Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-19 / 42. szám
2. dékben volt elég erő és elhatározás, hogy azt a legnagyobb áldozatok árán is megvédél mézzé. Csak a mostani lenne oly gyenge és hitvány, hogy nem volna reá képes? b. ____ TÖVISEK. Fe jelés. Mire e sorokat olvasod kedves polgártárs ! már körülbelől megkapod a drága ajándékot a te jóságos birkatürelmedért. S mi lesz ez ajándék ? . . . . Szezon-szerű ! . . . Bécsből hozza a Fejérváry csizmadia. Egy szép uj csizma, — kényelmes nagy és mégis sikkes, divatos, melyben komótosan gázolhatsz az abszolutizmus mélységes őszi sarában, minden nátha, hurut és influenza nélkül. Ez az uj csizma — meglásd — nem szőrit, sőt oly puha lesz, oly kényelmes lesz a benne való járásod, mintha csak selyem-bársony papucsban sétálnál éden- kerti harmatos gyepágyakon. Csak egy hibája van az uj csizmának, hogy * Fejelés*, — nem egészen uj. Node, ha régi is a szára: olcsóbb is az ára ! S e mellett azt ígéri a meiszter ur — hosszú bajuszára — hogy ez a *fejelés*-csizma. oly tartós és elszaggathatatlan lesz, mint Bóday Gusztáv ur művész-keze alkotmánya. Hogy miért: azt is megmondja. Mert sikerült Bécsben is — a felséges ajkakon — s szintigy sikerül Magyarországon is, a népmilliók ajkán végig- huzni a kormányprogramra bájos ígéreteinek mézes madzagát, — és ennek alul-felül: mindenki felül! . . . Hej ! van itt helül (mondja Fejérváry homlokát kopogtatva) : diadalmosoly- lyal sodorgatva hosszú nagy bajuszát. Ezen kívül megalakítja a szaladó — akarom mondani a haladó-pártot. — Ez is egy »fejelés» csizma ugyan ; a régi kisebbségi pártok vásári véletlen összetömörülése, de ideiglenesen, az alkotmányossági külső máz, a csalóka látszat megmentésének céljából igen praktikus gondolat — őszerinte! — — — Hanem hát, az alkotmányos érzelmű magyar nép is beleszól a dologba és azt mondja, hogy : «Szegődött hér —osztott konc !» Nekünk uj csizma kell, még pedig ezüst sarkantyúval 1 Mi 1000 év óta szolgáljuk e hazát, hát követeljük oly sokszor elvett örök uj csizmánkat, a magyar alkotmányt! Holmi összetákolt vásári fércelménnyel, hitvány fejeléssel bizony nem érjük be. A tartós sárban a legjobb uj csizma kell, —- s mentül tovább akarjátok kitolni az abszolutizmus őszi és téli zordon idejét s mentül később datáljátok az alkotmányos szabadság szép tavaszának újra felragyogását: annál erősebb lábbelire, valóságos erős kothurnu.sokra, vas-csizmákra, alkotmányos minisztériumra van szükségünk !» így beszél a nemzet. És Fejérváry meisztei ur, alighanem híjába mesterkedik hű első legényével Kristóffy-voX, mostani tervükkel megint csak csizmadiát fognak, felsülnek, mert a felbuzdult, önérzetes magyar nemzet nem húzható többé az ő bécsi gondolkozásuk avult kaptafájára, — nem elégszik meg az olcsó fejeléssel, — s a haladó-párt nem sokáig halad, hamar szalad s minden a régiben marad ! . . . Azért uj csizmát kérünk! A régi szent alkotmányt a magyar vezényszó ezüst' sarkantyújával, punktum! Paláit TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 42. sz. IN HÁZ. ___ «A ve Szekszárd, morituri te salutant!» Adj Isten Szekszárd, a halálba menők üdvözölnek ! Bizonyára igy sóhajtott fel Szilágyi Dezső színigazgató, midőn a bérleteknek kedvezőnek épen nem mondható ügyéről értesült. De hát a gladiátornak vagy győznie, vagy meghalnia kellett, már a régi rómaiak idejében is, hát még most, midőn minden ember annak születik a sorssal való kegyetlen küzdelemre. És hát még hányféle eshetőséggel, Ízléssel, szokással, előítélettel kell megküzdenie egy színigazgatónak, kinek akarata hajótörést szenvedhet a közönség közönyén. Nálunk pedig ez bőségesen meg volt és igy nem csoda, ha színtársulataink halálmegvetéssel küzdöttek az üres padokkal és rendesen megtépett babérral távoztak városunkból, a közönség pedig meg annyit sem tett, mint egykor, midőn legalább megsiratta az elesett hőst. Hál’ Istennek azonban ez ma már nem igy van. Amennyiben a bérletek ügye időközben jobbra fordult és kielégíthetőnek mondható. — Úgy látszik, hogy az anyagi fejlődéssel karöltve jár az erkölcsi-tényezők iránt való nagyobb érdeklődés is. Amidőn ezt örömmel jegyezzük fel, egyszersmind pártolásra hívjuk fel közönségünk figyelmét Mert manapság már elavult a német List-nek azon nézete, hogy a színészet haszontalan bohóckodás, sőt nagytekintélyű tudósok mutatták ki, hogy igenis erős nemzetgazdasági tényező, mely habár közvetve is, de kiveszi | részét a gazdasági tényezők összműködésébőí, fejleszti a kultúrát, az erkölcsi közérzést magasabb színvonalra emeli, szóval hasznossága kétségtelen. Pártolnunk kell tehát a színészetet, annyi- val is inkább, mert Szilágyi Dezső társulatát 190b. október 19. már tavalyról is előnyösen ösmerjük, de azonkívül már első előadásaiból is látjuk, hogy várakozásunk minden tekintetben kielégítést nyert és hogy előlegezett bizalmunkat a helyi igényeknek teljesen megfelelő társulat megérdemli. A nemzet jóléte egy piramis, melyet felépíteni a nemzedékek hosszú sora törekszik. Álljunk zsoldjába a nemes célnak. — Mindenki nemes intencióban filléreivel áldoz, porszem a nemzet jólétének piramisán, mely megszilárdulva büszkén dacol az idők viharaival. De lássuk a heti műsort! A társulat előadásainak sorát Czobor Károly: Hajdúk hadnagyával kezdte meg. A szép zenéjü operettben a színpadunkon szokatlan fegyelmezett össz- játék az, amit az összes szereplők kiemelésére felhozhatok. Ami az egyes szereplőket illeti, megállapíthatjuk, hogy Bándi Rózsi még mindig a regi. Hálás tapsokat kapott a bemutatón megjelent közönségtől, melynek tiszta és kellemes hangjával és kitűnő játékával valódi élvezetet nyújtott. És Lendvai Ferike szintén a régi, ügyes és finom játékával és utánozhatatlan kedvességével. Nem ismertük Kiss Pistát, ki azonban érces baritonjával a maga részére hódított bennünket. — A derék igazgatót pedig fölösleges dicsérnünk, mert jó bornak nem kell cégér. — Csak annyit, hogy ahány és bármily sokféle alakítást láttunk tőle, az mind művészi volt. Vasárnap este a Bob herceg volt repertoáron, igen jó előadással, a régi erők közreműködésével. Ki kell azonban emelnünk Tury Mariskát, az ellenállhatatlan Bob urfit, ki nemcsak Annienek, de számos nézőnek is elcsavarta a fejét, aki rohamot intézvén, mindjárt egyszeriben elfoglalta a közönség szeretetének őt megillető helyét. Hétfőn folyó hó 16-án a társulat drámai személyzete mutatkozott be Kazalicky Antal színművében a Tetemrehivásban. Ez estén a tavalyról előnyösen ismert Vágó, V. Berzsenyi M., Lőrinczy Erzsi, valamint Simon Jenő és Sarkadi igen jó alakításaiban méltán gyönyörködhettünk. Kedden folyó hó 17-én este a fővárosban oly sok szép diadalt aratott s népszerű János vitéz premierje volt, melyre a színház zsúfolásig megtelt. Az előadás igen jól sikerült, ebben nagy része van a kiváló rendezésnek, melyért az igazgatót, Szilágyi Dezsőt, illeti a dicséret. A szereplők egytől-egyik derekasan megállották helyüket. Szerdán este «A doktor űr», Molnár Ferenc bohózata kacagtatta meg a közönséget. KÜLÖNFÉLÉK. — (FF.) A tanú, a napidij, meg egy történet. A hivatalos tárgyalásoknál tanúnak lenni nem utolsó dolog, különösen ha «a legjobb tudomás és lelkiismerete szerint» vallónak még napidij is üti a markát, mivel az ilyen napidij — népszerűén diórium — nem megvetendő Ezalatt folyt a tánc javában a nagyteremben. Úgy tiz óra tájban Kazár Pista a falu ná- bobja is megjelent egyetlen jó barátjával Lász- lóffy huszárhadnagygyal. Lászlóffy az általános üdvözlések után táncolni kezdett; fürkésző szemei a kis szőke fürtös patyikusnét keresték, a kire csakhamar rá is talált. Hogyne ! A kis szőke asszon}' ma ennivalóan csinos volt, Lász- lóffyt teljesen megigézte. Édes kis babaarcáról csak úgy sugárzott a jókedv és pajzán barátság. Lászlóffy zabolázhatlan kitartással udvarolt neki. Kazár Pista az Ajtóban állott meg. A szokott nonchalance-szal nézett végig a termen, aztán átment az ivószobába. Őt a tánc nem érdekelte; azt szokta mondani: már kivénült belőle. A tiszteletes ur erősen gusztálja a kártyáját, az öreg doktorról nagy izzadságcseppek hullanak le hosszú szakáidra. A segédtanító még mindig a bajusza helyét tapogatja a sarokban. Elérkezvén a sziinóra ideje, a hölgyek ki- pakoltatják a menüt. Titokban mindegyik azt óhajtja legjobban, hogy az ő sütöttjét illesse majd a dicséret; kinálgatják is az urakat, akik köteles udvariasságból minden fogásból esznek és mindegyikre van valami finom, találó megjegyzésük. Lászlóffynak legjobban Ízlett a kis pa- tyikusné menüje. Dicsérte is nyakra-főre, látta örül neki. Amig Lászlóffy társaságában imigy örömittasan mullott a kis szőke asszony ideje, addig az öreg patyikus otthon a laboratóriumban főzte a falu betegjeinek egészséget hozó sokféle medicinát. Mikor aztán a szupécsárdás is kezdé már kimeríteni az idegeket, a Hajnalpir lopva surrant be a bálterem ablakának függönyei mellett. És hogy a terem ürülni kezdett, a kis szőke asz- szony szerelemittasan kacér pillantásokkal búcsúzott udvarlójától; nagyon sokat lejtettek együtt, de még több kézszoritást váltottak. Aztán Lászlóffy kikisérte a kocsijához, jól bepakolta meleg ruhákba, pedig csak a negyedik házban laktak. No, de ez már igy szokás. Bucsuzóra nyújtott kis kacsójára egy forró csókot lehelt: mire a kis szös’zke azt súgta Lászlóffy fülébe, hogy sohasem felejti el ezt ! a báli éjszakát. Aztán hazahajtatott. Úgy vélte a kis asszony, hogy ez csak ártatlan tréfa volt, hiszen a férje úgyis már öreg. Az utcáról a kocsik egyhangú berregése hallatszott be, amint a távozó vendégek haza hajtattak. A bucsuzkodásnál a «holnapi viszontlátásig» váltak el a szépek ; másnap tárgyalták le az elmúlt báli éj emlékeit. A bál után sokat suttogtak úri körökben a szépek a báli éj emlékeiről. A «suttogás» tenorja mindig a kis patyikusné és Lászlóffy hadnagy körül forgott; már azért is, mivel a bál óta folyton tele volt a szőke asszon}’ ablaka a legszebb és üde tearózsákkal, amelyekre harmatként hullottak a kis babaarcu asszonyka szerelmes könyei. Úgy mondják ezeket a rózsákat a szomszédos városból egy nyalka huszárfiu vitte volna időnkint ; vitt még ezenkívül a házba ez a kuruc huszárgyerek mást is: az öreg patyikus homlokára — nagy szarvakat! * * * .... Kinn ősz van ! Az ólmos őszi eső nehéz cseppekben hullik alá, aztán szétfrecscsen az ablaktáblákon. A falevél is mindsürübben hullik és helyét az esővíz foglalja el. Az őszi szél megrázza a fagalyat, s a vízcsepp leesik az ágról: csipp- csepp -- ősz van. Sirolin 5> 4—4 A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknél influenza után ajánltatik. — Émeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet es megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4 — koronáért kapható. ,— Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti céggel legyen ellátva : F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
