Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-16 / 3. szám

XXXVI évfolyam 3 szám Szekszárd, 1908 január 16 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj Istvan-utcza 6. sz., hova a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők Felelős szerkesztő ' Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/a évre 6 K, 1j4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Újabb glosszák. Tiszteletbeli segédszolgabiró koromban, mert volt idő, amikor a főbírók, szolgabirók s ezek segédszolgabirók voltak, — belmunkatársa voltam a Pápai Lapoknak. Hárman csináltuk: Fenyvessy Feri, az ugodi képviselő, később veszprémi főispán, Horváth. Lajos, pápai szolga- biró, később losonci anyakönyvi felügyelő s én. A valóságos s. szolgabiró dzsentri fiú volt, az paripázott és puskázott. — Havonkint egy Tárca, a Színház, az Újdonságok, s a revi- zorság volt a föladatom. Huszonkét esztendős voltam, a primadonna-rovatot nagyon kedveltem, de ezt az utóbbit rettegtem. Azt mondják az Alföldön, hogy nincsen nap kolbász nélkül, ne­kem meg mindig azt kellett hallanom, hogy nin­csen száin sajtóhiba nélkül. Iparkodtam, hogy ne legyen, — de hiába, sajtóhiba esak volt, maradt. Van okom hát, hogy enyhén Ítéljem meg a sajtóhibákat. Nem Ítélem másként ma sem. Elvégre intelligens ember sajtóhibával is tudja, hogy mit akart az iró — ha nem intelligens anél­Tl«l!7rá'7?nlr a "hol*7*7ötöt igénytelen személyemmel is foglalkozom, de 115/Aa/^UK a UUiy/;eiei. mint jellemző körülményt, felemlíteni köte­Tolnavármegyében a politikai pártok merev ellentétben állanak egymással szem­ben, mely — ne legyünk aziránt semmi két­ségben — a legközelebbi jövőben még in­kább ki fog élesedni s utóbb ádáz harccá fejlődik. Nézzük csak higgadtan, minden párt­elfogultság nélkül, hogy e tekintetben mi a helyzet a mi hagyományos szellemtől át­hatott, vármegyénkben. A nagy tusában, mely Tisza István miniszterelnöksége alatt kifejlődött s mely­nek az egyedüli célja az volt, hogy a ház­szabályok módosításával mindennemű nem­zeti ellentállást az országgyűlésen lehetetlenné tegyen, a megszűnt szabadelvüpárt lett a vesztes. A nemzet, hová Tisza István a Bécsből hozott tervet megfelebbezte, kilenc- tizedrészben a szövetkezett pártok soraiból választott országgyűlési képviselőket s a házszabálymódósitást erőszakoló szabadelvű pártból alig hagyott meg néhány hírmondót. /.Már most a szövetkezett pártokból ala- k i|$tí;|&cpjÍny átvette, az gj&zág ügyeinek *ií»te^et ?^iiömíreíé: fhrfángnál nieüi''sik*e-'R rült az úgynevezett nemzeti kormányt támo­gató óriási többség sorait ezideig még megbontani. Tehát az uralom a szövetkezett pártok kezébe került s ez a nemzetgyűlésen saját eszményeit. iparkodik — lehetőség szerint — megvalósítani. Egészen más azonban a helyzet sok helyen s ezek között a mi vármegyénkben is. A Tisza Kálmán rendszere szerint össze­állított törvényhatósági bizottságban a volt szabadelvű párt van nagy töhbségben s hal­lani sem akar róla, hogy a hatalomban, a vármegyében többségben levő szövetkezett pártokkal osztozkodjék. Igaz ugyan, hogy az állandó bizottsá­guk megválasztásánál, a bizottságban több­ségben levő párt elég türelmesen viselkedett s engem kivéve, a kevésbé exponált állású politikai egyéniségeket szép számban bevá­lasztotta, de ez még nem a hatalomban való osztozkodás, hanem kegyes adomány, melyet, mikor tetszik, vissza lehet venni. Nehogy félreértessem, kijelentem, hogy az ellenem indított «hajszát» —- egy nagy állású vármegyei férfiú használta előttem e kifejezést — annak tulajdonítom, hogy jelen­leg én vagyok a vármegyei függetlenségi párt elnöke ; mert ha akár magán bosszú, akár indokolatlan ellenszenv, vagy azon fel­tevés vezérelné ellenfeleimet, hogy a bizott­sági tagsági kötelesség teljesítésére képte­len vagyok, úgy ebből készséggel levonnám a következtetést s még arról a két bizott­sági tagságról is lemondanék,- hol a több­ségben levő párt támogatása folytán bent­maradtam. Méltóztassék elhinni, hogy nem szük­séges engem az elfoglalt állásokból kibuk­tatni, elmegyek én önként, a magam jó­szántából Bocsánatot kérek, hogy itt vezető helyen, I sokkal fontosabb ügy taglalása közben, saját lességem volt. De hogy tárgyamhoz visszatérjek, nem azért fog vármegyénkben a helyzet kiéle­sedni s a harc folytatódni, hogy néhányun- kat a bizottságokból kibuktattak; sem azért, hogy a nagy többség Simontsits Elemér urat választotta alispánná; még azért sem, hogy vannak, akik koalíciós főispánunk magatar­tásával nincsenek megelégedve, hanem tisz­tán és egyedül azért, mert a vármegyei közönség túlnyomó nagy többsége abban a hitben és meggyőződésben él, hogy a tör- vényhíftósági bizottság uralkodó többsége ma is Tiszg, István pártjához tartozik s örömmel fogadná, ha az eszmények árja elsöpörné az egész koalíciós bandát s ismét a nagytehetségü, de hazafias erényekben kevésbé bővelkedő, fiatal, pártvezér vállal­kozhatnék mindennemű nemzeti ellentállás letörésére. Hogy mennyire valószínű ez a feltevés, mutatja Simontsits Elemér 'alispán- ur^ak frenetikus tapssal és ^ljenzpssel fogadott székfoglaló beszédjének következő -mondata:4' nem engedem magamét sémmiféle politikai irányba tereltetni és sem feltétlen támogatásra, sem feltétlen ellenzésre nem vagyok kapható. Ugyebár ez nem koalíciós beszéd. De még ez sem baj, mert hisz Simontsits alispán urnák jogában áll a politikát lehetőleg tá­voltartani a vármegyétől, sőt annak a párt­nak propagandát is csinálni, melyhez meg­győződése alapján tartozik ; ez egyéni jog,melyet tiszteletben kell mindenkinek tartani. A baj, a veszedelem abban rejlik, hogy ezt a kijelentést a törvényhatósági bizott­ság nagy többsége tüntetőlég magáévá tette s természetesen adandó alkalommal a szerint fog eljárni. . Aggódva szemlélem ezeket az állapo­tokat, mert mi lesz hazánk sorsa az alkot­mányért netán folytatott ujjolagos küzde­lemben, ha annak védelmére hivatott vár­megyék többsége hasonló magatartást ta­núsít. 1. Igaz, hogy a törvényhatósági bizott­ságnak egyik, a többséghez tartozó befo­lyásos tagja beszélgetés közben, a tisztújító közgyűlés alkalmával, biztosított arról, hogy Tisza István, valamint ő is a hatvanhetes kiegyezésnek a hive. De hat akkor miért nem csatlakoznak a Széli Kálmán és gróf Andrássy Gyula által vezetett, úgynevezett alkotmánypárthoz, hiszen ennek kimondott alapelve a 67-ki kiegyezés sértetlen fenn­tartási* Elég tisztességes hazafiak a veze­tők, nem kompromitáló, hozzájuk csatla­kozni. Mily biztató lenne a jövő, mily hamar elülne a választások szülte izgalom, ha ez irányban egy határozott lépés történnék. Erre azonban vajmi kevés remény van. Boda Vilmos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom