Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-16 / 50. szám
2 Lapunk megjelenési idejében már együtt ül a magyar parlament. Adja Isten, hogy ne a pártszenvedély s egymás iránti ellenszenv uralkodjék a kedélyeken, midőn az ország jövő sorsára annyira fontos elhatározások küszöbére jutottak. Fontolja meg az ország minden megbízottja, hogy most már nem arról van szó, miszerint meg- állapittassék, hogy kinek van igaza, hanem azt kell megvédelmezni, az forog veszedelemben, mely minden jognak kutforrása s mely mindnyájunknak elidegeníthetetlen, örök tulajdona: az ezer éves, ősi magyar alkotmány. Boda Vilmos. VIDÉK. Dunaföldvár. Madi Kovács János dr. paksi választókerület országgyűlési képviselője folyó hó 8-án délelőtt tartotta meg Dunaföldváron, több ezerre menő lelkes választóközönsége előtt beszámolóját. A beszámolóra a szomszédos Bölcske és Madocsa községek is zászlóik alatt bejöttek. A választóközönség teljes bizalmat szavazott képviselőjének és Justh Gyulát táviratban üdvözölte. A beszámolón Fried Lajos dr. és Rátkay László országgyűlési képviselők is nagyhatású beszédet tartottak az önálló magyar bank s a függetlenségi és 48-as párt hazafias küzdelméről. A lelkes hangulatban lefolyt beszámolót előtte való nap este az «Egyenlőségi Kör»-ben tartott, fényesen sikerült bankett előzte meg. — A banketten mintegy 200-an vettek részt, túlnyomó részben földmivesek, de a szorosan vett intelligencia, valamint az iparososztály is tömegesen vett részt. A bankettre jövő madi Kovács János dr., Fried Lajos dr. és Ráth Endre dr. országgyűlési képviselőket Rátkay László országgyűlési képviselő üdvözölte, mint a kerületnek szintén egyik választója. A társasvacsora alatt egymást érték a sikerült szónoklatok s különösen Fried Lajos humoros beszédjei a legmagasabb hangulatban tartották a nagyszámú választókat. Dr. madi Kovács János, valamint Ráth Endre dr. és Rátkay László képviselők többszöri lelkes dikciói a közönség osztatlan tetszésével találkoztak, amott az igazság s jog, itt emellett meg a lélek és szív kedélyvilága találta meg a költői szárnyalásu beszédekben a teljes gyönyörűséget. A banketten a képviselőkön kívül mások is felszólaltak, akik közül különösen Bodor György volt községi biró felszólalása aratott tetszést. A bankett a reggeli órákban ért véget. Jelenvoltak többek között: Dr. Spiczer Károly ügyvéd, Dr. Pálfőldi Lajos Balázs arca hirtelen elkomorodott. Lesütötte a szemeit és nagyot sóhajtott. — Eh, hagyjuk őt, — felelt komoran — ne beszéljünk róla! Jobb lenne már neki is, meg nekünk is, ha megváltaná a halál, mert. . . — Jaj hallgasson ! — szakitotta félbe Irén ijedten. — Nem szabad ilyesmiket beszélni, ó csak hadd éljen tovább, azért nem kell rája magának haragudni. Mi szerethetjük egymást éppen úgy, mint eddig . . . Az Isten talán nem ver meg bennünket . . . — Nem ver meg bennünket ... — ismételte Balázs mintegy akaratlanul s aztán, amikor lépések hallatszottak be a lépcsőházból, újból átkarolta a leányt . . . Ajkuk újra összeforrt, — de csak egy pillanatig, a másik pillanatban Irén már asztala előtt ült s vígan kopogott ujjai alatt a glédányi irógépbillentyü, a csokor pedig gyorsan tűnt el Balázs Íróasztalának egyik fiókjában. * Balázs délben sietett haza ebédelni. ’Egész utón szerelmesen szorongatta kezében a rózsákat s valami összeszoritotta a szivét, amikor arra gondolt, hogy ezt a kis csokrot, a kedves kis ajándékot, nem szabad a feleségének meglátnia. Nem szabad, mert hiszen mit gondolna ? Szive erősen kezdett verni, mikor befordult az utcájukba. Azt hitte, hogy mindenki leolvassa róla, hogy bfinös, hogy a feleségén kívül mást is szeret.... Pedig hát tehet Ő róla, hogy nem szereti a ügyvéd, Ö8ztrich Lajos kir. telekkönyvvezető, Zlinszki Endre gyógyszerész, Szabó Lajos duna- ' földvári m. kir. adóhivatali pénztárnok stb., stb. — Az első magyar általános biztosító társaság, miként már jelezve lett, Szekszárdim főügynökséget nyitott, mely működését e hó 1-ével már meg is kezdte. Ez utón is kéretnek tehát mindazok, kik eddig Pécscsel álltak összeköttetésben, hogy mindennemű biztosítási ügyükben, ezentúl a társaság itteni főügynökségéhez forduljanak. Iroda: Széchényi-utca — ezelőtt Nagy-utca — 6$I, szánt alatt van. KÜLÖNFÉLÉK. — Miniszteri leirat. Már megérkezett Tolnavármegyéhez a kereskedelemügyi miniszternek azon leirata, melyben tudatja, hogy 1910. évi január 1-én életbe lép a sárbogárd—szekszárdi és szekszárd—hátaszéki vonalakon a gyorsított menet. — Kinevezések. A király a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter előterjesztésére Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelőt a Vl-ik fizetési osztályba nevezte ki, illetve léptette elő évi 6400 kor. fizetés és 1200 kor. lakbérrel. A m. kir. földmivelésügyi miniszter folyó évi 109.136. sz. a. kelt elhatározásával Fiáth Pál báró, a sióberki társulat miniszteri biztosa mellé, az 1885. évi XXIII. t.-c. 124. §-a értelmében alakított véleményező bizottságba Bölöny Ödön felügyelő, dombóvári lakost, taggá nevezte ki. — 1 Előléptetés. Az igazságügyi miniszter, Engdmann Frigyes gyönki kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt a IX-ik rangosztályba léptette. — Vámügyi tanácstag. A kereskedelemügyi miniszter, Pirnitzer Gyula bankigazgatót, Pimitzer Antal szekszárdi nagykereskedő fiát. a vámügyi tanács tagjává nevezte ki. — A püspök karácsonyi adománya. Múlt számunkban közöltük a pécsi ,püspöknek a szekszárdi humánus egyesületeknek karácsonyra küldött adományait. A jótékony püspök a paksi keresztény munkásegyletnek 200, a paksi katb. körnek pedig 500 koronát küldött. — Uj plébános. A pécsi megyéspüspök Palócz János püspökszenterzsébeti plébános lemondása folytán megüresedett plébániai javadalomra Proksch Ferenc ráctőttősi plébánost nevezte ki és helyébe Ráctőttősre Palócz Jánost helyezte át adminisztrátornak. feleségét, azt a törékeny, vékony, beteg kis asszonyt ?! Amikor belépett a kapun, még megállt egy pillanatra, hogy ajkához szorítsa és aztán eldobja a rózsákat, — de aztán hirtelen, mint a magas égből alácsapó villám, valami átcikázott agyán s nem hajította el a rózsákat, hanem boldogan loholt föl velük a lakásba. — Nézd édesem, mit hoztam neked! — kiabált lelkendezve, már amikor belépett az ajtón s az eléje siető asszonynak mosolyogva nyújtotta a virágokat. Az asszony elvette a kezéből s úgy látszott, bogy egy pillanatra gondolatai között uralkodó- lag lépett föl a gyanú, mert igy szólt:' — Talán úgy kaptad valakitől? Balázs ügyesen színlelt fölháborodással utasította vissza a vádat: — De ugyan, Erzsi, hogy gondolhatsz ilyet, — mondta méltatlankodva, — hogy jut ilyesmi az eszedbe?! Hogyan gyanúsíthatsz engem ? Az asszony nem vette észre a színjátszást — várt s mosolyogva csókolta meg az urát: — No, ne haragudj édesem, hiszen csak úgy tréfából mondtam . . . Ha tudtam volna, hogy megharagszol érte, nem ” “ 'Ina egy árva szót sem . . . No, ne hal m! — Nem, nem haragéi ondotta Balázs kedvetlenül s mosolyg. zte keserűségét. Arra gondolt, ho másik mennyivel édesebben, zengzete \ mondani ezt az egy szót: édesem — Halálozások. Múlt pénteken délután 2 órakor hunyta be szemeit Totih Ödön Tolnavármegye tiszti ügyésze, hosszas betegség után életének 76-ik évében. Halálának hire bár nem jött váratlanul, mégis megdöbbentette nagyszámú barátait és tisztelőit. Alaposan képzett, tág is- meretkörü férfiú volt, aki hosszú ideig szekszárdi társadalmi életünkben vezérszerepet vitt. A szekszárdi kaszinónak több évig elnöke volt s ő irta meg ékes tollal a kaszinó 50 éves történetét. A közügyekben sokat tevékenykédett s úgyszólván összeforrt a vármegyével, mely hűségét és munkásságát azzal jutalmazták meg, hogy 72 éves kora dacára, négy évvel előbb, Fördős Vilmos tiszti ügyész megüresedett székébe ültették. Ebben az állásában már nem sokat tehetett; mert gyengült energiája és egészségét gyógyíthatatlan betegség támadta meg, mely ellen hiába keresett Abbáziában és Balaton mellett gyógyulást. Tiszti ügyészi hivatalában Bognár Albert ügyvéd volt jobbkeze és helyettese. Politikai tekintetben a régi szabadelvű pártnak volt oszlopos tagja s ezzel a programmal képviselőjelöltnek is fellépett a pincehelyi kerületben, ahol azonban megbukott. Mint választási elnök állandóan a szekszárdi kerületben szerepelt, ő vezette azt a választást is, midőn Boda Vilmos és Szabó Károly állottak egymással szemben. Ekkor szavazatával Boda javára dönthetett volna, azonban szavazati jogával nem élt és igy pótválasztást kellett elrendelni. — Különösen fiatal korában keresett ügyvéd volt és több nagy uradalomnak volt ügyésze. — Temetése óriási részvét mellett vasárnap d. u. 2 órakor ment végbe, melyen közéletünk férfiai igen nagy számmal jelentek meg; képviselve volt minden hivatal és egyesület. — A vármegyei tisztikart Simontsits Elemér alispán vezette. Vidékről is igen sokan jelentek meg. Ott láttuk többek között: Bezerédj Pál főrendiházi tagot, Sztankovánszky János cs. és kir. kamarást, Perezd Dezső volt minisztert és még több notabilitást. A temetési szertartást Németh Gyula szekszárdi ág. ev. lelkész végezte, aki megható szép beszédet mondott a koporsó felett. A gyászházban a szekszárdi dalárda gyászdalt adott elő. A koszorúkkal boritott koporsót a vármegyei huszárok emelték a halottas kocsira. — Haláláról kiadott gyászjelentés a következő : „Ozv. Göttmann Istvánná született simaházi Totth Berta, simaházi Totth Etelka, úgy özv. simaházi Totth Kálmánná született Biróy Borbála és özv. simaházi Totth Móritzné született Öllé Berta és ezeknek gyermekei, valamint az összes rokonság a legmélyebb fájdalommal tudatják, hogy az áldott lelkű, gondos és szerető testvér, sógor és nagybátya, simaházi Totth Ödön Tolnavármegye tiszti főügyésze, oki. mérnök, hites ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag, több uradalom ügyésze stb., folyó hó 10-én délután 2 és órakor életének 76-ík évében, hosszas szenvedés után csendesen elhunyt. A megboldogult földi maradványai folyó hó 12-én délután 2 órakor fognak a helybeli felsővárosi uj sirkertben az ág. ev. egyház szertartása szerint, örök nyugalomra tétetni. Szekszárd, 1909. évi december hó 10-én. Áldott lelked üyugodjék békében !“ Dr. Hangéi Ignác Tolnavármegye tiszti főorvosa, kit folyó hó 5-én szélhüdés ért, múlt kedden d. e. 10 órakor elhunyt életének 63-ik, boldog házasságának 32 ik évében. A megboldogult a most elhunyt gróf Apponyi Lajos udvarnagynak volt uradalmi orvosa, akit két napra ő is követett az örökkévalóságba. Szek- szárdra 1878-ban jött, majd dr. Qájdssy Lajos szekszárdi Ferenc-közkórházi főorvos halála után ő lett a főorvos. Ezen állását akkor hagyta el, midőn dr. Sass István vármegyei főorvos örökébe ültették. Szorosan vett orvosi működése mellett tevékeny részt vett a közügyekt is. Tagja volt az országos közegészség* tanácsnak, elnöke az országos orvosszöv« tolnavármegyei fiókegyesületének, igazgatí tagja a tolnamegyei takarék- és hitelbanknak, választmányi tagja a népbanknak, Tolnavármegye törvényhatóságának és Szekszárd r. t. város képviselőtestületének. Halálát neje szül. Mayer Constantia, fia Hangéi Andor vasúti mérnök és anyósa özv. Mayer Andrásné gyá-
