Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-18 / 7. szám
XXXVII. évfolyam 7. szám ■ ■ . Szekszárd, 1909 február 18 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz.. hová | lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal . Telefon' H Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű ^hirdetések és pénzküldeménvek intézendők Felelős szerkesztő I . | ffefiittökítórs B O O A VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, 1/t évre 3 IC Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 IC 74 f, 200—300 szóig 7 1 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér g.irmond soronkint 0ü fiilé' A polgári leányiskola. Szekszárd rendezett tanácsú város a tanügy terén meglehetősen haladott állapotban van. Iskolái és pedig a felekezetiek éppen úgy, mint az államiak a kor színvonalán állanak s körülbelül minden igényt kielégítenek. Csak a kereskedelmi szakma az, mely még fejlesztésre szorul. Midőn ezelőtt harminc évvel a polgári fiú- és leányiskola a város jelentékeny anyagi áldozatával létrejött, az az épület, melyben mindkét iskola elhelyeztetett, az akkori igényeknek tökéletesen megfelelt. Idők folyamán azonban a két iskolát kezelő városi iskolaszék tapasztalni volt kénytelen, hogy immár beállott a túlnépesedés s úgy közerkölcsiségi, mint közegészségügyi szempontok szükségessé teszik a két iskola különválasztását s egyiknek más épületben való elhelyezését. Nagy gondot okozott azonban az iskolaszéknek a szükséges anyagi eszközök előteremtése, miután tudva volt, hogy e tekintetben sem az államra, sok oldalról való: igénybevétele, sem a városra, szűk anyagi körülményéi folytán, nem számíthat. A helyzet kényszerűsége megérlelte a né,pmandá- nak: »segits magadon, s az Isten is megsegít« — alkalmazását s az iskolaszék, hogy - alapot gyüjthessen, folyamodott a közoktatási miniszterhez, az amúgy is példátlanul alacsony tandijak mérsékelt felemelésének engedélyezése iránt s midőn kérvénye kedvező elintézést nyert,, nagy takarékosság alkalmazása mellett, kezdte a filléreket ösz- szerakosgatni s fáradozásait, természetesen évek folytán, a kívánt siker koronázta, a mennyiben sikerült a gyűjtött 30,000 koronán, a kiválóan alkalmas Albanich-féle telket a tulajdonos Szegzárcij Takarékpénztártól megszerezni. Hátra volt azonban még a feladat nehezebb és fontosabb része: az építési és felszerelési költségek előteremtése. Ezt is sikerült eredményesen megoldani, mert a benyújtott folyamodvány alapján az állam 3000 korona/évi hqzzájárulást biztosított s az iskolaföldek jövödelme s a tandijak feleslege 3—4000 korona évi biztos jövödelme.t kilátásba helyez. Meg volna tehát a kellő ledezet a körülbelül lOO.OüO koronába kerülő iskolaépület költségei kamataira. A városi képviselőtestület örömmel hozzá is járult a terv kiviteléhez s az árlejtés az építkezésre nézve megtörténvén, már a vállalkozóval a szer?gjdés meg is köttetett, azon kikötéssel, hogy äz az építkezést folyó évi március havában megkezdeni s a jövő évben őszszel az épületet teljesen készen, használatra- átadni köteles. Midőn a terv kiviteléhez igy már minden elő volt készítve, akkor állott elő egy váratlan nehézség, melyfe bizony senki sem számíthatott. Ezt az akadályt azonban, feltétlenül el kell az" útból hárítani, mert az még is csak furcsa dolog lenne, ha egy ilyen üdvös terv keresztülvitelére, mely a városnak anyagi aldozátábá 'aIfgwT:érüt, ~s" mely e mellett közművelődési szempontból mérhetlen fontosságú, azért dőlne dugába, mert nem akad széles Magyarországon egy pénzintézet, mely a városnak mérsékelt kamat mellett 100.0000 korona évjáradékos kölcsönt adni hajlandó völna. Illetékes forrásból arról értesülök, hogy úgy a helybeli, mint több más vidéki pénzintézet, hova a polgármester ur fordult, a rossz pénzügyi helyzetre utalva, népi hajlandók a kölcsön-ügyletet megkötni, pedig ennek létrejövetele a közel jövőben elodáz? hatatlan szükség, mert a vállalat már ki van adva s a közoktatási kormány is az évi hozzájárulást ahhoz kötötte, hogy az építkezés két év leforgása közben befejezést nyerjen. Úgy tudom, hogy a pénzintézeteknél tett lépések sikertelensége az in.- téző körökre korántsem volt deprimáld hatással, ellenkezőleg, annál erélyesebben látnak hozzá, hogy az építkezés keieszlül- vitele elé, a szükséges pénz hiánya miatt; akadályok ne gördüljenek. Még két irányban történnek kísérletezések, tudniillik magánál az álla,mnál és egy magánalapítványnál, de mi lesz akkor, ha ily irányban tett lépések is eredménytelenek maradnak? Az idő sürget, az építkezést a jövő hóban meg kell kezdeni. Szerencsére, a vállalkozónak a szerződés szerint részletekben, az építkezés előrehaladásának arányában. kell fizetni. Az első részletfizetés tehát, valószínűleg csak április hóban fog elkövetkezni s a két hónapi időt arra kell felhasználni, hogy az ügy pénzügyi része is kielégítő megöldásj; nyérijén. Mert minden lehetséges, csak az nem, hogy a felmerült akadály folytán az építkezés halasztást szenvedjen. Ennek útját állja már a vállalkozóval megkötött szerződés s a város, ha bármi oknál fogva" a kikötött teltételeket nem teljesítené, alkalmasint bosszantó kártérítési pert venne a nyakaba, melynek kimenetele iránt kétség alig merülhet fel. íme, ez jelenleg az annyi gonddal, fáradtsággal előkészített polgári leányiskola építkezési ügyének mostani, cseppet sem rózsás helyzete. Nekem, mint az iskolaszék elnökének, kötelességem az ügyet a nyilvánosság előtt tárgyalni, hogy az iskolaszékTÁRCA r • Istenes Agnes. — A >Tolnamegyéi Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: Honthi István. I. A falunkban a legtekintélyesebb családok közé tartozott az Istenes-familia. Azt beszélték róluk, hogy valamelyik ősük még Szent István király idejében költözött be német földről Magyarországba s nyakatekert német nevét elődeink nem tudták megtanulni, hát elnevezték Istenesnek, minthogy igen jó keresztény, folyton templomba járó, hitbuzgó ember volt. Utódain azután rajtuk is maradt végleg az Istenes név s ezen a néven soroztattak be a nemesi famíliák közé László király idejében. Az Istenes-famíliában, nevéhez illően, emberemlékezet óta mindég jámbor, istenfélő családtagok éltek és minden generációból egy az Isten szolgálatára neveltetett. Ha fiú volt, pap lett belőle; ha leány volt, apáca. Abban az időben, mikor én a fa'unkban éltem, a család feje Istenes Ambrus volt. Erős, magas, jóképű parasztgazda, a kinek egészséges, piros arcáról nem csekély értelem sugárzott le s hogy higgadtan gondolkodó, okos fő volt Ambrus gazda, azt azzal is megmutatta, hogy már húsz év óta ő volt a falu birája s még nem tudta az ellenpárt kibuktatni. Büszke is volt erre Istenes Ambrus és mi panasza se lett volna az élet ellen, ha a családjában fiú is akadt volna. De hát nem akadt. Istenes Ambrusné csak egy leánygyermekkel ajándékozta meg az urát s több gyermekÜK nem volt. Ez pedig nem kevesebbet, mintáz Istenescsalád kivesztét jelentette. Mert a famíliából senki se élt Istenes Ambruson é%, a leányán kívül, csak egy öreg kanonok-nagybátyjuk. Mert a família addig-addig teljesítette emberöltőkön át az istennek tetsző fogadalmát, hogy minden generációból elvont az Isten szolgálatára hol egy fiút, hol egy leányt, mig végre a család úgy fiú, mint leányágon annyira lefogyott, hogy Istenes Ambrus maradt az utolsó férfi, akire a família fentartásának feladata hárult. De hát ha a gondviselés nem engedte neki, hogy e feladatát teljesítse, ebbe is bele kellett nyugodnia. Annál is inkább, mert Istenes Ambrusné beteges, gyenge asszony volt, akinek nem igen lehetett reménye, hogy az egyetlen leánykán kívül még több gyermekkel is megáldja az Isten. Bár az egyetlen leányka olyan erős, egészséges, életrevaló gyermek volt, hogy benne valóban egy fiü veszett el. De ő maga is elveszett a világ számára, mert az Istenes-familia kegyeletes fogádalma szerint Isten szolgálatára kellett adni, ő lévén Istenes Ambrus leszármazottjaként soron, hogy a famíliát Isten szolgálatában képviselje. Sőt Istenes Ambrus és a felesége még azért is erre szánták őt, hogy remélték, hogy az isién megjutalmazza ezért őket s lesz még fiúgyermekük is, aki az Istenes-familia kiveszését megakadályozza. Az egyetlen Istenes-leányra eszerint Ki, volt mondva a családi ítélet, hogy apáca lesz belőle. Ágnesnak hívták. Istenes Ágnes, amikor én megismertem, a városból jött haza vakációra, ahol a zárdaiskb- lában bevégezte a polgári iskola negyedik osztályát. Karcsú, magas, piros arcú leány volt. A lábai picik, a járása ringó s a növéndéklányt még megillető rövid szoknya veszedelmesen engedte látni formás bokáit és idomai erős teliségét. A haja barna, szemei nagyok, dióbarna fényükkel csillogva ragyogók, szája kicsi, ajkai cseresznyepirosak, a formás, fehér nyaka, erős vállai, gömbölyű karjai bársonyos s:maságuak voltak. Mint áféle suttyó diákgyerek, abban az időben állandó barátságot tartottam fenn Istenes Ágnessel. Talán szerelmes is voltam tel.', da mikor szerelemről kezdtem előtte beszélni, rám nézett a szemem közé nevetett és igy nemitől t ei:
