Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-15 / 7. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 7. sz. 1906. február VÁROSI ÜGYEK. Képviselőtestületi ülés. . Szekszárd r. t. város kepviselőtestülete ma délután 2 órakor a városháza nagytermében rendkívüli ülést tart dr. Hirling Ádám polgármester elnöklete alatt, melynek tárgysorozata a következő ; 1. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére 2 tag kiküldése. 2. A választás alá nem eső képviselők megállapítása. 3. A járdák tisztán tartására vonatkozó szabályrendelet tervezete s a tanácsnak erre vonatkozó javaslata. 4 A rendőrség szerve e vonatkozó szabályrendelet tervezete s a lg javaslata. 5. A menedékház vezetőnők kérvénye fize- tésjavitás iránt. 6. A fogyasztási adó kezelési dijának a városi pénztárba való beutalványozása. 6. A rendőrkapitány felebbezése a tanács által hozzá utalt ügyek egy részének más által való ellátása s a marhalevelek kiállításának az ő hatáskörébe való utalása iránt. 8. A rendőrkapitány által az alispánhoz benyújtott s onnét érdemleges elbirálás végett áttett előterjesztése egy alkapitányi, esetleg fogalmazói állás rendszeresítése iránt. 9. A fogyasztási adó ellenőrzésével meg- bizottak kérvénye fizetés felemelés iránt. 10. A fogyasztási adó ellenőrzésével meg- bizottaKnak ideiglenes szaporítása iránt. 11. Az iskolaszéknek javaslata Tigyi János és társai által kért s az iskola földek mellett levő területnek kocsi közlekedésre való átengedése tárgyában. 12. Kramolin Gyula képviselő indítványa, a városnak összes megvalósításra váró létesítményeinek összeállítása s tervezet készítése céljából egy bizottság kiküldése iránt. 13. Goldberger J. Mór és Steiner Ferencz lemondása az iskolaszéki tagságról. 14. Éber Márton kérvénye terület átengedése iránt. 15. Molnár Mór s társai kérvénye a villamos telep kibővítése és nappali áram behozatala iránt. 16. Szabó József kérvénye, a vámházi erdő és vasút között levő városi terület eladása iránt. 17. Fodor János kérvénye, a pincesoron levő városi terület eladása iránt. 18. Báli Antal kérvénye, földbérletének meghosszabbítása iránt. 1J. A városi kisbirók kérvénye fizetés felemelés iránt. 20. Fogyasztási adó leengedése iránti kérvények. TÖVISEK. Reklám! Nyomdász-bál. — Református színház. Ebben a téli természet miatt zordon, politikai helyzet miatt sanyarú, kietlen állapotban, vetyengünk, jól esik tudnunk, hogy vannak a téli és politikai Szaharánknak oly kedves oázisai — üdülő állomásai — hol megpihenhetünk, felejtjük a múltat, élvezzük a jelent s fütyölünk a jövőre 1 Ily kedves oázisokul kínálkoznak nekünk „a szekszárdi nyomdász-bál“ (február 17-én) és „a református szinielőadás“ (február 18-án). Sorrendben beszéljünk mindenikről, nem tagadván, hogy a ezimnek megfelel őleg tisztességes reklámot akarunk csinálni mindenik mellett, vagyis megütni a szerény rábeszélés kis dobját, nem azt a nagyobbszabásut, az amerikai szédületes reklámnak azt a nagy dobját, melyet a kecskeméti első alföldi Cognac-gyár nap-nap után puffogat a baraczkpálinka mellett. 1. A nyomdász-bál. — Ez voltaképen nem annyira csak bál, vagyis Terpsychore isten- asszony „kéjelgő lábtyümüvészeti élvezetes izzadmányi és pornyelési önkényes alkalmatossága“ leszen, (szarvasi borbély müszótára) hanem sokkal inkább magasztosnak ígérkező valódi lelki élvezet, a bált megelőző igen érdekes hangverseny műsorának egyetlen áttekintésére. Sőt, ha nézzük magát a ,,meghívót“, azt a szerényen nagyszerű, egyszerűen elegáns, a fejlett nyomdaipar müizlését, szépértékét, elő- haladását fényesen dokumentáló kiállítást, már az is úgy vonz, úgy csalogat a jövő szombati „nyomdász-bál“-ba, hogy szinte előre ugrál a kedvünk, a lábunk s erszényünkben a pénzünk, mondván: „Már oda elmegyek !“ Nem nyomhatja el e vágyamat senki és semmi! Nincs oly nyomott hangulat, hogy a nyomdász-bálban ott ne legyek ! . . . Vajha igy lenne! — — Én t. olvasó közönség ! nagyon szeretem a nyomdászokat. S te nem ? . . . Hát lehetnél-e olvasó közönség a nyomdászok nélkül ? A nyomtatott betű nélkül ? Igaz, hogy az írás azt mondja: „A betű megöl, a lélek az, mely megelevenít!“ Úgy van, — csakhogy ma már igen jól tudjuk, hogy. abból a gyilkos betűből, a józan sajtó becsületes termékeiből árad és sugárzik felénk az. elevenítő lélek, az igazság, világosság és szabadság! A nyomdatermék ma a szellemnek oly szükséges napi lelki tápláléka, mint a testnek a mindennapi kenyér ! Ez tagadhatatlan. Becsüljük, tiszteljük, szeressük és pártolják hát a sajtó munkásait! . . . Mert bizony mondom, az a betű, ha öl, ha gyilkos: leginkább a szegény nyomdászokat — lelki életünk tápszereinek mindennapi megadóit — öli, gyilkolja, pusztítja ! Legyünk hát igazságosok, méltányosok azok iránt, kik a gyilkos betűvel (— az ólomporral —) a nagy közönség lelki művelődéséért, előhaladásáért, szellemi gyönyöreiért, mindennap nemes harcra kelvén: önmagukat emésztetik föl a gyilkos betű által az emberiség magasabb, szebb életéért, a szellem erkölcsi előhaladásért; kik az igazság, szabadság, világosság önzetlen fáklyavivői, — elégnek, ellobognak azért, hogy az emberiség világosságban járjon, — igazság és tudomány nélkül sötétségben ne maradjon. Pártoljuk őket s harsogva kiáltsuk: „Éljenek a derék nyomdászok !“ És aztán legyünk ott mind, egyszálig február 17-én szombaton este a fényes hangversennyel — jótékony célra! — egybekötött „párját ritkító“ nyomdászbálon, hol a lelki és testi élvezeteknek oly magasfoku bájos gyönyörei ígérkeznek (már szinte elő-elő kukucsgálnak, mint pár hét múlva a tavasz kékfejü szerény ibolyái!) hogy ezt kimondani, sőt leírni, sőt kinyomni sem lehet! Tessék eljönni és átélvezni ! ... Ez az igazi ! . . . Úgy hallom, hogy az igen tisztelt Pirnitzer- cég, a múlt szombati fényes bál pazar terem- diszitési készletét potom árért ott hagyta e bálig a derék nyomdászoknak. így hát, aki a nyomdász-bálba eljön, (s ki maradna el innen ?! ? . . .) egyszerre mintegy két bál összesített, koalíciós gyönyörét fogja élvezhetni „magasan leszállított“ árért: 1. Átélvezi a pót- tartalékosokért végig táncolt gentri-bál emlékezetének nagyúri örömét Pirnitzer-féle reflexképekben, 2. átélvezi a derék nyomdászok báljának igazi demokratikus szent gyönyörét! Pártoljuk a nyomdászokat, — a szellemi aratáshoz szükséges fekete „betű-magvak“ e derék munkásait, — hisz az ő sötét betűs vetésükből áll elő az emberiséget boldogító fokozatos előhaladás érett aranykalászainak szép tengere, nagy óceánja! . . . Pártoljuk a derék nyomdászokat s engedjük meg nekik — vagyis tegyük lehetővé számukra — hogy a kiket a gyilkos betű egész éven át öl: most legalább egy-két napig hadd éljenek vig örömmel, játszi kedvvel, — s farsangolják ki magukat Istenigazában, ama boldogító tudat nyári hőségétől hevítve a téli zordonságban, hogy: „Jól mulattak, — ettek-ittak, — Kedvvel táncoltak, daloltak, Ámde — nem potyára éppen! Egy szent célnak érdekében ! . . .“ Fel Hunniának vitéz népe! Pártoljuk a. nyomdászokat! Aki magyar, aki vitéz, szombaton e bálba benéz s viszi pénzét a szent célra,, hogy meg ne eméssze a penész ! * És most — ha elmélkedtem röviden azokról, akik a tudomány, a felvilágosodás fekete betü-magvait szórják az elmék arany-sárga szent barázdáiba — kell, hogy címemnek meg- felelőleg röviden, (mert hisz erre úgyis visszatérek majd az eredmény konstatálása után!) szóljak azokról is, kik a mindennél drágább kenyér arany-sárga buza-magvait szórják a. fekete főidbe, — vagyis, az én kedves, református földmivesekből álló műkedvelő színtársulatomról, mely társulat — hiszem, szokás szerinti fényes eredménnyel |§ fogja magát produkálni ugyancsak a nagyvendéglő dísztermében febr. 18-án, vasárnap este, előadván a ,,Legénybolondja“ pályadíjnyertes népszínműt, szokott, szabatossággal. Reményiem, hogy sem a nyomdászok (a megelőző póttartalékos bált tekintve) sem a ref. műkedvelők (a póttartalékos és a nyomdász-bált bánya !) nem fognak igy dalolni „Lekaszálták már a rétet! Nem hagytak rajt virágot!“ Reményiem, hogy a mágyar lelkesedés és áldozatkészség még a ref. olvasóköri műkedvelőknek is meghozza nemcsak a lelkesedés virágait, hanem a szives pártfogás édes gyümölcseit is ! így legyén t. olvasó közönség !... Azt óhajtom szivem szerint, hogy a feketebetű (nyomdászok!) és a sárga-arany kalász (föld- mivesek!) jelképezte ominózus, veszedelmes szinvegyülék, a fekete-sárga szin e véletlen összetalálkozása felett, öntudatosan domináljon,, a mindkettőt rózsaszínbe játszató igaz magyar lelkesültség nemzetiszinü jótékonysági fátyola s az erős felbuzdulás, — törhetlen akarat — s tettleges pártolás sz. háromsága vezérelje a. m. t. közönség szivét nem közönséges fellángolásra, hogy mindakét jótékony mulatság igazán, fényesen sikerüljön, nemzetiszinü, országra szóló dúsan jövedelmező igazi nagy farsangi mulatság legyen s azt kiálthassuk mindkettőre: „Hogy volt!?!“ Palást. Táncestély a bevonuló pót- tartalékosok családjaiért. Áldatlan politikai helyzetünkben jól esik aggódó lelkűnknek, midőn a hazafiság szent érzelmét oly lelkesedéssel és egyöntetüleg látjuk megnyilatkozni a magyar szivekben. Ha . elgondoljuk, hány családba fészkelődött be az aggódás és kétségbeesés, midőn a kérlelhetetlen parancs a mindennapi kenyeret kereső családfőt szólította el az-anyától és a gyérmekek- től, akkor nem tudjuk eléggé méltányolni ama hazafias és humánus törekvést, amelyet czélzott a folyó hó 10-én rendezett fényes tánczestély az 1905. év deczember havában Tolnavármegyéből bevonult póttartalékosok családjainak javára. A Szekszárd-Szálló nagyterméhez vezető lépcsőzet valóságos téli kertté alakult át, a jobbról és balról emelkedő zöld fenyők igen kellemes befolyást gyakoroltak mindenkire. A nagyterem előcsarnokában és ajtajában elhelyezkedett megyei hajdúk teljes díszben nagyban emelték a hatást. A terembe lépve, alig ismertünk arra. A szokatlan fény és pompa teljesen átvarázsolta a legszebb tánczteremmé. A színpadon és a terem egyes részeiben elhelyezett diszasztalok és székek barátságos színezetet kölcsönöztek. A színpad két oldalán pedig szebbnél-szebb déli növények pompáztak. Az eredeti selyem perzsa szőnyegek a falon jól trolin j EjmK az étvágyat ét a testsúlyt, megszünteti a WhOgést, váladékot, éjjeli Tüdöbetegsegek, ruirutoK, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenhát „Roche“ eredeti c*omugold»tF. Uoffraann-La Hsche & Co. Basel (SrájcjL 99 íioehe“ Kapható orvoal rendeletre a gyógyszertárak* ban. — Ara^üvegenkmt 4.— korona.
