Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-26 / 52. szám
1907 december 26 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Rátkay László országgyűlési képviselő remek beszédben kifejti, hogy a kardinális kérdésekben most kell megállapodnunk. Ha a szövetkezett ellenzék egy táborba tudott sorakozni az országos nagy dolgokban, úgy a vármegyei függetlenségi-, alkotmány- és néppárt is egyesülőét, de kell is egyesülnie most a vármegyei kérdésekben. A vármegyében mienk a többség, tehát első sorban a bizottságokba is a mi embereinket kell behozni. Eddig szokásban volt, hegy a pártok tiszteletben tartották egymás kívánságát, mi azonban most nem ■ állunk politikai párttal szemben, mert hisz akik nincsenek velünk, azokat ellenfelünk közé kell, hogy számítsuk, Boda Vilmos felolvassa a tamásii függetlenségi párt elnökének levelét, melyben arra kéri a pártértekezletet, hogy az alispáni állásra Szévald Móric tamásii főszolgabírót jelöljék. Ezután hosszú és beható tanácskozás indult meg azon kérdés eldöntése felett, hogy ki legyen az egyesült ellenzék jelöltje ? A vitában részt vettek: dr. Frühwirth Jenő, dr. Keck László, — aki báró Jeszenszky György gyönki főszolgabírót ajánlotta — Rátkay László, gróf Benyovszky Rezső és ifj. Weber János országgyűlési képviselők, dr. Schnetz Antal ügyvéd, Boda Vilmos elnök, Hirsch Ignác nagybérlő, Adler N. János megyebizottsági tag, Vicze János megyebizottsági tag, Jasek Sándor vármegyei aljegyző és Takács Pál megyebizottsági tag. Minden felszólaló megegyezett abban, hogy a győzelem biztos reményével megy bele a £ egyesült ellenzék a választásba. Az értekezlet határozatilag kimondotta, hogy miután egyik ellenzéki jelölt sem hajlandó visszalépni, mind a kettőt jelöli. E szerint az egyesült ellenzéknek jelöltjei Szévald Móric és báró Jeszenszky György főszolgabirák. A minden járásból megjelent megyebizottsági tagok a következő nyilatkozatot írták alá : Nyilatkozat. Alólirotiak, mini a tolnamegyei egyesült ellenzék által Szekszárdon, folyó évi december hó 22-én tartott ülésén megjelentek, ezen ülés határozatából kifolyólag ezennel becsületszavunkra fogadjuk, hogy azon esetben, ha az alispáni választás alkalmával akár Jeszenszky György báró, akár Szévald Móric, mint az egyesült ellenzék jelöltjei az első választásnál kisebbségben maradna, úgy a második választás alkalmával a többségben maradt ellenzéki párthoz csatlakozunk, illetőleg annak sikere érdekében a legteljesebb támogatásunkat helyezzük kilátásba. Szekszárd, 1907 december 22-én. Következnek az aláírások. Ennek elintézése után egyhangúlag kimondották, hogy a főispán áltál folyó hó 27-éré egybehívott alispán-jelölő értekezletre a szövetkezeit ellenzék tagjai nem mennék él, mivel ők már az alispáni állásra jelölték. Rátkay László országgyűlési képviselő beszédjében közhelyeslés között ki is fejtetté, hogy a főispán, mint a nemzeti kormány megbízottja, nem is támogathatna mást, mint a koalíciós párt jelöltjét. Még több kérdés elintézése után d. u. fél 1 órakor az értekezletet Boda Vilmos elnök befekesztette. Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 21-én d. u. 3 órakor a Szekszárd Szálló nagytermében közgyűlést tartott, melyen dr. Szent- királyi Mihály polgármester elnökölt. Dacára annak, hogy nem volt valami érdekes tárgya a gyűlésnek, mégis a városatyák igen szép számmal jelentek meg. Az elnöklő polgármester röviden üdvözölve a megjelenteket, a közgyűlést meg- nyitottnak nyilvánitá. Jegyzőkönyvi hitelesitőkül felkéri Kamarás Béla és Vesztergombi Antal képviselőket. Dr. Leopold Kornél a napirend előtt szót kért és a képviselőtestület nevében meleg köszönetét mond Janosits Károly főjegyzőnek, amiért nagy pontossággal és ügyszeretettel vezette a polgármesteri hivatalt. Általános helyeslés. A fogyasztási adó megváltási szerződést Janosits Károly főjegyző ismertette meg. A szerződés szerint a város a. fogyasztási adót 1908. évre feltétlenül, 1909—1910. évekre pedig feltételesen vette ki. A húsfogyasztásért 9854 K 9 fillért, borfogyasztásért pedig 38,829 kor. 5 fillért fizet. Az összes fogyasztás tehát 48,686 K 46 fillér. A tanács javaslatára a szerződés elfogadtatott és az egyezségek megkötésére egy bizottság küldetett. A bizottság tagjai: Mehrwerth Ferenc, dr. Leopold Kornél, Simontsits Elemér, Szondy István, Stockinger János, Kis Károly, dr. Krammolin Gyula, Uj János, Székelyi József Vesztergombi Antal, Vatzek László, Föglein Ferenc, Dittrich János, Csötönyi István, Kovács János, Szászi és Török Pál Lépőid. Horváth Ignác szólt először a tárgyhoz. Beszédében .előadta, hogy a fogyasztások körül sok visszaélés történt a múltban és történik most is. A kivetés nagyon igazságtalan s ez ellen kér prvoslást. A sok eset közül elmondja a saját esetét. 1400 Q-öl nagyságú szőllője van, melynek legnagyobb termése 27 hektoliter volt. A hajdani bérlőknek fizetett 14 koronát, amint a város átvette a bérletet, fogyasztási adóját 16, később 18 koronára emelték fe most meg egyszerre 28 koronában állapították meg fogyasztási adóját. Ez nem méltányos eljárás. Sürgeti a szigorú és lelkiismeretes ellenőrzést; mert tényleg sokan tartanak házukban bort, de fogyasztási adót nem fizetnek. Szaporítani kell a fogyasztási ellenőröket A kiküldött bizottság iránt teljes bizalommal viseltetik s a javaslatot elfogadja. Dr. Kramolin Gyula utasítást kíván a bizottságnak ‘ adni, hogy bizonyos kulcs szerint a szőlő nagyságához képest állapíttassák meg a fogyasztási adó. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester ellenzi azt, hogy a bizottságnak utasítás adassék. Még Simontsits Elemér szólott a tárgyhoz, mire egyhangúlag elfogadták a tanács javaslatát. Az előadó bemutatja a menházak 1907—8. évi előirányzatát. A bevétel 2988 K, a kiadás 2580 K, a hiány 592 K, melynek fedezésére 3 százalék pótadó vettetik ki. Az országos gyermekvédő liga választmányába beválasztatott Kiss Károly képviselő. A Béri Balogh Ádám emlékére a képviselő- testület 50 koronát szavazott meg. A régi fogyasztási adó és fillokszera adóalap megszüntetésére vonatkozó számvevői javaslat elfogadtatott. A községi iskolaszék előterjesztésével szemben a képviselőtestület Kluha Gézáné menház- vezetőnő helyettesítésére 30 koronát szavazott rneg/ Horváth Györgyné menházvezetőnő jutalmazására 50 K lett megszavazva. A városi gyámpénztár negyedévi megvizsgálásáról szóló jelentés tudomásul vétetett. Szilágyi Dezső színigazgató kérelmére a Szekszárd szálló teremdija 10 koronáról 5 koronára szállíttatott le. Finta Ferenc faiskola kezelő és Sallai mennyiséget s aztán nyugalomra tértünk. Reggel, midőn fölébredtem, férjemet halva találtam. Férjem elkeseredésében azon éjszaka bevette az egész üveg tartalmát. Midőn az orvosok fölboncolták, ópiummérgezést konstatáltak. Hogy a törvény elé állítottak, a sok szenvedés annyira megtört s a látszat is annyira ellenem volt, hogy nem tudtam védekezni. Mindezek egészen megtörtek és megadtam magamat sorsomnak. Súlyos beteg lettem s eszméletlen állapotba hoztak ide a 173-as ágyba. Ma szent karácsony éjjele van. Az isteni kisded születésének érfordulóján érzem, hogy lelkem megválik porhüvelyétől. Valamikor nekem is volt szebb, boldogabb karácsonyom, midőn békés családi otthonomban buzgó imát menesztettünk a karácsonyfa alatt a ma született Kisdedhez . . . Itt a beteg hangja megcsuklott és meghalt . . . Az apáca pedig letérdelt az ágy mellé s buzgón imádkozta a »De profundist.« A kórház kis kápolnájában pedig beharangoztak éjféli misére . . . önnek, ki mindig oly jó volt hozzám, meg ne mondanám, hogy ártatlan vagyok! — Hogyan, gyermekem ? — kérdé csodálkozva az apáca — hiszen én úgy tudom, hogy saját vallomása alapján ítélték el gyilkosságért ? Úgy van, kedves nővér, de ha meghallgatja, elmondom a történteket és meg fog róla győződni, hogy ártatlan vagyok. — Hallgatom, gyermekem. Az apáca közelebb hajolt a beteghez, aki, a következő történetet mondotta el: — Apám erdővéd volt egy uradalomban. Egy zivataros karácsonyi éjszakán azzal a borzasztó hírrel vertek fel bennünket, hogy nincs többé atyánk : meggyilkolták a vadorzók. Szegény anyám őrült módjára ugrott ki az ágyból és futott ki a téli, zivataros éjszakába. Apám temetésén már nem is volt jelen, mert még ugyanazon éjszakán megfagyva hozták haza az erdőből. Én akkor tizenegy éves voltam. De a Mindenható n^m hagyott el.- Lakott a telepünkön egy erdőmester a feleségével, akiknek nem volt gyermekük. Ezek megsajnáltak és könyörület- ből magukhoz vettek. Bár ne tették volna 1 Hat évet töltöttem körükben. Ez az idő volt életem legboldogabb korszaka. De jött a második csapás is. Nevelő anyám rövid szenvedés után hirtelen elhunyt. Halála nemcsak engem, de nevelő atyámat is érzékenyen sújtotta. Ő is folyton betegeskedett. Tgy tellett el két esztendő nevelő anyám halála óta. Nevelő apám, kinek betegsége mindinkább rohamosan fejlődött, egy alkalommal tudtomra adta, hogy jövőmről dondoskodni szándékozik, vagyonát, nyugdiját reám óhajtja hagyni, de ezt csak úgy teheti, ha engem nőül vesz. S én, a tapasztalatlan leány, ebbe belementem. Alig voltunk egy éves házasok, egy fiatal erdőtisztet helyeztek telepünkre s nálunk nyert lakást. Ottléte egyhangú életünkbe némi változatosságot hozott. Nem számítottam arra, hogy a gyakori együttlét sziveinkben mélyebb érzéseket is támaszthat, hogy a puszta tiszteletből szerelem is fejlődhetik. Fájdalom, igy történt. A boldogtalanság nagyon rossz tanácsadó. Boldogtalanná lettem. Megnyílott előttem egy eddigelé ismeretlen világ* szivem egy eddig nem ismert érzelem rabjává lett. Férjem, aki sejtette viszonyunkat, többször figyelmeztetett, de hasztalan. Szegény öreg férjemnek fájdalmai csillapítására az orvos ópiumot rendelt, melyből minden este én szoktam neki négy-öt cseppet beadni. Aznap este is én adtam be neki a szokásos
