Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-07 / 1. szám

1904. január 7. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1. sz. — Halálozások. Súlyos csapás érte özv. Pápé Dénesné síül. Arlow Máriát, kinek férje dr. Pápé Dénes bonyhádi kir. közjegyző éleiének 37-k évében hosszas szenvedés utám folyó hó 1-én élhM.yt: Á korán elhunyt néhai Pápé Gyula voh tolni megyei főjegyzőnek fia volt, aki mint ügyvéd S/tkszárdon nyitott irodát, majd Pécsre ment kir. í koz gyző-helye* tesnek Báni fai Simon kir. köz­jegyző mellé. A. betegség csiráit .-már ekkor ma- ; gát in hordta s: üdülés. végett Abbáziáiba ment, kdi .ttli 'látszólag gyógyultan tért h^za. Dr. P a p p : Jó ef bonyhádi kir. közjegyző halála után őt <ne- vezt- k ki Boifyhádra közjegyzővé, ezt az állását { az nban nem sokáig élvezhette, mert a kérlelhe- tet n halál rövid két évi működése után elszóli- ttot a az élők sorából bánatos özvegyének és három kiskorú árvájának megmérhetetlen szomorúságára. & 1 i »estét folyó ihó 3-án délelőtt fél 9 őrkor s'zen-í tel ék be BonyTiádon nagyszámú résztvevő közön­ség jelenlétében és onnét Szekszárdra szállították, ♦hói il. 'U. 4 órakor az alsó-temetőben levő családi sírboltban helyezték el általános részvét mellett Őri k nyugalomra. A megszomorojdott özvegy a hala esetről az alábbi gyászjelentést adta ki: Özv.: Papé Dénesné szül. Arlow Mária a maga, gyer­mekei : Lajos, Gyula és Marianna, úgy az összes rokonság nevében mélyen megszomorodott szívvel Hudanä, hogy a szeretett férj, atya, illetve rokon IjDr. Pápé Dénes bonyhádi kir. közjegyző Bonyhá­don 1904. évi január hó 2-án reggel 4 órakor, 'élte 37-ik évében, a legboldogabb házasságának 110-ik évében, hosszú, kinos szenvedés után, a ha­lotti szentségeknek ájtatos felvétele után, jobblétre 'Szenderült. A boldogult hült teteme Bonyhádon 1904. évi január hó 3 án reggel 9 órakor a gyász­házban fog beszenteltetni és ugyanezen napon dél­után 3 órakor Szekszárdon, az alsó temető halottas házából örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat Szekszárdon folyó hó 4-én reg­gel 9 órakor a belvárosi plébánia templomban, Bonyhádon folyó hó 5-én reggel 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Bonyhád, 1904. évi január hó 2-án. Áldás lebegjen porain. Mély bánat érte Mittweg Henrik bátaszéki alapítványi uradalom főtisztjét, kinek szerető nejét szül. bedői Gállos Ottiliát hosszas szenvedés után ragadta el a halál életének 55-ik évében. Temetésén, mely múlt hó 27-én ment végbe Bátaszéken, nagy részvét nyilvánult. A meg­szomorodott férj az alábbi gyászjelentést adta ki: »Mittweg Henrik alapítványi főtiszt, úgy maga, mint alulírottak nevében fájdalommal megtört szív­vel jelenti a hőn szeretett hitves és felejthetetlen anya, nővér, anyós, sógornő és nagynéni Mittweg Henrikné, szül. beödi Gállos Ottillia f. hó 26-án hajnali három órakor, hosszas, kinos szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 55-ik, boldog házasságának 31-ik évében történt gyászos elhunytát. A drága halott földi maradványai folyó hó 27-én délután 3 és fél órakor fognak a rom. kath. vallás szertartása szerint beszenteltetni s a bátaszéki sirkertbe örök nyugalomra helyez­tetni. Az engesztelő szent mise-áldozat, az elhunyt lelkiüdveért, folyó hó 28-án délelőtt 8 órakor fog a helybeli rom. kath. templomban az egek Urának bemutattatni. Bátaszék, 1903. deczember hó 26 án. Áldott legyen emléke ! Ilona férj. Witt Józsefné, Béla, Dénes mint gyermeke. Gállos Ede mint test­vér, Witt József mint vő. Gállos Edéné szül. Pelszky Teréz mint sógornő. Gáílos Aladár, László és Etelka mint unokaöcscs és húga«. — A szekszárdi Ferencz- közkórházban elhunyt Pintér Géza alsónyéki vendéglős életének 39-ik évében. A megboldogult­nak holttestét Alsónyékre szállították és ott helyez­ték el örök nyugalomra. Temetése nagy részvét mellett ment végbe s Bócskár Ferencz kántor- tanitó vezetése alatt az alsó nyéki dalárda megható gyászdalokat énekelt. Vettük a következő gyászjelentést: »Özvegy lnselt Gyuláné szül. Löwy Regina saját, mint leánya Reich Árminná szül. lnselt Róza és veje Reich Ármin, valamint az összes rokonság nevében fáj­dalomtól megtört szívvel jelentik a jó férjnek, sze­rető atyának és apósnak lnselt Gyulának folyó hó 7-én, hajnali fél 3 órakor, életének 51-dik, bol­dog házasságának 25-dik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült. teteme folyó hó 8-án délután 1 órakor fog a gyászházból a helybeli ízr. temetőben örök nyugalomra kelyeztetni. Szekszárd, 1904. évi január hÓ 7-én. Legyen áldott emlékei« — A szekszárdi fürdőegyesület közgyűlése. A szekszárdi fürdőegyesület folyó hó 3-án d. e. I 11 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését a városháza termében, melyén Bo d a Vilmos ©rpz. képviselő s lapunk szerkesztő-tulajdonosa elnökölt. Az elnök rövid bevezető szávai után Ni!k i.t i t s I Imre pénztárnak tette meg jelentését, mely szerint j tagdíjakból befolyt 1535 korona, múlt évi .pénztári; maradnány 184 korona, kiadás 1520 kor. 1,8 fillér,! »igy a pénztári maradvány 199 kór. .59 fül. Tagdíj- j hátralék 420 kor. A pénztárnok továbbá jélentette, j hogy a tagdíjhátrálék behajtása az egyesületi .ügyész j jelentése szerint folyamatban van és abból jjnár egy rész be is folyt. Egyúttal kérte, hogy a tagok sorából töröltessenek a következők: Hirscjh János, ki az ivet sem nem irta alá, sem az aláírásra senkit fel nem hatalmazott, hanem nevét E l el s c'h ejr Ödön irta alá.Indítványára az egyesület .F I e i s c;h<e r Ödönt fogja beperelni. S á 1 am onJgnácz, Tó th An­dor, V arg ha Lajos, V i l e z é k Rezső, Go r s z!k y Zsigmond, báró Jeszenszky György és Bors ódy Lajos. Ezek közül a tagok sorából töröltetnék: Salamon Ignácz, T ó th Andor, Vargha Lajos és Borsódy Lajos, mig ellenben a többieket fel­szólítják nyilatkozatra; vájjon kivánnak-e továbbra is az egyesület tagjai maradni? — A tisztujitás egyhangúlag történt ; újból megválasztották a volt tisztikart és választmányt. ^A türdő kezelésének ellenőrzésére megválasztattak Tóth Henrik, Hoff­mann Sándor és S z o n d y István fürdőegyesü­leti tagok. — Baranyavármegye volt tisztviselői az állam szolgálatában. A vármegyék pénz- és va­gyon kezelésének államosításakor átvett s a pénz- ügyigazgatóságokhoz rendelkezési állományba ősz tott tisztviselőket a pénzügyminiszter az elmúlt év végén állami hivatalnokokká kinevezvén, a »Buda­pesti Közlöny« újévi száma közli az egész status kinevezését. E szerint Baranyavármegye pénz- és vagyonkezelésének tisztviselői következő rang- és fizetési osztályokba neveztettek ki: Saághy Fe­rencz pénztárnok, Dorner János pénztári ellenőr, Doroszlai Lajos alszámvevo pénzügyi számvizs­gálókká nevezte ki: — Bauer Zoltán alszámvevő, Bencsik György gyámpénztári ellenőr a X. fize­tési osztály harmadik fokozatába számellenőrökké neveztettek ki; Molnár Sándor segéd könyvvivő, Karch Géza dijnok, Brenner Kálmán írnok, Hor­váth Nihály dijnok a XI. fizetési osztály harmadik fokozatába, mindannyi végleges minőségben és jelenlegi állomáshelyükön való meghagyás mellett; — Dómján Nándor dijnok, ideiglenes minőségben ugyancsak a XI. fizetési osztály harmadik fokoza­tába pénzügyi számtisztekké kineveztettek. — Öngyilkos társalgónő. Egy fiatal és viruló szép társalgónő dobta el magától könnyélmüen az életet, mert szeretett és szerelmében csalódott. A szerencsétlen társalgónő neve : M a i s 1 i s Emma, sárvári születésű, ki még csak 18 éves volt. Mai s 1 i s Emma özv. Alstädter Józsefné mel­lett volt Dombóváron társalgónő, a honnan egy héttel előbb szüleihez utazott Sárvárra és itt újra látta azt, a kit reménytelenül szeretett. Bánatosan tért vissza Dombóvárra és ott múlt szombaton reggel öngyilkossági szándékból beleugrott a kútba, melyből már csak meghidegült hotttestét húzhat­ták ki. A boldogtalan öngyilkosnő levelet is ha­gyott hátra, melyben megírja szörnyű tettének okát. — Vérengző kocsis. Még deczemberr hó 12-én történt Szekszárdon, hogy Marton Lajos kocsis egy nagy késsel kezében az utczáu min­denkit leszurással fenyegetettt s többeket meg is szúrt. A vérengző kocsist Kerkápolyi Kálmán szekszárdi csendőrőrmester akarta ártalmatlanná tenni, azonban Marton Lajos ót is megtámadta, jelző zsinórját levágta, kalapját pedig keresztül szúrta. Ekkor *a csendőrőrmester kardjához volt kénytelen nyúlni és egy vágást mért támadójának a fejére. Marton Lajost most fogták el és a kórházba vitték. A mint meggyógyul, a bíróság elé állítják, hogy elvegye méltó büntetését. — A vasárnapi munkaszünetről. Nagy har- ezokba került, mig a vasárnapi munkaszünetet min­den téren kivívhattál;. Az ember szervezetének szüksége vasi a szünetre; az egész hetet fárasztó munkával tölti e1, nem tagadhatjuk meg senkitől ezt az egy napot, hogy fáradalmait kipihenhesse, hogy aztán <ujuH erővel kezdjen a kövoy.ező hét DUjUftkás napjai hau. Még mindig akadnak azonban, a kik meg akarják tagadni alkalmazottaiktól ezt az »egy pihenő napot, a kik minden perczet ki akarnak nknáeni saját .érdekükre, magg3&4ag0dásp]cra. Nem tekintik azt, hogy alkalmazottaik épp ojyan embe­rek, mint ők, a kik nem azért vannak a világon, hogy minden erejüket mások érdekeinek szolgála­tában elnyüjjék, hanem arra js, hogy maguk részére is szentelhessenek néhány gondtalan órát, kiszaba­dulván a minden napi nyomasztó légkörből, a mely- ihen csak n. kötelességeknek jut hely. A vasárnap a -nypgalom napja legyen, akkor nem szabad semmiféle üzleti .dolgokkal terhelni az embereket, (töltse el azt mindenki saját kénye-kedve szeriqt, igazságtalanság ettől az egy néptől bárkit is meg- (fosztani. A munkaadó, a vállalat élén álló férfiú rendesen, teljes .nyugodalomban élvezi a munka- szünet ^des óráit, követelvén, hogy alkalmazottai a megszakadásig munkálkodnának az ő javára. Újab­ban a (magántisztviselők vasárnapjáról esik sok szóbeszéd. A magántisztviselők úgyis nehéz és fáradalmas munka árán keresik meg kenyerüket, minden perezüket kihasználja a könyörtelen üzleti érdek. .Megváltó napjuk a vasárnap, melyen enyhü­lést szerezhetnek, felüdithetik elcsigázott lelkűket. Őket akarják most megfosztani ettől az egy naptól, pedig ha ez az egy napjuk nem volna, akkor el- ernyedne minden munkaképességük és munkakedvük. {Erélyesen kell tehát azon üzleti szellemű urak ellen fellépni, a kik még a vasárnapot is ki akarják hasz­nálni saját érdekükre. A kik még ezt a huszonnégy órát is sajnálják alkalmazottaiktól, és azt hiszik, hogy alkalmazottaiknak szünet nélkül zakatoló gép­nek kell lenniök. Könnyű nekik, mert ők akkor szereznek pihenőt maguknak, a mikor jól esik nekik. A társadalom nevében tiltakoznunk kell az ilyen merénylet ellen. Az embert nem alacsonyit- hatjuk le gépre, meg kell neki adni, a mit fele­barátunknak kötelességünk — isteni parancsa szerint is — megadni. Szenteljük meg a hetedik napot, s ne szennyezzük be azt üzéri munkával és kufár- kodással. — Veszedelmes orvvadász. Karácsony más­napján ifj. P e c z Antal ismert orvvadász a mözsi határban vadászott s midőn Szegedi Mihály mözsi lakos feléje közeledett, czélba vette és meg­lőtte. Ifj. P é c z Antalt a csendőrség elfogta és feljelentette a szekszárdi kir. ügyészségnek. — Az Iparos székhelyén kívül vállalt munkánál alkalmazott és a székhelyről magával hozott segédeknek be nem jelentése által elköve­tett kihágás elbírálására az iparos székhelye sze­rinti iparhatóság illetékes. (A m. kir. kereskedelem­ügyi miniszter 1903. évi 60,510. sz. határozata.) — Véres támadás. Sióagárdon múlt hó 27-én Sági Mihály, Sági István és Kovács János ottani lakosok baltával és vasvillával felfegyver­kezve, az utczán megtámadták T u r c s ik József sióagárdi lakost és azt halálosan megsebesítették. Ennek az ügynek folytatása lesz a büntető bíróság előtt, a hová a támadók feljelentettek. — Az osztrák káiyhaipar ellen. Az osztrák ipar kevés czikkben foglalta el oly hatalmasan a teret Magyarországon, mint kályhákban. Meidinger, Heim stb. osztrák gyártmányok láthatók mindenütt s ami kevés magyar gyár van e szakmában,, az háttérbe szorul. Örvendetes ily körülmények között, hogy egy magyar kályhagyár, a temesvári Pucher- féle, egy olyan hatalmas találmánynyal jött ki a piaczra, amelylye! valószínűleg sikerülnie fog egy csapásra meghódítani a piaczot. A találmány egy gyorsmelegitő rendszer. A gyorsmelegitő cserép­kályha a legötletesebb módon egyesíti magában a vas és cserépkályha összes előnyeit, s régi, hasz­nálatban levő kályhákra is alkalmazható. Az uj szabadalom kiaknázására a ezég temesvári gyára nagy arányokban rendezkedett be s budaprs i kép­viseletét kiváló szakemberre : L a n d h e I r Gyula ismert jónevü építészre és építési vállalkozóra bízta, aki nagy arányokban fogja az uj találmányt ter­jeszteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom