Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-01 / 5. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5. sz. 1906. február 1 Hát ez a béke, ez a nyugalom nekünk nem kell. Mi együtt érzünk azokkal, kik az alkotmány védelmében harcra keltek 1 mi részt kérünk magunknak a bajból s a szenvedésből, mely őket nyomorgatja, mert vérszerinti testvéreink ők s a mi ügyünket védelmezik. Nem akarunk távoli szemlélői maradni továbbra is annak a küzdelemnek, mely a mi legszentebb javainkért folyik s melynek győzelemre segítése érdekében minden áldozatra készek vagyunk. Tesszük ezt azért, mert az örökségen szenvedésein , nem pedig békés nyugalmunkból s kényelmünkből kifolyólag kívánunk osztozkodni. Boda Vilmos. TÖVISEK. Az uj palást. Kérem, nem személyről van szó, hanem tárgyról, még pedig szent tárgyról.-------Isten me ntsen, hogy a zsoltár szerint: «Öröködbe — Uram — pogány ok jöttek !» valami alkotmány-, törvény- és parlament-ellenes «ügyvivő» toll betolakodjék «Uj-Palást» cim alatt ércnél keményebb élcek által megszentelt rovatomba s engem kiüssön a régi nyeregből egy hitvány pikával. — Nem a! . . . Ilyen nincs mostanában! . . . Hanem egészen másról van szó. — Jelesen: mivel oly peches ember vagyok, hogy az újév alkalmából senki semmivel meg nem prezentelt (holott erősen érzem erre való jól érdemesültségemet!) tehát elhatároztam magamban keményen, hogy meglepem magamat és a lelki-nyájat (melynek — mint «üdv-had- seregének* — vezére, terelgetője vagyok a mennyei Jeruzsálem kies mezeje, csergedező szép híves patakjai felé): egy uj palásttal! No, mert haladni kell a korral. S bár sokan úgy ítélnek, hogy egy régiség által megszentelt palást, olyan, mint a harci zászló, melynek értéke csak nő az öregség által, mint a jó boré, a tajtékpipáé, a dohányé — stb. —; úgy, hogy a vihar-edzett, csaták golyói által átlyukgatott zászló szentséges-értékét méltán közelíti meg egy tisztességben megvénült és megfakult papi palást, — mégis, én úgy gondoltam, hogy — Petőfi nagy mondását megfordítva — *De kímélni kell az újat» jobb lesz igy: «De kímélni kell a régit» —, tehát csináltassunk uj palástot! . . . S a gondolatot tett követte. A pénz rá készen volt. (Osztálysorsjegyemet a befízettem pénzzel kihúzták nyerőnek !) Mi kell még egyéb ? . . . Szövet és szabó . . . Bliktri . . . Van a Pirnitzernél minden s van szabó elég! . . . Tehát van uj palást Úgy ám, de — goldolnád-e nyájas olvasó, hogy Szekszárdon nincs elég szabó ? . . . íme én rögtön tű-fényesen bebizonyítom. Először is felkértem e szent munkára derék föídimet André István urat (ki erre előzőleg maga készségesen ajánlkozott). Most nem teheti, mert iparos-egyleti, ref. Olvasóköri elnök, Bezerédj Pál ur Öméltósága titkárja, stb., stb. Szóval: nem ér rá. Felkérem Emődi Benő urat. Sajnos, nem teheti, mert most éjjel-nappal, tizedmagá- val, férfi báli ruhákat (50 frakkot, 60 szalonkabátot) fabrikál. Beszélek Schnell úrral (ref. olvasóköri vállalkozó). Ez már csak csinál ?... gondolom, s ő igy szól: «Majd elküldöm Lerch Györgyöt, mert én csak magyar szabó vagyok!» Ez az ur pedig nem jön, — mert tudja, hogy én mindenáron magyarosítani óhajtom a nevét «Pacsirtára», — no meg talán attól is fél (hallomás szerint!) hogy még most oly szép pacsirtahangom van, mint hajdan vala s igy nem mer velem versenyre kelni. Felkértem már egyszer Schuck József urat (a régi házi szabászművészemet) — de ő most városi és hitközségi tisztviselő, tehát ilyen tisztet nem visel ő!... No most már az öreg Sztélék bácsi (régi kedves .szabóm!) Kristóffy — akarom' mondani Krisztus által, mint póttartalékos, visszabocsáj- tás reménye nélkül behivatván tényleges ex-lex szolgálatra a mennyei « üdvhadseregébe§ s azonnal berukkolván (mint volt 48-as gyalogos!) szent Mihály lován: alig van kihez fordulnom az uj palástom sorában. A sok hijábavaló keresési kísérlet egészen elkeseritett. — Van ugyan még egy jó ismerős és becsületes szabóm (Szabó József ref. tanító ur) kinek a neve is szabó, tud is szabni, varrni, van is varrógépje, — igen ügyes ember e téren is ; dehát ő meg tanítóm, nem engedhetem, hogy énmiattam az iskolát hanyagolja; no meg keresztkomám, bizonyosan potyára dolgoznék, ezt sem I akarom! ... így aztán kezdek beletörődni a gondolatba, hogy nem lesz a farsangi bálok előtt uj palástom, — s majd elmegy a hó, elmegy a pénz, elposványosodik a kérdés itt is, mint a magas politikában s marad minden a régiben ! Jó — jó! — Csak az a mondanivaló, hogy ne sírjanak örökösen a magyar iparosok az üzleti pangás miatt, az élni alig tudás miatt, ha úgy tele vannak mindig «váltó-munkával», hogy pár órai csekély munkára sem ér rá közülök a java !.... Én e miatt nem búsulok. Ez nekem egy ujj-mutatás, egy benső szó, mely mintha mondaná: «Szegény Palást f — Na lásd! — Miért csináltatnál te mást ? — — A pénzed megmarad, ha nem akad szabó! Az *uj» sem teszi meg különben, mint az «ó» ! Ezt mondom rá : «No jó ! —> Palást. Villamos világításunk. Korunkat a villamosság századának szokás nevezni és joggal, mert habár a múlt század is ismerte már a villamosságot, mint természeti erőt, de gyakorlatilag századunk iparkodott ezt kihasználni. Épp ez különbözteti meg századunkat a múlttól, mig a legújabb időkig a tudósok a természeti erőknek forrását, mibenlétét kutatták, a gyakorlati életre ki nem hatva, az előbbit meg nem találva, a tudománynak sem használtak, az utóbbit nem is keresve, az életnek sem nyújtottak semmit. Ellenben újabban keveset törődve a lényeggel, tudósaink, nagyon helyesen, azt kutatják, mi módon hajthatja igába az ember a természeti erőt, hogyan és miképp veheti hasznát. így jöttek létre a találmányok sokasága, igy kutatta ki az emberiség a villamosságnak számos kihasználási módját. Melegítő, világító, feszitő és vonzó erejét mind-mind az emberiség szolgálatába hajtotta. És különösen a villamosság bizonyult kiválóan alkalmasnak a felhasználásra, mert előállítása aránylag igen olcsó, hisz önönmagát gyarapítja. Nem is szólva arról, hogy ott, hol a viz hajtó ereje felhasználható villamosság előállítására, ott majdnem ingyen kínálja óriási erejét, de hol a mozgatható erőt mesterségesen állítják elő, ott is hatványozottan adja azt vissza akár hajtó, toló, huzó vagy világitó erőben. Épp olcsóságánál fogva terjedhetett el annyira. Kisebb helyiségek is abba a helyzetbe jutottak, hogy hasznát láthassák és igy jutott városunk is a maga villamos világításához. Igaz, hogy nincs benne nagy köszönet. Igen sok panasz hangzott már el e lap hasábjain is villamos világításunk ellen. Nem sorolom itt fel mindezeket, mert nem akarok ismétlésekbe bocsájtkozni, csak a leggyakoriabbakat. Leggyakrabban későn kapjuk este az áramot, gyenge a világítása, drága az egységár, roppant drága a bevezetés is, az esetleges javítások meg éppen méreg drágák. A vállalkozó cég azt állítja, hogy fogyasztó közönségének csekély volta kényszeríti erre. így is kevés vagy éppen semmi jövedelme nincs belőle. Úgy vagyunk ezzel, mint a kereskedő, kinek áruja silány és nem friss, de azt mondja, hogy kevés a vevője, ha megszaporodik a fogyasztó közönségé, majd akkor lesz friss és jó áruja. A fogyasztó közönség pedig azt mondja, ha lesz friss és jó áru, veszünk nála, különben nem és ez természetes is. így azonban sohse jutunk dűlőre és örökké sopánkodhatunk világításunk fölött. Visszasírhatjuk pislogó petróleumlámpáinkat. Egyedüli megoldási módként, hogy a vállalkozó és közönség egyaránt meg legyen elégedve, kínálkozik a nappali áram felhasználása. A kereskedelem és ipar számos ágában nagyon előnyösen alkalmazható. És azt hiszem, nem hajszolok képtelenségeket; sokkal kisebb helységek már régen megvalósították. Ott van pl. Bonyhád. Kevesebbet sóhajtozott, de gyorsabban cselekedett. Már régen használja a nappali áram hajtó erejét számos ipari üzemben. Nálunk Molnár Mór nyomdatulajdonos megpendítette' ezen eszmét és a mint tudom, nagyszámmal jelentkeztek is nála, a kik szívesen berendezkednének a villamos üzemhez, de a megvalósulás stádiumába még sem jutott, pedig ez egy csapásra megszüntetné az összes panaszokat. Áram volna állandóan, mindenki akkor gyújthatna fel, mikor éppen kedve tartja. Valószínűleg erősebb áramot is kellene fejleszteni és olcsóbbá is tenné a nagyobb fokú fogyasztás,, ez meg ismét a világitást fogyasztók számát szaporítaná. Kivitele késik, mert nem vette azt kezébe az egyedüli hivatott faktor és ez volna az Ipartestület. Ennek választmánya tűzze e fontos kérdést napirendre, bocsásson ki gyüjtőiveket, amelyen, minden kötelezettség nélkül, jelentsék ki mindazok, kik üzemeikben azt alkalmazhatják, ha hasznát látják, igy azt bevezettetni hajlandók. Ezen az alapon, fontos adatokkal a kézben, tárgyaljon a vállalkozó céggel és ha a jelentkezőknek biztos megállapodásról az egységárra, a bevezetésre, stb. beszámolhatnak, akkor hívja össze azokat közös ülésre és akinek a feltételek megfelelnek, ott irja alá a kötelező nyilatkozatot. Csak igy, munka megosztással juthatunk célhoz. Az Ipartestület ezzel örök időkre hálára kötelezné a várost csak úgy, mint a közönséget. Kr. K. * A fenti cikknek eszméjével teljesen egyetértünk mi is, sőt határozottan célul tüztük ki magunknak, hogy a nappali villamosáram be- hozata érdekében széleskörű mozgalmat indítunk és hisszük, hogy az eredmény nélkül nem maradhat. Hogy az eszme úgy az iparosok és kereskedők, valamint városunk minden egyespolgára körében pártfogásra fog találni, kétséget nem szenved, hisz mindenki teljes tudatában van annak, hogy milyen előnyökkel jár a nappali villamosáram behozatala. A cikk írója egyedül úgy véli a kérdést megoldhatónak, ha az Ipartestület veszi kezébe a dolgot. Szó sincs róla, szükséges dolog, hogy az Ipartestület, mint amely testület tagjainak különösen érdekében áll, hogy a dolog megvalósuljon, hozzá is fog járulni teljes erejével. De tulajdonképpen kinek érdeke a polgárok jólétének emelése, kinek áll kötelességében a polgárok ügyes-bajos dolgait szivén viselni ? A felelet eme kérdésre egyhangúlag : a város, a Sirolin J Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a MMgéat, váladékot, éjjeli Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mímlinlf „Roche“ eredeti csomagolást, F. Heffmann-La Rache & Ce. Basel (Svájc). Jioehe“ Kapható orvosi rendeletre a gyógy szei tárán ban. — Ara Ovegenkint 4.— korona.
