Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-16 / 50. szám
XXXVII. évfolyam 50. szám Szekszárd. 1909 december 16. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős, szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, ‘/« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 C, 100—200 szóig 5 K 74 f. 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nviltfér garmond soron kint 30 fillér. Foszladozó remények. Még néhány héttel ezelőtt abban a reményben éltünk, hogy végre Bécsben a józan belátás kerekedik felül, mert a monarchiának s. az uralkodó háznak legsajátosabb érdeke, hogy Magyarországon a békés fejlődés biztosittassék s ebből kifolyólag a nemzeti kormány által benyújtott nagyon mérsékelt nemzeti követelések' teljesítése akadályokba nem ütközik. Most már a legutóbbi idők tapasztalatai után kénytelenek vagyunk belátni, hogy a magyar válságnak békés megoldása egyszerűen lehetetlen. Bécsben ugyanis konokul elzárkóznak minden nemzeti, jogos, törvényes követelés teljesítése elől, Magyarországon pedig nem akad tisztességes politikus, ki a mostani viszonyok között, a kormányzat átvételére vállalkoznék. Semmi sem bizonyítja jobban ezen állításom helyességét, mint azon több rendbeli hiú kísérlet, melyet a jélenlegi kormány tagjai jeleneteztek, állítólag abból az indokból, hogy maguknak utódot állitván, ily 'módon a kormányzattól való felmentésüket, mely eddig merev módon megtagadhatott,? kieszközöljék'. Eddig jó hiszemüen hitelt adtunk ezen állításnak, mig olyan államférfiakkal kísérleteztek, kik a jelenlegi kormány tagjain, kik tudvalevőleg maradásukat feltételekhez kötötték, kívül állanak. De ha bevalósul azon legutóbb felmerült hir, hogy ilyen átmeneti kormány alakítására, maga a mostani miniszterelnök Wekerle Sándor vállalkozik s ebben az ideiglenes kormányban esetleg Kossuth Ferenc és Apponyi Albert gróf is tárcát vállalnak, dacára, hogy a feltételek, melyekhez hivatalból maradásukat kötötték, teljesítve nem lőnek, azt már a lojalitás oly tultengésének tekintem, melyet a magam ! részéről helyeselni egyáltalán nem tudok. I Hiszen az uralkodónak módjában állott volna a válság hosszú ideje alatt már valamiféle megállapodásra jutni ‘ s ha ő akár a körülmények kényszerűsége, akár még eddig I nyilvánosságra nem jutott taktikából a döntést elhalasztá, akkor nem létezhetik oly | tekintet, mely azokat a férfiakat, kik eddig a nemzet bizalmának osztályosai , voltak, arra indíthatná, hogy 1)e!e menjenek a törvénytelen állapotba 1 még akkor is felelősségükkel fedezzék azokat a bekövetkezendő tényeket, melyek teljes lejáratásukat eredményeznék. Igaz-e? neme? —p nem tudom, de egyik jól értesült lapban olvastam, hogy miután Bécsben felmentését kieszközölni nem tudja, a kormány azon megállapodásra jutott, hogy az országgyűlés határozatát I provokálja. Felhatalmazást kér a kiadások ! teljesítésére a következő év első két hónapjára s ha az ellenzék* a határozat hozatalát | agyonbeszéléssel megakadályozza, akkor ! mindennemű kiadások, beleértve a közös I ügyek kiadásait is, teljesítésére vállalko- zijc-;v ha eifcnhen ei^Jbc nett? következik s- határozatot hozni lehetségessé, válik, akkor a kormány az országgyűlés határozatához I fog alkalmazkodni. Ha felhatalmazást kap a kiadások teljesítésére, akkor teljesiti azokat, ha pedig az országgyűlés lenltja őket, akkor semmiféle költséget utalványozni nem fognak E szerint a magyar országgyűlésnek lesz feladata, hogy a kormányt, azon lehetetlen helyzetből, melybe Bécsben bele kényszeritették, kiszabadítsa. Most már minden remény szétfoszlado- zott arra nézve, hogy a nemzeti követelmények teljesítésével, a békés fejlődés korszaka jut hazánknak osztályrészül. Bécsben most már nemcsak a királyi esküvel megerősített 67-ik évi kiegyezés határozmányai- nak végrehajtásától idegenkednek, hanem nyíltan bevallott céljuk a nevezett kiegyezésben biztusitott jogok, melyek szerintük, Magyarországnak túl nagy hatalmat biztosítottak, megnyirbálása. Vagyis ismétlődik a régi nóta. Ha veszélyben forogtak, akkor visszaállították ősi alkotmányunkat, ha elmúlt a veszély, akkor megkíséreltek gyarmati helyzetbe sülyeszteni bennünket. Ily viszonyok között, midőn tisztességes békére nincs kilátás s immár az elmaradhatatlan harc küszöbére jutottunk, meg kell emberelni magát magyar országgyűlésnek s egyszerűen' le kell tiltani a kormányt, hogy a közösügyek kiadásait kiutalványozza. A külügy és hadügy úgy is teljesen osztrák, fedezze tehát annak költségeit Ausztria. Nem hiszem, hogy akadna a mostani kormány tagjai közt egyetlen-egy is, ki ! ily határozathozatal után, saját anyagi fe- ! lelőssége mellett, a kiutalványozás mellett I foglalna állást. Ha pedig nem akad, akkor, minthogy i .majd elhatározj zák magukat, hogy a jelenlegi kormányt j elbocsássák s a kormányt oly laza lelki- ! ismeretü, minden hazafiui érzésből kivetkő- I zött egyénekre bízzák, kik nem törődve a magyar országgyűlés határozatával, bele- 1 nyúlnak tele marokkal az ország pénztárába, hogy Bécs kívánságának eleget tegyenek s biztosítsák maguknak a büntetlenséget, mert még aki a bécsi körök érdekében akármifele főbenjáró hazaellenes bűnt követett is el, azt mindig az a bizonyos palást fedezte, melylyel ha valakit szolgálatai elismeréséül betakarnak, ahhoz emberi igazságszolgáltatás soha hozzá nem fér. TÁRCA, Egy köztiszteletben élt uriasszony elhunyta alkalmából. Amíg élt, lelke szinarany volt, Mosolya napfény, könnye harmat, S most, hogy a sír mélyére szállott Magával vitt egy szép világot, Melyből sok emlékek maradtak. Megosztá gondját hűn urának S éltében többre soh’se vágyott: Csakhogy derültnek lássa mindég Élete féltve őrzött kincsét, Azt a mosolygó, kis családot! Szivében a hit lángja égett, Amely őt a magasba vonta; S ha néma bánat ült szivére, Vagy valami nagy öröm érte, Vele társalkodóit naponta. Csendes volt éltének folyása, Mint csermelyé a domb tövében,-S míg körülötte zúg az élet Ő a vihartól soh’se félhet, Szelid békesség a szivében. Halandó teste már a földé, De ami benne halhatatlan, Emlékeiben újra éled, Melegséget, fényt ád nevének Az nem maradhat lenn a sírban. A szeretet, jóság, reménység. Mi benne élt, mi benne lángolt, Felszáll a sírok éjeiéből Virrasztani a kis családot, Azt a gyászbaboruit családot. Amíg élt, lelke szinarany volt, Mosolya napfény, könnye harmat, S most, hogy a sír mélyére szállott, Magával vitt egy szép világot, Melyből csak emlékek maradtak. KÖVY ÁRPÁD. A rejtett tűz. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárcája. — Irta: Horváth Rezső. • Reggel, az irodában, amikor Balázs belépett az ajtón, egyedül találta Irént. Még csak nyolc óra volt s a többi gépirókisásszony nem jött be, csupán a mindig pontos Irén. Balázs lassan, nesztelenül lopózott a leány háta mögé és amikor már egészen hozzája ért, halkan megszólította :-— Irén ! A leány halk sikollyal szökött föl a székéről s pár lépést az ajtó felé szaladt, de amikor meglátta a jövevény arcát, hirtelen földerült az arca s a durcás ábrázat helyett piruló, mosolygó arc nevetett Balázsra. — Ugyancsak megijesztett, maga rossz ! t— mondta a leány mintegy pirongatóan 1 apró kis kezet mosí lyogva nyújtotta Balázsnak. Balázs nevetett. —Megijedt, kis csibém | — kérdezte. A leány újból elpirult. .. — Hát hogyne ijedtem volna meg, amikor magamba voltam mélyedve s tudtam, hogy senki sincsen benn az irodában. Es maga mennyire megijesztett! Balázs mosolygott és közelebb lépett a leányhoz és egy mozdulattal elkapta a derekát. Irén vörös képpel simult hozzá s ajkuk hirtelen találkozott . . . összeforrt ... Az ifjú lángolás, he vülés, az igazi szerelem föllángolásával, szíva, harapva csókolták egymást . . . Majd a leány lassan, szelíden kibontakozott Balázs karjaiból. A keblére egy., élő virágcsokor volt tűzve; egy csokor rózsa. Üde, friss volt valamennyi, éppen úgy, mint maga Irén. Levette a blúzáról és Balázsnak nyújtotta : — Itt van, fogadja tőlem szívesen; ma van a nevenapja és talán jól fog esni a megemlékezés . . . Balázs gyorsan kapott a rózsák után és aztán az ajkához szorította őket. A leány mosolyogva nézte. — Nos ? — Köszönöm — rebegte Balázs édes kis csibém . . ! édes kis Irénkéni . . . nem is., tudom, hogyan nevezzem magát . . . magát . . . akit a védőangyalomnak tekintek . . .. . — Jól van, — nevetett Irén — ne beszéljen ilyen sablonosán. Szivesen adtam, és tudom- hogy szivesen vette ; ennyi teljesen elég nekem. Majd halkan «tette hozzá : — Mit csinál a felesége V
