Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-16 / 3. szám
hát egy országosan ismert, magát a vármegye szűk határain túl nőtt névnek, egy kiváló költői és irói tehetségnek saját szükebb hazájában meg nem beesülése ? , . . És amikor egész vidéki társadalmunkra ónsulylyal nehezedik a születés és az öröklött nagy vagyon esetlegességének suprematioja, — miért éppen egyetlen egynél a kivétel, amikor a hozzáképest ducdeó előtt is mindennapos a hasraesés ? ? Mert negyvennyolcasok. Mert a polgárságra és a népre támaszkodnak. S mert azokra támaszkodva,szükségképpen a demokratizmus korlátokat ledöntő, osztályokat összeforrasztó', társadalmat egységesítő, erőssé, hatalmassá tevő szellemét visznek a konzervatív^ velleitásu falak közé. Mert ez a punktum saliens. — Hej, ha nem igy volna, hogy szerepeltetnék és ünnepel tetnék Rátkayt a kaszinói és egyébb olyan úri estélyeken, ahol nemcsak a toroknak s a lábnak, hanem a léleknek, a szellemnek is akarnak nyújtani élvezetet. És ha nem 48-as volna a tengelici gróf, — nem főjegyzői lemagázással, alispáni lecsengetéssel és nagyhangú figyelmeztetéssel lett volna fogadva első föllépésekor, hanem kézszoritással, ölelgetésekkel, boldogságot sugározó mosolyokkal, a hátgerinc épségét is veszélyeztető meghajlásokkal. De hát 48-as paraszt pártinak lenni egy valóságos grófnak, quelle idée ? ... Fi done 1 Az ellenszenv a koalíció névleges uralma idejében sem szűnt meg. Dr. Fenyvessynek csipetnyi földje sem volt Veszprémmegyében, nem is ott, hanem Egerben látott napvilágot, nem is a Deák-párt, hanem a mérsékelt ellenzékhez tartozott, —■ és mégis tagja volt a köz- igazgatási bizottságnak. Láng Lajost, ugyanakkor pápai képviselőt, születési hélyén és a mandátumán kívül misem kötötte a Bakony- órszághoz — és ő is tagja volt. Dr. Horváth Gyula, a csákvári képviselő, budapesti ügyvéd, és tagja Fehérmegye közigazgatási bizottságának; tagja annak mind az öt fehérmegyei képviselő. Nálunk pedig, se Rátkay, se Benyovszky gróf, se ‘Weber, se Hainrikfy. A mi megyénkben nincsenek a 48-as képviselők érdemesítve, hogy helyük legyen az önkormányzatot vezető szervében, első bizottságában, — És Szabó ? Ő igen; de nem mint úgynevezett 48-as kép- piselő, hanem mint a mama toasztirozó kedvence. — Mert a megyei oligarchia szülte Simontsitsot, Simontsits szülte Szabót. Ő pedig ? ? Eddig egy megállóhelyet és két-kéi kulacsot. A vármegye első bizottságának tagjai sorában nem találom Boda Vilmost sem, akire pedig legádázabb agyarkodói sem mondhatják, hogy neki idegen volna a megye. Nincsen hi- vebb őre nálánál akár egész Dunántúl — a nemzeti önvédelem ezen par excellence magyar bástyájának. Egy emberöltőt szolgált, áldozott megyéjének, városának, — és akkor ejtette el kerülete, amikor éppen bekövetkezett az idő, hogy befolyását összeköttetését azok javára érvényesíthesse. Mekkora rövidlátás !! És miért ? Mert a jogosult kritika tisztességes hangját hallatta; mert neki derogált, mert önérzete, Ízlése nem engedte, hogy egyeseknek bókoljon, udvaroljon. A fejét tehát! Le kell szorítani a fórumról! És üvöltik még mindig a pereátot. Kibuktatják. — Ugyanazok részéről egyfelől emberimádat, másfelől embervadászat. Minő ut- széli kéjelgés ez a hatalomban. Tisztelettel kérdezem a Közérdektől: Hát tiszta bor van abban a megyei pohárban ? Van, van, de nem szekszárdi vörös, hanem dániai szagos. Mányoky Gyula dr. jg ___________________________ A tisztujitási harc tanulságai. Keresni, kutatni a kudarc okait vesztett csata után általános szokás. Az is ritka dolog, hogy a vesztes tábor veresége okát saját szervezetlenségében vagy csupán hevenyészett szervezetlenségében és sok más egyéb fogyatékosságában megtalálja, hanem rendszerint saját körén kívül eső mozzanatokban szereti keresni az okot és nem ritkán a mindig meglelhető bűnbakot. Dr. Mányoki Gyula ur a «Tolnamegyei Közlöny» 1908. január 9-iki számában egyenesen Apponyi Géza gróf főispán ama tényében látja az egyesült ellenzék veresége okát, mivel a koalíciós kormány által kinevezett főispán nem a vármegyei koalíció élére állva intézte a tisztujitás ügyét. Hát a Tolnamegyei egyesült ellenzék megyei tisztujitási vereségét úgy is lehet, sőt — igy legkönyebben lehet, — de talán mégsem teljes joggal és igazsággal magyarázni. Aki csupán igy magyaráz, sok értékes tanulságtól elesik. Eszemágában sincs a főispán fogadatlan prókátorának hálátlan szerepére vállalkozni. A főispánt ezer ékes szavú fiskálisnál jobban megvédi a ténye.-: kérlelhetetlen logikája, mely az ő irányát szinte mechanikus kényszerűséggel megszabta. De nem is erről a kérdésről akarok egyelőre értekezni, hanem a lefolyt tisztujitási harc egyéb tanulságairól. Meg kell ezeket állapítani éppen a hazafias érdekek szempontjából, mert ha ezen értékes tanulságok kincsét elvesztegetjük : akkor jövőre is hiábavaló lesz minden hazafias küzdelem, mert a célszerűségi elv nem éppen aggodalmas követői nem mindig a hatalom boldog birlalói lesznek és maradnak. Ismerjük csak meg és valljuk csak be az igazságot, még ha ez nekünk bárhogyan fáj is, hogy szervezkedésünk nagyon is hiányos, nagyon is a mohácsi vészt is okozó régi szuszogó magyar mód szerint való megkésett és hevenyészett volt. Kerületi és járási előértekezletek nem is voltak. A csoportosítás, toborzás, egyesítés érdekében némely papiroson való felszólításon és két központi értekezleten kívül semmi sem történt. Mire a mi táborkarunk fölébredt, akkor már az ellenfél elsorozta előlünk ^katonáink jelentékeny részét. Meg kell állapítani azt a tényt, hogy függetlenségi képviselőt választó megyei bizottsági tagok — nemcsak a szekszárdi kerületből, de máshonnan is, — karikacsapásra leszavaztak az ó-szabadelvü (lucus a non lucendo) alispán jelöltre. Sőt akiknek két .év előtt Simontsits orsz. képviselőnek egyáltalában nem kellett, azoknak most nagyon is kellett alispánnak. Öreg, hatvanéves, ős-függetlenségi szavazók, kik tiz év óta nem látták már a megyeház helyiségét, úgy leszavaztak Simontsitsra, mint az obsessus. A dunaföldvári járás függetlenségi párti megyebizottság tagjai oly elemi erővel és egységesen szavaztak a darabont kácérkodás átkával sújtott alispán jelöltre, mint a legfegyelme- zettebb mameluksereg. Legyünk őszinték. Egész nyugodt lelkiismerettel megtehették, még függetlenségi elvi szempontból is. A darabont kacérkodás vádja, — melytől az egyesült ellenzék úgyszólván mindent remélt, — szépen ki lett magyarázva. Ez a ki- magyarázás igen sokakat teljesen kielégített. S mihelyt ez a hatás el volt érve, megszűnt a jelöltek régi pártállása között való különbség. Egyik éppen olyan átokkal sújtott szabadelvű volt, mint a másik. Alapjában véve tehát az egyesült ellenzék már az alispán jelölés dolgát elhibázta; mert vagy nem talált, vagy nem kapott, — azt hiszem nem is igen keresett vérbeli, ellenzéki múltú alispán jelöltet. Erre a hibára ráduplázott azzal, hogy egyszerre két jelöltet is állított. Ez a kettő kevesebb volt, mint az ellentábor egy jelöltje. Az is tény,. hogy a vármegyei koalíció egyik jelöltjéért sem lelkesedett, de nem is buz- gólkodtak valami túlságosan. De hagyjuk ezt az áldatlan thémát. Olyan vármegyében, melyre Ugrón szálló igéi olyannyira rá illenek: «Gyenge nép és romlott értelmiség», máról-holnapra csodás változást várni nem lehet. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Ahol a pillanatnyi előnyökért való kapkodás, a körülményekkel minden pillanatban megalkudni kész iskola a félemberek egész nemzedékét képezte, nevelte, dajkálta: ott az erős! politikai gerincű, elvhü és jellemszilárd férfiak munkájának eredményét ne keressük. Az is nagy eredmény, hogy a kritikai szellem kissé felébredt, az ellenőrzés munkáján! még vállalkoznak önzetlen, jellemes férfiak, mer. ha ez sem volna, elöntene mindent a rothadás, doh, penész és métely pusztító áradata. A hazáért aggódó szülők pedig neveljék gyermekeiket, ha jobb jövőért epednek, önzetlen, kevéssel beérő, dolgozni, tűrni, fáradni és a hazáért áldozni is tudó hazafiakká; s akkor nem éri a vármegyét az a szégyen, hogy egy újabb darabont korszak garázdálkodása esetén a vármegyéből 150-en vállalkozzanak e harmadik vármegyében folyó alkotmányos küzdelem letörésére. Ne a bitorlóit bürokrácia legyen a családok eszményképe, hanem a szorgalmas munka talajából kinőtt anyagi és erkölcsi függetlenség alapján nyugvó áldozatos hazafiság. Ma már a törökfejek leütéséért nem lehet szerezni donatiókat, de a szorgalmas munka árán még mindig lehet gyűjteni vagyont. A múlt tanulságai pedig intő példák legyenek, s az előkelő későn kelés helyett legyen az éber korán kelés a szabály. Tegye meg mindenki a kötelességét: nemcsak hivatalviselésből áll a haza szolgálata. Vajay István. 1908 január 16 A Budapesti Hírlap a sajtóról. A Budapesti Hírlap dec. 19-iki számában általános érdekű cikket irt a magyar sajtó hivatásáról és szerepéről politikai és társadalmi téren. A cikkely, mely egyúttal a Budapesti Hírlap programszerű megnyilatkozása, a következő : Magyarországon a közérzés ma az elégedetlenség, a nyugtalanság és csaknem a reménytelenség tünetei közt hánykolódik. A sajtó a maga rikító színeivel e közérzésnek szinte torzképét rejzolja meg. E napról-napra ismétlődő pillanatfölvételek egyre nö'velik a zavart az elmékben és szivekben és a nemzetet sötétlátóvá teszik. Terjedőben van a pesszimizmus, mindinkább nagyobb a fogékonyság a baljóslatok, valószerűtlenségek, hitetlenségek és képtelenségek iránt. A rossz könnyebben talál hitelre, mint a jó; a közfigyelem inkább áll a rombolás, a vakmerő hadabandázás és a kölcsönös gyaláz- kodás szuggeszciója alatt, mint a komoly munka, a nemes törekvések és a szeplőtlen példé' hatása alatt. A nemzet e szokatlan, rendelleni lelkiállapotának a sajtó nemcsak tükre, < részben okozója is. E súlyos vádban enyhítő körülmény sajtó komoly részének lelkiismeretes erőfes tése és közállapotainknak az a tagadhatatl bonyolultsága, mely megnehezíti a tisztánlát és próbára teszi a legelfogulatlanabb itéletm< dást is. Politikai égboltozatunk nehezen tisz még mindig sötét felhők kergetődznek, a vih ágyuk egyre szólnak, nem csoda tehát, ha nyugtalanság és a türelmetlenség is szeml/ mást fokozódik. E nehéz időjárásban a hazafias sajtó adata .szembeszállni a mesterkélten szított ménytelenséggel, rémlátással és színlelt két beeséssel. A gondviselés a mai nemzedék laira óriási terhet, nemzedékekre kiható poli és társadalmi föladatot rótt, Magyarország teremtése ez a föladat, belső szervezet egészséges megalapozása és megépítése, zetközi állásának tisztázása és tekintéh föltétien elismerése. A Budapesti Hírlap a n« e korszakalkotó erőmegfeszitésében részt és részt vesz; biztatója, utmutatqja, feg társa mindazoknak, akik a nemzet sorsa jc fordításán dolgoznak ; üldözője, elfensége azoknak, a kik kishitűségből, ttfdatlans önzésből és gonoszságból az ujjátermés
