Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-31 / 22. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY alapítása. Ezeknek kamat nélküli kölcsönöket adnak. Dr. Steiner Lajosnak a hölgyekhez intézett lelkes^szózatára hivatkozva, ő is a magyar hölgyektől és matrónáktól vár legtöbbet. Végül viharos éljenzés közben határozatilag kimondja, hogy a jelenlevők lelkesen felkarolják a tulipán mozgalmat és azt pártolják. Pick Béla szekszárdi kereskedő ült ekkor a felolvasó asztalhoz. Felolvasásában ismertette a magyar kereskedők helyzetet, melybe a megindult nemzeti mozgalom folytán jutottak és kifejtette, hogy sok cikket kénytelenek külföldről beszerezni, mivel azok nálunk nem kaphatók. A raktáron levő nem honi cikkeket el kell adniok, melyeknek eladási árából hajlandók a nemzeti célra is áldozni. Indítványozza, hogy utasítsák ki Szekszárdról a házalókat, mert ezek külföldi árukat kínálnak. Nagy' tetszésben és helyeslésben részesült Tóth Károly igazgató-főmérnök felszólalása, aki Pickkel szemben kifejtette, hogy mi nem térhetünk le az egyenes útról, mi osztrák cikket nem veszünk. Tessék csak magyar árut tartani. A kereskedő menjen a publikum után. Több példával illusztrálja, hogy eddig mennyire rászorultunk Ausztria cikkeire. Dicenty Lajos kir. törvényszéki igazgató megjegyzi, hogy csak tegnap 8000 koronát küldött egyik szekszárdi kereskedő külföldi árukért. Döry Pál végül köszönetét mond dr. Steiner Lajosnak felolvasásáért és a megjelenteknek magasfoku érdeklődéséért, mire a gyűlést berekesztette. (Éljenzés.) TÖVISEK. 1906. május 31 A rózsa és a tulipán. (Aezópusi mese.) Május 31-én hajnalban igy szólt a rózsatő kedves virágaihoz: «Emeljétek fel harmat- gyöngygyel ékes kebleiteket s mondjatok buzgó hála-imát megkettőzött, édes illat-árban, mit a tiszta Égre felbocsájtotok, a nagy természet hatalmas urának, ki a szép májust, a legszebb hónapot, — s ebben a kedves rózsát, a virágok királynőjét alkotá! — Édes illat-árral — mint buzgó imával — hozzatok kedves áldozatot; mert e hónap legszebb virágai ti vagytok, — s most jön a piros pünkösd-napja, mikor a szerelmes költő egykor igy énekelt: Nem anyától lettél, Rózsafáit termettéi Piros pünkösd napján Hajnalban születtél! Ezen időre meg, gyüjtsétek össze minden bájo- tokat, szinpompátokat s egy egész illat-tengert: dicsőíteni a nagy Alkotót, ünneplő érzéssel!» így a rózsa-tő, — az édes anya, — s a kedves gyermekek (nyíló rózsák, feselő bimbók = menyecskék, leányok) pontosan teljesítették az anya parancsát. De megszólalt az irigy tulipán: «Hallgass, te bukott, nemzetközi, szocialista virág ! A virágok királynője Magyarországon most én vagyok, a diadém az én fejemen ragyog, most a rózsa semmi, a tulipán minden, ez a magyar lelkek imádatának a tárgya, ez a Bécset s az osztrákot megreszkettető jelszó, a tulipán jegyében fog megszületni a magyar ipar és kereskedelem hatalmas fellendülése. Én magyar virág vagyok ! Tied a ködös múlt, enyém a fényes jövő ! Hallgass, ne dicsekedjél, uralmad már csak igazán pünkösdi királyság! Megbuktál, mint a viharágyuk, vagy mint a szabadelvüpárt, de én élek örökké, «mig Buda áll s magyar él!» Elismerem, he gy dicsőítésedre sok szép verset faragtak a szerelmes emberek, de miért ? — mert még akkor nem vette át a kormányt az alkotmányos magyar minisztérium, a «Wekerle, Kossuth, Andrássy, Apponyi» kabinet. De jegyezd meg, hogy a tulipánról is van sok szép régi magyar nóta, — p. o. «Klarinétos az én nótám fújja — — Ki van varrva az én szűröm ujja Tulipános a süvegem Bánatos a lelkem — De sok szőke, barna kis lány Rászedett már engem !» Vagy az a még régibb: «Felteszik a tulipános ládámat Cifra szűröm, subámat.» * No jó! — mond a rózsa szerényen — Oly értelemben, hogy megteremted a magyarok függetlenségét Ausztriától: szívesen hódolok most előtted, sőt ebben társul szövetkezem s kívánom, hogy nemzeti ügyünket* diadalra vinni segits! De én attól félek, hogy a te «virág- királynőséged» lesz az igazi pünkösdi királyság s én trónomat a lelkekben ismét elfoglalom !. ..» Szokásomhoz híven, kora hajnalban kinn jártam a kis kertemben s ellestem a virágok beszédjét. Mintha intett volna a rózsa is, a tulipán is, hogy mondjak véleményt, birálatót. Tehát megtettem. S igy szóltam a tulipánhoz: «Te most fenn ragyogsz, divatos virág vagy ; ámde időd egyszer csak betelik. Ne bizd hát el magad büszke tulipán — a szerény vő nem vágy túl tenni ipán! . . .» A rózsához meg igy: «Jegyezd meg, hogy két okért, jobban szeretlek mint a divatos tulipánt. Először: Mert van édes illatod s szerintem a virág illata = annak imája, annak lelke ! A nők is — az élet szép virágai — csakis erényeik kedves illatá3 val ékesek, másképp olyanok, mint az illattalan tulipán, sőt sokszor, mint a pipacs! — Másodszor : azért szeretlek óh rózsa, mert munkatársam vagy, mert te is tövist termelsz, én is! Fő dolog, hogy erősen egyikünk se szúrjon !» Palást. Utcasarkon. Románc. Utcasarkon koldusasszony keservesen sirdogál, Fájdalomtól megtört arcán bánatkönnye folydogál. Roskadozó fehér testén rongyokban csüng ruhája, Valamikor falujának ő volt legszebb leánya. Ifjú lelke fellobogott szegény szolgalegényért . . . Ám a legényt messzeföldre katonának elvitték. Bánatosan sirt a leány, — nem volt éjjel s nappala, Szörnyű nagyon fájt szivének, hogy kedvese katona. Jó szülei vigasztalták: „Ne sírj lányom, magzatom, Vissza jön még hiv szeretőd, vissza jövő tavaszon. Türelemmel viseld lányom a sors nehéz csapását, Jó az Isten! — meghallgatja megtört szived imáját.“ * • • Jön a postás. Levelet hoz . . . Fekete a szegélye, Szegény leány reszketve néz arra a gyász levélre. Türelmetlen szakítja fel azt a gyászos levelet, Rövid, kuszáit sorokból áll a szomorú izenet. „Szép szerelmem! . . . Amire te megkapod e levelet, Nehéz hantok takarják be az én vérző testemet. A tengernyi sok szenvedést elviselni nem tudtam, Sokat gyötört életemet én magamtól eldobtam!“ „Oh én szegény!“ . . . „Mivé lettem?“ . . . Sir, zokog [a leányka, Halotthalványan roskadt össze édesanyja karjába. Lefektették fehér ágyba . . . megsajnálta mindenki. Vigasztalás, sok balzsamir mind nem tudta gyógyitni. * * * Évek múltak, hosszú évek, a jó szülők elhaltak, Néma, csendes temetőben, rideg földben nyugosznak. Várokba ment a leány is, — szolgálónak elvitték, Hogy ott egye életének legkeserübb kenyerét. Körülvették, dédelgették a szép arcú szobaleányt: Züllött lelkű, vásott szivű, kéjvadászó uracskák. A csábítás, szép Ígéret, elvették a lány eszét,- — S mocsoktalan becsületét öröksirba temették. Utcasarkon koldusasszony keservesen sirdogál, Fájdalomtól megtört arcán bánatkőnnye folydogál. Roskadozó fehér testén rongyokba csüng ruhája, Valamikor falujának ő volt legszebb leánya. SOMOGYI VILMOS. «S a jelen volt hölgyek elhatározták, hogy e végből közös jelvényt fognak viselni és annak viselésére ismerőseiket is buzdítani fogják.» Ez elhatározás teremtette meg a nemzeti szinü tulipán-jelvényt. E mozgalom azonban kellő alap és megfelelő anyagi eszköz nélkül csak szalmaláng lett volna s ezért azt általánosítani s nemcsak buzdítással, hanem, ha ugyan kell, rábeszéléssel is élénkíteni s kellőkép alapozni kellett. Az említett hölgyek ezreket érő ékszereiket vagy azok értékét ajánlották fel a tulipán-mozgalom céljára s egyben pontosan meg is határozták magát a célt, melyre e mozgalom irányul. «A mozgalom célja a magyar nők lelkes közreműködésével minél szélesebb körű propagandát fejteni ki a társadalomban a nemzeti szellem és hazafias együttérzés hathatós megnyilatkozása a magyar ipar védelme érdekében.» E cél elérésére szolgáló azokat a főbb feladatokat, melyeket mindenkinek, ki a mozgalomhoz csatlakozik, szem előtt kell tartania, a következőkben jelölték meg: «1. Tüntető állásfoglalás minden nemzeti eszme, mozgalom és törekvés mellett s minél hathatósabb közreműködés arra, hogy semmi ezzel ellenkező irányzat a társadalomban érvényesülni ne tudjon.» Ez más szóval annyit tesz, miszerint nemcsak elkövetünk mindent, mindenütt és mindig, hogy a magyar nemzeti eszme érvényesüljön, hanem nem engedjük meg azt sem, hogy a külföldi nálunk érvényesülhessen. «2. A megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés ápolása a családi életben s főként a nevelés terén.» «3. Minden fényűzésnek és nélkülözhető kedvtelésnek mellőzése mindaddig, mig a nemzetre szakadt «nyomor és szenvedés» enyhítésére van szükség, amennyiben a magyar kultur- törekvéseknek nem árt» E feladat azóta módosult. A nemzetre szakadt «nyomor és szenvedés» — elmúlt, de azért e feladat a cél elérésére szükséges, mert még az sincs kizárva, hogy a nyomor és szenvedés újra fejünkre zuhan. De ettől eltekintve e feladat teljesítése ma is lényegesen elősegíti a cél elérését. Mert hisz e pont azt tartalmazza, hogy mellőzzük mindazt, ami csak fényűzés, felesleges pompázás és nélkülözhető kedvtelés, mert az esetleg erre forditandott milliókra másutt, a magyar ipar pártolásánál és létesítésénél van szükség s oda fordítandók. «4. Minden a nemzeti jelleg és önállóság előmozdítását célzó társadalmi, kulturális vagy gazdasági vállalkozás és kezdeményezés buzdító támogatása.» «5. Első sorban saját példánkkal, de egyszersmind minél szélesebb körű agitációval való közreműködés arra, hogy magyar ember lehetőleg minden szükségletét magyar termelőktől és iparosoktól, magyar eredetű cikkekből szerezze be.» Ezen főbb feladatok megvalósítása veze bennünket a mozgalom céljának elérésére. Ezt a célt szolgálja a tulipánjelvény, a mely alatt «ez ideális mozgalom immár kiterjeszkedik az egész nemzetre, az ország minden lakosára rang, nem, osztály, vallás, párt és nemzetiségi különbség nélkül.» „Mindenki aki e mozgalomhoz csatlakozik, erkölcsi felelősséget vállal arra, hogy az előbb AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTOSZER.
