Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-23 / 8. szám
8. szám. XXX III. évfolyam. Szekszárd, 1UU5. február 28. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjelen : hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: BODA VILMOS. Főmunkatars: HORVÁTH IGNÁC Z, Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, % évre 6 kor., l/4 évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. A helyzet. Jól értesült és kevésbé beavatott helyekről egyiránt az a jelentés kerül még mindig a nyilvánosság elé, hogy a helyzet változatlan s nem sikerült a nehézségeket, melyek a politikai állapotokat uralják, a kedvező megoldással megváltoztatni. Egyrészről az országgyűlés legnagyobb pátijának, a függetlenségi pártnak, azon a körülmények által előirt megváltozhatatlan álláspontja, hogy a nemzeti szellemnek és nyelvnek a hadseregbe való bevitele nélkül nincs béke, rendes tárgyalás, ujoncz és költségvetés; másrészt az uralkodónak aggodalma, hogy a kért engedmények teljesítése folytán a hadsereg egysége, harczképessége s a monarchia nagyhatalmi állása forog veszedelemben, kiegyen- lithetlen módon állanak egymással szemben, melyből kivezető ut alig található. Bécsben változatlanul ragaszkodnak a választásokon szétszórt, a jelenleg csak romjaiban mutatkozó szabadelvüpárt kilenczes bizottsága által megállapított, ki nem elégítő katonai engedményekhez, mig a többséget alkotó szövetkezett ellenzék, már csak az ország hangulatára való tekintettel is, nem hajlandó oly egyezségbe belemenni, mely a választások ' alatt vallott elvekkel összeegyeztethető egyáltalán nem volna. Ez az a tévkör, melyben politikai helyzetünk keringel a kibontakozásra való kevés kilátással. Ámbár tagadhatlan, hogy az ország kifejezett akaratának megfelelőleg, minden egyébb téren a legmesszebbmenő engedményektől sem riadnak vissza állandó ellenfeleink. így alig van immár akadálya az önálló gazdasági berendezkedésnek. Magyar- ország, ha akarja és pedig erősen akarja az önálló vámterületet, a nemzeti bankot; belügyekben a választási törvény módosításának, a kerületek uj beosztásával, arányosításával s a szavazati jogosultság nagyobb fokú kiterjesztésével; a pénzügyi téren a fokozatos, arányos adó életbeléptetésének sincs immár elhárithatlan akadálya; végre a közoktatás terén szabad kezet nyernénk, annak a legnemzetibb és magyarabb irányban való vezetésére vállalkozhatnánk. Szóval még abban az esetben is, ha a körülmények és az ország jövő sorsa a szövetkezett ellenzéket a katonai ügyekben való engedményekre kényszerítené, még akkor is sokoldalú, kedvező eredményt tudna felmutatni a küzdelem, melyet a nemzet többsége a lezajlott képviselőválasztásak alkalmával példátlan erélylyel és lelkesedéssel folytatott. De hát még erről egyelőre szó sem lehet. A szövetkezett ellenzék minden bomlasztó kísérletnek ellentállva, teljes egységében együtt marad s mindennemű kisértéseket a nemzet megbízásának letéteményeseként, erélylyel fog visszautasítani. Általában az a meggyőződés, hogy a harczot, mely a magyar nemzet önállóságáért és függetlenségéért 400 év óta folyik, most kell megküzdeni. Okulni kell a múltakon. Mily nagy kárát vallotta az ország annak, hogy 18ö7-ben igen sok, a magyarra nézve rendkívül fontos közjogi kérdés rendezése elodáztatott s az volt az uralkodó módszer, hogy a mely kérdésre nézve az alkuvó lelek egymással megegyezni nem tudtak, azt nyitva hagyták s rendezését a kétes jövőnek tar- | tották fenn. Ha akkor Bécsben belátóbbak és engedékenyebbek, Budapesten pedig kevésbé kishitüek s valamivel bátrabbak lettek volna, ma a magyar nemzet a békés fejlődés utján haladhatna s nem kellene minden talpalatnyi tért, melyet a tényleges állapotok alapján már részükre elhóditottnak tekintenek, újra szenvedélyes harczok árán kicsikarni és megszerezni. Ez nem annyit jelent, hogy most már a szövetkezett ellenzék politikája abban a három szóban van leghívebben kifejezve, mely igy hangzik: mindent vagy semmit. Ellenkezőleg az ellenzék minden tagja át van hatva Deák Ferencz azon bölcs mondásának igazságától, hogy a hazát mindenek fölött kell szeretni s mindent koczkára lehet tenni, csak egyet nem: a haza sorsát! b. Szekszárdi szőlősgazdák szövetkezetéről. II. A szekszárdi bor faji jellegének megóvd á- ó a fogyasztók igényeinek megfelelő s nagyobb tömegű egyenlő minőségű borok előállításáról és for - galomba hozásáról, valamint a borvidék közgazda sági érdekeinek védelméről és képvisele érői maguknak a termelőknek kell gondoskodni szövetkezés utján, pincze szövetkezet fe alatásával. Ez történhetik vagy az önkényt ö szeálió gazdák alka'mi egyesülésével, — vagy pedig a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szó'ó törvény alapján való szervezkedéssel. A fő czél elérésére többé-kevésbé mindegyik út elvezethet, de általánosabb érdekű és közgazda- sági jelen'őségü csak a szövetkezés u'óbbi módja lehet; mert mig alkalmi egyesülés csak ephemer jelentőségű s az egyesülés e irrdja inkább személyes jellegű és fontosságú lenne, a mi aránylag csak korlátolt terjedelmű actiót és még korlátoltabb eredményt szülhetne, addig a g izdák szövetkezete lehetővé teszi a kis- és nagytermelők állandóbb egyesülését is, csupán azt a közös quadíica tiót követe’hetvén meg, hogy minden tagot az ügy szeretete hassa át s munkálkodását a szakértelem, becsületesség és törvénytisztelet irányozza. S mert a c/t Hiányos együttműködés feltételét csakis ezen erkölcsi momentumok képe/ik, nagyon természetes, hogy a szövetkezet tagjainak megválasztása nagy körühekmtést igényel; mert nem lehetetlen az, a mi a 1 gtöbb szőve kévét megölőjét képezte, hogy a rzéthuzás, az egyéni érdekek meg nem engedett hajhászása az együtt működésben rejlő erőt megzsibbasztja, sőt szét is robban ja, mielőtt az még megizmosodhatott volna. Nézetem az, hogy nem jól ismeri a szövetkezet fogalmát, a ki azt az állítást meri megkoczkáz- tatni, hogy a pinczeszovetkezetbe válo! gatás né kül minden gazda felveendő ; mert az ily I fajta szövetkezet fogalma már azt imputálja, hogy ahhoz egyenlők társulása szükséges, a mi alatt azt értem hogy közöttük a szőlő művelése és a termelés tényezőit képező szakértelem, gondosság, megbízhatóság és törvénytiszteletben kirívó különbség n: legyen. Példának itt van »A magyar mezőgazdák orsz. szövetkezete«, a melynek főczélja szintén az, hogy tagja n .k termését értékesítse és a közszállitások- ban, a hadsereg ellátásában közreműködésüket lehetővé tegye. Bzony megválogatja az is a tagjait, me:t hát kereskedelmi czélokat is szolgál, a hol a pénzkérdés é> megbizhatóság kell, hogy dominál on. Ho,ty a gazdák termése már gyümölcs alakjában vétes ék át, ma még keresztül vihetetlen; oly berendezkedest és tevékenységi hálózatot igényelne, melynek megfelelni képtelenek volnánk. De a fő czél elérése, hogy t. i. borainknak h rnevét és kelendőségét biztosi suk, nem kívánja sem ezt, de még azt sem, hogy kezdetben 'Vállalkozásunkat túl nagy alapokra fektessük. Kezdetnek elég volna az is; ha csak 400- 500 hold szőlő termése kerülne a szövetkezetbe, mert ekkor már 8000—10000 hfk’oliter oly bormennyiség felett rendelkeznénk, mely a helyi kereskedelmet irányítani és vezetni nemcsak képesítene, hanem szakszerű s önzetlen munkálkodással messze kiható domnáló súlyt is k de önözhetne. A pincz szövetkezet mikénti szervezése tekin- tetéb n úgy az eddigiekben előadott alapelvekre, mint a részleteire nézve is ma még mindig a hat év előtt va 1 ut néze em t köve em, sőt az i lök foly.ma meggyőződésemet még meg is s ilárditotta. Ugyan s a mai közgazdasági irányzaq a kül- fö d elzárkózási saj t productumainak védelme szempontjából s az Auszmiával való áldatlan és tarthatatlan viszony nagy óvatosságra int; sőt követelők g al hja elénk azf a kénys7erhelyzetet, hogy a bekövetkező még őrü etesebb versenybe i álhpo- tainkat oykép szilárdítsuk meg, hogy a feltétlenül varható meg további ái csökkenés és árukivitel ne- hézsé eivel szemben némil-g vértezve legyünk. De ez a sötét jövő egyúttal kányelvet is szab elénk arra nézve, hogy a szükségszerűen megindítandó actio csak oly terjedelmű legyen, a me yet czélirányosan kezelni és a s k r biztos kilátásával, vagy legalább is minden nagyobb koczkázat nélkül befejezni is képesek lehessünk. Az állásfoglalás és eiőgyücés szükségszerűsége a mint egyrészről a szövetkezésre, a legnagyobb erőkifejtésre sürgősen utal; — másrészről félreérthet lenül a legnagyobb óvatosságra int, hogy csak anny t markoljunk, a mennyit rénybg megfogni is képesek leszünk. S iit mellesleg reflektálnom kell egy félénk rnegjeggyzésre, melyet a napókban olvastam, hogy a pinczeszövetkezettel »úgy ne járjunk, mint a b. e. pinczeegylettel 30 év előtt!* Hát kérem az itt tervezett gazdasz. övetkez*et a »b. e. pincze- egylettőU oiy messze esik, mint Makó (eruz-álem- tő . A régi s elozárdi borkereskedő társaság ugyanis nyerészkedésre alapi'ott részvénytársaság volt, melyet a részvényesek önzése, haszonlesése s különösen az a körülmény buktató t meg, hogy a vezető igazgató az összes elemelhe ő értékeket elemelte s azután megszökött; — mig a szövetkezetnél a nye részkedés ki van zárva, a visszaéléseket pedig ala-
