Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-14 / 37. szám
2. ■ TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 37. sz. 190b. szeptember 14. A holnapi nap tehát az országgyűlés ujjólagos megnyitásának napja, hogy az időjósok elfogadott kifejezésével éljünk : elsőrendű kritikus nap jellegével fog bírni. Felvonul az egész ellenzék, hogy az alkotmányellenes, törvénytelen kormányzást az ügyvezetőkön megtorolja, de felvonul a bécsi kamarilla is, hogy a vád alá helyezésnek útját állja s minden használatra alkalmas eszközzel, nem válogatva bennök, a harcot fölvegye. Ezek az immár kiválogatott eszközök, az országgyűlés ujjólagos törvénytelen elnapolása vagy feloszlatása. Hogy melyiket fogják alkalmazni, az még ebben a pillanatban eldöntetlen kérdés, de az egyik a legnagyobb valószínűség szerint bizonyára szerepelni fog. Ha az elnapolás fog bekövetkezni, akkor az alkotmány védelme ismét a vármegyék és törvényhatóságok váilaira nehezül; ha pedig ujjólag feloszlatják az országgyűlést, akkor maga a nemzet lesz ismét hivatva ítéletet mondani. Semmi kétségünk az iránt, hogy a vármegyék teljesíteni fogják hazafias kötelességüket. Ha pedig a nemzetre kerül a sor, az ismét úgy Ítél, mint ítélt akkor, midőn a házszabálysértés dolgában voltak véleményére kiváncsiak. Mennyivel inkább talpra kell most állnia, midőn nem ház- szabálysértésről, hanem ősi alkotmányja elsőrendű biztosítékairól lesz szó. b. TÖVISEK. Mi lesz holnap? . . . Babonás lelkek előtt ominózus szám: a 13 (tegnap volt!); vészt-jósló nap: a péntek (holnap lesz!); lapunk megjelenésének e mai napja : az a farsang és böjt közt eső «csonka- ! csütörtök» mikor még szabad húst enni, vagyis, a hazai viszonyokra alkalmaztatva a mondást, szabad gondolkozni és beszélni arról: «Mi lesz holnap?» Vájjon közeledünk-e egy tyuk-lépéssel a nemzeti bonyolult ügy gubancos gordiusi csomójának megoldása felé; vagy, hogy még jobban összebogozódnak a kibontakozási törekvések selyem-szálai, a bécsi kamarilla és a hazátlan magyar labanc-had fark-csóváló lojális ebhűsége miatt? . . . Mi lesz holnap? ... A nemzeti szent jogok érvényesülésének egy uj, fényes és ragyogó napja-e ?, avagy a szent igazság és szabadság újólagos felfeszitésének nagypénteke, amikor a magyarok jogosult kívánalmai újra és újra megfeszittetnek, megöletnek, a szűk- keblüség, önzés és hazafiatlanság szomorú Gol- gotháján Mi lesz holnap ? ... Ki tudná megmondani ? . . . Én úgy sejtem, hogy a t. képviselő urak — a nyári nagy szünidő után — ismét kapnak az Isten kegyelméből uralkodó felséges királyunk magas kegyei folytán egy újabb 3 hónapi «szüreti vakációt» hogy kipihenjék a balpárti honfigondok nagy fáradalmait; azután megint kapjanak majd «karácsonyi szünetet» és igy tovább tovább, mig meg nem unjuk a várakozás dicsőségét s japán nagylelkűséggel békét nem kötünk ellenségeinkkel, mondván : «Legyen tietek az ország és a hatalom, csak mienk legyen a buta lemondás és bárgyú engedelmesség dicsősége /» . . . Jelszó: «Vakulj magyar! Puhulj te kemény ősi szittya faj! íme lásd: a kétfejű sasos feketesárga zászló összecsókolódzik a vérvörös cu- cilista zászlóval. (Justh Gyula szerint!) íme lásd : e kettős zászlót hordozta meg — magasan lengetve — Krjstóffy ur is, Német-Bogsánban. In hoc signo vinces! E jel alatt győzői. Hajtsd .meg azért, jó bolond magyar, a te imádott szép háromszinü nemzeti lobogódat a másik kettő előtt; ezek is háromszinüek, —- csakhogy együttvéve azok ; igen, de a vörös, nemzetközi (másképp : mi köze a nemzethez ? . . .) a másik fekeie-sárga, nemzetfeletti (másképp : mi köze hozzá a nemzetnek ? . . .) íme e kétféle — együtt 3 szinü — lobogó küzd most élet-halál harcot a nemzeti trikolorral. A legfelső és legalsó hatal- I másságok, a felhők villámai és a pokol sötét i szörnyei összefogtak a «középem levő igazság» a magyar nemzet legyűrésére. A magas aether és a föld alacsony pora keltek szövetségre; a bársony keztyiis finom úri puha kéz és a durva, kérges munkás tenyér mosolygás közt paroláz s szövetkezik velük még az uj divata farizeusok ligája is — --- vakulj magyar! puhulj te ősi szittya faj ! hogy mersz merni ily döntő nagy hatalmak ellen ?! . . .» * * * Mi lesz holnap?... Eszembe jut az egyszeri gyönki sváb ember esete, kinek szilaj természetű «Kajla» nevű tehene megvadulván az udvaron, kiszaladt az utcára. A gazda utána, — s elkapván a bősz tehén szarvát, vissza akarta terelni, ámde a tehén erősebb volt s vitte a gazdát. A magyar szomszédja jókedvűen rákiált a német sógorra: «Hová hová szomszéd?» S ez — futtában — igy felel; «Istén tuttyar mék a Kajla!*... Hát, hogy mi lesz holnap, Kristóffy ur is — az egyszeri gyönki sváb utódja — igy felelhetne : <Isten tudja, meg a Kajla!» (értvén a Kajla alatt az áltaia felbőszített, neki vadított nemzetközi szociálizmus szilajon száguldó hős tehenét, melynek szarvaiba ö is belekapaszkodott !») Én azonban azt mondom, azt jóslom újólag is, hogy holnap megint nem lesz semmi. Ez lesz a nap legfőbb eseménye. Ez — szerintem — oly bizonyos, mint az olaszországi pusztító földrengés, mint Kalabriász (de nem a kártyajáték !) elpusztulása I Óh! ez a holnapi semmi = olyan sok nulla, mely elé csak egy numerus kell (1) Első Ferenc József, a király, vagy — ellenkezőleg — a nemzet 20 milliója, hogy számot tevő hatalom legyen. Majd meglátjuk: mi lesz ?! . . . Palást. Mennyiben folyhat be a tanító a kivándorlás meggátlásába. Jelige-. <A haza minden előtt». Irta : Perier Mátyás (Folytatás.) Már most, ha ugyanakkora területen konyhai veteményeket termesztünk, tízszer annyi hasznunk lehet. Nekem pl. egy tiz Q öl területű ágyáson tavaly termett 5 korona áru saláta, a saláta eltávolítása után, termett még 36 K ára ugorka úgy, hogy nekünk elegendő háziszükségletünk volt s még bevettünk 26 koronát abból a csekély kis darab földecskéből. Egy másik talán ugyanakkora ágyáson termett gyönyörű zöld paprikám, melyet besavanyitásra szintén örömest megvettek. Pedig tavaly száraz, sanyarú esztendő volt; de mi az öntözést nem resteltük. Ugyanígy értékesíthetné mindenki azt az isten adta földet. Hisz asszonyok, gyerekek csupa kedvtelésből végezhetik a konyhakertészetet s csekély fáradságuk bő jutalmazást nyer. A konyhakertészet mellett még a méhészkedésre is jut idő s kezelése egy füst alatt történhetik. Milyen kevesen foglalkoznak nálunk méhészettel, pedig ez sem utolsó keresetforrás, mert a kis méhek maguk dolgoznak és szerzik a jövedelmet, nekünk csak egy kis felügyeletet kell gyakorolnunk s a gyűjtött mézet kiemelnünk. Hát a gyümölcstermelés mennyi élvezetet és anyagi hasznot hoz ! Alma, dió, körte, szilva, cseresznye stb. mind kelendő. Kedveltessük meg népünkkel a gyümölcstermelést. Mennyi almát hoznak be Stájerországból, mennyi szilvát Horvátországból, az mind megteremhetne itt is. Hassunk oda, hogy az utak, utcák, kertek, legelők szederfákkal legyenek beültetve és ezáltal a legszegényebb népünknek lehetővé tegyük a szintén jövedelmező selyemtenyésztést. Árkokat, folyók és patóriumok felállításán túl létrehozta a kiegészítő jótékonysági intézmények egy egész csoportját. Létrejöttek azon felnőtt szegény betegek számára, akik szanatóriumi ápolásban részesülhetnek : — a diszpenzatoriumok és poliklinikák, amelyekben bármely időben megjelenhetnek vizsgálatra mindazok, akik tüdőgümőkór gyanúja alatt állanak és részesülnek oktatásban maguk és családjuk védelmére nézve, gyógyulásuk előmozdítására gyógyszerekben és a diszpenza- torium megbízottjának időkénti látogatásában az erkölcsi, értelmi és ahol szükséges, anyagi támogatás végett. Megalakultak a földmivelési és kertészeti kolóniák, olyan szanatóriumból üdülten kikerültek számára, akiknek egészsége még nem eléggé ellenálló arra, hogy az ipari, gyári és egyéb nehéz munkákat megbirja. Megalakultak a különböző telepek, a tuberkulotikus gyermekek elhelyezésére. Franciaország ilynemű intézeteiben már az 1903. évben 4000 gyermeknek volt helye és ezenfelül 3000 gyermek küldetett nyaralókoloniákba. Jelentékeny közreműködést fejtett ki a tüdővész elleni küzdelem terén a németországi vöröskereszt-egylet, amely maga egy önnálló tüdővész-szanatóriumot állított fel, a többi népszanatóriumoknak segítséget nyújt az által, hogy a viszonyok és lehetőség szerint ápolónőket és gazdasági személyzetet bocsát rendelkezésükre. A tüdővész elleni küzdelem egyik leghat- hatósabb előmozdítójaként működtek mindenütt a hölgyek és [azoknak különböző egyesülései, amelyek a tüdővész gyógyítására és a betegek gyógyulásainak állandósítására is kimagasló befolyást gyakoroltak. A német vörös-kereszt-egylet hölgy tagjai külön pénzgyüjtéseket szerveztek a végett, hogy a gyűjtött összegeket az eg3resíilet utján olyan betegek segélyezésére fordítsák a birodalomban, akik betegségük elején elegendő pénzösszeg- hiánya miatt szanatóriumba nem juthatnak. A külföldi női egyesületek, különösen Angol- és Németországban egyik fontos feladatukká tették, hogy azon családokat, ámenekben tüdőbetegek vannak, úgy, amint azt jótékony egyesületek tagjai is teszik, lakóhelyeiken meglátogassák és ahol a lakás, ruházkodás és táplálkozásra nézve hiányokat találnak, azoknak elhárítására módot nyújtsanak, tanácsadást, a lehetőség szerint támogatást, ahol szükséges segélyezés által — a viszonyok szerint orvosok, jótékony egyesületek, szanatóriumok közrehaj- tásának igénybe vételével is. A nőegyesület tagjainak egy nagy horderejű feladata továbbá ott, ahol lakásokban tüdőbetegeket találnak, a fertőzés átvitelét más családtagokra megakadályozni, azon egyszerű eljárásra való figyelmeztetés és oktatás által, amelylyel való ismeretlenség a szegény nép körében annyi szerencsétlenségnek forrását képezi. A szanatóriumban levő családfő, honmaradt hozzátartozóit anyagilag gyámolják. A szanaíoiiumbői kikerült üdülőknek pedig egészségi állapotukhoz mért foglalkozást szereznek. Ezen sokoldalú, de egy célra összpontosított intézkedések régibb időtől megkezdett felhasználásának köszöni Angolhon is, hogy még a XIX. század közepén 40 millió lakos mellett a tüdővész halandóság meghaladta évenként a 160 ezret, addig a lefolyt utolsó évtizedben dacára a népesedési emelkedésnek, 42 milliót meghaladó lakos mellett áltagosan már csak 54,300-at ért el, vagyis évenként 15—20,000-el 'kevesebbet, mint a mennyit Magyarországban nem egészen 20 millió lakos mellett a tüdővész által okozott veszteség kiteszen. És hogy ezen pezsgő életű mozgalom kifejlődött, zavartalanul működik és működésének összhangzatos célszerűsége által ilyen nagy horderejű eredményeket hozott létre, bámulatosan rövid idő alatt, azt a mai megkönnyitett közlekedési és érintkezési viszonyok, az esz- ó által közvetített gyors terjedése dban felvii ágzott humanitánus fi-ehozták azok a központosító lyek a cselekvést mindenütt -sulás által erélyesebbé és ékennyé tették, ősorban minden egyes Hság lett felállítva. mp és szeh szőve, összhai ezáltal g\ Enne. országban k Idegen kedett rokontah Még nem sok ia ország egészséges tola, gróf Szécheny. az apagyilkosnak is a magyar, mert kevesen v vagyunk az időszakhoz, dön megtelepült -csángók ’ségek közé helyez- -, számban kevesen, ta, hogy Magyar- dődésének apos- ondta ki, hogy tyelmezni, ha ég közelebb legen töltésére Ma-
