Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-05 / 10. szám
XXXYI évfolyam 10 szám, Szekszárd, 1908 március 5 függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 tíolnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldeménvek intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs \ BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/1 évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Kavarodás. Az országgyűlési függetlenségi párt helyzete kint és bent egyiránt kellemetlen. Nem lehet csodálkozni rajta, ha a kissé hevesebb véralkatu tagjai néha kirágnak a hámból s iparkodnak a párt jövőjét s magasztos eszméinek népszerűségét veszélyeztető helyzetből szabadulni, melybe őket a haza sorsáért aggódó lelkületűk s a kegyetlen sors végzete sodorta. Egy emberöltőn át. híven kitartottak elveik mellett, reménytelenül nézve a jövőbe. Tűrve megvetést, mellőzést, elnyomást és üldözést, csak azért, hogy a magyar nép lelki világából sohase tűnjék el az állami függetlenség iránti, kiolthatatlan, évszázadokon át lelkesen megőrzött, hő vágy. Egyszerre az üldözés által fellázított népakarat többségre'juttatta az országgyűlésen, hogy ekei tnegvalósltásához hozzáfoghasson. De Wíefrífién hallani sem akartak egy olyan kormányzatról.- mely nem a 67-iki kiegyezést venné alapul s azon kívül tervezné az ország ügyeinek intézését. Választani kellett tehát; vagy az alkotmány felfüggesztése, esetleg az uralkodó személyében bekövetkezendő változás utján, a kilátásba helyezett végtelen nyomor és szenvedés még nagyobb j arányú alkalmazásával, vagy pedig egy olyan | kormány támogatása, mely a közösügyes alapon vezetné és folytatná az ország kormányzását. Örök dicsősége marad a függetlenségi pártnak, .hogy az ősi alkotmány és haza jövendő sorsa iránti aggodalom adta. meg cselekvésének irányát és az utóbbit válasz- j tóttá. De ez a természetellenes helyzet az- ] után meg is szülte keserű gyümölcseit. Az i eddig hajthatatlan kuruc hadnak be kellett adni a derekát s megszavazni közös ujjon- cot, költségvetést, közös vámterületet és még ráadásul felemelt közösügyi hányadot. Egy cseppet sem csodálkozom, ha a függetlenségi pártban néha-néha forrongás támad s a kissé szilajabb rész megkísérli az immár elviselhetlen helyzeten változtatni. Egy ilyen kitörésnek voltunk a napokban is néma szemlélői, me,ly korántsem azon okból származott, mint ellenfeleink hirdetik, hogy a függetlenségi párt miniszteri bársonyszékekre s egyébb állásokra vágyik, hanem tisztán és egyedül azért, mert a kormány által benyújtott házszabály módosításra vonatkozólag azon hiedelem kapott lábra, hogy a házszabály módosítást Wienben óhajtják a Nagy Emil-íéle alakban, azért, hogy annak oltalma alatt a katonai ujjonclétszám emelését, nemzeti engedmények nélkül, játszva, keresztülhajszolhassák és ez már bentfoglal- tatik az uralkodóval kötött paktumban. Hát ha ez csakugyan úgy volna, azt hiszem, mi iűggetlenségi pártiak, kivétel nélkül állást foglalnánk-''mindennemű házszabály módosítás ellen, sőt tovább mennénk s az olyan képviselő ellen, ki egy ilyen hátterű javaslat támogatására vállalkoznék, bizalmatlansági nyilatkozat meghozatalát indítványoznék s amennyiben módunkban állana, keresztül is vinnők. De azt hiszem, a dolog nem igy áll s ha bent van is az uralkodóval kötött paktumban a házszabály módosítás keresztülvitele iránti kötelezettség, az most nem azért történik, hogy a kikötésnek elégtétessék, hanem kizárólag azért, mert az általános választói jogra vonatkozó törvény megalkotásánál erre feltétlenül szükség van. Nem tudom ugyanis feltenni és elhinni, hogy oly hazafias múlttal biró államférfiak, mint Apponyi, Kossuth és Andrássy belemennének az általános választói jognak olymódon való keresztülvitelébe, mely az államalkotó magyar fajnak felsőbbségét és feltétlen uralmát biztos veszedelembe sodorná. Már most, ha Wienben az általános választói jognak behozatalát csak azért követelik, hogy a magyar nemzeti engedményeket kívánó elemeket kiszorítsák a nemzetgyűlésből s azt egy nemzetközi eszmékkel telitett s igy a magyar államiságért korántsem rajongó csoportnak játszák a kezére, arra ezek a férfiak bizonyára nem lesznek kaphatók. Akkor ezek biztosan mennek s jön Kristóffy és hozza magával hazaáruló elvbarátait. De ha ez a célzat fenn nem forog, ha Wienben nem állják útját annak, hogy a magyarság megtartsa évezredes hatalmát, j akkor csak azon okból szükséges a tervezett házszabály módosítás, hogy ez a horvátok és nemzetiségiek agyonbeszélési terve ellen biztosittassék. Mert egészen biztosra vehető, hogy ezek, ha látják, miszerint az uj választási törvény intézkedései különválási törekvéseiknek útját állják s a magyar faj befolyását és hatalmát jövőre is biztosítani hivaívák, a legszélsőbb eszközök alkalmazásától sem riadnak vissza, amint már ezt fizetett lapjaikban nyíltan is hirdetik. A függetlenségi párt tehát nagyon helyesen és hazafiasán cselekszik, ha nem állja útját annak, hogy a házszabályok oly irányban módosíttassanak, mely a nemzetiségi biztos garázdálkodásnak útját állja. De akkor nem helyesen cselekszik, ha nem ragaszkodik azon több oldalról felveTÁRCA. Édes Anyámhoz! Te vagy az eszembe napsugaras reggel, Mikor az ákácok lágyan bólintgatnak; Te reád gondolok sötétülő este, Mikor az ég fényes csillagi kigyúlnak. Te vagy az eszembe, ha borús az égbolt I felhő takargatja be a nap sugárit; Te reád gondolok vészes fergetegkor, Mikor felénk szórja dörgés, villanásit. Te vagy az eszembe, ha örül a lelkem — Hogyha kacagás, vagy nóta kél ajkámról; Te reád gondolok könnybeborutí szemmel, Amikor sok rész jut ki a fájdalomból. Amikor a lelkem megnyílik imára, S buzgó, áhitatos megnyugvás száll rája---Am ikor az Isten szeretetét kérem, S atyai jósága melegét megérzem. ... Te vagy az eszembe.... «Szereteted Uram ne rám áraszd — másra: Az én egyetlenegy jó édes Anyámra!» Tornaörs. HUSZÁR LOLI. A baseli farsang. — Svájczi levél. — A «’Bolnamegyei Közlöny» számára. Irta: Koritsánszky Ottó. Basely 1908 febr. 8. Van öröm a háznál: megjelent a «Kantons Blatt»-ban a rendőrminisztérium szabályrendelete a farsang utolsó három napját illetőleg («betreff der Fastnacht»). Mindig ilyenkor — négy héttel a baseli «fastnacht» előtt — teszik ezt közzé a hivatalos lapban. A bázeli külön, speciális fastnacht előtt négy héttel, de a kalendárium szerint való farsangutó előtt csupán három héttel. Mert a baseli egy héttel utóbb esik. A régi idők emlékéül, tüntetésképpen. Amikor anno dacumal, a XIV. században a római pápa egy kardinálist küldött Baselba azzal a megbízással, hogy gátat emeljen az itt mindinkább tért hóditó protestantizmus elé,- a küldöttet, ki nem éppen a legszívesebb fogadtatásban részesült, mikor vehemensen kikelt az «uj tanok» ellen, hivatkozva a város régi valláshűségére — egyszerűen beledobta a feldühödt nép a Münster mögötti Pfalzról az éppen alatta 22 méter mélységben "folyó Rajnába, amikor tudomásul adta a többi között a pápának azon büntetését, amely szerint Baselben a farsang ezentúl egy héttel későbben ünnepelendő u kalendariumbelinél. Akkor megharagudtak a büntetésért, de aztán büszke volt rá a dacos protestáns város, hogy ime megkülönböztetésül a «katholikusoké- tób külön tartja ezentúl farsangját. Ugyanebben az időben változott meg a város címerének színe is, amely a pápa különös kegye következtében a püspöki pálcának aranyszínű fogantyúja volt. Azóta — tüntetésképpen — feketeszinü ez minden címeren. A baseli farsang egyike azon három maskarádénak, melyek — hogy úgy mondjuk — «európai hírnek» örvendenek. A nizzai Karnevál ünnepségek, a müncheni «Oktober-fest»-ek* mellé méltán odasorozhatjuk a bázeli fastnachtot . . . Ez a «miliomosok városa», amely legjobban Amerikára illene, mivel csak gép itt minden ember: reggel állva issz,a reggelijét, nehogy időt mulaszszon, aztán fut a burlau-ba, a gyárba, a bankba — dolgozni. Estig, késő éjjelig. Csak keveset alszik, hogy ki ne zökkenjen a munka, a dolgozás kerékvágásából. Ez a szolid, törekvő, szorgalmas gép megromlik ilyenkor három napra (valami sróf, vagyis az‘ördög ugrik-e ki helyéből) nem dolgozik, nem törődik ügyeivel, félre löki a kalapácsot, a gyári kötényt, a konponvágó ollót és bomlik, nevet, kacag, ordít, ugrál, szaladgál éjjel-nappal. Erre persze sok előkészület, sok-fáradtság és — hogy is mondta Napoleon | — pénz, pénz és pénz kell. Mert háború ez is: a megbolonI Lásd «Müncheni levél» c. tárcámat e lapoknak 1906. évi október havi első számában.
