Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-06-04 / 23. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908junius 4 mészetesen a résztvevők, mint egyik fővárosi nevezetességet, a parlamenti épületet is megtekintették volna. Ha még akkor együtt lesz az országgyűlés, betévedhettek volna a tárgyalási terembe is és megkérdezhették volna, hogy a «zengzetesnek» állított magyar nyelvben ennyi a mássalhangzó ? A vezető majd szégyenkezve fogta volna megmagyarázni, hogy ezek az urak horvátul beszélnek, mert a törvény ezt nekik megengedi. No hát — ha nem is mondja, de gondolni íogja magában az idegen — hát magyar országgyűlés ez, hol hónapokon keresztül nem hallatszik más, mint idegen szó ? Hát ez a «sovénnek» kikiáltott magyar nemzet eltűri azt, hogy idegenek kiforgassák parlamentjét magyar jellegéből ? Na de el a sötét képekkel, sokkal vigasztalóbb dologgal is foglalkozhatom, mely a magyar nyelvet érdeklőleg most folyik le szükebb hazánk: Tolnavármegye területén. Az évezredes alapítvány kamataiból 35 tanító kap egyenként 100 — 150, egy menedékházvezetőnő 50 koronát azért, mert a vegyes vagy tiszta nemzetiségi községekben a magyar nyelvet sikerrel tanították és terjesztették. Áldott legyen emléke annak, aki kigondolta, áldott azoké, kik megteremtették, nemkülönben azoké, kik azt időtlen-időkig hazafias körültekintéssel, de teljes ügybuz- gósággal végrehajtani hivatvák. Boda Vilmos. Vörösmarthy és három pécs- egyházmegyei pap. Irta: Hortobágyi József. Lehullott a lepel a «Szózat» költőjének budapesti szobráról. Olvastuk a leleplezésről szóló tudósításokat, kerestük Tolnavármegyének hivatalos képviselőit, kerestük a szoborra küldött koszorúját, de nem találtuk. Pedig Tolnavármegyének ugyancsak kötelessége lett volna Vörösmarthyt ünnepelni. Hisz tudjuk, hogy Vörösmarthy fiatalságának legszebb éveit Tolnavármegyében, mint a Pcrezel-fiuk nevelője élte át, ezen a földön, ■a mi szükebb pátriánkban indült kifejlődésnek hatalmas géniusza. Volt VörÖsmarthynak tolnavármegyei tartózkodása idején három jó barátja : Klivényi Jakab, Egyed Antal és Teslérl László pécsegyházmegyei papok, akiket Vörösbajuszu postamesterjük nősülni óhajt, s felkérte őt, puhatolná ki, hol fogadnák legszívesebben. Amilyen hangosan csevegtek a leányok, olyan siri csend lett most egyszerre. Szembesütve csipkedték apró ujjacskáikkal zsebkendőiket. Végre aztán az »okos és értelmes« mamák úgy határoztak, hogy legjobb lesz, ha a kis postamester ur ellátogat a lányos házakhoz és ahol legszívesebben fodadják (ugyan hol né fogadnák szívesen ?) — ott kíséreljen szerencsét. Ezt á bölcs tanácsot aztan a bömbös Horgossy egy pohár jó szekszárdi eltemetésével magáévá tette. A kis csintalan szemű Sziegwárt Bella mosolyogva pillantott a mellette ülő Laky Vincére, ez pedig elértve a célzást egy hamis kacsintással értésére adta, hogy a kis Bella bájos képe már rég az ő szivébe van vésve. A journak 11 óra felé vége lett, s a vendegek eltávoztak. Laky Vincze a Horgossy Muki homokfutójára kapott fel, s azon hajtattak ki. A »Kékliba« kávéháznál leszálltak és 1 marthyhoz szoros irodalmi barátság fűzött és nem kis mértébben járultak hozzá ahhoz, hogy Vörösmarthy költői tehetségének valódi tudatára ébredt. Hogy Klivényi Jakabbal hol és mikor ismerkedett meg, arra vonatkozólag nem találtunk biztos adatokat. Tény az, hogy Vörösmarthy 1819-ben Teslérhez költeményt irt,melyben többek közt igy szól búcsúzó barátjához : «Menj csak, kfrüled béke legyen, | ha bus valóság terhe gyötör, remélj 1 Menj s I homályos élet utján A zavarok dühe közt merész légy. S megtörhetetlen, mint zavaros habok Közül az égig felemelkedő sziklák, Melyeknek alján zug az árvíz, . Ormain az ég tüze dúl ropogva.» Ezután úgyszólván három évig hirt se hall barátjáról, pedig ragaszkodó szeretete ugyancsak tudakozódik holléte felől. Mikor 1823-ban Börzsönyben, mint a Perczel-fiuk nevelője, végre megtudja Klivényi tartózkodási, helyét — ki ez időtájt éppen pécsi theologus volt — ezeket írja hozzá egy szép költői levélben I «Végre tudom, csakugyan hol vagy, de ki tudja, miként vagy? Ezt csak én tőled tudhatom, ird meg azért. Vagy hát elfeleded, mint részes lelkem ügyedben, Mely igen óhajtlak, féltelek, elfeled; d? Még ösmersz-e Klivényi, hogy igy tudsz elbánni szivemmel, Hogy kétségekkel fojtod el érzetimet ? Puszta magányosság bus fia én vagyok az, — Panaszkodik ezután Klivényinek — Én kit társaitól különítvén, messze szakított A bölcs gondviselés s tolnai földre vetett. Itt mint élek most? Óh tudják a kies erdők, Tudja hegyed völgyed börzsön)i pusztavidék! Isten akaratában megnyugodva zárja be levelét: Am legyen igy! A jó Istennek gondja leszen ránk, És te — tovább már nem várhatok — írj, ha szeretsz! Klivényi irt is neki és pedig annál szívesebben, mert ekkor már úgy ahogy lemondott költői álmairól, melyek, mint aféle rajongó fiatal embert, őt is gyötörték. Az irodalom művelésére buzdította ezután'csak Vörösmarthyt, kinek halhatatlanságot jósolt. Vörösmarthy, mint idézett leveléből is kitűnik, nagyon szerette őt. Klivényi sorsa az ő sorsa volt. Bajában vigasztalta, örömében osztozott vele. És ez a baráti szeretet, az amúgy is mélabus Klivényinek nagyon jól eset. Barátságuk egész Vörösmarthy haláláig fenmaradt. 1855-ben, tehát épen Vörösmarthy halálozási egy pikkolóra. Néhány álmos .cigány szundikált a sarokban, a kiket a bömbös Horgossy néhány korsó sörrel észretéritett. Elfogyasztva a pikkolót, Laky Vincze, Horgossy Mukit karonfogva a cigányokkal a kis Sziegwárth Bella ablaka alá vitte és ott elhuzatta, hogy: »csak egy kis lány van a világon . . .« A hangfogóval elhúzott mélabusn nóta behatolt a kjs Bella selyempárnái közé és jeléül annak, hogy az éjjelli zenét kedvesen fogadta, biborszinü lámpafény szűrődött ki az ablakredőnyök között. Aztán felkaptak ismét a Muki gyerek homokfutójára: Laky Vincze leszállt az állomáson, boldog álomra tért; a bömbös Horgossy pedig a ponnyk közé csapva, egyenesen hazahajtott, s a csendes, holdvilágos estén csak az iramodó kocsi egyhangú berregése visszhangzott a távolból . . . évében, installálták. Klivényit pécsi kanonokká, amely állásában érte utol a halál 1866 jul. 11-én. Klivényin kívül Egyed Antallal és Teslér Lászlóval volt még Vörösmarthy ezidőtájt igazi benső viszonyban. Mindkettővel börzsönyi tartózkodása idején ismerkedett meg. Ez a kis puszta Bonyhád közvetlen közelében fekszik, hova Vörösmarthy gyakran átrándult a plébános — Egyed — és káplánjának — Teslér — látogatására és pedig annál szívesebben, mert mindkettő lelkes művelője a magyar litteraturának. Perczel Sándor könyvtárán kívül e két pap volt a szerelmében amúgy is csalódott VörÖsmarthynak minden boldogsága, minden öröme, társaságukban töltötte vidám, megelégedett napjait. Egyed Antaltól kapta meg valószínűleg Zrínyit, Tassot és Homerost, melyekből époszi terveit merítette. Nem is gondolván még akkortájt arra, hogy ő van hivatva megénekelni «az ősi hadak» rendjét, folyton sarkalta,- bátorította Egyedet, ki jeles műfordítója volt ugyan Ovidius- n-ak, de eredeti költői talentum nem volt benne. Ennek, tulajdonitható aztán, hogy a Vörösmarthy által belé plántált époszi terveket sohasem valósította meg. Mikori822-ben Egyed bonyhádi plébániáját a paksival cserélte föl, költői levélben búcsúzott el tőle, melyben többek között igy ir : Uj híveid közepeit hasznos munkának eredve, Buzgó kebledből hintsd az égi mag.ot. Csak hintsd és intsed tartós nyugalomra az embert, Példaadásra korost, engedelemre fiút. Oktass és- magyarul terjeszd az Isten igéjét, így vele terjed majd a haza nyelvnek ügye.- S a hon is gyarapul, te pedig főkarba jutandasz \ Fényleni fog neved is Hunnia díszes egén!» Vörösmarthy Egyedet nagy költői tehetségnek tartotta, ami nem egy hozzáintézett leveléből kitűnik. Pedig hát Egyed nem volt nagy költő 1 A gondolatok újságával hatni keveset tudott, eredeti költeményei csak efemér becsüek, de a technikának határozottan hivatott mestere volt, «Megváltó» és «Job» cimü költeményei is, melyek pedig eredeti költeményei között a legkiválóbbak, jóformán teljesen az evangélium nyomán halad: a technikán kívül, mely ügyes kézre vall, nagyon kevés bennök, az- önállóság, az eredetiség. A műfordítás terén azonban határozott érdemei vannak. Paksról 1829-ben Dunaföldvárra költözött, ahol mint apát-plébános orgyilkosok keze által fejezte be tevékeny életét 1862. augusztus 25-én, tehát hét évvel Vörösmarthy halála után. Teslér Lászlóval már bonyhádi káplán korában jóval szorosabb viszonyban volt Vörösmarthy, mint EgyeddeL Ami éppen nem csoda! Egyed huszonegy évvel idősebb volt nála, Tesláméi pedig alig hat évvel volt fiatalabb. Együtt szövögették a bonyhádi parókia virágos kertjében a legalább Teslérre nézve oly annyia csalóka, de rózsás álmokat. Az ifjúkor édes gyermeke, a nagyigényü ambíció ugyanis Teslérből is mindenároi még pedig drámairét akart képezni. Hogj veit megvalósíthassa, az ifjúság stereotyp kása szerint mindenfélét össze olvasott. Be; rezte az akkortájt divatos drámaírókat s kési céljának elérésére, amire különben Vörösmart. nem kis mértékben ösztönözte. Azonban gazdi drámai-könyvtárának jó maga nem sok hasz nát látta, de annál inkább Vörösmarthy, ki Teslér Lászlótól és beszerzett drámaíróitól kapott kedvet a drámairásra. Mikor Teslér 1822-ben Bonyhádról Pincze- helyre került káplánnak, Vörösmarthy, mivel már a következő évben Görbőre szándékozott Inenni patvaristáqak, többek között ezeket irta hozzá egy költői levélben: . MIT IGYITKK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb. óvószer. SHF* Főraktár: S A X :üflőldit fölülmúl t természetes a mohai vas vizek királya AGUES-Forrás. Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor- és z, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak veit borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! ON TESTVÉREK óévnél, SZEKSZÁRDOPi.
