Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-15 / 7. szám

7. szám XXXIV. évfolyam Szekszárd, 1906 február 15 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/* évre 6 K, iU évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soionkint 30 fillér A harmadik. A nagy történelmi határpont: 1848 óta, tehát ötvennyolc év leforgása alatt, Magyarország most harmadizben részesül azon keserű sorsban, hogy szentesített tör­vényei félredobatnak, ezer éves alkotmánya felfüggesztetik s végig gázol rajta a leg­kíméletlenebb önkéiyuralom. Az első dicsőséges szabadságharcunk­nak idegen segítséggel történt leveretése után következett be s tartott tiz álló esz­tendeig. A magyar hontalan lett saját honában, külföldi csürhe lepte el a hivata­lokat, a német lett a hivatalos és társa­dalmi nyelv s aki gyanús volt hazaszerete­téről, az üldözve lett s börtönbe került. A re idszer célja az volt: Magyarország külön államiságát megszüntetve, beleolvasztani az i.ralkodóház összbirodalmába. A dolog egé­szen jól ment odáig, mig a külföldi nagy­hatalmak, jól értesülve a helyzetről, tudva azt, hogy a magyarság ellenséges hangulata folytán Ausztria hadserege gyenge az ellent- állásra, haddal támadtak reája s az elvesz­tett hadjáratnak a két szép olasz tartomány: Lombardia és Velence elvesztése lett a következménye. Akkor belátták Bécsben, hogy az elégedetlen Magyarország szenve­dőleges magatársa is elég arra, hogy a harci dicsőség babéra ne ékesítse a sárga­fekete zászlót. Magyarország alkotmányának vissza­állításán s a magyarság kielégítésén törték a fejüket, de régi osztrák szokás szerint csak fél munkát akartak végezni s így csonka alkotmánnyal akarták támogatásun­kat kieszközölni. A magyarság azonban az ő ezer éves alkotmányának csorbítatlan helyreállítását követelte s minthogy abból engedni nem volt hajlandó, reá zúdították a második önkényuralmat, mely öt évig tartott, de méreteiben sokkal gyengébb, eszközeiben valamivel kíméletesebb volt. Ismét a külföld tapasztalta, hogy Ausztriában a helyzet vajmi keveset vál­tozott s a harcias erényekben gazdag magyar elem támogatására ismét nem szá­míthat, újra haddal támadtak reá, annak rendje és módja szerint megverték s azután elvesztette Németországra való egész be­folyását. Újra belekényszerültek a magyarság kielégítésének útvesztőjébe s akkor sikerült 4s megállapodásokat létesíteni, melyek ha nem voltak is teljesen kielégítők, de a jog- fentartás eszméje bennök érvényre emel­kedett és igy az ország többsége, a jövő és békés fejlődésre való tekintettel, bele­egyezett az alkotmány újra megteremtett alakzatába. De nem azért osztrák az osztrák, hogy amit igér, megtartsa. A végromlás fele haladó Ausztria, alig, hogy a végzetes csapástól, melyet a kedves rokon mért reája, kissé magához tért, ősi erényének megfele- lőleg, elkezdette a kiegyezési törvényben fog­lalt jogoknak eredeti mivoltukból való kiforga­tását. Magyarország államiságát a.külföldön elsikkasztotta s címerben, jelvénybem csak az összbirodalom szerepelt ; a kettős birtok­lást s az egyenjogúságot, dacára, hogy tör­vénybe volt iktatva, teljesen figyelmen kívül hagyta s bennünket néptörzs színvonalára I sülyesztve le, tartományi szerepre kárhozta­tott. Bent az országban pedig dolgozott a romlottság eszközeivel. A ki állással, cím­mel, kitüntetéssel, vagy pénzzel megvásá­rolható volt, az meg lett véve s a be­olvasztó célnak eszközévé tétetett. A magyar hadsereget, melyet szorultságukban törvénybe iktatni megengedtek, lassanként közös had­sereggé, majd kizárólag császárivá változ­tatták át. A magyarság, mely a béke ked­véért, ha egy-egy újabb ostorcsapás alatt fel is jajdult, évtizedeken keresztül tűrte a közjogának ezen istentelen kijátszását, végre megsokalta a dolgot s egy oly többséget küldött az országgyűlésre, mely a nemzet­nek szentesített törvényeiben gyökeredző, de lassanként elkobzott jogainak vissza­szerzését tekintette feladatának. De a kétfejű sas nem olyan madár, mely a karmai közé került áldozatot onnét könnyű szerrel kiengedné s midőn a szárnyai alatt élősködők tapasztalták, hogy az uj többség és vezérei nem olyan anyagból gyurvák, hogy az erkölcstelenség megszokott eszközei hatásosaknak bizonyulnának velők szemben, ráeresztettek az országra a har­madik önkényuralmat. Ez a harmadik valószínűleg az utolsó lesz s aligha fog 5 vagy 10 évig tartani, ha a nemzet kitartó lesz s az alkalmazni szokott eszközöknek be nem hódol. írják ugyan a lapok, hogy a legújabb békekisér- let meghiúsulásának az a sajnálatos követ­kezménye már is mutatkozik, miszerint azok, kik lelki romlottságuknál fogva, nem bízva a beállott önkényuralom tartósságában, eddig a nemzet letörésére vállalkozó kormány szol­gálatába állani vonakodtak, most hasonló eljárásra tömegesen jelentkeznek. De mi ezt, mig meg nem győződhetünk valóságáról, el nem hisszük. Hogy mi róla a véleményünk, annak kidomboritására elmondunk egy jele­netet, mely a függetlenségi és 48-as párt körhelyiségében játszódott le a lefolyt napok egyikén. Egy sokat emlegetett képviselő elmon­dotta, hogy igen sokan fordulnak meg nála, kik arra nézve kérnek tőle tanácsot, hogy a mostani körülmények között vállaljanak e hivatalt? S ő nem tud nekik mit felelni. Nagyon egyszerű az elintézés módja, jegyezte meg Apponyi Albert gróf Ne adj te nekik tanácsot, csak azt kérdezd meg tőlük, hogy becsületes ember az ur, vagy nem az? Boda Vilmos. Tolnavármegye közigazgatási ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága havi ülését folyó hó 14-én tartotta meg Dőry Pál alispán elnöklete alatt, melyen jelen voltak az elnökön-kívül: Fink Kálmán pénzügy-igaz­gató, kir. tanácsos, Kutz Vilmos árvaszéki el­nök, Totth Ödön tiszti ügyész, Bernrieder Jó­zsef, Percei Dezső, Alacs Zoltán, kir. főmérnök, Őrffy Lajos, Boda Vilmos, Simontsits Elemér főjegyző, Wosinszk-y Mór, Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, Török Béla, Forster Zoltán tb. főjegyző, Sigora Lajos tb. állatorvos. Elma­radásukat igazolják: Sass László, Jeszenszky Andor, Percei József és dr. Hangéi Ignác, Pónzügyigazgató jelentése. Fink Kálmán m. kir. pénzügyigazgató és kir. tanácsos jelentette, hogy az 1906. évi január hónapban befolyt: ’. egyenes adókban . . . . ■ 125571 K 92 f. hadmentességi díjban .... 12731 „ 08 „ szeszfogyasztási adóban . . 43,983 „ 87 „ bor- és husfogyasztási adókban 43658 „81 „ ellenőrzési illetékben .... 190,, 53- y, bélyegjövedékben ..... 2792 „ ,, dijjövedékben ....... 672„ 2o>„ bélyeg- és jogilletékben . . . 41520 „ 09 „ dohányeladásból ............................ 73844 „ 52 „ Ös szesen . 332507 K 07 f. mely bevételt összehasonlítva a múlt év bason időszakában befolyt 350,069 K 34 fillérrel, ked­vezőtlenebb 17552 K 27 fillérrel. A kir. tanfelügyelő jelentése. Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelen­tette, hogy az elmúlt hónapban 22 tanteremben 9 iskolát és 2 óvóintézetet látogatott meg. — A meglátogatott iskolákban az elért eredményt részben jónak, részben kielégítőnek találta. — A decsi rk., valamint a szekszárdi belvárosi fiu- és leány és az újvárosi rk. iskolában tulzsufolást talált, miért is ezen iskoláknál még 1 — I tanítói állomás sürgős szervezése vált szükségessé. A tiszti főorvos jelentése. A vármegyei tiszti főorvos jelentése sze­rint a közegészségi állapot az elmúlt hónapban kedvezőnek nem mondható ; számban keves- bedtek bár a heveny fertőző betegségek ; lefo­lyásuk s gyógyulási arányuk is kedvezőbb volt, de az influenza által okozott légző- és emésztő­szervi bajok még mindig igen nagy számban fordulnax elő. Gyakoriak voltak még az Ízü­letek csuzos megbetegedései, feltűnően kevés a váltóláz. A ‘heveny fertőző betegségek közül difteritisz 49, vörheny 13, kanyaró 38, hök- hurut 12, hagymáz csak 9, gyermekágyi láz 2, ragályos fültőmirigylob 3 észleltetett. A Dom­bóváron uralkodott vörheny megszűnt, az is­kolákat megnyitották. Dr. Kertész Mór Váral­jára telepedett, hol mint bányaorvos működik, részére kellő gyógyszertár tartása engedélyez­tetett. Kir. ügyész jelentése. BeJreFerenc kir. alügyész jelentette, hogy a múlt hóban a szekszárdi kir. törvényszéki fogházban le volt tartóztatva 144 egyén, akik közül fegyházra volt Ítélve 1, börtönre 68, fog­házra 51, vizsgálati fogságban volt 21,felebbe- zés alatt állott 3. A kir. főmérnök jelentése. Alacs Zoltán kir. főmérnök jelentése szerint az elmúlt január hóban az állami és kiépitéttth. közutak állapota kielégítő volt, elemi kár, vagy közlekedési akadály nem fordult elő. Kisebb hófúvások ugyan voltak, de azok a kirendelt közerő által eltávolíttattak s a közlekedést nem akadályozták. A következő évekre tervbe vett építkezések tervezeteinek és műszaki műveletei nek előkészítése folyamatban van. Az állatorvos jelentése. Sigora Lajos törvényhatósági állatorvos jelentette, hogy a lefolyt január hóban az állat- egészségügy kedvező volt. Az egyes ragadós betegségek állása a következő volt: 1. Ragadós száj- és körömfájás. Megszűnt Felsőiregen. Fer­tőzve maradt Bölcske és Szemcséd. 2. Sertés­vész. Fellépett Nagydorog, őcsény, Paks közsé gekben. Megszűnt Gindlicsalád és Kölesden. Fertőzve maradt őcsény, Nagydorog, Paks, Udvari és Uzdborjád. 3. Sertésorbánc. Megszűnt ! Dörypatlan és Szedresen. Fertőzve maradt Uj- dombovár. 4. Veszettség. Varsád és Koppány- szánto községben 1 —1 eben megállapittatott. Megmartak 2 embert és több kutyát. Fürgédén I ismeretlen származású kóbor eb megmart 2 szarvasmarhát, 2 sertést és 3 ebet. A megmart ebek kiirtattak. Fertőzött község a hó végén nem maradt. _ÉÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom