Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-19 / 29. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906. Julius 19 nagyobb sérelme nélkül el is követhetnek, mint a mindennapi tapasztalás biZonyitjá, de egy ilyen eszkö' alkalmazása Eötvöshöz, a nemzet legnagyobb élő írójához, item méltó, de még meg sem indokolt. Boda Vilmos. Függelék Károlyi Károly ur és „egy családapa“ cikkelyeihez. A Tolnamegyei Közlöny f. é. 26. számában Károlyi Károly ur a «Tulipán-kert» mozgalom kapcsán az ifjúság pályaválasztásáról, a 27-ik számban pedig «egy családapa» az ipar- és kereskedelmi iskolák kérdésében irtak aktuális és figyelemre méltó, helyes dolgokat. Következő soraim ama cikkelyeknek mintegy «pendant»-ját képezve: azokból kifolyólag s úgyszólván azok által szuggerálva, a polgár- és iparosszülők leányainak iskoláztatásáról mondanak véleményt. Nem találom helyén valónak, ha egyszerű polgár- és iparos-szülők leánygyermekeiket elemi iskoláik végeztével bizonyos előzetes terv és cél nélkül polgári iskolába járatják. Igaz ugyan, hogy a tudás, az ismeretek nagyobb készlete s az ebből származott szélésebb látókör senkinek sem árt, sőt magában véve csakis használhat. De a dolog gyakorlati oldalát tekintve, jelesen azt, hogy a leánynak, ha csak a szerzetesnői hivatásnak nem szenteli életét, első sorban az a rendeltetése, hogy annak idején élettársat, férjet kapjon, hitvessé és anyává lej gyen; nem vélem ajánlatosnak a polgár- vagy iparosleánnyal polgári iskolát végeztetni csak azért, hogy ez többet tudjon, hogy az intelligencia magasabb fokát érje el. Ugyanis: ha az az egyszerű s tegyük hozzá: szegény szülők leánya 14—15 éves korában befejezi polgári iskolai tanulmányait: az már feltétlenül keztyüs- kalapos kisasszonynak marad meg, aminőnek az iskolában — utánozva a többséget — alakult ki. Aztán ilyen keztyüs-kalapos hölgyecskét ugyan hogyan vehetne el feleségül egy kérges kezű földmives-, vagy iparos-ifjú ? Meg sem meri kérni, nehogy a biztos kikosaraztatás veszedelmének s szégyenének tegye ki magát. — Közelíteni sem mer hozzá, minthogy érzi — ő, ki csupán elemi iskolát tanult — azzal a «kie- asszonynyal» szemben értelmi kisebbségét, in- ferioritását. De sőt nem is óhajtja hitvestársul, mert hiszen a nő — igy aggályoskodik magában — kedélye mozgékonyságánál, eszének rendesen veleszületett elevensége s leleményesGábor sétált és vele Herkules. Amint az utca sarkánál befordulnak, találkoznak Arankával, ki a Zenedéből siet hazafelé. — Megengedi nagysád, hogy kottatáskáját vigyem ? — Köszönöm, szükségtelen. Majd viszem magam. — De kérem, szólt Gábor és tuludvarias- ságában a táska felé kapott, de Aranka megint visszakapta hamar. Gábor látván, hogy nem akarja, tehát nem bántotta, de Herkules már észrevette a civakodást és folyton gyanús szemekkel kisérte ezentúl gazdája kísérőjét és folyton morgott magában, kifejezést adván nemtetszésének. Óriási néptömeg hullámzott a járdán fel- alá. Csak nagynehezen lehetett előre jutni, önmagára kellett vigyázni, nemhogy még másra is figycímezhetett volna. — Menjünk le a járdáról — szólt Aranka — hisz egy lépést sem lehet tenni, annyian vannak. — Igaza van. Egyszerre csak egy tülkölés, zakatolás és ha Gábor el nem rántja villámgyorsasággal Arankát, egy automobil gyilkoló kerekei alá került volna. Amint ezt Herkules meglátja, azt hívén, hogy Aranka bántja az ő féltett gazdáját, gyorsan bekapta annak lábikráját szájába. Egy velőtráző sikoltás Aranka részéről ségénél fogva az értelmességi fok egyenlősége friellétt is többnyire ftiegnyergeli á férfit cs túljár ennek az eszén. Hát ha még tanultabb, mi- veltebb a «gyengébb» fél az «erős»-riél ?! S ha az ilyen iskolázott, az úri leánykákkal volt sürü érintkezése által kicsiszolódott, kreditir lényéből egészen kiforgatott s épp azért nagy igényűvé lett polgár- vágy ip&ros-kiáasszóriy, ki á maga intelligenciáját rendszerint még magasabbra is értékeli a valónál, az évek haladtával megérik a házasságra és szive titkos vágyaihoz képest u. n. «gyönge tensur»-at (kishivatalnok) magának férjül halászni nem tud, polgár- vagy iparos- ifjú pedig nem kell neki, de ő se ám annak: akkor kész a sorsával való elégedetlenség, kész az eltévesztett ekzisztencia ... Azt mondtam feljebb, hogy előzetes terv és cél nélkül egyszerű szülők ne járassák leányaikat a polgári iskolába. Csakhogy ez az előzetes terv és cél átalában meg van, amennyiben a szülők a polgári iskolába felküldött leányaikat tovább taníttatni s gyermekóvónőnek, tanítónőnek, lehetőleg polgári iskolai tanárnőnek óhajtják kiképeztetni. S az oklevelet nagy fáradsággal cs nem csekély költséggel meg is szerzik számosán, de vajmi kevesen nyernek el oklevelöknek megfelelő állást! Mert e téren már évekkel ezelőtt határozottan beállott a túltermelés annyira, hogy a nők újabban özönével tódulván a közoktatási s nevelési pályára: országszerte oly temérdek sok az állás nélkül való óvónő, tanítónő, sőt polgári iskolára képesített tanárnő is, hogy akár — mint mondani szokás — Dunát lehetne rekeszteni szegényekkel. S azért nézetem szerint egyenest a leányok érdekét szolgálná az országos tanügyi kormány azzal, hogyha a nők tanképesitését néhány évig egyszerűen szüneteltetné. Ezek után felteszem a kérdést, hogy a soraimon végigvonuló gondolatmenet szerint tehát mikor lesz igazán értelme és praktikus haszna az egyszerű és szegény szülők leányai polgári iskoláztatásának ? Akkor, ha majd létre jővén a «családapa» által méltán sürgetett ipar- és kereskedelmi iskolák, az alsóbb sorsú ifjak értelmi színvonala is jelentékenyen emelkedni fog, s úgy majdan ők is inkább bátorkodnak keztyüs-kalapos kisasszonyokkal házasság irányában komolyan szóba állani; és — ha majd nevezetesen alább száll vagy megszűnik az állás nélkül tengődő okleveles óvónők és tanítónők ijesztően nagy létszáma. Már hogy azután retrogádnak, obskuráns- nak itélik-e olvasóim eme nézetnyilvánitásomat, avagy gyakorlatias tendenciája miatt elfogadás egy hatalmas lábrugás Gábor részéről, mely Herkulest az utca másik oldalára teremtette, egy pillanat műve volt. Alig hogy ez megtörtént, a rend figyelmes őre már is ott termett és igazolásra kérte fel Gábort, mit meg is kapott. Aranka mig egyrészt hálálkodott élete megmentéséért, másrészt meg fájlalta lábát, de Herkulest is sajnálta, hogy oly gorombán kikapott hűségéért. — Látom már — szólt Gábor — hogy ezt a buta kis bestiát le kell lövetnem. Engedje meg, hogy kocsin vitessem haza nagysádat — szólt Gábor tovább és be sem várva a feleletet, már intett egy fiakkeresnek, ki rögtön ott is termett. — Ha megengedi, hazakisérem — szólt Arankának melléje ülve. X utca 14! szólt a kocsisnak — és evvel már tovarobogtak. — Nagyon fáj a lába ? — kérdé most részvéttel Arankát. — Bizony érzem, hogy dagad. Úgy látszik, hogy keresztülharapta a cipőbőrét is. — Ó a nyomorult kis Herkules! dühöngött Gábor. Ezért azután csakugyan megérdemli a halálbüntetést. — De csak nem lesz olyan kegyetlen ? — Kegyetlen ? Hát a bestia nem kegyetlen ? — De kérem, szegényke csak — jaj a lábam — kötelességét tette — szólt Aranka védőleg. hatónak: azt nem tudom. De tudom azt, hogy mint egyszerű s szegény földmiVes- vagy iparosapa azon szerint cselekedném, amiképp azt im ezekben megírtam. Azért kérem az érdekelt szülőket : szíveskedjenek jelen felszólalásomat a legjobb szándékon alapuló javaslatul, tanácsul fogadni. P Zs. TÖVISEK. Séta a „tisztviselői telepen“-en. A hires Szekszárdnak újabban két nevezetessége, két uj város-része van. (A régi városrészek nevei — ellesve a nép ajkáról — ezek: Belváros, Újváros, Bakaváros. Alsóváros, Kálvinistaváros, Kenderváros, Sörkeváros.) A két uj város-rész: az u. n. «Uj-sor», hol többnyire vasutasok laknak, élvezve a vonatok hektikaszülő kormos füstjét és fülsértő éles füttyét ; és a «tisztviselői telep», hol többnyire tanárok és más tisztviselő modern úri emberek laknak egy kedves kolóniában, egy bájos épület-csoportban, élvezve a Bartina ős hegyének larikás hegyoldalán az isteni ambróziá evegőt, a kelő Nap arany sugarát és — a bájos madárfüttyöt. De miért rtevezik ezt «tisztviselői telep»- nek ? . . . holott itt — már most is — nem csupán ilyen fajtájú emberek laknak ? . . . Ha pedig valóra vál a fáma, hogy nemsokára, e telepnek fele, szárnya lesz csendőr-kaszárnya, sőt, ha idővel majd a telep kiépül, megszépül, benépesedik s lesz mindenféte rangú lakosa: miért legyen az tisztviselői telep ? . . . Engem egész életemben mindig bántott a gondolat igazságtalansága, hogy Amerikát nem Kolumbiának nevezték el az ősök a felfedezőről. Épp igy a fájdalom a szivemet éri, hogy e telep neve már miért nem «Éry» — mikor, bár magam e dologba nem ártom: a terv főfaktora dr. Éry Mártzn ! ? ! . . Ha nekem jut vala keresztelés-szerep: bizony, e város-rész neve «Éry-telep!» Node e sétám alkalmával még (julius 5. délután 6 óra) tisztviselői telep volt e városdarab s valószínűleg még sokáig az marad, mert konzervatív természetű népünk annyira régi-makacs, hogy a megszokottól Istenért el nem áll, bár vigyorogjon rá ezer modern halál! . . . Én azonban — s ez ám a dologban a fő ! — lévén szókimondó, igazsághirdető, — világgá kürtölöm, hogy e telep: Éry — Márton ur eszét és szorgalmát dicséri, — jobban, mint — De hiszen én is csak kötelességemet teljesítem vele szemben. A kocsi megállt. Kiszálltak, de Aranka alig tudott lábára állani és csak Gábor karjára támaszkodva tudott az emeleti lakásukba jutni. Persze a mama is szörnyan megijedt és mindjárt kérdezte, hogy nem-e veszett a kutya. Gábor erre nem is gondolt. Rögtön orvosért futott. Megjött az orvos, Gábor és velük Herkules ur, ki dacára a repülésgyakorlatnak, mégis csak legjobban szerete gazdáját és utána kullogott és meg is találta. Mikor megtalálta gazdáját, rögtön hozzá akart simulni, de Gábor bizony olyan hangon beszélt hozzá, hogy az meglapulva egy sarokba húzódott. — Ne bántsa kérem ezt a kutyát, — szólt az orvos — legalább megláthatjuk, hogy nincs-e baja. Hívja csak kérem! — Herkules, gyere ide! — szólt most Gábor barátságos hangon. Herkules erre tulboldogan gazdájának kezeit nyaldosta, fel-alá ugrált, csóválta farkát és olyan furcsa nyikorgó hangokat hallatott, mint a kutyák általában használni szoknak örömük kifejezésére. Aranka is hivta: — Herkules szegényke, már elfelejtetted a verést, mit miattam kaptál ? Ugy-e már nem haragszol?
