Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-02 / 9. szám

XXXIII. évfolyam. 9. szám. Szekszárdi. 1905. márezius 2. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére minden­nemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, Va évre 6 kor., íji évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések. 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 filler, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérbeu 3 hasábos petitsor 30 fillér. Átmeneti vagy szövetkezeti kormány. Bécsben nem tudnak, vagy nem akar­nak a válságból való kibontakozás követendő útjára nézve megállapodásra jutni. Legutóbb felvetették az átmeneti kormány alakításának tervét, melyszerint egy legfölebb négy tag­ból álló kormány venné át ideiglenesen, míg a végleges meghatározott programra mellett megalakulhat, az ügyek vezetését, melynek a szövetkezett ellenzék felfogása szerint meg volna az az előnye, hogy Tisza István gróf és társai megszűnnének a poli­tikai életben s kormányzatban tényezők lenni; de van feltétele is, az tudniillik, hogy az ellenzék négyhónapos költségvetési felhatal­mazást ad s a rendes ujonczjutalékot meg­szavazza. Csakhogy sokan, kik a múltakon okulva, bizalmatlansággal viseltetnek a bécsi intéző körök iránt, úgy vélekednek, hogy ha a két legfőbb fegyvert, melynek alkal­mazásával lehet leginkább hatni, kiadja az ellenzék kezéből, az átmeneti kormányból könnyen végleges is lehet, vagy legalább a tervezettnél hosszabb életű s ez az elintézés maga után vonhatná a kilátásba helyezett engedmények s újítások elposványosodását. Különben is most már minden körül­mény : Andrássynak hideg fogadtatása, a szabadelvüpárt ujjongása s az ellenzék el­utasító magatartása arra mutat, hogy az átmeneti kormány eszméje, a feltámadásra való nagyon csekély kilátással, végleg el- ejtetett. Következnék már most a viszonyok kö­zött egyedül lehetséges szövetkezeti kor­mány alakítása; de ettől meg Bécsben ide­genkednek, mert az ellenzék a nemzetnek a választáskor tett ígéreteit be akaria vál­tani s csak úgy hajlandó az ország kor­mányzatába befolyni, ha szabad kezet nyer arra nézve, hogy úgy az önnálló gazdasági élet létesítése, mint a közös hadseregbe, illetve annak magyar részébe a nemzeti szellemnek és nyelvnek bevitele iránt, intéz­ményes rendelkezéseket tehet. így tehát belátható időben nem lesz sem átmeneti, sem szövetkezeti kormány, hanem lesz más valami, a mi Bécsnek, min­den ilyen nehéz időkben kedvencz játékaként szokott szerepelni s mely már jóformán előreveti árnyékát s nemsokára kipattan a burokból, melyben még most rejtegetik s ez nem más, mint a puhitási rendszer. Vagyis nem kapun;-: sem a gazdasági téren, sem. a hadsereg körében semmiféle engedményeket, hanem jön egy Wekerle vagy Láng-féle konservativ irányú miniszté­rium, melynek az lesz a feladata, ha ugyan vállalkoznak reá, hogy az 1867-ik évi ki­egyezést a maga meghamisított formájában képviselje s mindennemű ügyeskedésekkel megkísérelje a szövetkezett ellenzéket szét- ugrasztani, vagy legalább is elkedvetleníteni s kifárasztani, hogy nemzeti követelményei­től elálljon s azokról legnagyobb részben lemondjon. Hát, hogy ez az újabb kísérlet minő eredménynyel fog járni, az nagyon könnyen előre is megállapítható; vagyis az teljesen eredménytelen fog maradni; mert ez az újabb merénylet úgy össze fogja kovácsolni a szö­vetkezett ellenzéket, hogy azt semmiféle emberi erő megbontani képes nem lesz, a többség tehát a maga valóságában fent- maradván, módjában fog állani az ilyen kormányt az első felvetett kérdésnél le­szavazni és megbuktatni. Hadd jöjjön tehát az újabb kísérletezés, mely a nemzet jogos és törvényes kívánal­mainak elodázását lesz hivatva eszközölni. Az ellenzéket az sem készületlenül nem ta­lálja, sem megadásra nem bírja. Hanem ta­lál egy elszánt testületet, mely azzal a mon­dással fog a harczba menni: győzni vagy meghalni. Az újabb harcznak háttere azonban most is olyan undorító lesz, mint volt 400 év óta mindenha, midőn a nemzet törvényekkel biztosított állami önnállóságáért és függet­lenségéért a bécsi kamarillával harczba ke­veredett. Mindég saját vérei intéztek ellene orvtámadást s segédkeztek az osztrák ha­talomnak a magyar szabadságharcz leveré­sében. Ha a választásokkor kisebbségben ma­radt bármelyik párt, a hatalom újra elnye­réséért, erre a szerepre vállalkozik, ám tegye meg; nem irigyeljük tőle sem az újra kézre kerített hatalmat, sem pedig viselkedésének előrelátható következményeit. A nemzet még egyszer fog ítéletet mondani ebben az ügyben s ez az ítélet megsemmisítő lesz mindazokra nézve, kik a nemzeti jogokért való küzdelemben az ellen­séghez pártoltak, vagy bármily okból azzal czimboráltak. . TÁR CZ A Télen. Elhangzott a madár dala, Elnémult a patak zaja; Turbékoló vadgalambpár - Déli lombos erdőkben jár. Ott a patak most is csillog, Enyhe szellő halkan susog. Csak nálunk nincs a fán levél; Lesodorta a téli szél. Sötétülnek hófellegek, Szobámban mig elmerengek Napsugaras meleg nyárról, Illatozó virágágyról. S lassan-lassan tovatűnnek A tél zord, rideg képek . . . -Belenéztem szép szemedbe, S tavaszt érzek most szivembe’. FENYVESI GYULA. Párbaj osri. (Humoreszk.) — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. — Irta . Cyrano »Hallatlan peches ember vagyok! Leszá­mítva a sorsnak velem való kegyetlen flirtelését, t. i. .a gyakori koplalást, mondom még ezt is leszámítva, elég okom volna arra, hogy classicus ösmereteimen felül szinről-szinre láthassam a Stix mogorva Cháronját!« A kis társaság kitörő hahotával fogadta Csörgedi ur kesergő szavait, amelyeknek pedig éppen az ellenkező hatást kellett volna elérniük, mert tudta, hogy a kópé ujságiró ismét mulattató dolgot készül elmondani. Várakozó álláspontba helyezkedtek tehát, mire Csörgedi megkezdte elbeszélését: »Tudjátok fiuk az eset közvetlen ama fel­tűnést keltő tárczám megjelenése után történt! A főszerkesztő busásan honorálta tekintettel a nagy érdeklődésre és én elhatároztam, hogy a kapott összeggel királyi módón élek egy pár napig. Egy rendkívül fogas téli napon, amidőn a szél eszeveszett tánezot járt a lenge hopihékkel, vacsora után elmerengve bámultam a kékes füst­karikákat. A meleg kályha mellett jóleső zsibon- gás szállta meg tagjaimat . . . Már-már elszuny- nyadtam, amikor boldogságomat egy nyomorult ember megzavarta ! Többször heves kopogtatás után a szó­szoros értelmében berohant egy köpezös alak és esetlen meghajlás után bemutatkozott: »Sneefriéd Willibald hentes vagyok !« »Rettentő méreg fogott el boldogságom megzavarója iránt. De türtőztettem magamat, mert magas látogatom szemei lázas fényben ragyogtak és ez engem rendkívül meglágyított. Igyekeztem tehát mentül ünnepélyesebb pose-val bemutatkozni!« »Bocsánatát kérem uram —mondá Willibáld ur, — hogy zavarom, de több álmatlan éjjel kényszeritett rá, hogy önt meglátogassam. Régen érzem hiányát egy iró embernek, aki szerető kezével irányozna az írói pályán, mert határo­zottan érzem, hogy írónak születtem ! Csöndes éjen, amidőn a csillagok ezrei röfögtek az égen és a szelíd disznók ragyogtak . . . bocsánat, amidőn amazok ragyogtak és emezek röfögtek az ólakban, nyugtalanul kérdeztem magamtól,

Next

/
Oldalképek
Tartalom