Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-02 / 9. szám

XXXIII. évfolyam. 9. szám. Szekszárdi. 1905. márezius 2.

függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap.

Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők.

Kiadóhivatal: Telefon: 11.

Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők.

Felelős szerkesztő: Főmunkatárs:

BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ.

Laptulajdonos:

GRÜNWALD LAJOS.

Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, Va évre 6 kor., íji évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

Hivatalos hirdetések. 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 filler, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérbeu 3 hasábos petitsor 30 fillér.

Átmeneti vagy szövetkezeti kormány.

Bécsben nem tudnak, vagy nem akarnak a válságból való kibontakozás követendő útjára nézve megállapodásra jutni. Legutóbb felvetették az átmeneti kormány alakításának tervét, melyszerint egy legfölebb négy tagból álló kormány venné át ideiglenesen, míg a végleges meghatározott programra mellett megalakulhat, az ügyek vezetését, melynek a szövetkezett ellenzék felfogása szerint meg volna az az előnye, hogy Tisza István gróf és társai megszűnnének a politikai életben s kormányzatban tényezők lenni; de van feltétele is, az tudniillik, hogy az ellenzék négyhónapos költségvetési felhatalmazást ad s a rendes ujonczjutalékot megszavazza. Csakhogy sokan, kik a múltakon okulva, bizalmatlansággal viseltetnek a bécsi intéző körök iránt, úgy vélekednek, hogy ha a két legfőbb fegyvert, melynek alkalmazásával lehet leginkább hatni, kiadja az ellenzék kezéből, az átmeneti kormányból könnyen végleges is lehet, vagy legalább a tervezettnél hosszabb életű s ez az elintézés maga után vonhatná a kilátásba helyezett engedmények s újítások elposványosodását.

Különben is most már minden körülmény : Andrássynak hideg fogadtatása, a szabadelvüpárt ujjongása s az ellenzék elutasító magatartása arra mutat, hogy az átmeneti kormány eszméje, a feltámadásra való nagyon csekély kilátással, végleg el- ejtetett.

Következnék már most a viszonyok között egyedül lehetséges szövetkezeti kormány alakítása; de ettől meg Bécsben idegenkednek, mert az ellenzék a nemzetnek a választáskor tett ígéreteit be akaria váltani s csak úgy hajlandó az ország kormányzatába befolyni, ha szabad kezet nyer arra nézve, hogy úgy az önnálló gazdasági élet létesítése, mint a közös hadseregbe, illetve annak magyar részébe a nemzeti szellemnek és nyelvnek bevitele iránt, intézményes rendelkezéseket tehet.

így tehát belátható időben nem lesz sem átmeneti, sem szövetkezeti kormány, hanem lesz más valami, a mi Bécsnek, minden ilyen nehéz időkben kedvencz játékaként szokott szerepelni s mely már jóformán előreveti árnyékát s nemsokára kipattan a burokból, melyben még most rejtegetik s ez nem más, mint a puhitási rendszer.

Vagyis nem kapun;-: sem a gazdasági téren, sem. a hadsereg körében semmiféle engedményeket, hanem jön egy Wekerle vagy Láng-féle konservativ irányú minisztérium, melynek az lesz a feladata, ha ugyan vállalkoznak reá, hogy az 1867-ik évi kiegyezést a maga meghamisított formájában képviselje s mindennemű ügyeskedésekkel megkísérelje a szövetkezett ellenzéket szét- ugrasztani, vagy legalább is elkedvetleníteni s kifárasztani, hogy nemzeti követelményeitől elálljon s azokról legnagyobb részben lemondjon.

Hát, hogy ez az újabb kísérlet minő eredménynyel fog járni, az nagyon könnyen előre is megállapítható; vagyis az teljesen eredménytelen fog maradni; mert ez az újabb merénylet úgy össze fogja kovácsolni a szövetkezett ellenzéket, hogy azt semmiféle emberi erő megbontani képes nem lesz, a többség tehát a maga valóságában fent- maradván, módjában fog állani az ilyen kormányt az első felvetett kérdésnél leszavazni és megbuktatni.

Hadd jöjjön tehát az újabb kísérletezés, mely a nemzet jogos és törvényes kívánalmainak elodázását lesz hivatva eszközölni. Az ellenzéket az sem készületlenül nem találja, sem megadásra nem bírja. Hanem talál egy elszánt testületet, mely azzal a mondással fog a harczba menni: győzni vagy meghalni.

Az újabb harcznak háttere azonban most is olyan undorító lesz, mint volt 400 év óta mindenha, midőn a nemzet törvényekkel biztosított állami önnállóságáért és függetlenségéért a bécsi kamarillával harczba keveredett. Mindég saját vérei intéztek ellene orvtámadást s segédkeztek az osztrák hatalomnak a magyar szabadságharcz leverésében.

Ha a választásokkor kisebbségben maradt bármelyik párt, a hatalom újra elnyeréséért, erre a szerepre vállalkozik, ám tegye meg; nem irigyeljük tőle sem az újra kézre kerített hatalmat, sem pedig viselkedésének előrelátható következményeit.

A nemzet még egyszer fog ítéletet mondani ebben az ügyben s ez az ítélet megsemmisítő lesz mindazokra nézve, kik a nemzeti jogokért való küzdelemben az ellenséghez pártoltak, vagy bármily okból azzal czimboráltak. .

TÁR CZ A

Télen.

Elhangzott a madár dala,

Elnémult a patak zaja;

Turbékoló vadgalambpár - Déli lombos erdőkben jár.

Ott a patak most is csillog,

Enyhe szellő halkan susog.

Csak nálunk nincs a fán levél; Lesodorta a téli szél.

Sötétülnek hófellegek,

Szobámban mig elmerengek Napsugaras meleg nyárról,

Illatozó virágágyról.

S lassan-lassan tovatűnnek A tél zord, rideg képek . . . -Belenéztem szép szemedbe,

S tavaszt érzek most szivembe’.

FENYVESI GYULA.

Párbaj osri.

(Humoreszk.)

— A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. —

Irta . Cyrano

»Hallatlan peches ember vagyok! Leszámítva a sorsnak velem való kegyetlen flirtelését, t. i. .a gyakori koplalást, mondom még ezt is leszámítva, elég okom volna arra, hogy classicus ösmereteimen felül szinről-szinre láthassam a Stix mogorva Cháronját!« A kis társaság kitörő hahotával fogadta Csörgedi ur kesergő szavait, amelyeknek pedig éppen az ellenkező hatást kellett volna elérniük, mert tudta, hogy a kópé ujságiró ismét mulattató dolgot készül elmondani.

Várakozó álláspontba helyezkedtek tehát, mire Csörgedi megkezdte elbeszélését:

»Tudjátok fiuk az eset közvetlen ama feltűnést keltő tárczám megjelenése után történt! A főszerkesztő busásan honorálta tekintettel a nagy érdeklődésre és én elhatároztam, hogy a kapott összeggel királyi módón élek egy pár napig.

Egy rendkívül fogas téli napon, amidőn a szél eszeveszett tánezot járt a lenge hopihékkel,

vacsora után elmerengve bámultam a kékes füstkarikákat. A meleg kályha mellett jóleső zsibon- gás szállta meg tagjaimat . . . Már-már elszuny- nyadtam, amikor boldogságomat egy nyomorult ember megzavarta !

Többször heves kopogtatás után a szószoros értelmében berohant egy köpezös alak és esetlen meghajlás után bemutatkozott:

»Sneefriéd Willibald hentes vagyok !«

»Rettentő méreg fogott el boldogságom megzavarója iránt. De türtőztettem magamat, mert magas látogatom szemei lázas fényben ragyogtak és ez engem rendkívül meglágyított. Igyekeztem tehát mentül ünnepélyesebb pose-val bemutatkozni!«

»Bocsánatát kérem uram —mondá Willibáld ur, — hogy zavarom, de több álmatlan éjjel kényszeritett rá, hogy önt meglátogassam. Régen érzem hiányát egy iró embernek, aki szerető kezével irányozna az írói pályán, mert határozottan érzem, hogy írónak születtem ! Csöndes éjen, amidőn a csillagok ezrei röfögtek az égen és a szelíd disznók ragyogtak . . . bocsánat, amidőn amazok ragyogtak és emezek röfögtek az ólakban, nyugtalanul kérdeztem magamtól,