Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-08-20 / 34. szám
XXXVI. évfolyam 84. szám Szekszárd, 1908 augusztus 20 függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap ' Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon TT Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hova a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők A tűzoltók. Augusztus hónap a tűzoltóságok hónapja; nemcsak azért, mert emberszerető munkásságuk ebben a hónapban szokott leginkább igénybe vétetni, hanem azért is, mert ebben az időben szokták tartani mulatságaikat, összejöveteleiket, gyűléseiket. Az önkéntes tűzoltóságok voltak keletkezésűk óta az országban a legnépszerűbb testületek. A társadalom minden osztályából kerültek ki számosán, kik teljes készséggel áldozták fel nyugalmukat, tették kockára egészségüket, testi épségüket, sőt magát az életet. Akik pedig körülményeiknél fogva erre nem vállalkozhattak, siettek a legnemesebb célok követésére alakult egyesületeket anyagilag támogatni. Ez a lelkes hangulat azonban az idők folyamán lassanként lelohadt. Az értelmiség, a polgárosztály a tényleges tűzoltói működésből majdnem teljesen kivonta magát, csupán az iparosztály volt az, mely megingadhatlanul kitartott a magasztos eszme mellett. De ezek sorai is idővel megritkultak s ma már, mint a tűzoltó parancsnokok jelentéseiből meggyőződni volt alkalmam, vármegyénk területén, az önkéntes tűzoltóságok csekély kivétellel, lejtőre jutottak, melynek aljára, hogy mikor érnek el, az piár csak idő kérdése. Ez a szomorú jelenség más vármegyékben már korábban jelentkezett s minthogy a régi tűzoltási rendszerre visszatérni ma már a haladó kor követelményei, de a vagyonbiztonság tekintetéből is teljesen lehetetlen, sok helyen megbar tkoztak már a hivatásos tűzoltói intézménnyel, mely any- nyit jelent, hogy a tűzoltással felfogadott, Felelős szerkesztő ; Főmunkatárs BŐD A VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, cs&tőrtOkSn Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */■ évre 6 K, % évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garraond soronkint 30 fiilé fizetett és egyenruházott alkalmazottak foglalkoznak ; másszóval a tűzoltás elveszti azon nimbusát, mélyet az önkéntesség, önzetlenség és anyagi haszon nélküli önfeláldozás kölcsönzött neki. Hogy ez a városokra és községekre nézve máris újabb terheket ró, azt megvilágítja Mohács példája, mely nem is valami nagyobb város, hanem nagyobb kiterjedésű község. A mohácsi önkéntes tűzoltóságnak folyó évi május hó 3-án tartott közgyűléséről felvett jegyzőkönyvéből idézem a következő mény követőit szolgáltatták; az újabb tan azonban inkább az anyagi boldogulás légkörében mozog s tán akaratlanul is, olyan irányba tereli követőit, mely minden munkát tőkének tekint s annak hozamát maga részére biztosítani akarja. Minek mennék én, gondolja magában a mai kor embere, anyagi jutalom nélkül tüzet oltani, mely még bizonyos fokú önfeláldozást is követel, midőn “azon időt a magam hasznára is igen jól értékesíthetem. A másik ok, mely az önkéntes tűzoltóság intézményének hanyatlását előidézi, az a rideg magatartás, melyet úgy a felsőbb társadalmi osztályok, mint a sajtó közegek a tűzoltóságokkal szemben tanúsítani jónak látnak. Soha egy elismerő szó, vagy rokonszenves viselkedés nem tud magának a fásult kedélyekben utat tömi még akkor sem, mikor a tűzoltóság működésében erre valóban rászolgált. Ellenkezőleg az ellenséges és sokszor igazságtalan bírálatra a készség mindenkor megnyilatkozik. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az önkéntes tűzoltó, a terhes kötelékből szabadulni iparkodik akkor, midőn önzetlen munkásságának lenézés, korholás s nem ritkán ellenséges indulat kitörései képezik jutalmát. A szekszárdi tűzoltóság ezelőtt 35 évvel alakult meg s a város részéről anyagi támogatásban csak körülbelül 10 év óta részesül. S ez az anyagi támogatás nem valami nagy arányú: évi 700 korona; de elég volt, mert a tűzoltóság egyébb jövö- delmi forrásaiból fentállását biztosítani tudta. Sót gyarapodott is, mit leginkább igazol azon körülmény, hogy felszerelése, mely a vármegyei tűzoltóságok felszerelését messze túlhaladja, 12000 korona értékű. TÁRCA A végzet. Ha ezt a sok fájó könnyet El lehetne mind feledni, Amik csöndes éjszakákon Titkon szoktak elperegni; Ha azt a sok bohó vágyat Ézöhetgetnénk ismét, újra, A melyeket elsiratunk S mik nem jönnek soha vissza; Ha azt a sok titkos vágyat Másikakkal felcserélnénk, És az égre uj reménnyel, Könyörgéssel ha felnéznénk: Nem jó lennel . . . Mert a könnyű, Álom és vágy felkisértnek . . . Egyszer álmodj, egyszer sirass, — Aztán temess: ez a végzet! Tarnaörs. Huszár Loli. Árnyképek olasz utamról. (Csevegés.) A múlt hetekben Fiume és Abbáziából kiindulva, több-kevesebb időt töltöttem, el Velence, ftadua, Verona é:st Desenzano felső-olaszországi városokban és /RívíL Arcö,. Trieszt, Botzen, táfldéa sta Brixen s Francensfeste érintése után — végig szelve Karinthiát és Stájer országot — Nagykanizsán át tértem vissza abba az édes magyar hazába, melyről némi sovinizmussal bár, de sok tekintetben nem alaptalanul meg van Írva, hogy: extra Hungáriám non est vita . . . Olaszország s ebben főkép Adria büszke királynője, Velence a dicső, nagy történeti múlt s a képzőművészet — festészet, szobrászat, építészet — rengeteg kincseinek klasszikus földje; S ezt mai napság nálunk is tudja már minden 14—15 éves tanuló fiú és leány. De miként soraim cime is sejteti: én ezektől teljesen el kívánok tekinteni, mert mig a műkincsek részletes méltatására illetéktelennek érzem magam, másrészt ezek leírásával hivatottak már régen köteteket töltöttek meg. Tehát nem fényképeket, de árnyképeket szándékozom első sorban azok elé a t. olvasóim -elé állítani, kik Olaszországban még soha sem jártak. S teszem ezt abból a humánus célzatból, hogy ha a jövőben ők is eljutnának oda : az általam itt leírandó dolgok készületlenül ne találják őket' s ezek az ő preconciprált illúziójukat valahogyan „le ne rontsák . . . 1 * Velencében épp úgy, mint a többi olasz városban temérdek sok a rosszul gondozott, tatarozatlap,. ósdi palota és ház, igen sok a szült utca s ezekben, tfé még jnkább a gyümölcs, zöldség* baromfi A és husárus * piacokon fölötte nagy a piszok s olyan penetráns abűz, hogy szintúgy fojtogatja a tiszta, falusi levegőhöz szokott halandó tüdejét. Magában Velencében, utam e legnevezetesebb pontján is, csupán a Szent Márk-téren élvezhet az utas egy kis friss levegőt és tapasztalhat némi tisztaságot. Különben e gyönyörű tér ezernyi ezer galambjai, melyeket részben a város, részben a turisták táplálnak, ott is piszkitanak — szépen. A Velencét ketté választó Canal Grand vize is olyan mocskos, hogy abban fürödni egyáltalán nem szokás. Szerencsére ott van a város közvetlen közelében, a kis gőzhajón és villamos- kocsin könnyen megközelíthető, szép Lidó sziget tiszta vizű, fövenyes fürdője. A koldulás és tolakodó kéregetés abban az országban nagyon el van terjedve. Alig léphetsz ott, hedves felebarátom, tizet-huszat anélkül, hogy nyomorék, lerongyolódott ekszizten- tenciák alamizsnát kérve, teny.eröket feléd ne nyújtsák. A baksis- (borravaló) rendszer is oly annyira dívik, hogy zsebed folyton szakadtig tele legyen aprópénzzel. Visszataszító továbbá az a barátságtalan, rideg, hogy ne mondjam, faragatlan modor, melylyel az olaszok az utasokat szállókban, vendéglőkben és kereskedői üzletekben traktál- ják; furcsa hálából (!) azokat az utasokat, a kiktől úgyszólván nagyrészt élnek, mert azok a líráknak nem is h,ogy, százezreit,, hanem bizonyára millióit hagyják vissza évenkint »az I ! *»nod #t*vb**
