Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-28 / 43. szám
XXXVII. évfolyam 43. szám Szekszárd, 1909 október 28. Függetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap Szerkesztőség Sezérédi István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 tíoinir-fáie nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű ______hirdetések és pénzkfildemények intézendők Fele lős szerkesztőt 1 Főmunkatárs Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, l/i évre 3 K BODA VILMOS HOKVÁTH IGNÁCZ Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f. 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmqud soronkint 30 fillér. A nőnevelés. Irta: Setényi Miklós. Megszokta az olvasó, hogy a lap vezetőhelyén politikai vagy legalább is nagy- fontosságú nemzetgazdasági kérdést tárgyaló cikket találjon. Mikor a fenti címet itt, a lap vezetőhelyén meglátja, felteszi a kérdést: hogy került ez ide? Némi jóakarattal még a mettőr szórakozottságának igyekszik rovására Írni, hogy annak tévedése folytán került ide ez a cikk. Pedig nem úgy van! A lehető legszándékosabban íródott és nyomatott vezetőcikknek, pedig csak a nőnevelésről van szó benne. Vájjon oly fontos lenne ez a kérdés? Bátran mondhatjuk: igen! Érdemes evvel a kérdéssel komolyan, vezetőhelyen foglalkozni, mert nagy társadalmi hordereje van anélkül, hogy első tekintetre szemünkbe ötlenék; de különösen kell foglalkozni vele manapság, mikor a szociális áramlatok a nőt is bevonták a küzdőtérre, hogy harcoljon az őt megillető — de sok esetben csak álomképekben látott — jogokért, hogy kivegye részét a társadalmi össztevékeny1 segből. Haladnunk kell a korral! A társadalom minden rétegében nagy változást, haladást látunk minden tekintetben. A nőt a társadalmi aktív szerepléstől elzáró korlátok le- düledeznek, a korhadt ósdi rendszer és a világnézlet összeroppan .s ők is bebocsájta- tást kérnek a küzdőtérre, hogy a köte- lességteljesitéssel kiérdemelt jogokat élvezhesse ! Ezt a tényt kell elsősorban is szem előtt tartaniok tehát a szülőknek, hivatott nevelőknek, hogy célirányos munkásságot fejthessenek ki az oly nagyfontosságu nevelői hivatásukban. Ne feledjék, hogy ettől az eszmétől áthatott társadalom számára nevelik leányaikat és viszont jusson eszükbe, hogy amilyen a jövő társadalom egyede lesz, olyanná fog átalakulni az egész emberi társadalom élete, hisz az emberek — mint egyedek — összesége alkotja ezt a nagy családot, melyet társadalom névvel illetünk. Az utóbbi időben nagy sippal dobbal megindult feminizmus célt tévesztve oly irányzatba igyekszik a nő világnézletét terelni, mely irányzat nyomán haladva a társadalmi rend mai harmóniáját felbontja és viszályt, örökös békétlenséget, harcot teremt a mozgató alapeszme lecáfolásával: /az óhajtott béke, egyenlőség helyett. A feministák ugyanazokat a jogokat követelik a nő számára, melyek a férfit illetik meg, de általában nem akarják ezek kötelmeit is maguknak vindikálni. így aztán a joghói kiváltság lesz, amire pedig — ha már annyira hangoztatják az egyenlőséget — igazán nem tarthatnak számot. Ezért ítélik el a feministák mozgalmát oly sokan és ezért nem veszik számba őket; pedig nem szabad első látszatra ítéletet mondanunk. Ha alaposan, tárgyilagosan vizsgáljuk hitvallásukat, azok között igazán sok igazra okadunk — és ezt nemcsak elismernünk, de — ennyiben pártolnunk kell őket; viszont fantáziaszülte végeredményben káros kihatású törekvésük kivívásának megakadályozása is kötelességünk. Nem akarok ezúttal erre bővebben kiterjeszkedni, csupán csak egy-két lényegesebb pontot kívánok leszögezni, melyet a hivatottaknak nem szabad szem elől téveszteniük a nőnevelésben. Neveljük elsősorban önállóságra leányainkat, hogy az élet nagy harcában támasz nélkül is megtudják állni helyüket akár mint saját létfentartójuk, akár mint feleség, anya . . . Ne legyen egyoldalú a nevelés; ne üljünk fel mindenféle humbugnak, álomképnek; elvégre a nő elsősorban „is nő és csak azután szociális tényező. Nem szabad felednünk, hogy mi tulajdonképen a nő hivatása. Neveljük elsősorban a hivatásának megfelelni tudó asszonynak, feleségnek, anyának és csak azután gondoljunk arra az eshetőségre, hogy (ha — mondjuk pártában marad —) mint önálló társadalmi egyed tudjon boldogulni. Józan életfelfogással^ laikus gondolkodással összeegyeztethető és gyakorlatilag is kivihető e kettős feladat. Mint minden, úgy e helyütt is különösen kell kerülni az egyoldalúságot, pláne a szélsőséget. Mert hát nem olyan borzasztó rossz ám azért a nő helyzete, (mint a ködös London pártában maradt szufFrezsett-jei állítják) hogy most rögtön fenekestől fel kelljen fordítani az egész mai társadalmi rendet az ő pedagógiai elveikkel. Ne nézzük a mai társadalmi rendet mi is a pesszimizmus sötét szemüvegén keresztül, hanem gondolkodjunk és öntudatosan cselekedjünk. Nem lehet bevenni minden elvüket kritika nélkül csak azért, mert ezek a modernizmus jegyében születtek meg. A fokozatos fejlődés meghozza a kívánt jobbulást. A nevelés nagy szó! Mert ennek rá- nyától függ a jövő társadalmának, mint annak egyedeinek boldogsága. Neveljünk tehát öntudatosan a jövő életnek, a valónak és ne az álmoknak! Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő 40 éves jubileuma. Tolnavármegye összes lanitói, tanügyi hatóságai és tanügybarátai nagy lelkesedéssel készülnek jövő évi május hóban Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő 40 éves jubileumát megünnepelni. Az ünnepség, mely a vármegye székhelyén fog lefolyni, méltó lesz a kiváló férfiúhoz, akinek a népoktatás és a magyarositás terén kifejtett hosszú és eredményes ügybuzgalmát maga őfelsége a király is a vármegye közönségének és a közoktatásügyi miniszternek felterjesztésére azzal ismerte el, hogy őt pár évvel ezelőtt királyi tanácsossá nevezte ki. Tihanyi Domokos azon közpályán működő tisztelt és nagyrabecsült férfiak közé tartózik, akik önerejükkel, rendkívüli munkásságukkal törnek maguknak utat. Az ünnepelt, mint egyszerű tanító emelkedett fel arra a szép állásra, melyet ma elfoglal. Ő a kir. tanfelügyelők közt is az elsősorban áll szaktudásával és csodálatos energiájával, ♦ melyet a magyar népoktatás felvirágoztatására bőségesen kamatoztat. Ennek köszönhető, hogy bölcs, tapintatos és igazságos vezetése alatt vármegyénk népoktatásügyében olyan haladás állott be, melyet két évtizeddel ezelőtt remélni sem mertünk. Mindenütt magyarnyelvű Óvodákat, menedékhelyeket, iskolákat, ifjúsági egyesületeket és iskolai könyvtárakat létesítettek, melyekben az ő lánglekü buzdítására terjesztették és terjesztik a nemzet napszámosai a magyar beszédet, a magyar dalt, a magyar haza szeretetét az idpgenajku honfitestvéreink gyermekeinek fogékony lelkében. A magyaro- sitási jutalmak igazságos kiosztásával nemes versenyt keltett a magyarositás apostolai között, akik ma már minden német, vagy némettel vegyes községben magyar nyelven tanítják meg a népiskolai gyermekeket azon ismeretekre, amelyek az általános műveltséget képezik és a későbbi tanulásnak alapjául szolgálnak. Az ügyszerető tanítói kar gondos és igazságos atyjának tekinti Tihanyi Domokos tanfelügyelőt, akinek eredményes tanügyi kormányzását fényesen megvilágítja azon igazság, hogy ma már Tolnavármegye minden iskolájában magyar a tannyelv. A Tolnamegyei Általános Tanítóegyesület, melynek Tihanyi Domokos népszerű és szeretett elnöke, folyó hó 21-én Szekszárdon tartott közgyűlésében osztatlan egyetértéssel és egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy 40 éves jubileuma alkalmából a Tanítók Házában egy »Tihanyi szóba-alapifádny«-1 létesít ,4QP0 koronával, melyre égy tOlnaváírnegyeT tanító fen*- iskolai tanuló fia vétetnék fel. Erre a célra felhasználja a meglevő Tihanyi-alapot és az árvaház-alapot, melyek összesen 1811 korona 78 fillért tesznek ki, a még hiányzó összeget pedig gyűjtés utján teremtik elő. Hisszük é? reméljük, hogy a szükséges összeg csakhamar együtt lesz a nemes célra, mely időtlen időkig fogja hirdetni Tihanyi Domokos elévülhetetlen érdemeit és a tanítóságnak örök háláját. Az első adakozó a Tolnamegyei Általános Tanítóegyesület, mely egyévi tagdijat — közel 400 koronát — szavazott meg a Tihanyi szoba- alapítványra. A közgyűlés megbízásából a két alelnök az alábbi felhívást bocsátotta ki: Felhívás Tolnavármegye' összes tanítóihoz és tanügy- barátaihoz! Tudjuk már, hogy a »Tolnavármegyei Általános Tanitóegyesület«-nek szeretett elnöke, vármegyénk nágynevü és érdemes kir. tanfelügyelője : Tihanyi Domokos kir. tanácsos, jövő év május havában ünnepli meg 40 éves jubileumát. Természetes, hogy ezen magasztos ünnepen ott leszünk mindnyájan. Nem is arról van most szó, hanem arról, hogy kiváló, mindnyájunk által tisztelt, szeretett és nagyrabecsült főnökünk ^emlékét méltóan megörökítsük, miáltal mély tiszteletünknek és hálánknak adnánk ' őszinte kifejezést. Erre legalkalmasabb volna az, hogy a »Tanítók Házában« egy |Tihanyi szobaalapit- vány«-t létesítenénk, melyre egy tolnavármegyei tanító főiskolai tanuló fia vétetnék föl. Egy ily szobaalapitványra 4000 korona szükséges. Miután azonban egyesületünknek Tihanyi-alap cimén 630 K 33 f, árvaházi-alap címen pedig 1191 K 45 f, tehát összesen 1811 korona 78 fillér készpénze van,' ezen összeget kell 4000 koronára kiegészíteni. Miután ennek hasznát úgyis tolnavármegyei tanító fia veszi; továbbá, miután derék és buzgó főnökünknek a tanítóság és | tanügy érdekében 40 évig tett sikeres munkálkodása egy ily »Tihanyi szoba-alapitvány«-nyal megörökittetnék, egész bizalommal felkérjük kartársainkat és a tanügy lelkes barátait, tegyék lehetővé óhajunkat, egészítsék ki adományaikkal eddigi pénzünket 4000 koronára, hadd hirdesse az hazafias tanfelügyelőnk fáradhatatlan buzgalmát és elért eredményeit örökké. I
