Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-05 / 10. szám
2 ámJ TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 március 5 tett eszméhez, hogy uj, a körülményeknek megfelelő s a függetlenségi elvek bizonyos, meghatározott időben való érvényesülését célul kitűző, határozott programmot nem dolgozik ki I meg nem kísérli a körül csoportosítani mindazonhazafjas elemeket, melyek a Kossuth névért s a névhez fűződő függetlenségi elvekért még ma is rajonganak. Ne legyen senki aziránt kétségben, hogy. az a körülmények állal a függetlenségi pártra ráerőszakolt szerep, mely^ sok éven át hangoztatott elveivel ellentétben látszik lenni, nem kis mértékben tépte meg évtizedeken át gyűjtött babérait s itt ott már a magyar nép rétegeiben, ha nem is ellenszenv, de a csalódás erzete kezd labra- kapni. Hogy ennek azutan mi lesz a biztos következménye, azt részletezni alig szükséges. Uj programmot tehát, a mostani helyzethez idomítva, de a függetlenségi elvek épségben tartása mellett; az még tán megállíthatja a visszafejlődés processusát. De ha a függetlenségi párt tovább halad a körülmények által rákényszeritett utón, anélkül, hogy a kedvezőtlen helyzet gyors orvoslásáról gondoskodnék, akkor nem sok idő múlva a nemzet nagy kárára s még ellenségeinek sem örömére, domboruló sirhal- mára tűzött fejfáján e latin szó fog ékeskedni : fűit! Boda Vilmos. APRÓ MEGFIGYELÉSEK. Honszerelem. A mese nem oly ritka, nem oly különös, I — fájdalom — nem is ismeretlen ... Gyakran hallottuk már és most is halljuk minden nap... Furcsa egy mese: minél többször hallja az ember, minél többen mondják el nekünk, annál százszorosabban fáj annak keserű valósága, annál kétségbeejtőbb rettegéssel tölti el szivünket annak vigasztalan igazsága----Oly sokan mondják el ezt minden nap: én is elmondom hát ... Csak pár szó az egész. Egyik barátomtól hallottam : — Én nem tudom megérteni, én nem tudom érezni, hogy mi az a honszerelem. Én nem tudok lelkesülni egy elvont eszme: a «Haza» iránt. Nékem anyám egy asszony, hazám az egész föld s ott vagyok boldog, ahol megelégedett vagyok. De vért ontani, életet, vagyont, boldogságot föláldozni egy darab földért, melyet. ti hazának neveztek s amelyen minden pillanatban az lehet az ur, aki erősebb, Istenemre : őrültség. Valami megmondhatlan keserűség, valami égő, kinzó fájdalom lopódzott szivembe e szavak hallatára. JÉs szerettem volna belekiáltani ezt a fájdalmat a nagy, üres, érzéketlen világba. Úgy éreztem, mintha egy szavammal föl tudnám támasztani a hazáért meghalt százezer vértanút; úgy éreztem, mintha egy ökölcsapással agyon tudnám sújtani az egész világot. De a szó ajkamon fagyott s karjaim zsibbadtak voltak.... Tehát van magyar, aki nem tudja megérteni, hogy mi az a 'honszerelem?! Ha oly nagy lehetnék, mint amilyen kicsiny vagyok ; ha oly gazdag lehetnék, mint a milyen szegény vagyok; ha oly erős lehetnék, mint a milyen gyönge vagyok; ha oly hatalmas súlya volna szavamnak a nemzet sorsában, mint a milyen elenyésző gyenge szó : akkor majd tettekkel is megtudnám mutatni, cselekedetekkel is meg tudnám magyarázni, hogy mi az a honszerelem. Mondjátok ti hazátlanok, ti nemzetköziek, ki tanitott meg benneteket a hontagadásra ? ki ölte ki-lelketek mélyéről a legszentebb érzést, a honszerelmet ? Azt hiszitek, hogy a Marselaise-nek a békét és a társadalmi rendet fölforgatni készülő hangjai mellett győzödelmet vívhattok képzelt és való jogaitokért való küzdelmetekben ?! Csalódtok! Én hiszek amaz időnek elkövetkeztében, amikor majd elnémulnak annak a vad, lázadásra szitó melódiának végső akkordjai s helyette egy sokkal szebb, sokkal fenségesebb dallam lágyan csengő hangjait verik vissza ezerszeresen e vérrel szentelt drága hon bércei s mint egy sóhajtás, egy ima száll el a nemzet millióinak ajkáról: Isten, áldd meg a magyart! Én hiszek az örök megelégedés, az örök béke elkövetkeztében, mikor majd elsimulnak az egyenetlenségek, megnemesülnek a lelkek s nem támad ádáz agyarkodással ember ember ellen, hogy erőszakkal csavarja ki egymás kezéből a betévő falatot.... És én küzdeni fogok tovább ,s törtetek előre az élet uttalan utain, mig hazámat, nemzetemet boldognak nem tudom, vagy — a le- birhatlan megpróbáltatások súlya alatt kimerültén, tehetetlenül össze nem roskadok.... De a végső sóhajom akkor is az lesz: Isten, áldd meg a magyart! Cets-Ces. KÜLÖNFÉLÉK Paks. A paksi nagyvendéglőnek tágas dísztermében Összegyűltünk, vigadoztunk nem is olyan régen; 22 februárnst mutatott a Kalendár, Mulatott ott felséges jót minden paksi sz.ép leány!! Táncoltak is, vigadtak is, kitartóan, kedveskén, Ha ők ott nem lettek volna, kámfor lettem volna én ! . . . . A tánc előtt hangverseny volt, tapsok közepette, Tenyeremjis zőldült, kékült, a taps majd megette !! Molnár Sándor lerántotta Piks népét a lábáról Szép, tartalmas beszédjével társádalmi hibákról! Polgár tanár szavalata jó sok tapsot aratott, Mi Rabinek Reneének is temérdeknyi kijutott !! A földvári szereplőket kritizálnom nem lehet, Földijükül ismernek ők réges régen engemet! Csak azt vésem a fejükbe: Paksra még ha lemennek, .Álljak ki már egyszer azt, hogy éjfélkor meg nem szöknek ! Crassus. — Nagykövet kinevezés. A király sárvári és felsővidéki Széchenyi Dénes gróf drt réndkivü i követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott I. oszt. követségi tanácsost a dán és norvég királyi udvarokhoz rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré kinevezte. — Március 15. A szabadság nagy napját’ március 15-ét az összes szekszárdi tanintézetekben megünneplik. Délelőtt istentisztelet lesz a belvárosi róm. kath. templomban, utána pedig iskolai ünnepélyeket tartanak. — A bonyhádi főgimnázium szavalóköre folyó évi március hó 14-én este 8 órakor az intézetben alkalmi szini- előadással egybekötött márciusi ünnepélyt rendez. — Uj gazdasági tudósitó A földművelésügyi miniszter Dobozi István hétkut-pusztai lakost Tolnavármegye tamási-i járására a gazdasági tudósitó tisztel bízta meg. — Kinevezések. Az igazságügyminiszter Györy György, Csizmadia Géza dr., Mányoky Ödön és Parragh Béla szekszárdi, Balta Béla dr. tamási és Sartory Zsigmond dunaföldvári kir. aljegyzőket folyó évi január hó 1-ig visszamenőleg a X. fizetési osztályba jegyzőkké nevezte ki. — A pénzügyminiszter Fejős Zoltánt a szekszárdi pénzügyigazgatósághoz számgyakornokká nevezte ki. — A vasúti forgalmi igazgatóság Körmendy József betétszerkesztőségi dijnokot az ujdombóvári állomásra felvigyázó gyakornokká nevezte ki. — Apponyi Géza gróf főispán a vármegyei árvaszékhez fogalmazógyakornokká kinevezte dr. Balga Istvánt. dulás háborúja a szolid törekvéssel, a kirúgás harca a munkával, a lárma, zaj, sip, dob mérkőzése a csendes mindennapi egyhangúsággal. És előre jelezzük, hogy a háromnapi dorbézoló- hangos harc után a törekvés, a munka és a csendes egyhangúság lesz a győztes elem újból. Mikor a fentemlitett «Bekantmachung» megjelenik a lapban s a hirdető oszlopokon: lekerülnek a régi, hires «bázeli dob»-ok a padlásról, a sípok, furulyák a kamarából, mert most szabad a vásár. A rendre, csendre olyan pedáns szorgossággal ügyelő hatóság rendelete szerint tilos egyébkor minden lármázás, dobolás és hasonló zene-bonálás. Ilyenkor azonban kitör a bázeli ifjúból és öregből egyaránt a régi virtus: «Ki az igazi dobos e világon ?» Es megmutatja, bebizonyítja, hogy a régi csatákról, szabadság- harcokról (melyeket a népelnyomó Habsburgok és egyéb gyütt-mentek ellen vívott a svájci nép) szóló románcok és krónikák nem hazudnak, amikor arról regélnek, hogy a baseli dobosok tüzes lelkesedést ébresztő tambour-játéka nem egyszer megfutamította — a gyáva nyulakat. Az «Alte Schweiter», a «Fifizer», a «Dreier» vagy a «Märmelli» — thyuh az árgyélusát — bemasirozásra irányodik a láb, ha halljuk ezeket az indulókat. És micsoda művészi játék! Ott vannak ilyenkor a nagy, müvészi-dobolási estélyek ! Csak úgy zengnek a bérpaloták, amikor fölvonulnak a dobosok, ütve-verve kiméletlenül a borjú bőrt. Kinyílnak az ablakok s kendőkkel intenek, virágot szórnak feléjük a lányok és asszonyok. E versenyen aztán 500, 200 és 100 frankos dijak kerülnek kiosztásra. De megérdemlik a nyertesek, mert ugyancsak művészi tökélyre emelik a dobolást. A négy héten át reggeltől estéiig minden utca visszhangzik a dobolást gyakorlók okozta dübörgéstől s a pillulésok éles fütyszavától. Node csak négy hétig tart ez igy és hozzá még vasárnapon csakis 2-től 6-ig van megengedve. Azutan jönnek a házalók. A Quodlibet bizottásg szervezi a gyűjtéseket. A szegény ember pár centimot, más 1—2 —5—10 frankot ad, de a miliomosok mélyen belenyúlnak bugye- lárisukba s kihúznak egy-két százast is. Egyébkor még a saját szórakozására is sajnálja a garast, ilyenkor készséggel nyújtja buxáját. Mindenféle — de nagy titokban tartott — előkészülettel aztán csak eltelik ez a négy hét s hétfőn (egy héttel a naptári farsang után) fölvirrad a három nap képezte «nagy nap.» Hájnali három órakor fölgyulnak az iv- lámpák. melyek az utcák közepén lógnak alá a házakra erősített vezetékről. A gázlámpákat is fölgyujtják. A házak ablakaiba színes lámpák, lampionok kerülnek. Itt bengáli fáklya, amott magnézium ^szalag . . . Tündéri fényben úszik az egész város, főképen a főutcák. A Rajna pedig, mintha folyós ezüst j hömpölyögne nedvesen — úgy csillámlik, ragyog. Örül az öreg, . hogy ismét megérte a komoly | emberek megbolondulását, mig őt a régi, évezredes nyugodtsággal, hidegen hagyja a zaj, a lárma . . . Az utcák mind népesebbek lesznek. Alakok, egyenkint, majd kisebb-nagyobb misztikus mezbe bujt csoportok kerülnek elő. Fél négykor már hangos az utca, Maszkírozott urak és hölgyek, kicsinyek és nagyok sietnek egy-egy gyülekezési hely felé. Egy-egy «elite» társaság, egylet szövetkezet, gyár munkásai, iskolák tanítói, tanulói egyleti helyiségük vagy bizonyos meghatározott helyen jönnek sorba. Négy óra előtt fene nagy lámpákat hoznak. Van olyan, hogy nyolc embernek ad dolgot i cipelése. Különböző alakúak ezek és művészi kéz aktuális dolgokat festett rá. Kikarikaturázzák ezeken a közéleti félszegségeket, a társadalmi s politikai elite hibáit, vig oldalait stb. stb. Bohókás versek, feliratok, aktuális strófák utca szélességű festett vásznon. Es ezer egyéb dolog. Ezután dobosok 6—8, de van 20-as csoport is, mindegyik csoportnál megfelelő számú pikulás. Persze mind álarcosok, maskarának öltözve. Végül négy óra előtt pár perccel megjelenik minden gyülekezési helyen a «tambour major». Az ember majd megszakad nevettében, ha szemügyre veszi. Bolondabbnál bolondabb maskarába öltözöttek ezek. Ilyenkor peisze már alig lehet mozogni az utcán. Ezer és ezer ember tolong a csoportok körül. Egész Basel talpon van, hát az a sok ezer idegen, aki erre az alkalomra idetódul U 11
