Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-26 / 52. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 december 26 a szövetkezett ellenzék az öngyilkossággal határos bűnt követné el akkor, ha tekintettel az ország borús látóhatárára, elsősorban nem azt venné ligyelembe, váljon az alispáni jelöltek közül kiben van a legnagyobb biztosíték arra nézve, hogy a bekövetkezendő nagy harcban az ország javára helyt fog állani. Mert most nem a vármegyéről, hanem Magyarország jövőjéről, államiságáról,-függetlenségéről és szent alkotmányáról van szó. Boda Vilmos. Karácsony. Fenyőgalyas szép karácsony, szivünkből köszöntünk ! Áhitjuk ünnepi hangulatodat, a te nagy normanapodat, mely a hétköznapi élet harca után bevezet a poézis birodalmába. Mert mi más a kora estének szürkületében kigyuló karácsonyfa és ezer apró gyertyafénye ? A csöngetésre megjelenő gyermekek méla csodálata, megihletődése és kitörő, harsány kedve, — vájjon mindez nem-e a legszebb poézis ? Az olimpiai ünnepeken Homér szárnyas igéin lendült egy ó-kori kulturnemzet és vitte hangulata a legtisztább életörömök közepébe : a művészet szférájába. Ma, mikor a kereszténység kétezeréves szirtjét nyaldossa végig a vele ellentétesnek látszó uralkodó eszmék áramlata: mégis a Megváltó születésére ritka lélekrokonságban együtt találja az embermilliókat. Csodás égi nagy alkotás a Názáretnek hitalapitása : változatlan makulátlanságban hinti a karácsony hangulatát ezredév óta és ha még úgy rombol is ki belőlünk minden hitet a kicsinyes, irigy és léha kor, áhitjuk a karácsony hangulatát, a lelki megtisztulásnak csodás napját. Nem fér ez ünnephez az a különben hétköznapi, de találó hasonlat, hogy ez ünnep olyanforma lelki enyhületet, derűt s megelégedést okoz, mint az a jó testi érzés, mikor a munkaközben viselt ruhát átcseréljük. Magyar ember ünneplőnek hívja ezt a ruháját és mily igaz, csodásán kifejező népi szólás, hogy igy hívja. Nem féltjük ezt a generációt, mert vannak ünnepi hangulatai. A közélet hullámain sok piszkos szemét sodródik, a bűn cinikusan mutatkozik, a pauperizmus kegyetlen tettekre készteti szenvedőjét: a fényűzés hallatlan erkölcsi züllés okozója, a munka kerülése, a könnyű élet vágya mind többeket vonz bűnös körébe, de ne féltsük olyan dekadenciától a mi nemzedékünket, amely mindezektől a saját erejéből meg nem tisztulhatna. Ne féltsük őt, mert vannak ünnepi hangulatai és tud ünnepelni. Csodás fenyőgalyas karácscny ! Köszöntünk tégedet ihletett érzéssel. Az élet, a művelődés megnivellál mindent és legszentebb hagyományainkat is megtöri, feledésbe dönti, a te karácsonyi szent kultuszod most is ép és erős. A karácsony marad az erkölcsi megtisztulásnak varázsos napja. Nemcsak isten-ember született meg ezen a napon, de születése örömére megszületik azóta e napon tizennyolcszáz év óta a szivekben az enyhület, az emberszeretet, a megadás, a családi otthon édes varázsa és a vágy érte. Aki a szent karácsony estén a gyermekörömök láttára nem érez valami szent, valami fenkölt, valami kimondhatatlan érzést, annak nincs szive. Végezhet szervezete valami állati funkciót a négy kamráju hus- darab is: de ez a funkció nem a gondolkodó, az érző embernek tesz szolgálatot. És valóban csak frivol léháskodás a dicse- kedőnek olyan beszéde, hogy a naiv gyermekörömök, a karácsonyfa lángja reá hatással nincsenek. Mindenkire hatással vannak. És pedig erkölcsjavitó, mély hatással. Az embernek szüksége van erre a hatásra, erre a karácsonyi hangulatra. Minél zordonabb, zajosabb a közszellem, annál áldásosabb hatása van a karácsonyi ünnepnek. És ne higyjük, hogy a karácsonyi ünnepi hangulat csak egy esetre, az estének csak egy-két percére terjedő. A szeretet érzése nem terjed percekre. Munkál, nemesit, korlátoz. Munkája állandó, ha öntudatunkat nem is izgatja. Az élet nehéz küzdelmével, verítékével a korszellem irigységével, felszínességével, gőgjével gyilkosai ennek az érzésnek. A lélek harcot viv szüntelen. Gyönyörűen fejezi ki ezt Madách; amidőn a gondviselés, vagy mondjuk a végzet hatalmával szemben minden más akarat, úgy az emberi küzdelem meddő voltát fejezi ki a következő költői képben:-------— — Az végzetem, Ho gy harcaimban bukjam szüntelen, De uj erővel fölkeljek megint. Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény. A karácsonyi este fénye mellett ne lássuk meg az árnyékot. Adjuk át magunkat az .ünnep hangulatának. Boldog szép karácsonyt! Benne feltámadó reményt, hogy nem lesz ilyen sivár, ilyen élettelen, ilyen pangó karácsonyunk soha többé. Nemzetünk erős lesz. Az ország népe boldog! Pártértekezlet. A tolnavármegyei koalíciós párt folyó hó 22-én Szekszárdon, a »Szekszárd Szálló« kistermében értekezletet tartott Boda Vilmos pártelnök elnöklése alatt, hogy a megüresedett alispáni állásra jelöltet állítson és az egyes bizottságokba a kijelöléseket megtegye. Az értekezlet szükkörü és bizalmas jellegű volt, azért csak korlátolt számú megyebizottsági tág lett meghiva. Az értekezleten megjelentek : Rátkay László, Hainrikffy Pál, gróf Benyovszky Rezső és ifj. Wéber János országgyűlési képviselők is, Szluha István képviselő ígéretet tett és kijelentette, hogy teljes mértékben •támogatja az egyesült ellenzéki pártok alispán-jelöltjét. A vármegye minden részéből a vármegye közéletének igen előkelő tagjaitól Boda Vilmos elnökhöz számos távirat és levél érkezett, melyekben csatlakozásukat jelentették be. Boda Vilmos elnök az értekezletet d. e. 10 órakor nyitotta meg. Tetszéstől kisért beszédjében hangsúlyozta, hogyha valaha, úgy most össze kell tartani az egyesült ellenzéknek, mert a győzelmet csakis igy biztosíthatja maga részére. Visszapillantást tett a letűnt szabadelvű párt 40 éves uralmára és ismertette a mostani politikai helyzetet. A parlament tehetetlen, esetleges feloszlatásnak lévén kitéve. Ősi alkotmányunkat a vármegyéknek kell megvédelmezni. Tehát felette fontos, hogy most kit ültetünk az alispánt székbe, kiben van meg a teljes politikai garancia arra nézve, hogy az alkotmányt, a vármegye autonómiáját megvédje olyan törvénytelenségekkel szemben, mint a milyenekkel a darabont kormány megtámadta. Nem kíván az értekezlet elhatározására nyomást gyakorolni, de kifejezést ad azon nézetének, hogy az alispánjelölt csakis az lehet, aki hive a mai nemzeti kormánynak és tagja a szövetkezett ellenzéknek. Ezután többféle előterjesztést tett és bemutatta az elnökséghez érkezett táviratokat és leveleket. Az értekezlet először az egyes szakbizottságokba tette meg a jelöléseket. TÁRCA. Karácsony. Alföldi rónaság sík tájait járom, Csillogó hólepel fekszik a határon. Egy-két veréb csacsog köröttem a réten, Varjak károgatnak fölöttem a légben. A füzes lehajtó, földig érő ága Keskeny barázdát szánt a hó bársonyába; Csöndes, kihalt a táj, szélzúgás se hallszik, Vastag kérge alatt a Tisza is .alszik. Egyszerre csak valami tündéri hang rezdül, Harangszó zsong lágyan a légen keresztül. Közeli falucska ide látszó tornya Híveit imára hívja, hívogatja. Megmozdul a szivem... Lelkem belérezdül Rég nem érzett gyönyör száll rajta keresztül, Valami édes-bús, részegítő mámor, Gazdag emlékezés tűnő ifjúságból . . . Itt álmodtam merész, nagy jövőt a múltban S ragyogó álmaim mind eltűntek sorban... Bűvös harangszóval, fehér tündérszárnyon Csak te térsz meg újra gyönyörű karácsony! Balta Miklós. Karácsony a kórházban. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája — Irta: Szirmai Gyu’a. Karácsony éjjele volt. A hó nehéz pely- hekben hullott alá, az' .n arasznyi vastagságban kapaszkodót k galyaiba, meg a vén kórház ablak ányába. Az óra ti; ött. A saint-pierrei szent Tüdőbeteg! köhögés Vince szüzek kórtermében a 173-as ágy mellett egy szende arcú apáca ült, rózsafüzért morzsol- gatva, mig szemei az előtte fekvő nehéz betegen csüngtek. A beteg egy gyermekarcu asszony, feje fölött már ott lebegett a halál angyala. Vonásai azonban elárulták, hogy szép volt valamikor. Egy óra hosszat virrasztóit már az apáca, midőn a beteg alig hallható hangon megszólalt ; — Ki van itt ? — Én vagyok, gyermekein, Immaculata nővér. — Ezer hála a jó Istennek, csakhogy ön van itt. Úgy vágyódtam mindig ön után. — Most hát itt vagyok, gyermekem. Van valami kívánsága ? A beteg tapogatózva nyújtotta ki csontvázzá aszott kezét az apáca keze után s hévvel szorította azt ajkaihoz. — Immaculata nővér, én érzem, hogy meghalok. De nem halhatok meg anélkül, hogy (ellen szánttal; flUirithogy értéktelen F. Hoffmam hurutok, szamár- ulozis, influenza rvos által naponta »ajánlva« is kínálnak, kérjen,mindenkor i csomagolást. he ól Co. Basel (Svájc)' „Roche“. (Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárái^ ban. — Ara Qvegenkínt 4.—korona.
