Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-02 / 14. szám
XXXVI évfolyam 14 szám Szekszárd 19Q8 április 2 Függetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkflldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH 1GNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, I/1 évre 6 K, 1ji évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 öllé Glosszák. A március 15-iki ünnepségekről egyebek között a következőket olvastam síz Újság-nak, tehát egy éppen nem negyven- nyolcas lapnak március 17-iki számában Nagykárolyban a kath. és ref. istentiszteleten megjelentek a megyei, városi és állami tisztviselők Faludy főispán vezetése alatt. — Komáromban a függetlenségi kör a Klapka-szobornál ünnepet tartott, amelyen Kálmán főispán is jelen volt. — Kaposvárott a hivatalos ünnepen résztvett a városi és a megyei tisztikar Kapocsffy főispán vezetése alatt. — Mármarosszigeten a polgári körben tartott banketten Perényi főispán is megjelent. — Szolnokon a plébánia templomban Árva Ferenc rendíőnök által mondott ünnepi misén Almássy főispánnal jelen volt az egész tisztikar: megyeiek, városiak, államiak. — Aradon a városházán, a disz- közgyülésen Károlyi Gyula főispán mondta, az ünnepi beszédet. — Fiúméban a magyar körnek a Deák-szálló termében tartott ünnepélyen részt vett Ná'kó Sándor fiumei kormányzó Js. Végül: Budapesten a gróf Apponyi Albertné elnöklete alatt álló I. kér. Általános Közjótékonysági Egyesület Budai Népakadémiája által a fehérsastéri polgár i iskola tornatermében tartott ünnepélyen részt vett Apponyi Albert is. . Mindenesetre illusztris társaság. Kielégítheti a tulkényes igényeket is. Igaz, Faludy Árpád, meg Kapocsfy Jenő csak ügyvédből, Kálmán Rudi pedig csak alispánból lettek főispánok ; ámde Perényi és Almássy született bárók, Károlyi Gyula és Nákó Sándor valóságos grófok, Apponyi Albert pedig gróf is, miniszter is, v. b. t. tanácsos is. És ők ünnepeltek. Tolnavármegye főispánja — nem. De nem ünnepelt az alispán sem. Sátoraljaújhelyen a függetlenségi körben Ma- tolay Ede nyug. alispán mondta az ünnepi beszédet. Ugyanott, ugyanazon körben este pedig Dókus Gyula alispán egybehivására társas lakoma volt. Ami volt Szekszárdon is — de alispán nélkül. Ellenben Nagykárolyban a polgári körben tartott ünnepi banketten a főispán is, az alispán is megjelent és a főispánnak a királyra mondott felköszöntője után Ilosvay alispán »Kossuth szellemének áldozott.« így van megírva szorul szóra. — Tolnavármegye alispánja tehát, aki a demokratikus általános szavazat- jognak ismert lovagja, ha a magyar demokrácia fogantatásának ünnepén szintén részt vesz, — nem tarthatott volna a ráolvasástól a Don Jüanból, hogy /egyedül áll, mint az első szerelem, mint Adám vétkében a buk ;s:« mert országos nevű kollegákkal lehetett volna szerencséje egy hajóban evezhetni. Gróf Apponyi Géza nemleges viselkedése, ha nem is méhthWö^je ^észben legalább érthető. Akárhány magyar four van még mindig, akiknek hyperloyaíitása, osztályelfogultsága 1848 március 15-ben csak demagog attentatumot lát az államfő sérthetetlensége, az előkelő születés akkoron szabadon tenyészett közjogi kiváltsága ellen. Simontsits Elemér azonban születésénél lógva köznemes, állásánál fogva lateiner, — 48 márciusának hatvanadik évfordulóját mágnás monoklin át nem nézhette tehát. De bármely magas vagy vélt magaslatról, bármely helyes vagy helytelen oldalról nézte is, neki nem lett volna szabad tekinteten kívül hagyni, hogy hivatalutódja Döry Pálnak s hogy alispánja Tolnavármegyének. Döry Pál március 15-ét tisztviselőtársai élén meg szokta ünnepelni; Tolnavármegye pedig március 15-e mellett állást foglalt, határozott, fölirt. — Az utód a nálánál korban és érdemben gazdagabb előd iránt tartozik annyi regard-dal legalább is, hogy annak a szolgaias meghunyászkodás, avagy a közömbösség évtizedes jegét megtört eljárását ne ignorálja. A vármegye minden tisztviselője pedig, akár első, akár második, akár tizenharmadik, — tartozik annyi figyelemmel lenni kenyeret és pozíciót adó ura iránt, hogy annak határozatát, állásfoglalását respektálja. Ha nem volna március 15-ike a magyar társadalom nemzeti ünnepe, azzá kellene csinálni. Nemcsak a hazafiság, a politikai 1 eszélyesség is hozza magával, hogy legyen évenkint legalább huszonnégy óra, amelyben a társadalom kizökkenjen a mindennapi élet kisszerüségeiből, a kenyérharc önzéseiből — és'visszaszáll jón a múlt nagy napjaira, hogy azok dicsőségéből, fényéből, melegéből kitartást, erőt, bátorságot merítsen a sivár jelenre, a méhében nagy küzdelmekkel terhes jövendőre. És mely nap alkalmasabb erre, mint 1818 márciusának nagy napja?! Amelyben az önzetlenség, a lelkesedés, a hazaszeretet extázisa a történetben páratlan, vértelen I csodát teremtett, szült ?! Oh, ennek a ro- í kontalan nemzetnek vérrel itatott, könnyel áztatott földjén nem volna szabad lenni e napon egyetlen falunak sem ünnep nélkül, — templomon, községházán, iskolán büszkén lengő trikolor nélkol. Alispánnak, taníel- ügyelőnek, püspöknek kart karba kellene TÁRCA. Hazátlanokról.-7- Oroszok Svájcban. — (Svájci levél.) — A «Tolnamegyei Könzlöny» számára — Irta: Koritsánszky Ottó. Ha kelevény nő a testen, elsőbben méz, liszt és lósóska kisajtolt levének keverékéből készült kotyvasztékkal próbáljuk elnyomni. Ké- | sőbben vöröshagyma húsos levele kerül rá. Ez se használ ? Szerencsét próbálunk hát olyképen, hogy elvárunk egy kis ideig türelemmel, mit se téve. Végre elmegyünk a doktorhoz is. De bizony már későn van. Nekifog ilyenkor nyesőkéssel, tüzes tűvel, vagy pokolkővel. Szúrja, vágja, égeti. De biz talán nem is használ már, mert nagyon elharapódzott a baj . . Nem tudunk beletörődni Hiába'leplezzük : a fekély ott tátong. Ha lehunyjuk szemünket, ha eltakarjuk, látjuk, előttünk van* Hiába húzódunk a sötétbe, érezzük a sajgó fájdalmat. Borzasztó nyavalyává 1 lett. A kétségbeesés szélén állunk. Mit tegyünk ? Talán van még egy mód, gyökeres, -de kétes kimenetelű. De hát mindegy, nincs más hátra: vagy belepűs'ztulok, vagy megszabadulok . . . Minek folytassuk igy. .képletesen. Talán sántít is a dolog, de hát mindegy, nó. Akinek alkalma volt orosz emigránsokkal — lettek légyen menekültek vagy szökevények — közelebbi érintkezésbe kerülni, az megérti a sorok között lévőket. Igenis: a zsarnokság, a hatalom zsarnoki tultengése, az egyenlőtlenség* hydrájának szabad lélekzése, a testvériség fogalmának eleve való kizárása — és sok-sok ehhez hasonló az oka annak, hogy oroszokkal mindenütt találkozol, bárhova is kerülj epen a földgolyóbison. Különösen nagy az oroszok száma Svájcban. Onnan a tél, a fagyos hidegség hazájából, a szót, a gondolatot az emberbe fojtó országból, ahol nem tudod melyik pillanatban csap rád az I önkényuralom egy pribéke, akinek esetleg nem méltóztatik tetszeni ruhád színe .vagy fazonja; onnan iderohannak, hogy pótolhassák a mulasztottakat, hogy szabadon lélekzelhessenek a «minden ember ember és Isten teremtménye, szabad lény» elvét valló respublikára. Zürichbeli, Genfben, Lauschanneban egy- egy külön orc sz városrész van. Ezrekre mpgy az itt élő oroszok száma. Ki az .egyetemet látogatja,*) ki a /gyárban, a műhelyben vagy valami üzletben kereli meg kenyerét, fölös filléreit félretéve, a forradalom céljait szolgáló svájci központi ’ bizottság pénztára rendelkezésére bo- csájtja' ... Nehéz ^olna leirni azt a tudományszomjat, *) A mait félévben a 7 svájci egyetemen beirt, összesen 8521 hallgató közül 2322 orosz volt Még pedig 1507 orosz nő és 815 orosz . férfi. Az összes külföldi hallgatók szápia, beleértve a 2322, oroszt is. 3484 volt. K. O, amit főleg az orosz nőknél, de nem sokkal kisebb mértékben a férfiaknál is tapasztalunk. Otthon, Oroszországban, amely nem édesanya, de durva mostoha, hiszen csak pénz és véráldozatot kíván, de se jogot, se napi kenyeret nem ad. Nem biztosítja jólétüket, nem gondoskodik biztonságukról . . . Mondom, otthon el van a legtöbb elől zárva az az egypár kút, melynél szórójukat olthatnák. Mert mig más művelt állam azon dolgozik, hogy népe műveltségét, képzettségi fokát emelje, a «hatalmas» orosz birodalom híven őrködik a nép buta elmaradött- ságának lehető leghosszabb ideig való biztosítása fölött. Mert hiszen ha a világosságnak csak egy sugara bekerül a vakondok lakába, a megvakult alakok jobbra-balra dűlnek, nem dolgozhatván már a zavartalan sötétségben, aknamunkájukon. Pedig rést vágtak, már a nagy tömlöc falán, ideig-oráig tarthat már csak, hogy a vakolat is lekerüljön s fény terjedjen szét |. Éttől remélik, a szabadság fezer fényes tulajdonát itt megismerő oroszok, a régi orosz birodalom összeroppanását s az uj, egy modern országnak feltámadását ... * *' % Ez ákom-bákomokat róva meghallom, hogy egy ismerős orosz dalból kikapott taktust fütyö- rész valaki ablakom alatt. Jobban figyelek. Hát csakugyan a «signum* volt. Lesietek csak úgy födetlen fővel, hát kis orosz barátnőmet stud Hátralékos előfizetőinket kérjük, hogy hátralékos előfizetésüket mielőbb beküldeni szíveskedjenek. ' ma Ljg« | ,
