Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-02-06 / 6. szám
XXXVI évfolyam : 6 szám Szekszárd, 1908 február 6 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon n Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű _________hirdetések és pénzküldemények intézendők Széljegyzetek a glosszákhoz. Irta: Vajay István. i Szeretem az igazságot*, őszinteséget és tárgyilagosságot. Ez okból, meg a közérdek szempontjából is kérek szót. Azt iija rólam Mányoky Gyula dr. a Tolnamegyei Közlöny jan. 23. számában, hogy én őt hibáztatom az Apponyi Géza gróf főispán magatartásához irt széljegyzeteiért. Ezen állítás tévedés. r ■ En elismertem, hogy a koalíció dec. 30-iki vereségét dr. Mányoky módjára is lehet magyarázni; t i. a főispán viselkedésének számlájára; de igazsággal és joggal nemcsak a főispáni magatartásnak szabad betudni a vereséget. Ez nem hibáztatás, hanem egy kétségtelen ténybeismerése. Azt elhiszem, hogyha a főispán a régi, általunk annyiszor kifogásolt, ostromolt és megdöntött rendszer «igy akarom, igy parancsolom» erőszakosságával már a kijelölő bizottságot úgy állítja össze, hogy a koa-. licióhoz nem tartozó egyén jelöltnek még csak szóba se jöhet, hogy ezen esetben fényes győzelmet arathatott volna a szavazók szempontjából tényleg kisebbségben levő koalíció. De kérdem, hogy a régi kinevezési komarendszer ezen egyszerű kopirozása mellett nevezhette-e volna joggal magát a főispán alkotmánypártinak, mint amely párthoz tényleg tartozik? Bizonyára nem. jól esett volna-e nekünk, ha pártunk esetleges numerikus többségét egy velünk nem rokonszenvező főispán az említett mó dón dekratálta volna puszta hatalmi erővel kisebbséggé? Ugy-e bizony nem. Amit tehát nem kívánsz magadnak, te se tedd azt soha másnak. Ezt diktálja a morál. Nekünk sohasem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a főispánság méltóság és nem politikai mindenesség,*) melyet a pártok ilyen vagy olyan céljaira tetszés szerint fölhasználni szoktak a régi rezsin alatt. Más lapra tartozik azon kérdés elbírálása, hogy a tisztviselők, mint ilyenek lehetnek-e jog és igazság szerint saját ügyeikben bírók, ellenőrök, felügyelők és felülvizsgálok ? Ha ezen a téren viszásság, jogi és politikai képtelenség van: akkor ezt intézményesen, rendeletileg vagy törvényhozásilag kell orvosolni, erre pedig a törvényhozók illetékesek. Ha látták a veszélyt, pedig előre lát- niok kellett a törvényhozóknak, hogy a régi rendszer meghagyása mellett az uralkodó megyei klikkekkel szemben nem érvényesülhet a vármegyei közigazgatás birtokba vétele szempotjából a koalíció jogos álláspontja, mért nem intézkedtek jó előre a, törvényhozó urak arra nézve, hogy a régi tisztviselői pajtáskodási rendszer ki ne játszhassa a közérdeket. Kossuth Ferenc ismert *) Meggyőződésem szerint n’mcsak méltóság, hanem egyszersmind a kormány bizalmiférfia s a kormány politikájának hivatott képviselője. Ha nem igy volna — akkor tisztán felesleges lenne a főispáni intézmény. A szerk. Felelős szerkesztő Főmunkatárs SODA VI L M O S HORVÁTH 1GNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé körlevele csak a függetlenségi pártiakra nézve lehetett irányadó. Szükséges lett volna oda hatni, hogy e tekintetben a belügyminiszter, mint a főispánok főnöke, adott volna erre nézve direktívát, vagy akár proeceptivát. Ha ez megtörténik s ennek ellenére mégis történt volna mulasztás vágy eltérés, akkor a panaszoknak volna most törvényes jogalapja, melybe kapaszkodva s melyre hivatkozva, nem lehetne a jogorvoslást keresőket oly könnyen elutasítani. Különben, hogy magában a függetlenségi pártban sincs a párttagok összes közjogi cselekvénye az egységes eljárás szempontjából a párthűség oltalma alá helyezve: annak kézzelfogható bizonyitéka a szekszárdi képviselő ismert tisztujitási szereplése. Bonum ex intégra cause, molum ex quolibet defectu. A függetlenségi párt mostani széthúzása és egységhiánya sok jövő nagy bajnak csirája lesz még majd ezután is. Összegezem álláspontomat. A tolnamegyei egyesült ellenzék 1907. évi dec. 30-iki tisztujitási vereségét azért nem lehet szerintem-'-kizárólag a koalíciós, vármegyei főispán:- Apponyi Géza gróf öntartása rovására és számlájára Írni, mert ha a főispán az egyesült ellenzék későn megindult szervezkedésének, jelölt állítási épen nem szerencsés eljárásának hiányait és az ellentáborral szemben levő egyéb hátrányait mind behozni és pótolni akarta volna, ezt csak a törvény- és igazság szellemével ellenkező erőszakoskodás és basáskodás régi iskolájának rendszerét folytatva és igénybe véve, tehette volna. Aki pedig ismeri Apponyi Géza gróf szelíd, békeszerető és törvénytisztelő egyéniségét, az tőle ilyen cselekményt nem is várhatott, nem is remélhetett; de egy koalíciós főispánhoz ilyen viselkedés nem is illett volna. Be kell látnunk, hogy mi igen sok dolgot magától értetődőnek gondoltunk, amelyek pedig épen nem voltak maguktól jövő és értetődő dolgok. Hogy többet ne említsek, ilyen magától értetődő dolognak gondoltuk, hogy minden függetlenségi párti megyebizottsági képviselő és orsz. képviselő ott lesz a megyei egyesült ellenzék táborában. Ez a jogos várakozás nem következett be. Elpártoló példát maga egy függetlenségi orsz. képviselő adott, amely példa igen sokakra nagyon vonzó volt. Már pedig meg van Írva, hogy «minden ország, mely önmagával meg- hásonlik, semmivé lesz». A baranyamegyei egyesült ellenzék nem igy csinálta. Több eredményt is ért el, mint a mi vármegyénk. Mindaddig pedig, mig hátrányos helyzetünk valódi okait be nem látjuk és azt megszüntetni nem fogjuk, egyébb eredményre nem számíthatunk, ha akármily Űsdi Botond főispánt kapnánk is, mert egy széthúzó, össze nem tartó sereggel nem lehet egy nagyon is összetartó, kitünően szervezett és fegyelmezett sereget legyőzni. Dixi. Városi közgyűlés. .Szekszárd r. t. város képviselő-testülete folyó hó 4-én délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott dr. Szentkirályi Mihály polgár- mester elnöklete alatt. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére Schmideg Mór és Uj János Grósz küldettek kt. Most következett a gyűlés legfontosabb tárgya: a vasúti közlekedési viszonyok javítása ügyébeni bizottsági előterjesztés, mely a város polgármestere által megalakitandó és a kerület országgyűlési képviselője által vezetendő küldöttség utján átnyújtandó emlékiratban felkérni javasolja Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert az itteni tűrhetetlen vasúti állapotok megszüntetésére. A jól összeállított és mostohaságunkat híven feltáró emlékiratból csak a három pontban összefoglalt kérelmi részt közöljük: «1. Mély tisztelettel kérjük, hogy a rét- szilas—szekszárd—bátaszéki vonal részére a természetes elágazásnál legyen a vonatok csatlakozása, illetve «Rétszilas* állomás olykép bővíttessék ki, hogy ezen vonal csatlakozó állomás lehessen. 2. Hogy a teherforgalom a személyforgalomtól elválasztassék és a személyvonatokká* csakis gyorsárut lehessen szállítani, mig a darab áruk és teherforgalom részére külön kezelő- és tehervönatok állíttassanak be. 3. Hogy ebből kifolyólag a személyvonatok tényleges sebessége 40 kilométerre emeltessék fel.» A javaslatot a képviselő-testület egyhangúlag elfogadta. Fleischer Ödön fatelepe “ügyében hozott másodfokú véghatározat tudomásul vétetett. Eisler Manó állatorvos helyettesítési dijai kiutalványoztattak. Bognár Albert tb. tanácsnok évi tiszteletdija 720 koronában lett megállapítva. A tisztviselő-telep a belterülethez csatol- tatott. Szilágyi Dezső színigazgató által befizetett teremdijak fele visszautalványoztatott. Végül pár illetőségi ügy letárgyalásaval az, ülés véget ért. Régi jé idők! Mindig úgy volt s talán igy is lesz! . . . Mindenki a legbensőbb lelki világából mondja : Hej, a régi jó idők! Nem úgy van már, mint volt régen! . . . Tempora mutantur, labuntra mores! ... **.. vHajdanában egész más világ volt, mint most.' A [társadalmi élet az «egyenlőségen és testvériségen» alapult. Voltak akkor is urak és szegények, jómódúak és nélkülözők, de egy-egy falu, község belélete a legszebb [családi élethez hasonlított, civódás, veszekedés, pletyka s hasonlók nem fordultak elő. Ma nem esik meg egy társas összejövetel, mulatság, hogy részint irigységből, részint rosszakaratból egyikre is, másikra is ne dobáljanak sarat 1 . . . Régente megismerték a tiszteletest, a tanítót, az öregebbet, a diplomás embert, üdvözölték őket. Ma — nem volna baj, ha ezt nem tennék, — de egymást elvárják, hogy bókolja.
