Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-12 / 41. szám
szerint berendezett voltával, a rendezett tanácsú várossá- átalakultság üdvös intézményének létesítése által a közel jövőben elérhető fényes eredményekkel, — hanem bölcs előrelátással gondolnunk kell arra is, ami még hiányzik ahoz, hogy dicsekvésünk teljes és minden tekintetben jogosult legyen. A közóhajnak adok hangot a nagy nyilvánosság terén, mikor azt mondom, hogy városunknak és megyénknek egy íelsőbb hatóságilag szabadalmazott tisztességes zálogháza legyen. Ez eszme már régen kisért nálunk — mutatva a közóhajt! — de aprólékos, legtöbbször túlhajtott kifogások, ellenvetések miatt, mindig levétetett a napirendről s nem tudott testet ölteni, megvalósulni. Pedig ez közóhaj : égető szükség! Vannak (mint hallomás szerint: vármegyénk köztiszteletben álló érdemes alispánja is!) kik azon etikai, tiszteletreméltó, magasabb szempont által vezéreltetve, hogy egy ily engedményezett uj intézmény által «a könyelmüségnek nyittatnék ajtó* perhorreszkálják az eszmét, agyon nyomják az életképes gondolatot, jóhiszemiileg «a köz javára». Pedig e becsületes jóakarat, e jóhiszemű ellentörekvés, voltaképp a dolog lényegének kellő meg nem értésében s felületes elbírálásában (tehát nem rosszakaratban!) leli magyarázatát. Hát nézzünk szemébe a dolognak teljes tárg3Ülagos higadtsággal. Egy hatóságilag engedélyezett és szabadalmazott zálogház Szekszárdon szükséges mulhatat- lanul, akár a 15 ezernyi lakosság nagy lélek- számára, akár. a sok különféle rendű és rangú, átlag szegény és hitelképtelen személyekre, az egyébkénti pénzszerezhetés akadályaira, a megszorult szegény embert vagyonilag kiszipolyozó zug-zálogházasok nagy uzsora-pénzeire gondoljunk. Mert hát azt mondja a magyar ember : «Könnyű annak, akinek nem nehéz!* —Könnyű annak pénzt szerezni, akinek van mit eladni, vagy aki kap egy szóra, egy felhívásra akárhány kezest, hogy valamehük pénzintézetből bizonyos összeggel gj^orsan segítsen magán. De mit tegyen az, aki csekély pénzért momentán megszorul, de nem tud eladni azonnal semmit ; jó barátjaitól kér orcpirulva csak pár napra csekély 10—20 forintot s azok illedelmesen, bocsánatot kérve, hogy «éppen most legnagyobb sajnálatukra nem segíthetnek», kikosa- raztatik; kezesek után szaladgál hitvány ösz- szegért, — s elutasítják azzal, hogy már soknak kezesek vagy hogy: «én elvből nem irok alá váltót!» (mi most oly kedves divat.) Mit tegyen e szegény megszorult halandó, ha enni, ha élni akar s pirulni nem akar ? . . . Elmegy 2 ; hat esztendő előtti október6-ikára gondolok... Ez van csak az eszemben; nem tudok én ma neked beszélni .... — De mondjon valamit. Beszéljen hát arról a napról! Tudom, mert az édesapám is sokszor mondta, hogy akkor végezték ki Aradon azt a tizenhármat, hanem . , . . — Azt, azt fiam ! Azt a tizenhármat ! Ne is szóljunk róla .... és az örég kurucnak megbicsaklik és könybe fulad a szava ... De aztán nem tekintve, hogy kinek beszél, mint egy maga elé morzsolja a mondatokat .... — Fiatal ember volt. Alig pelyhedzett még a szakálla is. Mit is tudja az ilyen kevés élet- tapasztalatu ifjú, hogy mi az az emberi élet ?! Mit tudta ő, hogy ki volt az a Tizenhárom, a mi dicsőséges magyar nemzetünk Krisztusai?! . . . De hát persze ott voltak a háta mögött a gonosz tanácsosok. Azok súgták neki, hogy : «Golyó, akasztófa.» És jött a kimondott szó megvalósítása. A puskák eldurrantak . . . Megjelent a piros ruhás, vörös keztyüs cseh hóhér. — Az akasztófákat felállították egymásmellé, szép sorjába ... Es a magyar szabadság Istennője gyász ruhába öltözhetett ... De hát nem tudta ő, a fiatal, hogy mindez mit jelent, miért van. Múltak az évek. Megöregedtem én is, őszbe csavarodott az ő haja is . . . Hej! sokszor megértük azóta ezt a napot. En nyugodtan, büszkén ! Büszke voltam, hogy előlegezzen 153 koronát, melyet a bazár 2'/2 év alatt kamatostól visszafizet. Agyülés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: A polgármester üdvözölve a megjelenteket, jelenti, hogy a virilis tagok közül özv. Ludvig Józs.efné elhunyt és igy ennek helyébe dr. Horváth Jenő szekszárdi ügyvéd, mint első virilis póttag hivatik be a tanácsba. A gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére a. polgármester Totth Ödön és László Lajos képviselőket kérte fel. Janosits Károly jegyző a csendőrség tárgyában a következő javaslatot terjesztette a gyűlés elé: «A város közönségének az átalakuláshoz . fűzött várakozásai között a közbiztonság és közrendészet javítása első helyet foglalván el, ezen kivánalom ügy lenne a legteljesebben és legmegfelelőbben kielégithető,, ha a rendőrségi szolgálat legalább részben a m. kir. csendőrség által láttatnék el. Ezért azon javaslattal járulok a tekintetes képviselő-testület elé, miszerint elhatározni méltóztassék, hogy a nm. m. kir. belügyminiszter úrhoz kérelem intéztessék az iránt, hogy a város területére és kizárólag' a város közbiztonsági szolgálatának ellátására 8 csendőrt engedélyezzen. Minthogy azonban egy csendőr költsége évenkint 1000 korona, igy a 8 csendőré 8000 korona, mely összeg a rendőrségi költségeket, minthogy e mellett még ugyanennyi rendőrt is kell alkalmazni, tulmagasra emelné, méltóztassék elhatározni, hogy kéressék meg egyúttal a nm. m. kir. belügyminiszter ur, hogy ezeknek a költségeknek felét a belügyi tárca terhére elvállalni szives legyen. Méltóztassék egyben kimondani, hogy a városi rendőri szolgálat ellátásának kérdésében végleges határozat a nm. belügyminisztériumnak ez utóbbi kérelem tekintetében nyilvánított elhatározásának leérkezte után fog hozatni.» A javaslatot a gyűlés eg}diangulag elfogadta. A közgyűlés ugyancsak Janosits Károly jegyző előadása folytán elhatározta, hogy kérelmet intéz a belügyminiszterhez a szekszárdi gj^ámpénztárnak az állampénztárban való további elhelyezése iránt. A nagy vendéglő bérbeadása tárgyában Janosits Károly jelentette, hogy a nagyvendéglőt folyó évi 28-án nyilvános árlejtésen a régi bérlő Perler Keresztély 8008 korona évi bérösszegért vette ki; továbbá jelenti, hogy Tóth Gyula a nagyvendéglőre 8109 koronás utóajánlatot adott be azon kikötéssel, hogy a bérleti idő 6 évről 12 évre terjesztessék ki és az adóösszeg egyben határoztassék meg. A javaslat előterjesztése után dr. Leopold Kornél felszólalt, hogy minél szélesebb körben kell az uj árlejtési hirrüLNAMEGYEI KÖZLÖMY 41. z. ü_ 1905. október 12. annak a vérrel áztatott földnek szülötte vagyok, amelynek olyan fiai vannak, mint — a Tizenhárom ! De ő, biztos, hogy nem olyan nyugodtan várja ennek a napnak a lealkonyulását, mint mi magyarok. Bizonyosan fölriad nem eg}/szer ez éjjelen álmából. Ott látott maga előtt tizenhárom alakot. Délceg férfi mind ... Ők nem öregedtek meg az 56 esztendő alatt. Úgy látja, olyannak látja, aminőknek akkori rajzakból ismeri. Sorba jönnek.’ Elől egy nagyszakálu, mankójára támaszkodva . . . aztán a többi. Nyugodt lélekkel, büszke öntudattal . . . Ő pedig fölriad . . . Fölül selymes ágyában . . • Körül néz . . . Dörzsöli szemeit, hogy jót lát-e, de akkor is ott vannak még előtte . . . Hánykolódik jobbra- balra . . . Most jő a hóhér . . . Ott lógnak . . . Most puska durranása hallszik . . . Még egyszer . . . Aztán eltűnnek . . . csak vér látszik . . . és semmi más . . . Aztán fehér lepedőbe burkolt holt tetemeket lát . . . Óh mily borzasztó lelki állapot . . , És felkiált álmában : «Golyó, akasztófa ! . . .» Ötvenötször megtörtént ez, az idén ötven- hatotszor. Nagy idő, hosszú sora az esztendőknek . . . Ötvenhat év előtt olyan fiatal volt, igy azt tehettek vele, amit a gonosz tanácsadók akartak. Ötvenhat év után olyan öreg, a sokszoros csapás, a sok ideget megdermesztő álom annyira megrémítette, hogy megint helyt ad a nyomorult tanácsadók hitvány kívánságainak... Azt súgják azok neki : «nyomor és szenvedés», és ő — az ötvenhat év alátt olyan sokat tapasztal, az ifjúból jó öreggé lett — nem tud mást tenni, mint hogy kimondja, hogy : «nyomor és szenvedés» ... És vájjon a mai álom után nem azt sugják-e majd neki és nem kiáltja-e majd hangosan az ország felé: — »golyó és akasztófa!» És az öreg tiszteletes elsárgult arcán lágyulnak a rózsák . . . Reszket, a szive, egészteste . . . Megtörüli szemeit a pirosszinii sárga babos keszkenőben és megcsókolja a könnyező kis Attillát! Szegény ember sorsát—a hatalmasabb birja. A temető északi sarkában szomorufiiz árnyas lombjai között egy nefelejts-virágokkal teleszórt sirhalom domborul, amelynek sírkövén a Tótfalusy Géza név olvasható. Az élet viharától és a mindennapi kenyérért küzdött harcban teljesen megtört öreg anyóka gondos keze ápolja a sirhalom virágait és a fájdalomtól sűrűn hulló könyeivel áztatj; azokat. Az a szeretet, amelyet az öreg anyóka sirhalom gondozása körül kifejt, a kiváncsis/ érzetét keltette fel bennem és a sirhoz léptei a tisztességes zálogházba, s nem pirulva szegénysége miatt, nem könyörögve senkinek pár hitvány forintért vagy egy névaláírás nagy kegyéért, elzálogosítja valamijét rövid időre, tör- ■ vényes kamatra s meg van mentve a zug-zálog- házasok kegyetlen uzsorájától, az arcpirulástól, esetleg az éhenhalastól, mert : «Qui habet tempus, habet vitám» (Ki időt nyer — életet nyer!) Nem akarok állításaim igazságának nagyobb bebizonyítására részleges — konkrét — példákat felhozni most, (ha szükség lesz rá, ezt is szívesen megteszem!) csak egyelőre- nagy általánosságban mozogva, a közfigyelmet kívántam felhívni e lényeges, e városunkra oly fontos ügyben, — és fel akartam hívni az illetékes hatósági felsőbb körök jóindulatát is e valóban közóhajtásu ügy sikeres megoldása érdekében. A sikeres megoldást — azt hiszem — csak hathatósan elősegíti ama szives ajánlkozás, mely ifj. Schultz Gusztáv ur részéről tétetett, hogy ő, mint szakértő, mint kifogástalan jellemű és becsületességéi üzletember, a legszigorúbb törvényes határok közt és föltételek mellett hajlandó elvállalni egy ily — a kezdet nehézségeivel küzdő, — de a nagy közönségre anyagilag és erkölcsileg előnyös, szolid társadalmi szükséges intézménynek hatósági engedélylyel és jogosult ellenőrzés mellett történendő gyors felállítására. Schultz Gusztáv ur neve s jó hire, szakértelme, firmája szolidsága kellő garancia városunk s megyénknek arra, hogy ily kezdeményezéssel nyugodtan megbizassék. Ajánljuk e fontos ügyet szives pártfogásába a t. hatóságnak, a t. sajtónak és az egész' érdeklődő t. nagyközünségnek. Sokan. Szekszárd r. t. város gyűlése. Szekszárd r. t. város képviselő-testülete folyó hó 10-én délután 2 órakor gyűlést tartott dr. Hirling Ádám polgármester elnöklete alatt, melyen a városi képviselők közül 89-en jelentek meg. A tagok ezen szép Számban való megjelenését főleg annak kell tulajdonítani, hogy Simontsits Elemér kaszinói igazgató azon kérelme is tárgysorozaton volt, melyben a kaszinói bazárépület előtti tér részbeni aszfaltirozását és egy villamos ivlámpa felállítását kérte és kérelmének támogatásául a képviselőkhöz az ügyre j vonatkzó levelet intézett, melyben a tőle meg- ; szokott alapossággal mutatja ki, hogy « nincs I szükség egy fillér pótadóra sem», ha a város a bazár előtti teret aszfaltiroztatja, mert a bazárüzletek után fizetendő adó 153 korona híjával í fedezi az aszfaltirozási költségeket, tehát csak arról van szó, hogy a város 10 éven keresztül
