Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-12 / 41. szám

detményt közzé tenni. Végül elhatározták, hogy a nagyvendéglő bérletére folyó évi október hó 30-áig terjedő határidővel uj árlejtési hirdet­ményt tesznek közzé a helybeli és a Vendég­lősök Lapjában. Az előadó jelentette, hogy a . város tulajdonát képező földeket bérb.eadták, melynek eredménye az, hogy az eddigi 1043 koronáért adták ki. Ugyancsak jelentette az előadó, hogy egy földrészletre, mely 69 koro­náért volt kiadva, Paskusz Emil 106 koronás utóajánlatot adott be. A gyűlés helyeslőleg tu­domásul vette a jelentést és csupán csak azon földrészletre hirdet uj árlejtési hirdetményt, melyre utóajánlat adatott be. A gyűlés tudomásul vette, hogy a Szek­szárdi működő betétszerkesztők részére a polgármester a Pauszig Ignác-féle épületben 400 koronáért irodai helyiséget bérelt. Megbízta a gyűlés a polgármestert, hogy a szükséges tanukat jelölje ki és ezeknek napidijuk 1 koro­nában állapíttatott meg. E gyűlés utolsó és egyúttal a legérdeke­sebb tárgya volt Simontsits Elemér kaszinói igazgatónak kérvénye, melyet Janosits Károly jegyző olvasott fel egész terjedelmében. A ké­relem mellett felszólaltak: Totth Ödön és Tóth Károly, ellene pedig Steiner Ferenc képviselők. A felszólalások után a polgármester elrendelte a névszerinti szavazást, melynek az lett az eredménye, hogy 89-en szavaztak, 65-en a fel­olvasott javaslat mellett,' 24-en pedig ellene. Az elfogadott javaslatot itt közöljük szószerint: «A kérvényben foglaltakat egy külön célból öszzehivott számos tagú értekezlet megvitatván, annak egy hangú megállapo­dása alapján a következő javaslat tétetik : Tekintve, hogy a kérdéses terület a kaszinó által épített bazárok által a város egyik legcsinosabb részévé lett, s a vasúti állomás, muzeum, izraelita templom, gőz­fürdő, selyemgyár, főgimnázium és az egyet­len városi sétatér felé irányuló gyalog for­galmat bonyolítja le s igy a város összes lakosainak érdekeit szolgálja, továbbá, hogy ^ e helyen újonnan nyitott 15 üzleti helyi­et) ság -után fizetendő községi pótadó által a ?; létesítendő aszfaltozási költségek részben megtéríttetnek, végre, hogy a felmerülő költségek lefizetése egyenlő 20 félédes * részletekben eszközölhető és ezáltal az évi g r költségvetés aránylag csekély mértékben 1 terheltetik meg. Határozza el a képviselő-testület, hogy ^ a kaszinó által létesítendő aszfalt-járda szélességének folytatásaként a kaszinó ^ járdájának létesítésével egyidőben a 3 mé­teres járda külső szélétől az úttestig ter­jedő városi sétányt aszfaltiroztatja. A sze- I gély kövek s ezek lerakása a kaszinó terhét képezi. .... -......—..... -r .................—....... Az öreg anyóka térden .állva imát rebegett és amikor kö^duillatás közt ajakéval a hideg sirkövet érinté, vállára tettem kezemet és meg­hatottságtól remegő hangon kérdeztem nagy fájdalmának okát. Kábultságából föleszmélve, réveteg tekintettel nézett reám, mint kegyelet­teljes imájának megzavarójára; de csakhamar felismerte bennem a szánakozó jóbarátot és jóságos arckifejezéssel nyújtotta jobbját. A néma fájdalom, amely erőt vett rajta, egy ideig szóhoz jutni nem engedé. Szótlanul állottunk a sirhalom mellett, mig végre az öreg- anyóka néma fájdalma keserves zokogásban tört ki és ismét a sirkő mellé állt imát mondani, amelynek végeztével lelki fájdalmától mintegy megkönnyebbülten emelkedett fel. A nap egy utolsó csókot hintett a sirha­lom virágaira s helyébe a hold méla sugarai kezdettek derengeni, amelyek kísérteties fény­ben világiták meg az öreg anyóka halvány, beesett arcát. Körülöttünk teljes nyugalom volt, amelyet csak a lágy fuvalomban felénk rezgő estharang és az öreg anyókának «Isten veled» szavai za­vartak meg, amelyekkel a halottól búcsúzott. Alig mentünk 3 vagy 4 lépésnyire, amikor fájdalommal telt hangon kezdé: Lássa az a pillanatnyi élet, amelyet mi, mint földi halan­dók ezen a sártekén átélünk, folytonos küz­désből és nyomorúságból áll. Küzdünk a jobb­létért és nyomorgunk gyermekünk boldogságá­1905. október 12 A polgármester megbizatik, hogy vállal­kozóval a szerződést kösse meg s a köte­lezvényt állítsa ki oly formán, hogy a 8680 korona költség 20 egyenlő féléves részletekben lesz törlesztendő a hátralékos összeg 5% kamataival együtt. A kötelez­vény jelzálogilag nem biztosítható s a mennyiben jelzálogilag nem biztosítható s a mennyiben a vállalat által más intézetnél értékesíteni szándékoltatnék, azt csak hazai pénzintézetnél eszközölheti. Mindég csak a hátralékos részlet követelhető s egyes rész­letek be nem fizetése az egész összeget esedékessé nem teszi, A villamos ivlámpának felállítását, ha a felcserélés költségein kívül nagyobb költ­séget a városnak nem okoz, a képviselő- testület szintén elhatározza. A határozat jóváhagyás végett a tör­vényhatósághoz felterjesztendő. Végül a polgármester jelenti, hogy a vá­rosházában levő helyiségeket átalakíttatta és azokat bebutoroztatja. Tudomásul szolgált. Ez­után az elnöklő polgármester a gyűlést bere­kesztette. TOLNAMEGYEI KOZuONY 41. sz. IRODALMI CSARNOK. Tört szivek Panaszkodni a multkorában: Hittél a remény igazában, Ráadtad üdvöd — hitedet: S hogy szertefoszlott a szép álom, Mint bűvös illat a virágon, Megölte végkép szivedet. így jártam én is . . . lelkem álma Csábitoa vitt egy szebb világba S mi csak a mennynek édene, Nekem Ígérte, rám hazudta, Szivem édes mámorba hozta, S nem hittem, hogy ez csak szép mese. S mikor már égő szenvedélyem, Visszhangot vetett fenn az égen, Kétségbe vonva hitemet, Szerte foszlott a szép álom, Csalóka remény, délibábom, S megölte végkép szivemet. Sorsunk közös ... de lelkünk álma Nem száll többé hazug világba, — Mert nézd, ez egyszerű dolog, — Csaljuk meg azt a hazug álmot, Add nékem szived, menyországod, S lehetünk mi még boldogok. Szabó Géza. ért — és amikor fáradhatatlan munkásságunknak gyümölcsét élvezhetnek, akkor az örömök leg­nagyobbikától fosztja meg az embert a mostoha sors romboló keze. Romba dönti minden remé­nyünket, minden örömünket. Az alatt a sirhalom alatt, amely mellett mindennapi imámat végzem, egyetlen gyerme­kem porhüvelye fekszik, ki az élet küzdelmében kimerülve, földi életét a csendes és nyugodal­mas lelki élettel váltotta fel. Kidült az élők sorából — mert kinyílt szivében a szerelem rózsája. És hogy kitűzhesse annak a leánynak a szive fölé, akiért kinyílt, megkettőzött erő­vel küzdött életcéljának elérhetéséért. Fáradhatatlan szorgalommal verejtékezett a közért. Az éjt nappallá tette, hogy munkája után kiérdemelje felebbvalói elismerését, amely­nek megnyilvánulásától egy öreg anyóka egyet­len eltartójának élete függött és amelynek rideg megvonása egy boldog családi idillnek vette elejét. A sors a becsületesség és munkásság tövi­ses útját jelölte ki számára s mikor végre ut nyílott boldogságához, a munkássága után re­mélt elismerés helyett a legkegyetlenebb, lelket ölő fegyvert, — a mellőzést éreztették vele. Ezzel a mellőzéssel az a hit. amely benne a munkakedvet fokozta — kiveszett és remény és cél nélkül, szivében hideg sötét szomorú­sággal barangolt, mig végre teljesen kimerülve ágyba dőlt. Lapunk előfizetői közül még számosán nem küldték be le­járt előfizetéseiket. Tekintve azt a munkásságot, melyet lapunk már több mint három évtizeden át a hazafias eszmék érdekében kifejt, hisszük, hogy tisztelt hátrálékos előfizetőink ezen újabb figyelmeztetésünk, illetve kérelmünk után nem fognak késni megújítani elő­fizetéseiket. A »Tolnamegyei Köz!öny«-t, — mely e vármegye legrégibb lapja, — ajánljuk a hazafias közönség szives pártfogásába s terjesztésére. K ÜLÖNFÉLEK. — Fink Kálmán királyi tanácsos. Szekszárdon jóleső örömmel vették minden körben azon hirt, hogy a király a pénzügy- miniszter előterjesztésére Fink Kálmán szek­szárdi pénzügyigazgatót és pénzügyi taná­csost királyi tanácsossá nevezte ki. A ki­nevezett királyi tanácsos már évek óta áll a szekszárdi pénzügyigazgatóság élén és mint ilyen kiváló mértékben megnyerte az alája rendelt tisztviselői kar ragaszkodó szerete- tét és nagyrabecsülését. Fink Kálmán azon­ban nemcsak a pénzügyi tisztviselők sze- retetet birja, hanem Szekszárd társadalmi köreinek közbecsülését is kivívta a maga részére. A kitüntetett királyi tanácsost elő­léptetése alkalmából a p. ü. tisztviselők ösz- szes osztályai múlt vasárnap testületileg üdvözölték és tiszteletére ma este a szek­szárdi katholikus olvasókörben bankettet ren­deznek. A kinevezéshez mi is őszintén gra­tulálunk — Igazoló választmányi ülés Tolnavármegye igazoló választmánya folyó hó 17-én délelőtt 9 órakor a vármegvmház székházában ülést tart, hogy kiigazítsa a legtöbb adófizető megye­bizottsági tagok névjegj^zékét. — Tiszti orvosi vizsga alól való felmentés. A belügyminiszter az 1883. I. t. c. alapján nem utalta dr. Komáromy Gyula városi orvost a tiszti orvosi vizsga letételére, mivel már 26 év óta működött Szekszárdon, mint községi orvos, mely idő alatt páratlan szorgalmával és tehet­ségével kiváló érdemeket szerzett az egész­ségügy terén —- Lemondás. Perczel Lajos kiskajdacsi nagybirtokos előrehaladott kora és elfoglaltsága miatt lemondott a közigazgatási bizottsági tag­ságáról. Hosszas lázas betegségében az elhagyott- ság félelmes érzése vett rajta erőt és oly démoni erővel bilincselte le, ettől az érzéstől szabadulni vágyó lelkét, hogy kénytelen volt betegágyából felkelni és jegyeséhez indulni. Abban a pillanat­ban, amint az ajtóhoz ért, kívülről halk léptek zaját hallotta. Egy darabig félelemmel telt izga­tottsággal hallgatódzott, majd hirtelen kinyitotta az ajtót. Kinn a falnak dőlve jegyese állott. Amint meglátta, a meglepetéstől megdöb­benve némán állt. Félelmet gerjesztő merev te­kintettel nézte jegyesének bánattól halvány ar­cát. Amikor a meglepettség idézte kábultságá­ból feleszmélt, jegyesének vállaira dőlt és gyön­géd «Margitkám te itt?» kérdéssel szőke haj­fürtjeit simogatta. A fájdalom könnyűinek hullása közben mondá jegyese, hogy «Igen, itt! Eljöttem meg­mondani, hogy nagyon szeretlek! — szeretlek örökké ! csakhogy válnunk kell, mert a szerel­mesek boldogságával mit sem törődő kegyet­len végzet két egymást igazán szerető szív egyesülésének útját állja. Amiért a közel jövő­ben nőül nem vehetsz, máshoz kényszerítenek s e kényszernek — bármilyen megerőltetésembe kerül is engedelmeskednem kell.» Az utóbbi szavak fájdalmas zokogásba fulladtak és csak alig hallható halk hangon ejté ki az »Isten ve­led« »Isten veled« búcsúszavakat. A fiam némán vett búcsút. A fájdalomtól szólni sem tudott. Merev tekintettel nézett a

Next

/
Oldalképek
Tartalom