott egy tanulságos felolvasást a 48-as időkből. A nagy eseményeknek történeti oldalról való megvilágítását mindnyájan élénk figyelemmel kisérték. Az 5-ik pontnál Csontos György legénytag Czuczor Gergelynek Riadó című köl­teményét szavalta el és pedig minden versszak refrainjét ének'kisérettel. A dalárda összesen 30 tagból állt, ugyanazok, kik a zászlószentelés alkalmával is szerepeltek. Ez a költemény igen alkalmas- a hazafias érzés felkeltésére s hogy nagy sikere volt, az Csontos'György érdeme. Őt is, az énekeseket is lelkesen megtapsolták. A 7-ik pontban Schmekál Béla legénytag mutatta be, hogy milyen lehetett Petőfi Sándor vándor- legény korában. Tréfás előadásán igen jól mu­latott a hallgatóság. A 8-ik pontnál ismét egy kedves jelenetnek voltunk tanúi. Kutnyánszki Veronka panaszolta el, hogy micsoda baj érte őt a legutóbbi álarcos-bálon. Képzeljék csak uraim — mondotta — alig hogy beléptem, hát — pofonütöttem az uramat! Általános hahota és kíváncsiság lett a következménye e harcias kijelentssnek és aggódva vártuk, hogy mi fog történni azzal a szegény emberrel a darab vé­géig, ha már most — pofozzák ? Kutnyánszki Veronka az eredménnyel meglehetett elégedve, mert zajosan megéljenezték. Még ki se pihentük magunkat a jóizü nevetésből, már megjelentek a színpadon Gyeney Bözsike és Pettrits Ferenc, kik egy tánc alkalmával egymás tyúkszemére lépve elestek a bálteremben s ebből olyan civa- kodás támadt köztük, hogy a kisasszony már a jeggyürüjét húzogatta le mérgében és akarta visszaadni ügyetlen táncosának, de nem lehe­tett, mert — a keztyű sehogy se akart lejönni. Persze mert meggondolta a dolgot, hogy hátha a vőlegény — gombház, ha leszakad, lesz más — vissza is veszi és másnak adja. A darab végeztével ismét az előbbi szereplő Pettrits Fe­renc lépett a színpadra és előadta a Cigány című tréfás magánjelenetet. A hallgatóság állandó derültségben volt s lelkesen megélje­nezték mindkettőjüket. Záradékul 10-ik pont gyanánt a Szózatot énekelték el az összes je­lenlevők, mire a hazafias ünnepély véget ért. Egyletünk március 28-án rendezte utolsó esté­lyét ebbén az idényben. A termek mint mindig, ezúttal is zsúfolásig telve voltak. Bárcsak na­gyobb helyiségünk volna! Az első pontnál Szeráfin Simon lépett a színpadra egy hazafias költemény előadásával. Dicséretes iparkodásáért a nyert éljenzéseket megérdemelte. A 2-ik pontnál Szohner Annuska, Gyeney Bózsike és Kutnyánszki Annuska lép­tek fel, köztük két ut szereplő. Ezek hárman azt beszélték meg, hogy mamájuknak névnap­jára meglepetésül hogyan lehetne egy műked­velői előadást rendezni. A férfi szereplők vá­lasztásánál azonban annyira összevesztek egy­más közt, mert kettő rendesen irigyelte a har­madiknak választottját, hogy az egész előadás­ból nem lett semmi, de azért mi az ő kitűnő előadásukon és egymásközti pajzán civakodá- sukon annyit kacagtunk, hogy a szereplőknek a darab alatt többször meg kellett állniok. Hosszas éljenzéssel honorálták őket. A 3-ik pontnál ígéretét beváltandó Gajdosi Erzsébet tanítónő folytatta a múltkor megkezdett felol­vasását. Most a régi főurak lakodalmi szoká­sairól, az ottani táncokról, ételekről, italokról beszélt. Zajos tetszést aratott s végül lelkesen megéljenezték.-A 4-ik pontnál Szulimán János legénytag egy tréfás költeményt adott elő a tejfölös szájú emberekről, kik ha ugyanazt a SARKAM ANDOR SZEKSIÁRD, SZÉCHEN9I-UTCA 648. SZÁM. Raktáron tart mindenféle mezőgazdasági és szőlészeti gépeket, zsákot, ponyvát és műszaki cikkeket. A legjutányosabb ár mellett kedvező fizetési feltételek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom