Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-14 / 37. szám
takok partjait be kell ültetni kosárfonó fűzzel, mely amellett, hogy a partmosást, partcsuszam- lást megakadályozza, még szép jövedelmet is nyújthat. Mindent lehet hasznosítani, csak akarat kell hozzá s tudni kell a módját. Ölhetett kezekkel hiába sopánkodunk, panaszkodunk ; senki sem segít rajtunk, ha mi magunk nem iparkodunk. «Segíts magadon s az Isten is megsegít» — mondja a közmondás s ez igy is van. Módjával munkálkodjunk folytonosan s ne henyéljünk. Hisz a munka teszi édessé, kellemessé az életet. Aztán a szorgalmas embernek mindig van mit aprítania a tejbe s nincs szüksége arra, hogy munka miatt külföldre menjen. Az agárdi nép télen is talál foglalkozást s nem resteli bejárni az egész Dunántúlt azon célból, hogy paprika árulásával egy kis jövedelmet szerezzen. Mözsiek, faddiak egész télen eljárnak az erdőbe s majd annyit keresnek, mint nyáron. Ez tehát szintén igen fontos, hogy népünk télen is találjon foglalkozást. Tanuljanak meg keiét, szakajtót stb. kötni, facipőt készíteni, szőlőkötözőt csavarni, szőlőkarót vágni, mely mind hoz a konyhára. Ne szokja meg senki a henyeséget, hanem munkára fel! A munka nemesit, vagyonosodás- hoz, megelégedéshez vezet s édes magyar hazánkat is naggyá, boldoggá teszi. Szükséges tehát, hogy a tanító ezen elveket ne csak az iskolában, hanem azon kívül is ápolhassa. Szoktassa növendékeit, a kitartó munkára ; kérlelhetetlen szigorral sújtsa a rest tanulókat Az ifjúsági egyletekben pedig szintén gyakran hangoztassa az okszerű gazdálkodást. Felovasásaival, szabad előadásaival és saját példájával mutasson rá ama megbecsülhetetlen haszonra, mely abból származik, ha az egész magyar társadalom szorgalmas és jövedelmet biztositó munkával tölti el idejét. Hívja fel a nép figyelmét más vidékek, országok követendő eljárására. Közben a hazafisá- got folyton éleszsze, kivált az ifjúság szivében. A fölnőttek egyesületeiben szintén iparkodjék meggyőzni népét arról, hogy van nekünk itthon elég tenni valónk s nem vagynuk arra utalva, hogy külföldön keressünk boldogulást.. (Vége köv.) K ni.UN 1 ELEK. 1905. szeptember 14. _____ Sz ekszárd haladása. Mindenütt, úgy S/> kszardon is vannak pesszimis ák, akik azt hiszik, hogy a rendezet1 tanács mellett sem halld városunk nagyobb lépésekké élőn , mint haladt nagyközség korában. A m radást jósolják és a-t i igyekeznek bizonyítani, hogy minden mand a régiben, csupán az adó em lkedik. Hat mi ez> nem hisszük, de nincs is okunk elhinni ; mert hiszen a takarékosságáról ismert polgá mester bekösz ntö besz. djeben ü ne- pélyesen és hozzátehetjük «ilt.il;,nos tetszés között kijelentett', hogy bölcs mers klettel gyarország jelentékeny erőfeszítéseket tett. Előttünk most az a feladat áll,, hogy itt köztünk élő hazánkfiait mentsük meg a megsemmisüléstől. A feladatok és áldozatok, amelyek árán az elérhető, kétségtelenül nagyok, de az úttörők és nálunknál kevésbbé sújtott nemzeteknek feladata sem volt könnyebb és mi az ő sikereiken tanulhatunk. Egy nyári reggel . . . — A «Tolnamegyei Közlön/» eredeti tárcája. — Pongrác Béla főiskolai hallgató, - aki nagyszüleinél, — falun élvezi az aranyszabadságot, egy nyugtalanul és álmatlanul eltöltött éjnek hajnalán felébred. Körülnéz szobájában és feszült figyelemmel hallgatja az arra menő arató leányok danáját, amely messze csengőén hallatszik, a szép nyári hajnalnak csendjében. «Szeretnélek, szeretnélek, de nem szabad szeretni. Oly édes mélabus emlékeket ébreszt fel Béla lelkében ez a dal. Csak néz, néz maga elé merően és rágondol arra a pár boldog órára, amelyet a falu legszebb leányával, a szegény, árva és szép kis Fehér Rózsikával töltött; és vezeklik. Egyet gondol magában, felöltözködik és kimegy sétálni a falu határába, ahol most folyik a legszebb mezei munka, az aratás. Amint kiér a faluból, megáll és körülnéz TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 37. sz. teljes erejével és tehetségével a város anyagi és szellemi felvirágzásán fog munkálkodni. Dr. Hirling Ádám polgármester ezen kijelentését garanciának vesszük és reméljük, hogy ura is lesz ígéretének. Egyébként sincs okunk a város jövőjét sötét szemüvegen nézni; mert feltéve, de meg nem engedve, ha a polgármester nem váltaná be ígéretét, akkor is ott van a város képviselő-testülete, mely mindenkor élhet törvényadta jogával és a polgármestert kötelességének teljesítésére figyelmeztetheti, sőt, ha kell, kényszerítheti is. Ezekre azonban nem lesz szükség, de ne is legyen. Bizalommal viseltetünk az uj tisztikar és annak feje, a polgármester iránt, tehát reméljük, hogy mindent elkövetnek Szekszárd polgárságának boldogulása érdekében azon jogkörben, melynek határait túl lépniük nem szabad. Rövid néhány nap malva a főispán kinevezi Szekszárd rendezett tanácsú város rendőrkapitányát, a képviselő-testület pedig megválasztja a főjegyzőt, a számvevő-mérnököt és az állatorvost. Amint ez megtörténik, a rendezett tanács tisztviselői a képviselő-testület támogatásával és közreműködésevei megkezdhetik az előkészületeket mindazon uj reformok életbeléptetésére, melyeket a haladó kor, a városias jelleg ki- domboritása, az anyagi és szellemi javak előbbre vitele megkövetelnek. Egész sokasága az uj reformoknak tárul elénk, melyeket mielőbb meg kell valósítanunk m^g áldozatok árán is, ha csak nem akarunk azoknak igazat adni, akik már most reményt- vesztve, maradiságot jövendölnek. A megoldásra váró kérdések közül csak néhányat említünk fel, minden bővebb fejteg tés nélkül. így első teendőnk az, hogy szaporítsuk a város jövedel nét, legalább azon fokozatos arányban, amely arányban kiadásai emelkednek. Először is indítsa meg a k> pviselő-testület az uradalommal a tárgyalást a piaci helypénzszedési jog átengedése tárgyábm és ezzel kapcsolatban alkosson piaci szabályrendeletet, melyet most már megkövetelhet közönségünk. Az uradalom nem hisszük, hogv ne méltányolná a képviselő testület jogos kérelmét, csak gondos körültekintéssel kell az ügyet előkészi- teni, hogy a végeredmény kedvező legyen. A város jövedelmét fokozni kell a kövezed vámszedessel; tehát állítsuk fel a sorompókat. A városnak szép jövedelmi forrá-a lenne egy h ilastó létesítése a Sár- v z melletti azon alkalmas területen, melyet már egy évtized előtt Herman\ Ottó nagy tudós ezen célra az Ittcsei tóval együtt kijelölt, midőn arról volt szó, hogy a halas tavak létesítése által kell az egykor hires magyar halászatot régi virágzásra emelni. A jövő és pedig sürgős teendője lesz a városnak felépittetni a polg. leányiskola uj modern épületét, mert attól kell tartanunk, hogy a közegészségi szempontból hatóságilag fogják a mostani szűk, rossz levegőjű épületéből kiköltöztetni. Ott van azután a? artézi kút kérdése, mely szinten azok közé tartozik, amit sokáig elodázni nem lehet. Ha ez meglesz, akkor az évek óta vajúdó utcai öntözés sem várat majd sokáig magára. Mindezek és még sok más közügyek fogják a rendezett tanács működését képezni. Bölcs mérséklet, városunk haladása iránti szeretet, kötelességtudás, pontosság és igazságosság vezéreljék minden cselekedetében városunk vezetőit, hogy a kezdet nehézségein átesve, egy szebb jövő reményétől dagasztott vitorlával evezhessenek a biztos cél felé ! — A király köszöneté. Megírtuk, hogy a királyt születése napja alkalmából hívei nevében Vajai István bölcskei plébános és 48-as függetlenségi párti képviselő üdvözölte. Üdvözletére a vallás- és közoktatásügyi miniszter révén az alábbi köszönet érkezett: «Értesítem Nagyságodat, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége azon üdv- és szeren- csekivánatokért, melyeknek Nagyságod ő csá- császári és apostoli kir. Felsége legmagasabb születés napja alkalmából kifejezést adott, legmagasabb köszönetét nyilvánítani méltóztatott. Budapest, 1905. szeplember hó 6. Lukács. Nagyságos és Főtisztelendő Vajay István bölcskei (Tolnamegye) plébános, országgyűlési képviselő urnák Bölcske.» — Elmaradnak e hát az ellenőrzési szemlék? A hivatalos lap nyomán az egész sajtó közölte azt a hirt, hogy az idei katonai ellenőrzési szemlék elmaradnak. Hivatalos helyről most újabban az a hir kapott szárnyra, hogy az ellenőrzési szemléket október közepe táján mindenütt megtartják, s hogy a sorrendet már nyilvánosságra is hozták mindenütt a katonai ügyosztályok. Most már igazán nem tudjuk: lesz-e ellenőrzési szemle vagy sem. — Megcáfolják azt a hirt is, hogy az önkéntesek halasztási kérvényeit kivétel nélkül elutasítják. .Szolgálati halasztást az idén is csak azoknak a besorozott önkénteseknek nem adnak, akik 21-ilc életévüket betöltötték vagy tanulmányaikat teljesen befejezték. Ez különben az önkénteseknek a törvényadta joguk s ezen még a mostani kormány sem változtathat. __________________________________3^ a s zép vidéken, amelyet csak kisebb völgyek és dombok szakítanak meg itt-ott, de távolabb az erdőboritotta Bakony és Vértes hegységek kéklenek. — Épen most kel fel a nap. Először csak egy-egy bíborvörös esik látszik az égen, amely lassankint rózsás szint ölt, mig végre előbukkan az öreg nap, a maga fenséges világával. Azután tovább megy. Megáll egy fa alatt és hallgatja a párja után búsan nyögdécselő kis fülemilét, gyönyörködik a földmivelő ember madarának, a pacsirtának az énekében, amely felrepülve a szántóföldek közül a kék levegőbe, dicséri énekével a természet megalkotóját, a mindenek Urát. — Hisz oly szép az élet. Béla csak most kezdi megszeretni az életet, amelyet ezelőtt oly kevésre becsült, hogy kész lett volna azt, bármely pillanatban elvetni magától. Megint megpihen egy hatalmas jegenyének árnyékában, és elgondolkodik, — tűnődik, — hogy hát miért is untam eddig én az életemet. «Bizony, bizony eddig oly sivár volt az életem, nem érdekelt engem semmi, de semmi ebben az életben !» — Bélának megváltoztak még az életnézetei is, a mióta szerelmes lett. A természet fensége megváltoztatja ifjú lelkét és nem bir betelleni annak csodálásával. Jobbról, balról tőle, az aratók vágják az aranykalászt, az arató leányok pedig vig dalolással kötözik csomóba, a szép és súlyos Isten adományát. Közvetlen mellette, jobbról, a falu nagy tava kéklik, amelyben vidám gágogással úszkálnak a szép hófehér libák. Alig indul el a nagy fa alól, találkozik Rózsikával. Rózsika egy korsót visz a karján és a közeli völgyben levő kúthoz siet, hogy a nehéz munkában eltörődött aratóknak egy kis friss vizet vigyen. Rózsi mikor észreveszi a vele szemben jövő ifjút, kis rózsás arca egyszerre elhalványodik és kiakar térni az ifjú elől, de az kitárja erős karjait, és a kis Rózsit — mint egy pihegő gerlicét — karjai közé szorítja, — «Rózsikám, édes, csak még egyszer gyönyörködhetnék zavartalanul bájaidban !» Rózsi elkezd keservesen zokogni és mindenáron igyekszik magát az urfi karjai közül kiszabadítani. — Végre kiszabadítja magát és úgy elfut, mint egy megrebbent őzike. * * * Másnap reggel Béla szomorú hirt hallott Kató nénitől, a falu hirharangjától. — Édes urfi, hallotta-e már, hogy Fehér Rózsi eltűnt a faluból.» Paragh Ákos. í
