Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-02 / 9. szám
2. f Ö V I S E K. A kibont akozái-t. Mindig nevettem és utáltam — még fiatal koromban is — az ostoba divat gyorsan hullámzó változatait, — s ime vén koromra még én is divatba jövök, olyformán, hogy a manapság legdivatosabb thémának szentelek egy röpke perczet, megyei fő-lapunk e legelső rovatában ! Igen, — én most »csak ez egyszer, ez egyetlen egyszeri« (Tisza I. és Perczel D.) divatos leszek. Beszélek a kibontakozásról! . . • Micsoda a kibontakozás ? —- Sokféle lehet rá a felelet! — A Nap naponként kibontakozik hajnalban az ég sötét palástjából, sokszor a sűrű felhők és lomha ködök vastag szili ke, vagy fekete takarójából, úgy délfelé is. A kóczos boglyas czigánygyerek minden reggel szintigy kibontakozik a faluvégi fekete karaván sereg rozzant kocsijában az összelopott dunyhák vánkosok piszkos, de meleg tömkelegéből. Már a virág-bimbónak jóval több idő kell, hogy a tavaszi napsugár tüzcsókjára kibontakozzék zöld szirmai és leveleiből s szépen kinyílva felüsse ártatlan fejecskéjét, megmosdassa azt a szép hajnal harmat-könyjének ezüst vizében s igy terjessze bájos illatát. Még nehezebb az ember erdő tavaszi virágának, az eladósodott ifjúnak, kibontakozni a fiatalság könnyelmű gondolkozása szülte apró-cseprő, avagy súlyosabb adósságokból, — és csak a bolondul szerető jó szülők penzes tárczájának gyakori nyílása (az apa és anya természetes koalicziója) eredményezheti az üdvös kibontakozást. — Van még sokféle kibontakozás is. P. o. A gyűlölt szerető ölelő karjaiból. Az eltévedt embernek a rengeteg erdőből. A kis csibének az összegöngyölt fonálból — ex-pes — kilábalás. Innen van: expeditió! Van még zászló-bontás, asztal-bontás, haj-kibontás, stb. — Van ilyen kibontakozás millió ! . . . Azonban, úgy látszik hogy legnehezebb a politikai kibontakozás. Ezt mutatja távolban a japán-orosz háború, közelben édes magyar hazánk szomorú sorsa. Ugyan mi lehet az oka voltaképen, hogy mikor a királyi felhívó szózatra a nemzet ítélt szive és lelke szerint, most mégis oly nehéz a kibontakozás a tiszta helyzetből ? Hát hiszen az a baj odaát, hogy a helyzet minálun'k nagyon tiszta és az annak megfelelő kötelességteljesités nagyon nehéz! Jogokat elvenni — szerintük — igen könnyű és édes; de igazat adni, jogokat megadni igen nehéz, fanyar gyümölcs, — »uva est immatura« Különös, hogy a birkatürelmű, király-hü, becsületes jó magyart, már 40 év óta a német akarja rángatni, dirigálni Bécsből ?! Mily jogon?! . . . Semmi igaz ok és jog alapján, egyszerűen azon nagyon régi és igaz magyar dalban nyilvánuló eszmére támaszkodva, hogy hát.: »Jaj de liun- czut .« Biz igy! — Az a kibontakozás már régen meg volna, ha ézt nem mondaná a nóta: »Sárga csikó, cserebogár Nem kell ma már senkinek, Jobban tetszik Tiszáéknak Amit Bécsben fütyülnek!« Rettentő állapot, hogy a magyar nemzet ítélt — királyi felhívásra — és mégis az ország, a nemzet szent jogairól, alkotmányos szabadságáról Bécsben intézkednek. (Beck, Goluchovszky, Pitreich — és Tisza, Khuen-féle emberek !) Szomorú dolog, hogy ezen urak és a mindenható kamarilla miatt óhajtott czélunk szent Araráth- jára nem tudunk feljutni s kibontakozni a politikai dögleletes sűrű szürke kődből a nemzet boldogító szent szabadság tavaszi verőfényes, napsugaras világába ! . . . Bizony bizony, ha a régi latin klasszikus ma írná meg (magyar érzelemmel !) hires munkáját, hát ezen kis korrek- czióval kezdené. »Kvousque tandem abutere Kamarilla patientia nostra ?!« (Meddig élsz még vissza Kamarilla, a magyarok türelmével ? !)• Node, e szomorú országos história vígra fordítását bízzuk most a mi bölcs és lelkes politikai vezéreinkre s beszéljünk még egy kicsit másról is, —- értem : a Kaszinó házát! * * * * Tehát a múlt kaszinói közgyűlés végzése, értelmében ezennel háziurak vagyunk. Egy több százfejü háziúr egy rakáson és egy erkölcsi személyben. Czime : Tekintetes Kaszinó ur. Még nőtlen fiatal ember, de 140.000 koronás bárói lakás tulajdonosa. Ép ezért jogosultan, van már törvényes jegyese is, — neve : Ő nagysága A Szekszárdi Takarékpénztár kisasszony. Úgy is hívják, hogy »az öreg takarékpénztár« és igy a jegyes kisasszony már egy kissé korbeli, de mit se tesz, mert sok pénze van, az bőven pótolja az ifjúság hiányzó bájját, csábitó szépségét. Most e tisztes öreg jegyesnek puha karjai közé dobta oda magát — szerelmi lágy^ ömlengéssel — a Tekintetes Kaszinó ur, a báróház örököse, ama régi házassági közmondás alapján ! »a vén fa árnyékában jó nyuTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 9. sz. godni !<< Pártolom az eszmét, hogy csekély 4 korona évi többlet díjért házi urak lettünk, sőt bárói lakást vettünk, tehát mindannyian quasi- mágnások lettünk; e mellett van kissé öreg bár, de módos jegyesünk A Szekszárdi Takarék- pénztár Onagysága, — van mozgó tőkénk is (Tőke Ferencz személyében!) van kényelmes otthonunk, — 3 igazgatónk, kik közt, hogy egyik Wigand János főgimn. igazgató ur, ez azt jelenti, hogy a Tek. Kaszinó ur ezután többször fog mulatni, vagyis Wigand-v igád and ! Jól van ez igy nagyon ! Csak ne legyen drágára szabva az egyes mulatságok belépési ára, mert hajh! Szegény az ember e koalicziós világban, mikor a divatos fény és pompa, a vagyoni erő- ködés az anyagi biztos nyomorúsággal fog kezet, ép úgy, mint most a Tek. Kaszinó ur a Takarékpénztár kisasszony Őnagyságával! — Hogy e szerelmetes jegyesnek puhán ölelő hattyú karjaiból hogyan és miként lesz évtizedek múltán a szerelmetes vőlegénynek, a Tek. Kaszinó urnák — égetően szükséges — kibontakozása, — s mikor mondhatja majd a vőlegény pénzes menyasszonyának : „a próba házasság letelt, én vagyok az egyedüli ur, váljunk el! . . .“ — Ki tudná ezt megmondani ? Mi ezen most ne búsuljunk, — mi ezzel most ne törődjünk! Az országnak is nehéz a kibontakozás munkája, hát nekünk is az lesz, de bizzunk benne, hogy dualizmusunk helyi őre: egy nemeskeblü, igazságos ézrelmü férfiú Orffy Lajos, ki a násznagyi szerepet a viszony megkötésénél elvállalván, ezzel erkölcsi obligót adott magáról, hogy a viszony (Kaszinó és Takarékpénztár közt) mindenkor szent lesz és a gazdag jegyes nem pénzsóvár polyp-karokkal agyonszoritani, hanem a szerető hitestárs puha karjainak lágy ölelésével boldogítani akarja a Tek: vőlegényt, vagjfis a minélhamarabbi — „Váljunk el“-t az üdvös kibontakozást közörömre elősegíti! Akkorra csak meglesz tán a külön vámterület is ?!... Palást. __ K ÜLŐNFÉLÉK. ___ — A legsötétebb Afrikában Tisztelt Szerkesztő Ur ! Ön megbízott engem egy expedíció vezetésével, melynek feladata drága városunk sártengeri szépségeinek felfedezése. Egy éjjeli utunkról a következőkben számolok be. (1905 február 23-án éjjeli 10 óra 48 percz- kor bocsájtkoztunk sárczipőinkbe. Az ég fel1905. márczius 2. hogy miért nem irok én, mikor én írónak születtem ! ? . . . Megsemmisülten hallgattam és busán gondoltam arra, hogy öröm miért nincs üröm nélkül ?! De végre elszántan megragadtam kezét és könyörögni kezdtem neki szivettépőn, hogy mondja el idejövetelének tulajdonképpeni okát. És elmondta ! Fiuk ! Az inqusitio spanyol csizmája és olajba főzetése édes érzelem lett volna ahhoz képest, amit akkor éreztem, amidőn jövetelének okát mondta el. »Uram — mondá — hoztam 3 állatdrámát, melyben a főszereplők, irodalmi újításom szerint, sertések lesznek, hoztam 10 novellát és 12 költeményt. Ezeket én önnek felolvasom és utánna írói tanácsát fogom kikérni !« E közben nyugodtan előhuzgálta kéziratait és a karszék melleti kis asztalkára helyezte őket . . . majd a magával hozott papircsomagból sonkát, kenyeret és egy üveg bort húzott elő, mialatt tekintetét kéjesen futatta végig a drága holmikon és végűi egy töltött revolvert húzott ki nadrágzsebéből pokoli vigyorgással. Mikor ezeket elhelyezte az ajtót belülről bezárta a kulcsát nyugodtan zsebretette. Én, mint a gutaíittött meredtem kedves vendégemre, de később megmertem koczkáztatni azt a szerény kérdést, hogy hát a revolver mire való ? »Arra uram, hogy ha ön felolvasásom alatt megmozdul, lelőjjem, mint egy kutyát!« A felolvasás elkezdődött! * * * A hajnal már rég elrobogott annyit emlegetett szekerén, mikor szemeimet megdörzsölve felébredtem. Látogatóm a szoba egyik sarkában üvöltötte egyik sertésdrámájából a sertéshős szerepét, keze úgy járt, mint valami motolla . . . Lassanként megértettem, hogy hol vagyok és emlékezve a tegnapi figyelmeztetésre hallgattam, miként sir ! Annyival is inkább, mert a revolver discréten kacsintott felém az asztalról! . . . Dehát mindennek vége szokott lenni és igy a felolvasásnak is vége lön ... Az én iróm fáradtan rogyott le a karszékbe és mesterségére valló étvágygyal falatozott ... A s^nkadarabok rémes egymásutánban tűntek el és a boros üvegen egy-egy korty után rémes apadás állott be! »Mit szól Mangaliczához'?!« kérdé. Remél- lem, hogy a 3. felvonásbeli kitörése eléggé motivált erkölcsileg?!« »Uram — felelém — a darab hőse egy közönséges disznó !« Szót-szóra ! Végre csúnyán összekaptunk ! »Ön egy hitvány ripök!« »Ön egy hitvány sertésgyilkos !« Tekintetét az ellenségét közeledni érző bikáéhoz hasonlóan jártatta körül! Szeme megakadt vadonatúj télikabátomon, melyet szintén a honoráriumból csináltattam. »Hogy vette?!« bömbölé. ■ »Hetven koronáért« suttogtam elhaló han- hangon, mert már sejtettem a közeli katasztrófát! Ezután látogatom elrohant. * * * Jól sejtettem ! A dologból párbaj lett! Háromnapra a felolvasás után hajnali szürkületben kivonultunk az erdőre! A segédek a lépést kimérték ... és mi hallottsápadtan álltunk egymással szemközt! . . . Kezünkben a pisztoly úgy rezgeti, mint a tavaszi költők versében rezg a nyárfalombok közt a fuvalom . . . Szóval sűrűn ! ... A nyomorult segédei kardbárbajt akartak, felük késbeli gyakorlottságára tekintve, de segédeim éppen emiatt a pisztolybárbajt választották, azonkívül ellenfelem is ehhez ragaszkodott érthetetlen okból, amely később, sajnos, érthetővé A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainai, úgymint Idült bronchitis, szamárhurnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: = F. Hoflmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 35-35
