Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-03 / 9. szám
XXXII. évfolyam. 9, szám. Szekszárd, 1904. márczius 3. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanitó-egyesületnek, S ze rkesztőség: Megjelent Bezerédj Istyán-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Hetenként egyszer, csötörtökön. Kiadóhivatal: Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ....................• . 12 kor. — fill. Fél évre ....... 6 _ Negyed évr e 3 „ _ „ Sz ámonként 24 fill, e lap nyomdájában Hiv. hirdetések: 100 szóig . ^ . . . 3 kor. 74 fii, 100—200 „ . . , . . 5 *„ 74 „ 200—300 ..... 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Borértékesítés. Már régen kiterjedt panaszok tárgya azon körülmény, hogy a hajdanában hírnévnek örvendő magyar borokat nem lehet értékesíteni. A sok oldalú védekezés folytán nagy költséggel előállított termés hosz- szabb ideig eladatlanul hever a pinczékben, úgy, hogy a termelő nem csak megérdem- lett jövedélmi forrását nem élvezheti, hanem még munkáltatás fejében a kiadott jelentékeny összegek megtérülésére is sokáig várakozni kénytelen. Ily körülmények között azután nem csoda, ha a minden oldalról szorongatott bortermelő vagy súlyos adóságok csi- nálására adja magát, vagy pedig valamikor nagy értéket képviselő ingatlanát parlagon hevertetni magát elhatározza. Mi ugyan a borértékesités akadályait mindig abban láttuk, hogy a mesterséges bor készítése, Ausztriában, minthogy azt megakadályozó törvény ott alkotva nincs, vígan folyik s miután közös vámterületünk van, a mesterséges bor beözönlése ellen nem védekezhetünk; másodsorban pedig a borüzlet pangásának okát abban találtuk vagy véltük feltalálni, hogy az olasz bor alacsony vám mellett hosszú tizenhárom éven keresztül szabadon özönölhetett be hozzánk a meggondolatlanul kötött kereskedelmi szerződés alapján. De hát tegyük fel, hogy egyeb okok is befolytak arra, hogy bortermelőink terményeiket kellő időben értékesíteni nem tudták s ez a feltevés kínos vajúdás és előkészítés után megszülte azon hosszú czimü vállalatot, mely a m. kir. földmivelésügyi minisztérium támogatása mellett most jött létre s üzletszabályzatát s dijtételeit a napokban adta át a nyilvánosságnak. E soroknak czélja ezt a most született vállalatot s annak üzletszabályzatát szélesebb körökben ismertetni, hogyha valaki abba a helyzetbe jön, hogy heverő borának értékesítését a vállalat közbenjöttével kívánja kereszsülvinni, annak mivoltával legalább főbb alkatrészeiben már ismeretes legyen. A vállalatot létesíti: «A Magyur Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkezete» s a kibocsájtott köriratot Bethlen István gróf, Bujanovics Sándor és Szilassy Zoltán urak írták alá. A kitűzött czél: kizárólag hazai termelők és kereskedők hazai termésű borainak hordókban való értékesítése bel- és külföldön, bizományi eladás és árverés utján; valamint az eladásra szánt és beraktározott borokra előlegnyujtás. Egyazon fél egyszerre legfeljebb 100 s legkevesebb 40 hektoliter bort küldhet be értékesítésre, ez azonban különböző borokból is lehet összeállítva. Az értékesítésre szánt borból előzetesen minta küldendő fel, mely vegyi vizsgálatnak lesz alávetve. A vezetőség a borra, a beküldő kívánságára az érték feléig előleget is ad, de ettől a beküldő esetről-esetre meghatározandó kamatot tartozik fizetni, mely a leszámolás alkalmával levonásba hozatik. A bor tulajdonosa által a beküldött szállítmány után fekbér fizetendő, mely egy egész rekeszért (száz hektoliter bor befogadására alkalmas) havonként 21 korona, egy egész évre pedig 245 koronára rúg; fél rekeszért egy hétre 2 kor. 50 filler, 1 hóra 11 korona, egy egész évre 125 korona fizetendő. Fogyasztási adó csak akkor és az esetben fizetendő, ha a bor a szabad raktárból a székesfőváros területére vitetik ki. íme főbb vonásaiban az uj intézmény üzletszabályzata s nem késünk kijelenteni, hogy az eszmét üdvösnek, a vállalatot szükségesnek, hiánypótlónak tartjuk, de csak abban az esetben, ha a czél nem egyedül és kizárólag nyereséges üzlet csinálásra, hanem egyúttal, mondhatnék főképpen a hazai bortermelés értékesítésének fellendítésére irányul. TÁRCZA. T e a r ó z s a. (Igaz történet.) — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY* eredeti tárczája. — A falucska tornyának keresztjén mint bucsu- csók csillan meg a leáldozó nap biborfénye. A hűvös esti szellő suttogva jár a falevelek között s messzire ragadja magával a harangszót, mely esti ájtatosságuk végzésére hivja a falucska lakóit. Az öreg hold is előbuvik a hegyek mögül s ezüstös fényt áraszt mindenre. Mint egy vidámképü öregapó tekint le kántor uram gyönyörű kertjébe, mely nem messze a templomtól sötét gesztenye fákkal övezve, mint egy mesebeli tündérkert, mint egy valóságos paradicsom, meg is tetszhetett a nyájas hold apónak, ki jártában-keltében bizony nem lát ilyet sokat. Gondos munkára és műizlésre vall az egész ker- tecske. Szabályos és jól gondozott utak közt a legszebb virágágyak pompáznak ; a virágok, az ifjú tavasznak vidám gyermekei azonban már á'omra hajtották le csinos fejecskéiket. A rózsák kellemes, édes illata összegyűlt a fehér liliom erős, mámo- ritó illatával. A kert végében a bodzabokor ágai közt édes szerelmi dalokat zeng élte párjának a csalogány. Édes illattal, szerelemmel, dallal teli tavaszi éj van. De ime a gyönyörű kertnek, mely a hold ezüstös fényében a mesebeli tündérországot juttatja eszünkbe, hirtelen megnyílik ajtaja s besurran egy bájos tündér, kántoruram aranyhaju, kökényszemü, kedves Böske leánya. Félénken tekint körül, mint a karcsú őzike, mikor az erdő szélére téved s az előtte ismeretlen világot nézi. Szorongó és bánatos szívvel jár egyideig a virágágyak közt, letép egy szép tearózsát, dobogó keblére szorítja s megcsókolja, miközben két harmatcsepp hull rá kökény szeméből; majd leül a szőlőlugasban és szivszorongva vár valakit. Néma csend honol mindenütt, csak a közeli folyó partjáról hangzik ide a békák vidám kuruttyo- lása. A lágy tavaszi szellő édes meséket suttog a bodzabokor ágai közt szunnyadó csalogány párnak. A szomszéd Bodri ugatására a kis Böske felüti bánatos, aranyhaju fejecskéjét és kíváncsian tekint a kertajtó felé. Erős léptek zaja hallatszik; egy hatalmas if|u lép a kertbe és egyenesen a szőlőlugas felé tart. Az éjjeli látogatóban a falu első legényére, Pintér Istvánra ismerünk. Nem csínyekben, nem szilajságban első ő tarsai között, hanem deli alakjával, férfiúi szépségével s erejével múlja lelül valamennyit. Modora teljesen elüt társaitól, nem is olyan, mintha egyszerű paraszt, egyszerű gyermeke volna; szelíd bánatos viselkedésén látszik, hogy valami benső bánat, valaki iránt felgyulladt olthatatlan szerelem emészti. Belép a lugasba s jóestét! mond a kis Bös- kének. Sokáig szótlan, elmeregve nézik egymást; látszik, hogy mindegyiknek nehezére esik megtörni a néma csendet. A kis Böske kökény szemeiből két könycsepp tör elő, melyek úgy villognak a hold fényében, mint két ragyogó gyémánt s lassan végig peregnek üde, rózsás arczocskáján. Erőt vesz magán végre Pista s igy szól: «Kedves Erzsiké kisasszony, gondoltam, hogy édes atyja nem fog belegyezni házaságunkba, de szerelmem elvakitott s most, hogy a rideg szavak magamhoz téritettek, még jobban lángol szerelmem, mint valaha. Most tudom csak, hogy örökre elvesztettem ; ez a tudat kétségbeejt s megőrjít. El kell azért innen mennetn messze, országokon és tengereken keresztül egy másvilágba, ahol a jóságos Isten majd a feledés balzsamával fogja vérző szivemet behegeszteni.» —I Pista, az Istenért! mit mondott ?! — — Igen, kedves Erzsiké, el kell mennem, mert ha itthon maradnék s Ont látnám mindennap, a kétségbeesés végre is arra kényszerítene, hogy saját kezemmel vessek véget életemnek, melynek úgy sincs már sok becse előttem. — Az égre kérem Pista, ne kinozzon! . . . — Édes Erzsiké . . . — Kedves Pista, maradjon . . . — Erzsiké, hiszi-e hogy a Mindenható megsegíti a boldogtalanokat ? — Igen Pista. — Tehát legyen erős, higyjen az Istenben, aki majd csak könyörül rajtunk. Én még ma hajnalban elutazom, Isten vezérelni fogja utamat s megsegit . . . A kis Böske lehanyatlott a padra s keserves zokogásban tört ki. Úgy hangzott ez a csendes, elfojtott zokogás a néma éjben, mint a vadgilicze fájdalmas bugása, midőn elveszített párját siratja. Pista leült melléje, megfogta kezecskéjét, ajkához
