Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-02 / 9. szám
1905. márczius 2. hőtlen, a csillagok hidegen szórják sugaraikat a romlott föld fekete takaróba öltözött testvére, az öreg hold pedig megdöbbenéssel figyeli vak- ■ merő elindulásunkat. De itt az idő ! Két társam Nyomori Edömér, nyugalmazott fregatt-kapitány ; és Lantfi Adolár nyugalmazatlan költő, buzgón mozgatják ajkukat — rumos üvegeik körül. Ekkor felröppen a jeladó rakéta és a fregatt-kapitány parancsára, minthogy vasmacskánk nem ; volt, hát egy élő macskát szedtünk fel, de mind- : járt el is eresztettük, mert nyomban elmerültünk volna. A vizet hasitó 3 pár sárczipőnek oldala meg-megcsillant a kaczérkodó csillagok fényétől. A kerekedő enyhe déli szellő és a rum egészen meghozta a kedvünket!) ' Én : líraim ! Le a kalappal! Elérkeztünk ahhoz a helyhez, hol városunk dísze, a sártenger, minő nincs az egész országban, ! . . (A másik kettő torkaszakadtából éljenezni kezd és kalapját lengeti.) Én : ... 80 ökröt a hozzátartozó ökörhajcsárokkal együtt magába szedett . . . (Én busán elmerengek a 80 szebb sorsot érdemlő ökör és velők lépest tartó emberek sorsán, mig expedícióm tagjai hangulatkeltő gyászdalokat szoptak ki fuvolájuk . . . akarom mondani rumos üvegjük hörgő kebléből.) Én: (erélyesen) Uraim! Munkára fel! Tehát Nyomori ur vegye elő az üres térképlapot és a kritikus helyet 3 és J/2 decziliter rum és 1/4 méter kolbász, akarom mondani a 3 és l/2 fok hosszúsági és 1/4 foknyi szélesség alatt jelölje meg . . . (»Hopp!« . . . Zúgott végig az oczeán felszínén. Majd neki mentünk egy gőz monitor —, akarom mondani egy lovasnak, és lovasitott szolgájának. A baleset elkerülésének örömére kölcsönösen megráztuk eg3miás — rumos üvegeit és zsebkendőinket meglobogtatva vígan siklottunk tova.) Én: Nyomori ur ! Tessék figyelni! A kórházat a 15-ik szélességi- és 9-ik hosszúsági fok alatt jelölje ... A »Szekszárd«-szállót a 17-ik szélességi- és 11-ik hosszúsági fok alatt. És ön kedves Lantfi ur hevenyésszen ezalatt egy ódát a 80 ökör haláláról. Ha tetszik, a költői hatás kedvéért rumba fullaszthatja őket. (Alighogy e szavakat kimondottam többszörös vészfütty üti meg fülemet. Hah ! Mi volt ez ?!) Én : Az égre ! Jól teszem, ha a mentőkampóm előveszem ! vált . . : A pisztolyok tehát rezegtek ... a hóval belepett ágakról a varjak kísérteties károgással emelkedtek körökbe ... Itt ma halott lesz! Busan gondoltam egy helyre, egy helyen lévő valakire . . . ! Mily- olcsó volt gondoltam . . . Egy helyen sem fogok kapni 50 fillérért olyan adag fassirozottat. . .. Merengésemből a segédek békéltető kísérlete riasztott fel! »Nem. békülök ! Mondá a nyomorult. Aztán számoltak . . . Eg}^ . . . kettő . . . három . . . Borzasztó dördiilés . . . füstfelhő . . . puffanás ! . . . Szemem előtt minden összefolyt . . . Istenem gyilkos vagyok ! . . . A káprázatban hálásan röfögő fejek tűntek elő . . . mintha köszönetét akarnának mondani egykori hóhérjuk bukása miatt . . . A káprázatot harsogó kaczagás vágta ketté. »0 él!« gondoltam hirtelen örömmel! ... És csakugyan ő kaczagott, a nyomorult, hogy két- oldalát fogta. Érthetetlenül bámultam rá. * * * A nap lassanként diskréten dugta fel vörös korongját, vörös fénnyel árasztva el mindent. Es ebben a vörösségben fetrengett az én szegény télikabátom is, melynek szivarzsebét járta át ellenfelem golyója ! . . . ' Csörgedi végszavait a társaság óriási hahotája nyelte el. Végre az egyik collega igy szolt: »Hü kabátod gyászos romlása bennünket mélyen megindít! De ez nem akadályoz meg téged abban, hogy a honoráriumból előkerülő pezsgős-palaczkok durrogása ne hirdesse szerencsés megmenekülésedet!« És az indítványt óriási lelkesedéssel elfogadták. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 9. sz. __ (Az expedíció tagjai követik példámat és mindhárman füleinket hegyezzük az éjbe! Végre kéngyufa-reflectorunk utján megláttuk 68 lábnyira észak felé az eviczkélő áldozatot. Teljes gőzzel odarohanunk, úgy hogy a viz a nagy gyorsaság következtében átcsapott a fedéize- j ten . . . De végre megmentettük.) Én: Neve?! Ő : Hupfelkugel Izsák. Én : ("csodálkozva) Polgári állása ?! Ő : (prüszkölve, mint a vizi-patkány — megjegyzem, hogy vizi patkányt még nem láttam prüszkölni, de a hasonlat kedvéért k. egész- ' ségére —) Pálinkában utazom. j Mindhárman: (felkiáltójelekké sorakozva) Kedves Hupikék, akarjuk mondani Hupiiiövös ur . . . (a nagy erőlködés közben Nyomorinak kificzamodott a nyelve) mi az Ön becses életét megmentettük és ezért Ön a mi vendégünk, akarjuk mondani mi az Ön vendégei vagyunk ! (A nagy férfiút, ki pálinkában utazik s ki az esti vonattal érkezett s ki nem találván üres teknő-gondolát, gondolt egyet és gyalog vágott neki a szekszárdi lagúnáknak, diadalhajózásban vittük a »Szekszárd«-ba és kinyittatván a kettős számú szobát éjjeli fél kettő óta kóstolgatjuk pálinka mintáit. Holnap este korábban szállunk a sik tengerre, mert Hupfelkugel ur collégája érkezik, ki pezsgőben utazik s kár volna ha megfulladna, tehát megmentjük ! Isten Önnel szerkesztő ur!) ___ Cyrano. í ' ’ I — (Sió.) Kozmographiai tünemény, vagy holdfogyatkozás — akadályokkal — A vidéki 1 sajtó éber figyelemmel szokta kisérni a meteorológiai intézet jelentéseit, melyből kifolyólag mi is eleve jeleztük lapunkban a múlt vasárnap végbement holdfogyatkozást. A szép égi tüne- 1 mény nálunk szintén látható volt egész pompájában, akadt is sok szemlélője, kik gyönyörköd- ; ve nézték annak lefolyását, s a Garay-téren 1 csoportba verődve szemlélgette a publikum a 1 holdfogyatkozást. De nemcsak városunkban ér- ; deklőttek a vasárnapi égi tünemény iránt, hanem a vidéken is, hol az ilyen dolog még mindig valami uj, a mi nem volt sokáig. Elisme- ; réssel adózunk a falusi kultúra iránt, különö- ; sen midőn annak nemes törekvése a polgárság köréből indul ki. Egy ilyen, — a múlt vasárnap este végbement holdfogyatkozási —, esetnek hire jutott el szerkesztőségünkbe egyik falunk- ' ból, nevét nem említi a krónika, nehogy astro- ! lógiai szempontból nagy hírnévre vergődjék ; , röviden csak annyit jegyzőnk meg, hogy hires tutyigyár van a faluban. ... Az égbolt szép tiszta volt. Az öreg hold teljes fényében ragyogott, mintegy jelezve - előre a bekövetkezendő fogyatkozás szépségét. A falusi közrendészet tántorithatlan őre »szak1 avatott tudás«-sal foglalt állást a községház . udvarán »kartársával,« hogy végig nézzék a i »holdfogyatkozást;« előre is háború- és koleráról jósolván egymásnak. Hogy azonban gyorsabban múljék az idő, előkerült a dómány alul j a csutora, melynek nyaka ki-kitekerődvén, intim barátságba keveredett a falusi közrendészet két i tántorithatlan őrének gégéjével. Az áldásteli csu- j tora fékezetten dühvei öntötte ki magából a I Nebolysza-levét, melynek gyakori ismétlődése ! következtében a támpont megkeresése vált nélkülözhetetlen szükségessé. Egyéb alkalmatosság I hiányában a tiizoltókádon áttevődik egy sok viharral már szembeszállt deszkadarab, erre rá- ! ült a két holdfigyelő. Az észlelés megkezdődött, ; valamint a csutora újbóli szoritgátása is; a vé- j ge aztán az lett. hogy a két jámbor astrológust j elnyomta a buzgóság, s már egy negyedóra múlva egymásnak döntött fejjel igyekeztek magukat túllicitálni a hortyogásban. E gyönyörű allegórián talán maga a hold bámészkodott volna legjobban, ha az egyik honpolgár orrából ravasz módon egy a menydörgés phonomimi- káját utánozni czélzó prüsszentés nem sugárzott vona ki, melynek következtében a deszka — a ! sors mostohasága folytán — kettétörött, s a | közrend két tántorithatlan őre a következő pil- i lanatban a kád fenekén kísérletezett a holdfogyatkozás problémáját megoldani . . . o. — Koma! — No ? — E‘ fogyott: — Micsoda, a bor ? — Fene, a hód ? — Dehogy is, ettiun van a kezembe! — Micsoda, a hód ? — Dehogy is a csutora! . Eddig a furfangos történet, folytatása a közbejött holdfogyatkozási akadályok miatt »berekedt.« A hold ped/g ijedtében elbújt a felhőfoszlányok mögé. — Márczius 15. A szekszárdi polgári olvasókör választmánya múlt szombaton Boda Vilmos elnöklete alatt tartott ülésében elhatározta, hogy az idén is megünnepeli a magyar szabadság hajnalhasadásának évfordulóját, mely alkalommal a kör helyiségében társasvacsorát rendez Az ünnepi beszédet Boc/a Vilmos országgyűlési képviselő, az olvasóköi szeretett elnöke tartja. — Beteg országgyűlési képviselő. Mint részvéttel értesülünk, gróf Benyovszky Rezső, a kölesdi választókerület népsz. orsz. képviselője, már napok óta betegen fekszik és csak betegsége okozta, hogy a képviselőház .alakuló ülésein nem vett részt. — Kitüntetés. Bod a Vilmos ország- | gyűlési képviselőt a sióagárdi polgári olvasókör egyhangúlag tiszteletbeli tagjává választotta s erről gyönyörűen kiállított okmányban értesítette. — Táncze*tély a kaszinóban. A szekszárdi kaszinó igazgatósága elhatározta, hogy folyó hó 4-én, szombaton saját helyiségében tánczestélyt rendez. Bezerédj Pál 25 éves jubileuma. Huszonöt évvel ezelőtt vette át Bezerédj Pál főrendiházi tag a selyemtenyésztés vezetését, midőn annak meghonosítását lehetetlennek tartották. 1879-ben már be akarták szüntetni a további kísérleteket a selyemtenyésztés meghonosítását illetőleg, amikor Bezerédj Pál önzetlenül, minden díj nél- , kül az ügy élére állott és a tenyésztők számát 1904-ig 112.712-re emelte; a gubó- termést, mely 1879-ben 2.507 kiló volt, 1904-ben 1,636.452 kilóra és a selyemtenyésztéssel járó évi keresetet, mely 1879-ben 7.400 koronát tett, 1904-ben 4,509.945 koronára emelte. Egészben pedig 60,783.926 koronát juttatott a selyemtenyésztéssel és selyemfonóiparral foglalkozóknak. A magyar i népnek ez az önzetlen jeles hazafia most I ülte meg csendben áldásos működésének negyedszázados évfordulóját, mely alkalomból az országos selyemtenyésztési alkalmazottak szeretett főnöküket és valóságos atyjukat egy 80 cm. magas, remek kivitelű vert ezüst szobotral lepték meg. A szobor tetején Géniusz áll, jobb kezében egy tálczán gubókat, bal kezében pedig arany szederfa galyakat tart. Rajta van a Bezerédj-család ősi czimere, bronzból egy fonó női alak. Az egész szobor ezüst szederfalevelekkel és selyemhernyókkal van ékesitve. A szobron két mellékalak: Merkur és egy fonó nő foglalnak helyet. Alul a szobron ez olvasható: >Emlékül 1880—1905. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség alkalmazottjai. Az értékes szobrot a selyemtenyésztési tisztviselők Szekszárdról Budapestre küldötték az Angol Királynő szállóba, a hol Bezerédj Pál márczius 1-én megszállott és a következő üdvözlő sorokat intézték hozzá : »Méltósáttos Urunk ! Hazai selyemtenyészlésünk érdekében páratlan önzetlenséggí 1, soha nem lankadó odaadással kifejtett és eredményekben gazdag munkálkodásának 25 éves évfordulója alkalmából, midőn tiszteletteljesen üdvözöljük, egyben kérjük, miszerint az itt nyújtott szerény emléktárgyat méltóz- tassék kegyesen elfogadni. Továbbá áldásos munkálkodásához is adjon a Mindenható Méltóságodnak erőt és egészséget. Szekszárd 1905. márczius 1-én. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség alkal- 1 mazottjai.«
