Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-08-20 / 34. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 augusztus 20 BáSlpftií iií I I Y­, Ezen. ^Iső^euflü. fó}ffcjrelfej me^err zéséli£z-ű.‘ Iharos 's©m«fiv€Í--sem járult, de- örökségképpen megkapja, mert az .alapsza­bályok ekként intézkednek Az esetben tehát, ha az önkéntes tűzoltóság feloszlanék, ami nem hosszú idő kérdése, felszerelés beszer­zéséről jó sok ideig nem kell gondoskodnia. De igenis gondoskodnia kell azon költségek­ről, melyek a hivatásos tűzoltóság szerve­zése és ellátásával együtt járnak s melyek nagysága a fentebb közölt s a mohácsi tűzoltóságra vonatkozó számadásokból meg­állapítható. A szekszárdi önkéntes tűzoltóságot 35 éves működéséből kifolyólag gáncs nem érheti, íiogy hivatása magaslatán állott, semmi sem igazolja jobban, mint, hogy ezen hosz- szü idő alatt nagyobb tűzveszély nem for­dult elő s a keletkezett tüZ"söh'a sem ter­jedt tovább, mint a meddig terjedt addig’* mikor a testület szereivel a vész helyére ért Ez oly számtalan tűzéséinél, mennyi a fentebbi idő alatt városunkban pusztított, tán még sem egészen a véletlen 'szerencse játékának tekinthető. Ha pedig azt tekintem, hogy az önkén­tes tűzoltóság csupán létezésével évi 5—6000 korona kiadástól mentette meg a várost és pedig 35 éven keresztül, akkor tán azok­ban, kik igazságosan ítélni tudnak, még is csak feltámad az elismerés érzése mindazok iránt, kik az önkéntes tűzoltóság fentmara- fásának önzetlenül szentelték idejüket és munkásságukat. Boda Vilmos. Szent István. Régmúlt, daliás, szép időknek, me­rész, férfias tetteknek és arany, hazafias, honszerető sziveknek emléke ujul lel leike­inkben e napon. Hogy mire képes a rom­latlan, szűz magyar elme, a nemes, a tiszta szív, a faji őserő, azt abban a korban lát­hatjuk a legszebben megnyilatkozni, amikor Szent István király intézte a nép sorsát, Szent István király szava és parancsa volt ur e hazában! Szilaj, viharokban megedzett és megkeményedett fejeket és lelkeket hajt a názáreti Jézus keresztjének szelíd igájába ; tanulatlan nomádokat a kuliura napszámom saivá tesz, a művelődés csarnokaiba vezet lóra, harcra, dúló csatákra termett had­fiakat. így volt ez, de régen, régen . . . Gyönge | utódok bágyadt szeme csákí* félve tekint a j -lezajlott, • rég - elmúlt " évszázadok ''viharos"' ‘ múltjában, elnyúló' messzeségébe. . Félve, mondom, mert hajh ! korcs’utó­dok ^léptek a honfoglaló /^vitézek nyomába, akikbén a faji őseró immárI legfeljebb a nyers virtuskodás határáig terjedő dé más­ként nagyot teremteni,'alkotni nem tud, faji jellegét Is csak . .' ." nemzetközi szépi- tőszerek szorgos alkalmazásával meri a nagy világ előtt kidomborítani. Nem úgy. van már, mind veit régen .V i " Hallom a szót, mely darabos erősza­kossággal süvít keresztül a levegőn: a val­lás csak magán ügy! ^ Urak, urak, ti bölcs urak !v Mondjátok meg nekem, mikép akarjá­tok a-népet hazaszeretetre nevelni, ha hitét egyszer kitéptétek a, szivéből | Veszithet-e még az valamit, aki hitét elvesztette ? Sze­retheti e, vagy tudja-e - szerefni hazáját az ily szerenqsétlen honfitársunk ? A népet csak a vállas "és a vallásos társadalom képes ősz- szetartásra buzdítani és-, szeotty. tenni< előtte á 'haza fogalmát Á tűznék.-a levegő, a nö^ vénynek :a napfény jkelL •hogy. élhessen, .,a honsZeretetnek pedig á‘‘'yallasQ&sag,,: hogy helyesen ápoítássék’, mert »Kard szerezte, de. a kereszt, tartotta fenn Él hazát 1« — mondja; V.aszary. . , , Sajog szivémv el ; borul a lelkem,, ha hazánk hagy vérvesztésén 1 erkölcsi rom­lottságán jár a gondolatom. Mert azokban a- lelkekben, kik olyan érzéketlenül el tudják hagyni hazájukat, a Int bizonyosan kialvó­ban van. Hisz a hazaszeretet, mely a vallá­sosságból táplálkozik, még a ‘sírban ( sein . szünhetik meg. Jákob és József nein Égyp- j tómban, hanem Kánaánban keresik a siri ! nyugovót. Szálljuk vissza a múltba, és tanuljunk őseinktől vallásosságot, fiazaszeretetet! Akkor lesz áldás itt és béke is ! Hazánk dicső, nagy ősei! Ti földet rázó viharok, kiknek honszerelme talán még most is e haza fölött ég az esthajnal bír borában és a puszták délibábjában, tanítsa­tok, vezéreljetek minket! Szent István első apostoli királyunk és Atyánk,'- kérJ érettünk most is az istent, engedje úgy szeretnünk e hazát, mint a hogyan Te szeretted ! Isten, áldd meg a hazát! Isten, áldd meg a magyart! i Két leyél fekszik előttem : két panasszal -teli, szomorú levél. Az egyik 'Mr. Mike Szabó aláirássaljChicagóból jött; a-másik nem mész- sziről, csak innen a szomszédból — Faddról. Mr. Mike Szabó három évvel ezelőtt ment ki Amerikába,§ feleségével1 és két gyermekével. Egykor bölcskei lakos volt, de szülőfalu­jának szűk határai között nem tudta föltalálni azt a boldpg. megelégedést, amely — az ő jám­bor polgári' észjárása jskérint, minden embert egyenlőképen megillet. Itt hagyta Hát -á hősök vérétől áztatott Szegény hazát |s elment boldog­ságot keresni abba az uj gazdag világba, amely úgy csábítja, csalogatja1 az‘ Elégedetlen embe­reket . ; . Hogy megtál^lta-é 'éz 'üj hazában azt a m««eléged-éstv amit itthon hiába l<éfésétt“högy édesebb kenyeapt terem-y ottani anyaföld, mint az ezerévé! ^haza^ baTazdás-*" mezői; hogy üdébb~e Ott a levégő és melegébb-é a napsugár TOtrü a rtmidgaljunk-alatt ?;: áriról‘ nem ir ug’jpari levelében [á . névben jmár angollá 'Vedlett - Miké Szabó,, j<|§ rr.indesn ,sor£;:tele van az ős hazá-hófc és k^ded gZ:ü;lőfail:uj.ához Való i > ragaszkodással', mjndeá sora'telé van „epedő honvággyaT,‘-,v'l'á'rii goló . honszerelemmel. Arra kér bennünkét’ kütó‘- jfük weg, néki' állándóari '- láplinWat. ameryét Ó röác-. ittihon létek or annyira kzéreiétt. •%ádd'',náu- jon Mrt az:- v&’fínegy^jffőí^-'wsaeÖ, féléjthetetleiV szülőfelüjáról : . . ™ ^é^téttdk kérését, pedig'-jöbé szerettük vöfliar ázUiáénrii neki »Gyére-haza/"Miké ''S^atíó ! ''G'yer'é háza, légy "újra a mi hűnk, a'mi téstvérütVk, légy 'újra Szabó Miklós h . . . ' 1 - ™Dd- nem mertük neki .ezt "’izenni. Miért hív­juk hazá,'mikor úridén" "a‘"szomszédból még.szo- rnorubbj'-'fnég keéeiki'b'b hangú tévéjét kaptunk 1 rPálihltUs János'és ffl társa*.' így; van aláírva a faddi tevék''Valami munkásházakat emlegetnek e'Zék a lakó" tintával, remegős kezekkel ,,megi:rt sorok ; munkásházak,at, amelyek építtetésével a földmivelésügyl kormány' emberszeretete enyhí­teni óhajt a két keze fáradtságából, napszám iitán éldegélő nyomorult nép nyomorult sorsán, de amély enyhülést hiába várják a tél hidegé­ben iS verejtékező,-görnyedt hátú jámbor em­berek: fönnakadt az a varmegye »nagyságos urá­nak* a valóságnál sokkal nagyobbnak képzelt hu­táimat görc&ösen 'szorító ujjgi kozott­El vagyunk keseredve — irja a maga és 69 tá'rsá nevében Pálinkás János —mert a jól­lakott e*mbe,r azt hiszi, hogy ha ő nem éhes, hát másnak sem ,korog a gyomra. azúrkék olasz ég alatt« . . . Az olasz nyelv bírása nélkül bajos közöttük boldogulni, mert a közönségesebb olasz ember ányanyelvén kí­vül mást nem beszél ; magyarul — természe­tesen — még csak nem is hall, sőt németül sem. S az az üzletember mintegy elvárni lát­szik, hogy az, aki Olaszországba jön,- tudjon is olaszul. S ha az idegen nem tud vele anya­nyelvén beszélni: akkor merev, izgatott s tü­relmetlen I ha a vevő kifogást talál tenni az eléje rákot áruk ellen és nem vásárol belőlük : még örülhet, ha az az elárusító talián férfi Vagy bogárszemü s hajú hölgy ki nem utasítja őt üzleti helyiségéből. Hasonló, kiállhatatlan manier-ok mellett a kereskedők erre mifelénk sorban becsukhatnák a boltot. Nem különben idegessé teszi az utazót az az éktelen lárma, amit Velencében a gondolád sok naphosszat csapnak azzal, hogy a számta­lan kis csatornák utcasarkainak közelébe érve — nehogy csónakjuk összeütközzék — egy­mást vigyázatra intik. Nem kevésbbé kellemet­len az a vad orditozás, melylyel úgy Velencé­ben, mint a többi városokban azok akucséber- ‘orma hírlap-, gyümölcs- s rövidárus kosaras­kiskereskedők utcán, piacon, vasúti állomási pérronokon stb. pofiékájukat "bámulatos kitar­tással kínaigatják. Az olasz, tán ösztönszerüen kedveli a dalt, mert ezek'a rikkancsok is majd­nem kivétel nélkül irigylendőén tiszta s erős bariton vagy basszus hanggal rendelkeznek. Az igazi, vérbeli turistánál az étkezés mel­lékes dolog ugyan, de ez árnyképeim keretébe be kell illesztenem azt is, hogy az olasz élel­mezés (koszt) elég drága, de — rossz. Az olaszosan készült mártás, főzelék és saláta-íé- léket a magyar gyomor egyszerűen nem veszi be, vagy ha erőltetve beveszi is, könnyen meg­bánhatja ... A marha- és borjú-sültek, meg a halnemüek is oly ízetlenül és Ízléstelenül készül­nek, hogy mindezeket a magyar gazdaasszony sütötte-főzte ételekkel egy napon említeni sem lehet. Amely magyar ember tehát gasztrono- mikus örömöket is keres, az hiában megyen a taliánokhoz ! .; • Tekintve azt a beláthatatlan sok remeket, mit az olasz föld, a természet és még inkább a művészet s a régiségek terén elénk tár: feltét­lenül érdemes minden turistának oda is elláto­gatnia. Ezt tagadni botorság volna. De az ed­dig elmondottak mind mégis oly deprimált han­gulatot keltettek bennem, hogy bizony mon­dom : könnyebben lélekget-tem föl, mindőn Desenzano városka .kikötőjében, hátat fordítva a trubadúrok, citrom és narancs országának, gőzhajóra szálltait) s végig jvjtorlázva a fensé­ges panorámákban bővelkedő Gárdatavon, estve az elragadóan regényes fekvésű Rivánál elértem az osztrák (tirol) partot. Ríván, Arcoban, Brixenben s a többi tirol helységben, hol egy- egy kis pihenőt tartottam, már egészen más vi­lág van. Ott az emberek már. tudnak nemcsak németül, de — tisztességet is. A pá-rtatlan igazság kedvéért Olaszország és Tirol javára Végül le kell még szögeznem azt, hogy ott a kávéházakban és szádokban felszolgáló fehérnépek (pincérnők, szobáleányok) a vendégekkel szemben mind kifogástalan, szo­lid magaviseletüek. Mig ellenkezőleg, alig lép­tem át »szülőföldem szép határát« s alig időz­tem öt percig a nagykanizsai Magyar Korona nevű hotelban, máris az ellenőrizetlen prosti­túció szánandó alakja vigyorgott szemérmetlenül reám ... MIT IGYUNK? Igyunk mohai--------------------------------Igyunk mohai ho gy egészségijüket megóvjuk, mert fQVÜlik IT10haÍ csakis a természetes szénsavas . ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. IgyUílK mOfläl ÁGNES­forr ást, ha gyomor-, bél- es légcsőhuruttól szabadulni akarunk forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágy hiány es emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Ágnes-iorrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyu víz; dús szénsav tartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemeit leien, banem a benne foglalt gyógysóknál lógva kitűnő szere a tegkülönbfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek« 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkiméltettek azok, akis közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes monai Agnes-vizzel éltek« Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva« számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másféliteresnél nagyoub üvegesben mindea kétes értékű szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb | hogy az Ágnes-forrás vizét a logszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városban erakatek szereztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható« A forráskezel őség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. — Kedvelt borviz I »is Főraktár: Salamon Testvérek cégnél, Sszekszárdon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom