Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-07 / 6. szám

2 a Lajtáii-túlra. Ott már nagyban szervez­kednek, mint az osztrák hivatalos körök állítják: iMagyarországnak a politikai és gazdasági téren való nagymérvű előrenyomu­lásának és túlkapásának meggátlása céljá­ból ; — a valóságban pedig azért, hogy hazánk törvényen alapuló, kétségtelen jogai­nak érvényesítése elé áthághatlan akadályo­kat gördítsenek. Az osztrák miniszterelnök már szer­vezte is saját felügyelete alatt a külön ügy­osztályt, amelynek egyedüli hivatása a ma­gyar ügyek fejlődését, úgy a politikai, mint a gazdasági téré;; figyelemmel kisérni és róla véleményes jelentéseket terjeszteni az osztrák kormány elé. Hát ho£y fognak a tisztelt képviselő urak a tömören egyesitett s kitünően szer­vezett nagy osztrák táborral, a győzelem reményével, szembeszálni, ha náluk meg és pedig a legnagyobb párt kebelében, egye­netlenség dúl | egymást azzal keserítik, hogy körmönfont gorombaságokat vagdalnak egymás fejéhez. Annak a nagy erőnek, mely onnan túl­ról, törekvéseink megakadályozása céljából, a legközelebbi időkben reánk zúdul, csak úgy foghatunk majd ellenállni tudni, ha nem csak az országgyűlés legnagyobb pártja, hanem valamennyi párt, sőt minden igaz ér­zésű magyar ember, mint a farkasoktól fenyegetett juhnyáj, összetömörül s igy áll ellent a mindenesetre bekövetkező orvtáma­dásnak. Azért legyenek a tisztelt képviselő urak egymás iránt elnézők, türelmesek, higgadtak és körültekintők a tanácskozásban, mert ezt elvárja tőlök az érdekeiben fenyegetett nem­zet, mely egyedüli ur ebben a hazában s ők csak annak megbízottai és felelőséggel tartozó küldöttei. Boda Vilmos. Míg csakugyan a hang után menve, elértünk az Edelweis menházhoz. Itt utunk legnagyobb része hátunk megett volt. Részben a megerőltetésből, részben a ki­állott rendbeli izgalomtól szinte remegve rogy­tunk a menház egy fapadjára. S egy jóképű bácsi előcsuszott és kérde­zés nélkül hozta a grokkoi. Aztán újra talpra. S mire csak pár perc­nyire voltunk otthonunkhoz, elállt a hózivatar, elontották a felhők, kibontakoztak a hegycsú­csok s lent kiábrándul már az aranyos sugaru nap mosolya is az egén, téli sportot űző ven­dégség nagy seregének csodálkozása és üdvöz­lése fogadott. — No uraim, mond Häfetin uram, a Bel­levue tulajdonosa — hála Isten ! Többet nem mondok, s önök is mondják: Hála Isten ! — Hááála Istennek! mondja Léces ko­No, mert hát az évnek ez a «fertályja» Oly drága, hogy erszényünk alig állja! Lakodalom, bál, fa, szén, hús, zsir, kenyér Rémitő sok kiadás — az Istenér’! — A sok téli gondnak, búnak miatta |<ölesd papja egy gyász versét kiadta; «Naplementkor» a cime búdalának, Melyben közel hálált jósol magának. Nem úgy Dezső ! — az égre nem ! — te tudod, Hogyha nem élsz, a világból' kifutok ! f «Protestáns Pap» olvasói ezrinek (!!!) Te válaszolj és ne gondold ezt: minek? Én irkáljak a világba szerteszét, Hogy meghalt a lapod s el is temeték ?! . . . írd meg magad, kedves komám ! ez a rend — Vagy, hogy ezt is jelenti a «Naplement» ? Kölesd öreg papja! ne hagyd el magad, Búbánatod — Isten ments ! — még rám n.gad, Sirjon-ríjjon a hegedűd édesen, De frisset is: «Nem halunk meg sohasem!» Vége felé jár a farsang! — Jól teszi, Nem siratja sem Kölesd, sem Tóth-Keszi «Protestáns Pap» és Polónvi megbuktak, De te még cisz : adj. hálát a Krisztusnak ! Palást. Jurista bál. Karneval herceg eziüei uralkodásának leg­fényesebb diadala s a szekszárdi bálok króni­kájában az első helyet vívta ki magának a folyó hó 2-án lezajlott jurista bál. A «Szekszárd-Szálló» nagytermének öreg falai is régen láttak már olyan fényt és oly díszes közönséget, mint akkor. De lássuk élűiről. A rendezőség a nagytermet tökéletesen át­alakíttatta, a régi, szinehagyott falakat ujjonan és ízlésesen festették. A színpadot kiemelték a helyéből, a hová délszaki növények, kényelmes és díszes ottomá- nyok kerültek, a falakat széles szalagok borí­tották és az ivlámpák tömege vakító fényessé­get árasztottak széjjel. A feljáró lépcsők és falak drapériával vol­tak behúzva. , Esti 9 óra felé gyülekezni kezdett azután a báli közönség. A hintók csak úgy öntötték ki magukból a szebbnél-szebb és drágábbnál-drágább báli toilettekbe öltözött hölgyeket és frakkos férfia­kat, úgy, hogy negyed tizre már szorongásig megtelt a nagyterem. Fél 10 óra előtt azután Farkas Sándor jó­mánk, s oda bicsaklik egy székre, úgy félol- dalvást. Feje jobbra hanyatlik, jobb keze lelóg, jobb lába a ballábnak ujjai fölött elnyúlik — ő maga pedig liheg. — Mi ez fiuk ? Görcs ? Ájulás ? Hamar Hamar orvost! Jön a doktor. Fölteszi a evikkert. Tapo­gatja Léces pulzusát, kinek homloka gyöngyö­zik a verejtékből. Aztán rázza. Léces fölébred. — Műi bajom ???... mondja magyarul. — Wie? Was ? — Ja . ... Várjen sie. S magához térve lázas izgalommal nyúl a belső jobb, külső bal, belső bal és nadrág zse­bébe, mig végre a külső jobb zsebére mutatva rá szól Paletós barátunk: —- Te, hát az mi ? — Hisz éppen azt keresem. Micsoda, mi­csoda ? Hát mi lenne . . . 1907 .február 7 hírnevű zenekara rázendített egy rövidke csár­dásra, mire hullámzásba jött a közönség. Káprázatos látványt nyújtott ekkor a terem. j\ gyönyörű női báli ruhák, a kivasalt frakkok, lakkcipők, katonai uniformisok tarka vegyül“kben . . ■ igazán emlékezetes marad azok előtt, kik szemtanúi lehettek. A hölgyek mindannyian pompás kivitelű táncrendet kaptak. Az ígért meglepetés sem maradt el. Éjféli 3 órakor kezdődött a füzértánc, mely alatt cottiliont, gyönyörű élő piros tulipánt kaptak a hölgyek. Csak látni kellett azokat a tánctól kipirul* arcokat, mint váltak pirosabbakká a tulipán láttára. Ez már a honszerelem lángjának önkény­telen fellobbanása volt. Ezt már gyönyörűség volt nézni. Akárkinek az eszméje volt is ez, de dicsé­retet érdemel érte s követésre méltó. Az első négyest éjfél felé 72 pár táncolta, a másodikat 2 óra után szintén 72 pár járta. A soupé csárdást Hazslinszky Géza fivé­rének zene-szerzeményére járták a párok. Áz egész jurista-bálnak a kezdeményezője Hazs­linszky Géza törv. elnök volt, ki maga köré csoportosította a megyei juristákat s akiknek a közreműködésével és áldozatkészségével meg­született a terv minden részleteiben s ment is az teljesedésbe. Több mint 1500 meghívót bocsájtottak szét az egész megyébe, kik közül, ha nem is jelentek meg mindannyian, de voltak azért vi­dékről oly sokan, hogy akkor este aranyért sem lehetett volna a nagyvendéglőben szobát kapni, hát még akik a magánosok ' vendégszerető há­zában találtaiv szállást maguknak! A bálanya, Hazslinszky Gézáné — fehér selyem ruhában, ezüstös girlantokkal és csillagok­kal áttörve gazdagon díszített öltözékben méltó feltűnést keltett. Kapott is egy óriási — fehér orgona, ró­zsaszín szekfü és gyöngyvirágból álló gyönyörű csokrot. Különben az egész teremben annyi volt a szebbnél-szebb virágcsokor, hogy egész tavasz uralkodott, bár ott künn hideg tél volt. Éjfél után vacsora volt s ekkor látszott, hogy mily óriási nagyszámú közönség gyűlt össze, három teremben is alig fértek az aszta­lokhoz. A jó kedv tartott egészen a reggeli órákig, sokaknak még 9 órakor reggel is — legalább a cigány húzta fél tízig is. Végül ide iktatjuk a bálon jelen volt asz- szonyok és leányok neveit és egypár báli ruha leírását is. S elő húz egy nagy-nagy könyvet. Lapoz, keres benne. Összeráncolja homlokát, végre mosollyal — elfehéredett rózsaszínű ajkán — szól az orvoshoz : — H^rr Dokter. Tugyen sie. Ik hab tes Puh getragen mit mir, hogy ha valakivel talál­kozunk s kérdezni akarunk valamit, igy szól, tudjunk vele beszélni. Ez egy nagy német szótár. S az nyomta meg az oldalamat. . . — Mit, német szótárt haben Sie mit sich genommen egy turista kirándulásra! S nemsokára ujjai dermedtségénél fogok felkeresni a kellő szót amivel feleljen, röviden válaszolt, hogy Ge ! S eizel véget is ért a mi karácsonyunk. Beh sokszor is beszélünk róla. S beh sokszor visszasírjuk a szép napokat, amelyeken • nem kellett — mosakodnunk! Sirofín Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hoffraann-La Roche & Co. Basel (Svájc) 99 Roehe“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara Uvegenkint 4.— korona. TÖVISEK. __________ Vé ge felé . . . Vége felé jár a farsang ! — Jól teszi, — Nem siratja sem Párizs, sem Tót-Keszi, Mert az óra itt is, ott is igyen üt: «Hej! drága a muzsikaszó mindenütt!» Hadd legyen hát a mulatság «oszolva* S Karnevál ur takarodjék pokolba! . . . Elég volt a jóból ennyi! ! . . Most «mehet!» Ördög vigyen: bált, havat s hideg telet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom