Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-07-09 / 28. szám
XXXVÍ évfolyam 28. szám Szekszárd, 1908 julius 9 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények íntézendők Telefon 11 ----Kiadóhivatal Telefoo U_ Mo lnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű __________hirdetések és -pénzküldemények íntézendők Me rénylet készült. Minden igaz magyar ember szivében őszinte öröm érzését keltette az uralkodónak äzon ténye, hogy Rauch Pál bárót, Horvátország bánját v. b. t. t. cifnmel tüntette ki, mert ebben az elhatározásban annak ä jelét vélte felfedezni, hogy Wienben végre vala- hára szakítottak azon hagyományos politikával, mely abban hitte a monarchia fent- állásának biztosítékát feltalálni, hogy egyik népfajt a többi gyengítésére használta fel. Rauch Pál báró személyé iránt megnyilvánult bizalom azt látszott tanúsítani, hogy az uralkodó a horvát túlzók fészkelődéseinek megfékezése céljából a magyar állam álláspontját tette magáévá s el van határozva a puhitási rendszer további erélyes folytatására. Mint a derült égből való villámcsapás, úgy hatott minden hazája jogaira féltékeny magyar emberre a fővárosi lapoknak azon híradása, hogy a néppárt kezdeményezésére négy horvát jogpárti s egy függetlenségi, ugyanannyi alkotmánypárti és néppárti képviselők között kiegyezési tárgyalások indultak még s a magyar képviselők biztosították a horvátokat, hogy a velük való megállapodások úgy a páEtok, mint a magyar kóiN mány részéről a szentesítést meg fogják nyerni. Igaz, hogy a kormány, félhivatalosa utján sietett kijelenteni, hogy tudomással bir ugyan a békéltetési tárgyalásokról, de annak eredménye fölötti állásfoglalását lenntartja magának; mégis furcsa szinben tűnik fel, hogy magyar emberek vállalkoznak egy olyan kísérletezésre, mely ha a horvátok követeléseinek teljesítésével Végződik, nem volna egyébb, mint a lázadó horvátok minden követelésének teljesítése s a magyar állás- ■pont teljes kudarca. Mindenki meggyőződhetik állításom igaz voltáról, ha a horvátok kívánságait pontonként ismertetem. Az első pont azt állapítja meg, hogy a mostani kormányt egy ideiglenes váltsa fel; vagyis a magyarbarát s a Magyar- országgal való régi közjogi kapcsolat lelkes hívét: báró Rauchot egyszerűen el kell csapni. 'Továbbá az uj bán első kötelessége lenne a horvát országgyűlés előtt kijelenteni, hogy az 1874. évi törvény szerint a horvát országgyűlésnek felelős, tehát nem az anyaállam megbízottja; továbbá tartoznék az uj bán kijelenteni, hogy Magyarország és Horvátország között állatni közösség van. Ami ugyanazt a viszonyt teremtené meg idővel, mely hazánk és Ausztria között fent áll: két független állam szövetkezését bizonyos meghatározott célokra, más szóval egy felelős kormánynyal biró független államot. Azt is tartoznék az uj bán kijelenteni, hogy a nyelvkérdés nem tartozik a regniko- láris bizottságok elé, mert ezen kérdés már a magyar-horvát kiegyezési törvény értelmében meg van oldva. Vagyis ahhoz Magyar- országnak többé joga nem volna, hogy ilyes közös «ügynek elintézésébe csak akár be is 'folyjon^ V Végte azon kérdés eldöntése, hogy a magyar államvasutak állami, v^gy magán Felelős szerkesztő Főmaokatárs BBD* MM —OS I-----HORVÁTH46HÁCZ va sutat képeznek-e? a regnikolárisbizottságok elé lenne ugyan utalandó a magyarok iránti különös tekintetből, de ott határozottan a horvát álláspont értelmében döntendő el. Ennek a szemérmetlen kívánságnak, ha ugyan akadna oly őrült, ki teljesítését biztosítaná, az lenne a következménye, hogy a magyar pénzen, óriási áldozatok árán létesített államvasutak horvátországi vonalai, horvát államvasutakká lennének ; a magyar állam a tengertől elzáratnék s jövőben csak Horvátország kegyelméből valósíthatná meg Kossuth Lajos felhívását: hogy tengerre magyar! Hát, hogy a horvátok nagyzási hóbortjukban ily őrületes kívánságokkal állnak elő; az még megmagyarázható az ő rendellenes lelki állapotukból; de hogy akadjon magyar országgyűlési képviselő, ki velük szóba áll; követeléseiket meghallgatja s ily alapon tárgyalásokat folytatni hivatást érez magában, az a hazafiui érzésnek oly hiányából magyarázható csak meg, mely a haza iránti kötelességek egyenes megtagadása...... Igazán nem értem, hogy akadjon még józan magyar ember, ki az optimismusnak oly beteges ^mértékévé* rendelkezzék, miszerint egyáltalán lehetségesnek tartja/ hogy Magyarország békés utón Horvátországgal a régi alapon rendbe jöhet. Ez teljesen ki van zárva. Horvátországot vagy teljesen át kell engedni sorsának s nyugodtan várni, mig lehetetlen helyzetének tudatára ébred; vagy pedig erélyes rendszabályokkal íe kell törni. De egyenesén a haza elleni bűn lenne, még egyszer «fehér lapot» nyújtani át nekik, hogy arra követeléseiket tetszés szerint ráírják. Deák Ferenc, a nagy bölcs, mert azt tételezte fel, hogy más minőségű elemekkel van dolga s mert a maga nagylelkű gondolkozását másokban is feltételezte, elkövette azt a nagy hibát, hogy a kiegyezést Horvátországgal olyan alakban kötötte meg, mely a tudatlan és pöífeszkedő horvátoknak egyenes útmutatás volt arra nézve, miként lehet magukat magyar pénzen kitartatni s mi módon lehet egy oly nemzedéket nevelni, mely erejével számot nem vetve, a független államiság minden kellékét követeli magának s egész nyíltan és határozottan az anyaországból való elszakadást írja zászlajára. Lázadókkal, szerződés szegőkkel végzetes hiba lenne újólag egyezségié lépni s a béke kedvéért újabb közjogi engedményekre ragadtatni magunkat. Horvátországgal, ha Wienben nem nyer támogatást, könnyű lesz elbánni, de nem úgy, mint most kísérleteznek, hogy anyagi támogatással s mindennemű gazdasági előnyökkel iparkodnak a horvát-szerb koalíció helyett egy uniónista pártot létrehozni; hanem minden anyagi segítség megvonásával, megmutatni nekik, hogy Magyarország támogatása nélkül nincs haladás, fejlődés, jólét terméketlen országukban; ellenkezőleg a szégyenletes bukás lesz kikerülhetlen osztályrészük. Azt a magyar országgyűlési képviselőt pedig, a ki mindennemű megbízás nélkül, Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, '/• évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában -Hivatalos hirdetések: tflöziíig 3 K 74-f,-t00—299 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 10Q szí 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fülé csupán feltűnési viszketegből, a telhetetlen horvátokkal alkudozik s ily módon amúgy is kifejlődött szarvaik növesztésére vállalkozik, el kell arról a helyről, hova nem való, távolítani. Boda Vilmos. Madocsáért! Adjatok! Tizenhárom nap! . . . Szerencsétlen szám, rettenetes emlékek! . . . Ami tizenhárom napja még élet volt — most halál; ámi akkor bol- ' dogság volt — most szenvedés; ami akkor remény volt — most kétségbeesés; ami akkor vagyon volt — most por és hamu . . . Tizenhárom napja már, hogy Madocsán fészek nélkül maradt a fecske, lomb nélkül a kedves kis házakat beárnyaló ákác — és szegényen, nyomorullan a föld népe, a becsületes, munkás lakosság . . . S azóta ott verőfényes nappal is az éj sötétjének riasztó kisértete ül az emberek szivén, lelkén: a reménytelen jövő nyomorúságának kétségbeejtő réme ez . . . Lehanyatlanak az erős férfi dolgos kezei; elcsügged a vigasztalásban a hitvesi szív ; kiapad a szemekből a könny; elnémulnak a panaszló ajkak jajjai; elfásul a lélek érzése ; elfelejt imádkozni a buzgó hivő a rettenetes csapás súlya alatt — hiszen minden" elveszett,, minden odavan . . .. Keservet szív a kisded anyjának kebléből, kétségbeesést olvas a férj hitvese szeméből; nem kél vig mosolygás a mátkapár ajakán, nem száll a légben dal, csak sóhajtás csupán . . . Csend uralkodik most ottan, a kétségbeesés és nyomorúság tudatának mélységes csendessége . . . Halljátok e nagy csendességet? Halljátok a fájó szivek kínos vergődését? Halljátok a gondoktól terhelt agy velő lázas lüktetését?... Akik nem halljátok —. halljátok meg, akik nem tudjátok — tudjátok meg: Madocsa leégett! A hajlékkal elpusztult a családi boldogság, a vagyonnal —■ a megelégedés ... Kiégett a szivekből a boldogság, az öröm elpusztult ’s fájdalom és a jövendő nyomorúságától való tehetetlen félelem költözött a telkekbe . . . Adjatok! Oh, adjátok össze filléreiteket, akik adhatjátok, hogy ha nem is szüntethetjük meg, de legalább enyhítsük a hajléktalan nép ezer fájdalmát! Adjatok, amennyit adhattok, hogy kenyeret nyújthassunk az éhező gyermeknek és segítséget a kesergő apának! . . Adjatok! Adjatok kicsit, keveset és ne rös- teljétek azt, hogy sokat nem adhattok 1 Re legyetek emberek, hiú figurák akkor, mikor a nyomor enyhítéséről van szó, —- de legyetek felebarátok! ... Legyen szivetek érző szív, legyen kebletek résztvevő kebel, legyen szemetek könnyező szem, legyen kezetek jótevő, adakozó kéz! . . . Adjatok 1 . . . * # * ' • A madocsai tűzkárosultak fölsegélyezésére szerkesztőségünkhöz eddig a következő adományok érkeztek: a Tölnamegyei Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala 5 K, Pártos Zsig- mönd esperes-plébános Mözs 5 K, Magyar József nyug. plébános Felsőireg 5 K, Schmitz Géza kereskedő Zomba 2 K, Stann Istvánná 1 K, Csery László 1 K, Wéber Sándorné 50 f., Steiner Laci 50 f., Révész (Rucsi) Ferenc 50 f., Jakab Lacika és Józsika 43 f., N. N. 20 f. A letörölt könyükért fogadjátok nemes- szivü adakozók mélységes hálánkat és köszö- neíünket. Ketskés Győző
