Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-07 / 6. szám
6 szám Szekszárd, 1907 február 7 XXXV évfolyam Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szemelvények. A függetlenségi és 48-as párt folyó évi január hó 30-án nagyon látogatott értekezletet tartott, melyet az elnök azért hivott össze, hogy a párt Polónyi Géza igazságügyi miniszter lemondása indokából megállapodjék azon alakiságokra nézve, melyek között a visszavonulás a képviselőház nyílt ülésén végbe fog menni. A legnagyobb lelki fájdalom, kell, hogy mindenkit elíogjon azon hírlapi közlemények olvasása közben, melyek az értekezlet lefo lyását ismertetik, ha az olvasó egyszersmind a pártnak hű tagja s azon eszményekhez, melyek a párt létjogosultságának alapját képezik, híven ragaszkodik. Az értekezlet tagjai, a legelvadultabb szenvedély kitörései közben, a személyi sértegetések egész özönét zúdították egymás ellen s a szemlélőre ez 1 uéldátlan kavarodás azt a benyomást tette, hogy itt nem a nemzet választottal, kik egy nagy, nemes eszme érvényesítése céljából küldettek fel az országgyűlésre, tanácskoznak, hanem valami félreeső lebuj esti vendégei, kik a rendes tivornyára gyülekeztek össze Minden további magyarázgatás nélkül álljon itt egy kis szemelvény a hírlapi közlésekből : 1 Kossuth Ferenc elnök már enunciálni akarta a határozatot, amikor Gróf Károlyi István szólásra emelkedett. Kissé húzódva, vontatottan kezdett beszédébe, amelyből a nagy hurrogástól semmit sem lehetett hallani. — Eláll! Eláll! — Már elfogadtuk 1 TÁRCA ______ Eg y „Aranyvirág“ emlékkönyvébe. Azt kérdezted, kedves, édes arany virág! «Mi aranyak vagyunk, és mellé még [virág» 1 «Hát önök kicsodák, kik, és mik mellettünk ? 1 — Mert erre, mindnyájan kiváncsiak letttünk !» Hallgattam! ! mert láttam Az uradat nézted! — A szemed megmondta: «Érettünk küzdjetekN Ez volt a beszéded I ____ Széky Géza. Eg y kirándulás a hegyekbe. (A mi karácsonyunk) (Külföldi levél.) A Tolnamegyei Közlöny számára iita: Koritsánszky Ottó. , (Folytatás és vége). Egyikünk se szólt egy szót sem. Mintha mindegyikünk érezte volna az egek urához való közelebbséget s a nagyobb távolságot — az emberektől . . . Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos * GRÜNWALD LAJOS — De ni arra keletre a hegyek csúcsa mind homályosabbak. A felhők mindjobban belepik őket. Eltűnik a tó is. Ismét előttünk a felhőtenger. De lám csak micsoda őrült hajszába kezdtek a fellegek! Egy-egy kiszabadul s hogy első legyen talán, mely feljut: rettentőn rohan. Utána egy másik, egy harmadik. És egész lázadás tör ki a felhők között. Összevissza, kerasztül-kasul rohannak. Most egy szürke sáv húzódik át a nagy fehér süvegen keresztül aztán szinte lassú — amint mind ritkábbá lesz s igy száll felénk . . , — No fiuk menjünk, mert vihar lesz. De bizony, mire ezt elgondoltuk, már itt is volt a vihar. A szép táj, a hegyek, tavak, felhőtenger mind a múlté volt s mi bent a viharban. Sivitott a szél s a mélyben levő folyók orgonaszeríi bugását hozta felénk. Nagy lapos pelyhekben esett a hó. A félhő körülvett bennünket. Szép lassan, óvatosan megindultunk lefelé. Mindenönk szorított egyet a hókarikákat megerősítő szíjon. Rövid zsirmosakodást ren deztünk, aztán neki — a jó Isten tudja micsodának. Két-két lépésnyire egymástól, hogy ha netalán egyikőnk elbotlik úgy még a másik visszatarthassa magát. Elindulok. Előttem a nagy bottal tapogatom ki hogy hová is lépjek hát, mert mitsem Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/s évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 3 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé láttam. A hó fehérsége egészen elvakitott. A szél telefujta szemünket hóval. A hószemüveg sem használt ssmmit, rögtön jégvirágos lett. Használhatatlan volt. Két lépésnyire sem láttunk. Egymást nem láttuk, csak kiabáltunk egymásra. Sok helyütt négykézláb, de sőt lassan csúszva tudtunk csak odébb jutni. Egyszerre csak beleütődök valamibe. Hát ez mi 1 Puha volt, tehát nem szikla. Tapogattunk, mert akkor már mitsem láttunk (szinte hihetetlen, hogy a tó milyen vakká teszi az embert) — hát egy tóhegy. Igen, valóságos hegy. Körülbelül ember-magasságú. — Eltévedtünk 1 Vagy mi? Idemenet ez nem volt. — Dehogy, ez egy lavina. Istennek hála hogy nem éppen most gurult le ránk, mert akkor alig mondhatnád el öreg Debrecenben, kogy a Basa-halmánál is nagyobb hegyet láttál. Botjainkkal utat vertünk rajta keresztül s igy szerencsével átjutottunk. Ekkor aztán emberi hangok ütik meg füleinket. — Haaulio! Huliaaauo! Halovadrinio! .Hiuauooovo! Mi aztán visszakiabáltunk. S szerencsére megértettek (milyen értelmes, okos, természeti emberek is a hegyek jámbor lakói !) Tovább haaülioztak, hogy el ne tévesszük az irányt — Ne beszéljen ! — A kaszinó itt nem diktál! — kiabálták össze-vissza. Fábry Károly: Már elfogadtuk egyhangúlag az indítványt! Gróf Károlyi István | Ön-e az elnök, vagy Kossuth ? — kiáltotta vissza Fábrynak s aztán egyet legyintve a kezével, leült. (Óriási zaj.) — Halljuk Károlyit! — kiabálták most már a kaszinó-pártiak. A nagy lármában Gróf Bethlen István emelkedik szólásra. (Újabb tombolás és össze-vissza kiabálás.) — Halljuk Károlyit! — kiáltják egyfelől. — Bethlent illeti a szó ! Halljuk Bethlent! — kiáltják másfelől.Kossuth Ferenc elnök: ^.(Hosszan rázza a csengőt. A lárma egyre tart. Feláll és jelzi, hogy szólni akar. Valami nehezerV elül a moraj.) Mindenki tudja — úgymond — hogy i és a párt, milyen nagyrabecsüléssel viseltetnek grót Károlyi István iránt. Kéri a képviselőket, hallgassák meg Károlyit, majd Károlyihoz fordul és őt felszólítja, hogy mondja el megjegyzéseit. n.*y Nagy Dezső emelkedik!most szólásra. Óriási lárma tör ki megint: ' —• Eláll 1 Ne beszéljen^! V— Szőrszálhasogató! • ** — Ne rotyogjon ! — Felesleges szónokolnia, úgyis elfogadtuk egyhangúlag! — Mit akar ! A Nagy Dezső hívei meg azt kiabálják : — Ne engedje magát megint terrorizálni, mint a múltkor! — Csak mondja el, amit akar! — Megint szemrehányást kap ! Nagy Dezső: Ragaszkodom a szóhoz . . . f — Hát csak ragaszkodjon, de ne beszél(Fülsiketitő lárma.) Kossuth Ferenc elnök : (Állva csenget és úgy kiáltja a zajongó tömeg közé 1 Elvárom a párttól azt a bizalmat, hogy az elnöklést ne tegye lehetetlenné. Kérem az urakat, mérsékeljék magukat és hallgassák meg nyugodtan a szónokot. Nagy Dezsőt illeti a szó. III. Nagy Dezső beszéde alatt újabb kínos jelenet játszódott le. Laehne Hugó ugyanis valamit odakiáltott gróf Károlyi Istvánnak, aki erre felállt helyéről és fenyegetően közeledett Laehnehoz, oda kiáltván neki ; Mi köze hozzá! Laehne: Ez nem kaszinó ! Gróf Károlyi István : Ilyen megjegyzésekhez nincs joga! Hát tisztelt függetlenségi és 48-as párti országgyűlési képviselő urak, önöket nem azért küldötte fel a választó közönség az országgyűlésre, hogy magok között egy jelentéktelen kérdés körül fölmerült véleménykülönbség íolytán hajba kapjanak; hanem tisztán és egyedül azért, hogy a nemzet nagy érdekeit megvédelmezzék.- - Hogy fogják -önök az általános választói jogra állapított uj törvényt megalkotni s az őrs ág önálló gazdasági életének alapjait lerakni, ha mind ellenségek állanak egymással szemben s főtörekvésük a kapcsot, mely önöket a nagy cél érdekében kell, hogy törhette í táborban tartsa, torzsalkodásokkal gyengíteni. Azután meg egymásközti súrlódás előidézése helyett ford’tsák önök tekintetüket
